Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-01 / 328. szám
10 aj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1993. december 1., szerda Az igazság a MIEP fegyvere „Az igazság mihelyt mutatkozni kezd, máris üldözik.” A MIÉP tagjai mégis az igazságért folytatott harcot állították életük központjába. Egyre többen vállalják ezt, akárcsak a magyarságukat. Miért vállalják? Az igazság misztikus kapcsolatban van a lélekkel, az erkölccsel, a bennünk élő Istennel. A mai kor emberében ez az ősi tudás elhomályosult. Kába- ságában azt képzeli, hogy az igazságot osztály, csoport, egyéni érdekek s a pénz uralma alatt álló intézmények biztosítják. Anyagelvű világunkban a pénz uralma lett a földnek a megrontója. A gazságokat minden korban pénzért követték el hazugságokkal. A Szovjetunió hazugságon épült világbirodalom volt. A vörös impériumok szurony- és rakétaerdőn nyugodtak, de a pusztába kiáltó szótól is megrendültek. Gorbacsov kimondta: „ez a rendszer nem jó, átépítésre szorul”, s magától összeomlott a kommunista ködkép, a történelem legerősebbnek hitt birodalma. A világot az eszmék mozgatják. De az olyan embertelen eszmék, mint a fasizmus, szocializmus, kommunizmus, népellenes népi demokráciák a Sátán birodalmába valók. Ezek csak növelték a mérhetetlen bűnt, szenvedést okozva százmillióknak. Ilyen már-már elfeledett s most a dageszból előhúzott, felkapott, erkölcstelen eszme a liberalizmus is. Erkölcstelen, nép- és nemzet-ellenes voltát Szabó Dezső és sokan mások már a század elején kimutatták. A posztkommunistáknak, kozmopolitáknak ez az utolsó mentsvára. Nemsokára a „liberalizmus” is a történelem süllyesztőjébe kerül. A népek egyre jobban szom- juhozzák az igazságot. Ha a népnek választania kell a szabadság és egy szendvics között, a szendvicset választja. De ha választania kell az igazság és egy szendvics között, mindig az igazságot választja. Ha kell meghal érte, mint annyiszor és annyian a történelem során. Az igazságnak ugyanis van egy különös ismertető jele és misztikus ereje: „ha világosan kifejtik, nem lehet el nem hinni!” Van bennünk egy, az igazságot megérző benső igenlés. Igen, ez így van! Érezzük, hogy valami ősforráshoz, ősemlékezethez visz vissza, s megérinti a lelkünket. Ezért 40 évig hiába próbálták elhitetni velünk a marxizmus-leninizmust, bensőnkben mindig éreztük, hogy az nem igaz. Azok sem hitték, akik hirdették. Csak kisszámú, primitív, korlátolt emberrel lehetett „beetetni”! A liberalizmus, mint eszme, vallás- és egyházellenes. (Lásd a parlamenti vitákat!) Ez azért van, mert az Egyház elítéli kapzsi pénzsóvárgásukat, korlátlan önmegvalósításukat, materializmusukat. A népnek nem liberalizmusra, hanem erkölcsös életre; nem fegyverre, hanem kenyérre; nem hazug ideológiákra, hanem az igazságra van szüksége. Az igazság nem relatív és nem változó (ahogy hirdetik), hanem az emberek térnek el tőle. Annyira eldurvult az emberi lélek és a társadalmi gyakorlat, annyira eltompult az erkölcsi érzék, hogy a fenti eszmefuttatást sokan meg sem értik. Már csak a durva jelenségeket látják, például azt, hogy az adócsalók több milliót érő autókban furikáznak, míg nekik egy autó- buszjegyre sem jut. A felelős- ségrevoüás pedig minden téren elmarad. A múltban az egész társadalom sem tudta olyan sikeresen meglopni az államot, mint amilyen sikeresen egy vékony (felsőnek mondott) réteg ma büntetlenül teszi. Áporodott szagot áraszt társadalmunk a rendszerváltás kívánatos, friss fuvallata helyett. Ezt az Augiász istállót akaija a MIÉP hatalomra-jutás után