Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-06 / 333. szám

1993. december 6., hétfő Közélet uj Dunántúli napló 11 Budapesten találkoztak a világ szabadelvű pártjai Kapcsolódásunk Európához Húsz kérdés - húsz felelet 1. Az új lakástörvény Több százezer állampolgárt érint az 1994 január elsejével hatályba lépő új lakás- és helyiség törvény. Mennyi lakbért fo­gunk fizetni? Kik vásárolhatják meg a lakásukat, és kik nem? Mi lesz a jó és a rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználók­kal? Kik folytathatják a lakásbérleti jogviszonyt? Összeállítá­sunkban ilyen és hasonló kérdésekre adunk választ - a parag­rafusok segítségével. A Liberális Világtalálkozó nem csupán a magyar liberális pártok, hamem egész Magyar- ország számára bírt kiemelkedő jelentőséggel, hiszen e sikeres rendezvény kapcsán a résztve­vők országunk jó hímevét vi­szik el a világba - mondta a Budapesti Kongresszusi Köz­pontban november 26. és 28. között tartott konferencia záró sajtótájékoztatóján a házigazda FIDESZ elnöke, Orbán Viktor. Magyarország elismerése A világ mintegy ötven orszá­gának hetvennél több liberális pártjából érkezett küldöttek el­sősorban a globális és európai biztonságpolitika, a gazdasági fejlődés és privatizáció, a de­mokratikus átalakulás, valamint az emberi jogok kérdéseit vitat­ták meg, s fontos helyet kapott napirendi pontjaik között a ki­sebbségnek az egyesülő Euró­pában betöltött szerepének problematikája is. Hazánk megbecsülésének és egyben a nemzetközi pártszoli­daritásnak a megnyilvánulása is, hogy Európa mindhárom meghatározó szellemi áramlata Magyarországon tartotta talál­kozóját - emelte ki köszöntőjé­ben Göncz Árpád köztársasági elnök a Világkonferencia nyitó­ünnepségén, ahol megnyitóbe­szédet mondott még Otto Lambsdorff gróf, az LI, és Or­bán Viktor a FIDESZ elnöke, s díszvendégként üdvözölte a résztvevőket az SZDSZ első embere, Pető Iván is. Közép- és Kelet Európa or­szágainak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szólva Lambsdorff gróf leszögezte: a Nyugat túl sokat habozik azzal, hogy világos és pontos alterna­tívát adjon a térség országainak a kapcsolódás feltételeiről. Az LI elnöke úgy vélekedett, hogy még a századforduló előtt el kell fogadni régiónk országait, mint az Európai Unió tagjait. Szintén az európai integráci­ókhoz való csatlakozás egyre kedvezőtlenebb nemzetközi fel­tételrendszerére hívta fel a fi­gyelmet Orbán, aki beszédjében hangsúlyozta: - Nem segélye­ket várunk a Nyugattól, hanem hogy kereskedjen velünk. Mint mondta, a demokratikus politi­kai berendezkedés és a piacgaz­daság kiépítéséhez nélkülözé­sen át vezet az út, ami politikai instabilitást és lázongást idézhet elő. A demokrácia megszilárdu­lásának gazdasági és biztonság­politikai feltételei vannak, ezek megteremtésében pedig fontos szerepet játszik országunknak a nagy európai rendszerekhez való csatlakozása - hangoztatta a fiatal demokrata politikus. Pető Iván köszöntőjében a li­beralizmus magyarorszgái ígé­retes jövőjéről szólt, s el­mondta: hazánknak a térségben szinte egyedülálló stabilitásá­ban kiemelkedő szerepet ját­szottak a liberális pártok, úcik reményei szerint egy szaba­delvű többségű kormányban va­lósíthatják meg programjukat. Fokozatos integráció Alapvető biztonságpolitikai kérdésnek nevezte a nemzeti ki­sebbségek problematikáját Szá- jer József, a FIDESZ egyik al- elnöke, a „Multipolarizáció: a kétpólusú világrend vége” című kerekasztal