kitakarítani, és szélesre tárni az Igazság kapuit, hogy a megújulás friss erői elsodorjanak minden szemetet. Magyar Út Körök Mozgalom és a MIÉP Pécsi Szervezete Tankönyvsegélyre várva Ha beszélni mersz 1993. október 21-én „Kiktől kell félteni az országot?” címmel jelent meg írás az Új DN-ben. Kedves szerző, engedje meg, hogy az ön észrevételéhez én is adjak egy-két gondolatot. A lengyel választás eredménye esetleg nálunk is létrejön 1994-ben. Nem azoktól kell félteni az oroszág jövőjét, akik elősegítették a változást, hanem akik önös céljaikért feláldoznák a nép érdekeit. 45 évet dolgoztam le, 13 000 Ft nyugdíjam van. Örüljek vagy sírjak? Dönsék el önök, akik félnek! Elhiszem, hogy „szónokolni” köny- nyebb, mint 8000 Ft létminimumból megélni. Negyven évig egy párt főnökeit kellett eltartani! Jelenleg a „fehér-házi hat párt, vagy isten tudja, hány párt funkcionáriusait” kell eltartani. Ezek fentartása milliár- dokba korülnek. Míg dolgoztam, kis morzsákat kaptunk mi dolgozók is. Ma „hallgass” a szavad, mert a munkanélküliségben kirúgnak, ha beszélni mersz. A 60 évnél idősebbeket nyugdíjaztatnám, hogy az ifjúság is munkát kapjon. Jó volna elfoglalni őket, kevesebb autófeltörés, lopás lenne. A 70-es években volt Kádárnak egy bejelentése, tíz éven belül a közszolgáltatásokért a fizetség megszűnik. Sajnos elmaradt a program. Ma oda „sodródtunk”, hogy nem tudjuk ezeket a szolgáltatásokat fizetni. Meg tudná valaki mondani, hány évig volt 3.30 forintért egy kiló kenyér? Ma egy kg kenyér 65, egy liter tej 38 Ft. Vagy nem egészen 5 kg kenyér és 5 liter tej áráért dolgozunk, ennyi a napi bér. Milliárdos adósságok, tudjuk. De közel négy év alatt tán visszaadtuk? Vagy írják meg; tán szaporodott? Kötve volt a kezünk 40 évig, rubel-elszámolás volt. Most a külpiac dollárjai hova tűnnek? Mikor az Országgyűlés megalakult, úgy határoztak, hogy csak főállásban tölthetik be mandátumukat a képviselők. Jelenleg hányán vannak „csak” főállásban? Én mint magyar állampolgár, úgy érzem, nem „nosztalgiázom” sem előítélettel nem vagyok. De kérem, fogadja el tőlem az én észrevételemet is. Alvári István Tekintettel sok magyar család nehéz anyagi helyzetére, valamint a tankönyvek igen borsos s egyre növekvő árára a Művelődési és Közoktatási Minisztérium pályázatot hirdet meg az iskolák részére, hogy rászoruló tanulóikat ingyenes tankönyvhöz juttathassák. A tankönyvek az iskolai könyvtár tulajdonába kerülnek - a tanuló éves használatra s megóvó megőrzésre kapja. Jónéhány iskola - köztük munkahelyem a Kodály Zoltán Gimnázium is - úgy oldotta meg a ráháruló feladatot, hogy a tanév elején a gyerekektől beszedte a pénzt, - hisz a könyvre szükség van, az árát pedig ki kell üzemi - s a pályázati támogatás megérkeztével majd kiüBaranyában tudomásunk szerint nem volt sortűz sem az 56-os forradlaom és szabadság- harc alatt, sem az azt követő megtorlásban. A diktatúra talp- nyalói, a volt AVÓ-sok azonban azokban az időkben gyilkosságokat követtek el. Különösen a mecseki harcokban többeket elfogtak és a helyszínen kivégeztek. Ezek közé tartozott Balogh Antal, akit elfogtak és a helyszínen lelőtték. Vagy Málics Ottó, akit Pécsvá- radon orvül lőttek le. Vagy Zab Ferenc, akit szintén az ÁVH-sok öltek meg. Tóth Ferencet is ugyanezen sors érte. Nemrég közölték, hogy Orfű községben egy ÁVH-s hadnagy elfogta és hátulról fejbelőtte A Nemzeti Demokrata Szövetség november 17-i dühös ki- fakadása, meg október 7-én a kisgazdák bűnbakká kiáltása egy mérges kis csapat fellépését jelzi a politikai életben. Az október 7-i