beszélgetésen, ahol kiemelt témaként kezelték az európai integrációs rendszerek­hez való csatlakozás lehetősé­geit is.A parlament EK bizott­ságának alelnöki tisztét is be­töltő Szájer utalt a liberális pár­tok azon véleményére, hogy a Nyugat lényegesen kevesebb segítséget adott térségünk fel­zárkózásához, mint amennyit az 1989-es változások idején ígért. Willem van Eckelen a Nyugat Európai Unió főtitkára az Euró­pai Unió főtitkára az Európai Közösségbe vezető úton az együttműködés előremutató példájának nevezte a kis Jugo­szlávia elleni embargó betartá­sának Magyarországgal közös dunai ellenőrzését. Arra az újságírói megállapí­tásra válaszolva, miszerint Kö- zép-Európa csalódott a Nyugat­ban, Eckelen megértését fejezte ki a térségben tapasztalható ki­ábrándultság miatt, e problé­mára azonban a gyors integrá­lódát nem tartotta célravezető­nek. Szájer a válaszhoz csatla­kozva elmondta: a FIDESZ nem türelmetlen az EK-hoz csatla­kozás ügyében, hiszen ehhez Magyarországnak elsősorban a belpolitikai és gazdasági kérdé­sekre kell koncentrálnia, ezzel termetve meg az integrálódás feltételeit. Frits Bolkestein, a Holland Liberális Párt vezetője úgy vélekedett, hogy a Viseg­rádi országok két-három lépcső­fokban válhatnak az EK teljes jogú tagjaivá. Kisebbségi jogok Nem a konszenzus, de a dia­lógus jegyében zajlott a „libera­lizmus és a kollektív jogok” kapcsolatáról szóló fórum, me­lyen több kisebbségi szervezet - pl. a vajdasági és romániai ma­gyarok, a magyarországi bolgá­rok - képviseltette magát. A FIDESZ alelnök Németh Zsolt a megbeszélésről tartott sajtótá­jékoztatón szimbolikus jelentő­ségű tényként értékelte a liberá­lis pártok és a nem pártpolitikai dimenziók nyomán szerveződő, ám a politikai élet jellemző vo­nulatait magukba foglaló ki­sebbségi csoportok együttes je­lenlétét. Eltérő nézetek hangzot­tak el munkacsoportokban azzal kapcsolatban, hogy többlet jo­gokat kell-e biztosítani a ki­sebbségnek érdekeik védel­mére, avagy elegendőek ehhez pusztán az állampolgári jogok. Egyben viszont megegyeztek az előadók: a kollektív jogok ösz- szeegyeztethetőek a liberális szemlélettel. A Világkonferenciát vasár­nap a Liberális Intemacionálé végrehajtó bizottságának ülése zárta, melyen három határozatot fogadtak el a résztvevők: a kö- .zép és kelet európai országok infrastruktúrájának fejlesztésé­ről, az európai biztonságról, il­letve az idegengyűlölet és az in- tolerancia terjedése ellen. A konferencia kiemelkedő ered­ményeként értékelte Orbán Vik­tor azt a tényt, hogy a Liberális Intemacionálé támogatja Kö­zép-Kelet Európának a NATO-ba és az Európai Unióba törekvését. A világtalálozó mint a FI­DESZ, mind pedig az SZDSZ számára intellektuális, morális és politikai elismerést jelentett- hangsúlyozta befejezésként a pártelnök.-ka­1. Mit tartalmaz a lakásbér­leti szerződés? A lakásbérleti jogviszony a bérbeadó és a bérlő között írás­ban rögzített szerződéssel, sza­bad megállapodásként jön létre. A szerződés határozatlan és ha­tározott időre szólhat. Ez utóbbi esetben naptárszerűen meg kell határozni azt az időpontot, ameddig a lakást bérlik. A fizetendő lakbérben a szer­ződés megkötésekor kell megál­lapodni, kivéve ha a lakbért jogszabály határozza meg. Eb­ben az esetben a szerződés ak­kor is létrejön, ha a felek nem állapodnak meg a fizetendő lakbérben. A lakásbérleti jog a lakásra és a lakáshoz tartozó helyiségekre egyaránt kiterjed. Eszerint a bérlőnek és a vele együtt lakó személyeknek joguk van a tüze­lőtároló (fáskamra, pincere­kesz), a padlástér használatára. Ezen túlmenően megilleti őket a közös használatú helyiségek - mosókonyha, kerékpártároló, szárítóhelyiség, közös vécé, stb. - használatának a joga. Ez a jog akkor is fennáll, ha szerződés­ben külön nem rögzítették. 2. Melyek a bérbeadók jo­gai és kötelességei? A bérbeadónak a lakást a komfortfokozatnak megfelelő, rendeltetésszerű használatra al­kalmas állapotban kell átadnia a bérlőnek, s kötelessége a lakás­bérlet fennállása alatt a lakással összefüggő, a szerződésben vál­lalt feladatok teljesítése. Megállapodhat azonban a bérbeadó a bérlővel úgy is, hogy a lakást a lakó hozza rendbe, s szereli fel a komfort- fokozatnak megfelelő lakásbe­rendezésekkel. Ebben az eset­ben a megállapodásban rögzí­teni kell a felmerülő költségek megtérítésének feltételeit. A tulajdonos önkormányzat feladata az épület karbantartása, a központi berendezések üzem­képes állapotáról való gondos­kodás, a berendezésekben ke­letkezett hibák megszüntetése. A feleknek meg kell állapod­niuk abban, hogy ha a lakó a tu­lajdonostól átvállalja a munkát, akkor milyen mértékű lakbér- mérséklésre tarthat igényt. A bérlő igazolt költségeinek egy összegű megtérítését kér­heti a bérbeadótól abban az esetben, ha helyette azonnali beavatkozást igénylő - életve­szélyt okozó, az épület állagát veszélyeztető vagy a lakás ren­deltetésszerű használatát akadá­lyozó - hibát hárított el. A bérlő igazolt költségeit a bérbeadónak haladéktalanul, egy összegben meg kell térítenie. 3. Melyek a bérlő kötelessé­gei? Jelentős változásokat hoz az új lakástörvény a bérlők kötele­zettségeit illetően. A jogszabály a felek egymás közötti megálla­podására bízza, hogy a lakással kapcsolatos munkákat melyik fél végezze el. A törvény csak akkor hárítja ezt a bérlőre, ha a szerződésben attól eltérően nem állapodtak meg. így a bérlő fel­adata a lakás burkolatainak, aj­tóinak, ablakainak, a lakás be­rendezéseinek karbantartása, felújítása, pótlása és cseréje. A lakbért is ennek a figyelembe­vételével kell megállapítani. Amennyiben ezeket a teen­dőket eddig a lakó végezte el, de azt követően a bérbeadó tel­jesíti, akkor ez utóbbi magasabb lakbért állapíthat meg. (A jelen­legi szabályozás még egyértel­műen a bérlőre hárítja a karban­tartási, felújítási, pótlási és cse­rével kapcsolatos munkákat.) Megállapodhat a bérbeadó és a bérlő a lakás átalakításában, korszerűsítésében, de a megál­lapodásnak tartalmaznia kell, hogy a munka elvégzésének költségei kit terhelnek. Ha a la­kás komfortfokozata is megvál­tozik, s a felmerült költségeket a bérbeadó viseli, akkor az ere­deti szerződést módosítani kell. (Folytatás a keddi számunk­ban.) Orbán Viktor a Fidesz elnöke, Göncz Árpád köztársasági elnök és Otto Graf Lambsdorff a Li­berális Internacionale elnöke. Hetvenöt éve történt (1.) Magyarország köztársaság A padovai fegyverszünet letbelépése után (1918. no­vember 4.) szomszédságunkban az események gyorsan követik egymást. November 5. A Monarchia hadseregének Badenban telepí­tett főparancsnoksága (Armee Oberkommando, AOK) beszün­teti működését, miután hiradó- egységeinek katonái szétszéled­tek, így összeköttetése a csapa­tokkal megszűnt. A hadsereg széthullott, az engedélyezett 20 hadosztályból egyetlenegyet sem sikerült fegyverben tartani. November 9. Berlinben győz a polgári demokratikus forrada­lom. II. Vilmos császár lemond, Hollandiába menekül. November 11. A