írás az elmúlt 30 év minden szólamát felsorolja, melyei a tsz-ek népszerűsítésére találtak ki, hogy a mezőgazdaság mai bajait a kisgazdák nyakába varrja, és történelmi bűnnek tekinti, hogy ez a párt az 1965 és 85 közé eső óriási fejlődés útjába állt. Érdekes, hogy a 85 utáni éveket elhallgatja az írás, pedig a kisgazdák csak 1990-ben jutottak szóhoz (döntési helyzethez akkor sem) a parlamentben. A cikk írói elfelejtették, hogy annak a fejlődésnek meghatározó tényezője zeti a rászoruló diákoknak. Arra persze se az iskola, se a diák nem gondolt, hogy a segély kifizetéséről november 29-én még jövő időben kell beszélni. Nincs ez persze mindenütt így. Pécs városában azonban így van. A Dél-Dunántúlon egyedül. A pénz szeptember 5-én érkezett meg a TÁKISZ-hoz, majd néhány napon belül a pécsi ön- kormányzathoz. Az iskoláknak már október 20-ig el kellett volna számolniuk. Pécs Város Önkormányzatának azonban a teljes „őszi szezon” kevés volt ahhoz, hogy a címzett támogatást a címzettnek továbbítsa. Nem kis összegről van szó. Csak a mi iskolánk esetében 451 459 Ft-ról. Staub Ernő Simigy Ferenc 25 éves bajakörnyéki szabadságharcost. Elnézést kérek a kimaradtak hozzátartozóitól, de mi csak a fentiek tárgyalás nélküli kivégzéséről tudunk. Gyilkosnak tartjuk azt a bírót és ügyészt is, aki Petrus Józsefet kivégeztette. Mi, akik részt vettünk a békésen lezajló 56-os forradalom és szabadságharcban, nem kívánjuk a tényleges megtorlást. Nem szeretnénk, hogy a most már aggastyán bűnösök börtönbe kerüljenek. Szerintünk elég büntetés részükre a lelki- ismeretfurdalás, ami elől nincs menekvés. Azt azonban követeljük, hogy a gyilkosokat nevezzék meg, közöljék aljas vétkeikét. Dr. Berényi István az volt, hogy a mezőgazdaságilag művelt terület másfél százalékán termelték meg családi műveléssel a zöldségnek, gyümölcsnek több mint felét és még sok mást, húst, tojást. Ezt az árutömeget a tsz-ek eredményének tekinteni csak azért, mert rajtuk keresztül lehetett értékesíteni, súlyos sandaság. Ugyanilyen irányított csőlátás kell ahhoz, hogy a kisgazdákat- akik már 50 éve „Kertma- gyarországot” tartották volna kívánatosnak - a faeke vissza- hozásával, a kézi aratás vissza- erőszakolásával gyanúsítsák. A mezőgazdaság válságát egyrészt az erőszakolt nagyüzemi gazdálkodás okozta külterjes móddal lehet magyarázni- mely nálunk a 100 fő/km2 lakOlyan gazdagok vagyunk? A napokban láttam a televízióban, hogy a fővárosban kifogástalan állapotban levő Trabant gépkocsikat préselnek, zúznak össze. Felháborított ez a látvány, mert eszembejutott, hogy igen sok mozgássérült évek óta vár Hycomat gépkocsira. Ismeretes, hogy erre a célra nagyon jól beváltak a Trabantok. Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor az üzemképes Trabantokat miért nem alakítják át Hycomat rendszerű járművé? A mozgásukban akadályozva levők örömmel fogadnák, ha egy kft alakulna és elkezdené a Trabantok átalakítását! Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy 40 évig a közlekedésben dolgoztam, így nem cipészinasként szólok ehhez a témához. Nagy tévedésben vannak az illetékesek, mikor állandóan a Trabantok „füstölésével” foglalkoznak. Igaz, hogy a kétütemű motorok szennyezik a környezetet, de a leghatározottabban állítom, hogy a tömegközlekedésben üzemeltetett több ezer autóbusz és valamennyi Diesel-motorral üzemeltetett tehergépkocsi legalább annyira szennyezi a levegőt, mint a sokat szidott Trabantok! ... Kényelmes megoldás a Trabantok kivonása a forgalomból, de nem etikus. A kisüzetésű, a mozgássérült embereket