német had­sereg képviseletében a compi- egne-i erdőben aláírják a fegy­verszünetet. November 12. Az osztrák ide­iglenes nemzetgyűlés prokla- málja az osztrák köztársaság megalakítását. November 14. A csehszlovák nemzetgyűlés köztársasági el­nökké választja Masarykot. Hogyan következtek az ese­mények itthon? A forradalom hatására József főherceg buda­vári palotájába kérette Károlyi Mihályt és közölte vele, hogy a király miniszterelnökké kine­vezte. A Károlyit kísérő tömeg elégedetlenségének adott han­got „Károlyit a nép nevezte ki! Éljen a köztársaság!” A kor­mány október 31-én letette az esküt a királynak, de a nemzeti tanácsok lázas hangulatának és nyomásának engedve másnap esküje alóli felmentését kérte a királytól, amit megkapott. Az államforma kérdésében az or­szág egész területén működő nemzeti bizottságok szavazata alapján kívántak dönteni. A kormány szándékait és lé­péseit legjobban maga Károlyi Mihály ismerteti. „Hit, illúziók nélküí” c. könyvében. Ebből idézünk. „Eredetileg december 25-éré szándékoztunk össze­hívni az alkotmányozó nemzet- gyűlést, hogy döntsön az állam­forma kérdésében... Az ese­mények arra kényszerítettek bennünket, hogy eltéijünk ere­deti elképzeléseinktől. Vala­mennyi osztály és csoport a köztársaság azonnali kikiáltását követelte... ” „Nem volt más választásunk, mint ideiglenesen kikiáltani a* köztársaságot, utána a választá­sokon a nép majd kinyilvánítja akaratát.” „A Nemzeti Tanács átvette a parlament funkcióját, miután a képviselőház november 16-án feloszlatta önmagát. A főrendi­ház, bár formailag nem oszlott fel, szintén beszüntette műkö­dését. .. ” November 16. Az első ma­gyar köztársaság kikiáltásának napja. Károlyi erről így ír. „A Parlament előtti téren rengeteg ember gyűlt össze az ország minden részéből. Hatalmas volt a tömeg, nagyobb mint 1894-ben, Kossuth Lajos teme­tésén, vagy 1896-ban, Magyar- ország ezeréves fennállásának ünnepén... Szinte az egész Magyarország jelen akart lenni az eseményen. A demonstráció spontán voltához nem férhet kétség... ” „A Parlament kupolacsarno­kában a Nemzeti Tanács kikiál­totta a köztársaságot. A jelen­levő parasztok, munkások, ron­gyos egyenruhába öltözött ka­tonák forradalmi arculátot köl­csönöztek az ülésnek.A térre vezető széles lépcső tetejéről én is beszédet intéztem a tömeg­hez. Hangszórók még nem lé­teztek, a hangom nem volt elég erős, így nagyon nehezen tud­tam megértetni magam. De en­nek ellenére is éreztem, egy va­gyok a fekete, hullámzó tömeg­gel, és a kétségbeesés örvényé­nek szélén már csak az maradt meg ezeknek az embereknek, hogy bennem bízhatnak.” A kormányról és munkájáról Károlyi a következőket írja: „Az első hetekben, súlyos nehézségeink ellenére még bi­zakodó hangulatban voltunk. Reméltük, Wilsonnak lesz ereje eszméit érvényre juttatni, és úgy gondoltuk, még a legked­vezőtlenebb körülmények kö­zött is beilleszkedhetünk a nemzeteknek abba a testvéri közösségébe, amelynek ő volt a legfőbb hirdetője” „Még a padovai fegyverszü­net aláírásának napján riasztó hírt kaptunk: szerb csapatok át­lépték a Szávát, és további erők követik őket... Legsürgősebb feladatunk ezért az volt, hogy érintkezésbe lépjünk Franchet d'Esperey tábornokkal és meg­állítsuk a parancsnoksága alatt álló 47 hadosztályt, amely Bu­dapest felé akart vonulni... Ezért úgy határoztunk, haladék­talanul delegációt küldünk Belgrádba a tábornokhoz. Te­kintettel a helyzet súlyosságára, a delegációt magam vezettem.” November 