minden további nélkül lehet büntetni, lehet macerálni, de a vállalatokhoz, az „állambácsihoz” nem lehet nyúlni! ... Ez így volt, és félő, hogy így is marad! Keszthelyi István, ny. üzemvezető sűrűség mellett megengedhetetlen, mert itt a gazdaságoknak el is kell tartani a népességet, másrészt a sok laikus tsz-elnök felső utasításra váró tehetetlen akar- nokságával. A rendszerváltozás nem súlyosbította a tsz-ek hely- zetőt, sőt, a foglalkoztatási kényszer megszüntetésével kedvezett nekik. Élnek is a lehetőséggel és példátlan méretű munkanélküliséget okozva, kilátástalan helyzetbe taszítják a falvak népét. Most Pauska Zsolttal kötöz- ködnek. ő nem szorul védelemre, megvédte magát. Ellenben védelemre szorul Pozsgay Imre, a NDSZ vezetője, ám őt sem az ellenfeleivel szemben, hanem a párthíveitől kellene megóvni. Ezek az emberek kételymentes magabiztosságai ítélnek a mai pártok, művek, újságírók felett visszasírva a régi rend utolsó kormányát, mondA pufajkástörvény Baranyában Mérges kis csapat Vállalkozás és növekedés (2.) Orbán Viktor parlamenti beszéde az 1994-es költségvetésről Előző héten olvashatták Orbán Viktor költségvetésről szóló parlamenti beszédének első, most a teljes szöveg második részét adjuk közre. A beszéd harmadik, befejező részét a jövő héten olvashatják. Tisztelt Ház! Nyilván nem kell részletesen érvelnem, hogy belássák: a helyzet rendkívül súlyos. Az előttem szóló ellenzéki szónokokkal ellentétben a megoldás kulcsát nem egyszerűen a költségvetési hiány lefaragásában látjuk. Egyetértünk a költségvetési kiadások ésszerűsítésével, de nem hisszük, hogy a költségvetési hiány csökkentése kiválthatná a növekvő kametter- heket. Tisztelt Ház! Véleményem szerint egyetlen út vezet ki ebből a csapdahelyzetből, a gazdasági növekedés megindítása. Enélkül, pusztán a rendelkezésre álló jövedelmek elosztásának változtatásával nem érhetünk el eredményt. Többé nem olyan cukrászra van szükségünk, akinek képessége arra korlátozódik, hogy egyre vékonyabb szeletekre tudja vágni a tortát, hanem olyanra, aki képes nagyobbat sütni. Tekintettel arra, hogy a költségvetés nem a gazdasági növekedés szempontját első helyre helyező gazdaságpolitikai megfontolásokra épül, értelemszerűen nem is lehet alkalmas arra, hogy 1994-ben megfelelő irányba terelje a gazdaságpolitikai folyamatokat. Ám ezen az alapvető születési hibán túlmenően ez a költségvetés szenved még néhány olyan fogyatékosságban, amelyet talán nem árt szóvá tennünk. Kicsit kínos már számunkra, hogy az Antall-kormány fennállása ideje alatt immáron negyedszer kell leszögeznem, hogy a kormány a valóságos folyamatoktól elrugaszkodott előrejelzésekre építi költségvetését. Önismétlésünket csak a? menti, hogy az előző három alkalommal a gazdasági folyamatok mindig minket igazoltak. Saját magunk illúzióba ringa- tása helyett helyesebb lett volna, ha a kormány számot vet a tényleges gazdasági helyzettel. Illúzió ugyanis azt hinnünk, amit az előteijesztett törvényjavaslat állít, hogy 1994-ben a gazdasági növekedésnek az export oldaláról nem lesz keresleti korlátja. Ezzel szemben az valószínű, hogy kereskedelmi partnereinknél 1994-ben még nem várható komolyabb fellendülés. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel is, hogy exportunk radikális visszaesését elsősorban a magyar gazdaság szerkezeti problémái okozzák. Mára végképp kiderült, hogy az 1991-92-es külgazdasági fellendülés jórészt a vállalati vagyonok felélésével járó, a tartalékokat kimerítő kényszeralkalmazkodásra vezethető visz- sza. A most beterjesztett és egyébként eredendően elhibázott költségvetésnek saját logikáján belül második nagy hibája az, hogy érthetetlen okokból 1994-re 5-10 %-os beruházásnövekedéssel számol. Márpedig a beruházások pénzügyi feltételei nem fognak javulni, hiszen a költségvetési hiány, melyet 250 milliárd Ft-ra terveztek, de amely a valóságban ennél legalább 100 milliárd Ft-tál több lesz - ahogy a pénzügyminiszter úr be is ismerte - mert csak növekvő piaci kamatok mellett lehet ünanszírozni. Tisztelt kormánypárti képviselők! Önök parlamenti mandátumuk ideje alatt immáron negyedszer készülnek elfogadni egy olyan költségvetést, amely nyilvánvalóan több bevétellel számol, mint amennyit az önök kormánya képes lesz behajtani. A Kormány ugyanis betervez például privatizációból több mint 40 milliárd Ft-nyi kész- pénzbevételt, miközben a kárpótlási jegyekkel szemben kellene 150 milliárdot felkínálni, s miközben nem tudja, hogy milyen vagyont adjon át a TB-nek. Tisztelt Ház! A Kormány nemcsak a bevételek felültervezésében követi az elmúlt négy évben megszokott gyakorlatát, ugyanezt teszi amikor alultervezi a kiadásokat. Ebben a költségvetésben nem jelennek meg olyan kiadások, amelyek korábbi intézkedések következményeképpen bizonyosan terhelni fogják az 1994-es költségvetést. Ugyancsak a kiadásokat fogja növelni, hogy a Kormány olyan garanciákat vállal, amelyekről már most bizonyos, hogy tényleges kiadásokat fognak jelenteni. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! Tisztelt miniszter úr! A költségvetésnek mindezek a hibái eltörpülnek ahhoz a gazdaságpolitikai tévedéshez képest, amelyet önök újabb adók kivetésével készülnek elkövetni. A minimumadó csak sarokba szorított pénzügyminisz- teréiumi tisztviselők utolsó ötlete lehetett. A költségelszámolásokkal való visszaélést a költségelszámolás szabályainak megszigorításával célszerű megszüntetni, az adóprés további szorítása erre alkalmatlan eljárás. Hasonlóképpen elhibázott lépés a forrásadó további fenntartása, és határozottan ellenezzük a forrásadó kiterjesztését a devizabetétekre. ván, ma nem itt állnánk, ha ők kormányoznának. Pedig a mai gazdasági káoszt Németh Miklós kormányzása sem kerülhette volna el. Ő nyugati egyetemeken végzett közgazdász létére miniszterelnöksége első fél évében nyilván átlátta, hogy a magyar gazdaság minden részében el van rontva. Érdeme abban áll, hogy ezt felismerve, nem kapkodott, hanem belátva azt is, hogy diktatórikus egypárti rendszerben az elégedetlenség kitörése nagy véráldozattal és pusztulással jár, társaival úgy dönttöt, hogy félreáll, előbb azonban egy valódi népképviseleti rendszert segít létrehozni, mert az sem kerülheti el ugyan a gazdasági összeomlást, de a könnyebben leváltható kormányok mellett nincs szükség ezek eltávolításához társadalmi robbanásra. Ha lett volna akkor kiút, nyilván megkísérelte volna azt megtalálni. Mivel még ma is a leszálló ágban vagyunk, ő sem lenne képes jobb megoldásra. A mai közállapotok mellett természetes a gazdasági hiénák megjelenése, de ne feledjük, ezt a helyzetet az az elherdált liberalizáció indította el (melyre valóban szükség volt), amit Németh Miklós parlamentje szabott ki, sajnos korlátokat viszont az egyéni vállakózások köré nem épített. Ennek isszuk ma a levét. Kár tehát a pokoltűzet fújni (úgyis ég az), mert egyelőre senki sem lehet elég okos elkerülni a bajokat. Ezért félelmetes ennek a mérges kis csapatnak a prófétai ítélkezése. Ne adja a sorsunk, hogy még- egyszer egy ilyen mindenkinél „okosabb” csoport uralkodjék felettünk! Székely Sándor