6. A delegáció vo­nattal indult Budapestről, Újvi­déken hajóra szálltak és a kö­vetkező napon érkeztek Belg­rádba. A tábornok szállásán fo­gadta a küldöttséget. Bemutat­kozás után Károlyi memoran­dumot olvasott fel, amiről így ír: „Memorandumunk hangsú­lyozta, a háborúért a letűnt feu­dális monarchiát, a porosz mili- tarizmus szövetségesét terheli a felelősség. Kossuth Magyaror­szága némaságra volt kárhoz­tatva a háború alatt. Most azon­ban a magyar nép valódi akara­tának képviselőiként jelentünk meg előtte. A tábornok ekkor élesen közbevágott: - nem az összes nép, csak a magyarok - ... Nem vagyunk felelősek az ország régi vezetőinek cseleke­deteiért. Mi demokráciát aka­runk, szavazati jogot akarunk adni minden állampolgárnak, a földet pedig azoknak akarjuk adni, akik megművelik. Megle­petésünkre a tábornok itt nyo­matékosan bólintott helyeslése jeléül, amikor azonban Wilson nevét és demokratikus pacifista elveit említettem, megvetően legyintett. Memorandumunk­ban azt kértük, amennyiben sor kerül az ország idegen csapa­tokkal való megszállására, ezek a csapatok, franciák, olaszok, vagy amerikaiak legyenek, ne pedig szerbek, csehek vagy vagy románok... Végül kér­tem a diplomáciai kapcsolatok helyreállítását köztünk és az an­tant között és kormányunk er­kölcsi támogatását, hogy meg tudjunk birkózni az előttünk álló nehéz feladatokkal”. Károlyi a tábornok válaszá­ból megemlíti, hogy Magyaror­szág elvesztette Franciaország rokonszenvét, miután 1867-ben cinkosa lett Németországnak és a német hatalomvágynak. „Önök együtt mentek velük, Önök velük együtt fognak bűn­hődni. Magyarországnak fizet­nie kell. .. ” A tábornok ezután átadta a 18 pontból álló feltételeket, amelynek 1. pontja tartalmazta a katonai demarkációs vonal északi határát, amelyet a ma­gyar kormánynak katonailag ki kellett üríteni (Nagy-Szamos felső folyása, Beszterce, Ma­rosvásárhely, Maros folyó vo­nala a torkolatig, Szabadka, Baja, Pécs, amely helyeket a magyar csapatok nem tarthat­nak megszállva, majd a Dráva vonal a horvát határig). A kiürí­tett zónában a rend fenntartásá­hoz szükséges rendőrségi és csendőrségi csapatok marad­hatnak meg, valamint a vasút­biztosító erők. A 2. pont a ma­gyar hadsereg leszerelését tar­talmazta, kivéve hat gyalog és egy lovas hadosztályt, ame­lyeknek feladata a rend fenntar­tása. A 17. pont kimondta, hogy a közigazgatás az ország egész területén, így a békeszerződés megkötéséig a megszállt terüle­teken is, magyar kézben marad. Ennél a pontnál Károlyi tiltako­zására kihagyták azt a szakaszt, amely zavargások keletkezése esetén feljogosítja az antant csapatokat arra, hogy az adott területet saját igazgatás alá ve­gye. ■Sk November 8-án a delegáció visszatért Budapestre, hogy be­számoljon a Nemzeti Tanács­nak és felhatalmazást kérjen a szerződés aláírására. „Teljes nyíltsággal ismertettem a hely­zetet - írja Károlyi - a Nemzeti Tanács előtt, azt is leszögezve, ha visszautasítanánk a feltéte­leket, ez az ellenségeskedés ki- újulásához vezetne, ennek eredményéhez pedig nem fér kétség. Beszámoltam arról is, hogy a szerb hadsereg elfog­lalta Újvidéket és az ország belseje felé haladnak. A Nem­zeti Tanács megadta a hozzájá­rulást az aláíráshoz, bár a felté­teleket az országra mért kegyet­len csapásnak minősítette.” A belgrádi kovenció névü katonai szerződést magyar részről Lindner Béla írta alá november 13-án. Dr. Kecskés Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents