Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-06 / 333. szám

1993. december 6., hétfő Gazdaság üj Dunántúli napló 7 Optimizmus = jobb hatásfok A szellemi tőke értékvesztése Az ország fizetőképessége stabilnak tekinthető Magyarország adóssága 20,3 milliárd dollár Szerelés a világűrben Az amerikai űrrepülőgépek történetében a legbonyolultabb és legkockázatosabb feladat el­végzésére indult útnak csütör­tök hajnalban az Endeavour, fe­délzeten hét űrhajóssal, akik arra vállalkoztak, hogy tizenegy napos küldetésük során kijavít­ják a meghibásodott Hubble-űr- teleszkópot. A „kiszállással egybekötött űrszervizelés” 630 millió dollátjába kerül az ame­rikai űrhajózási hivatalnak, a NASA-nak - ám az igazi tét en­nek a sokszorosa. Az 1,6 milli­árd dollárt érő Hubble-telesz- kópot három évvel ezelőtt állí­tották Föld körüli pályára azzal, hogy az általa készített felvéte­lekkel forradalmasíthatják a csillagászatot, de a teleszkóp több berendezése is meghibáso­dott. Orosz rakétatervező Elhunyt Pjotr Grusin orosz tudós, rakétatervező, aki mun­kájával több mint 50 évig szol­gálta a szovjet hadiipart. Az ál­tala tervezett V-750 típusú lég­védelmi rakétával lőtték le 1960. május 1-jén Szverdlovszk - ma ismét Jekatyerinburg - közelében a Francis Gary Po­wers vezette amerikai U-2 fel­derítő repülőgépet. Grusin tagja volt a Szovjetunió legtitkosabb tudományos csoportjának. A II. világháború idején bombázók és vadászgépek kifejlesztésében vett részt. A Komszomolszkaja Pravda cikke szerint a háború óta tizennégy különböző típusú légvédelmi rakétát tervezett, amelyek a szovjet légvédelmi rendszer alapvető részeivé vál­tak. Grusin, sikerei ellenére, munkájának titkos jellege miatt hazájában szinte ismeretlen volt. Ricoh irodagépek Az Austroprint Kft. és a ja­pán Ricoh Europe cég megálla­podást kötött a japán vállalat termékeinek magyarországi forgalmazásáról és szervizelé­séről. A cég 85 százalékban osztrák és 15 százalékban ma­gyar tulajdon, s három évi mű­ködésük alatt 4000 gépet telepí­tettek az ország vállalatainál. Ötven viszonteladóval van kap­csolatuk, ezek egy része szer­viztevékenységet is végez. A cég forgalma a Ricoh-termé- kekből az idén várhatóan eléri a 260 millió forintot, jövőre pedig 320 millió forintos forgalmat terveznek. Működésük egyre inkább a szolgáltatások irá­nyába tolódik, immár néhány hónapja nem annyira eladják, inkább haszonbérletbe adják a másológépeket és telefaxokat, ami főként az újonnan alakuló kevés pénzzel rendelkező vál­lalkozások számára előnyös. Az első néhány hónap tapasztalatai igen kedvezőek. A modem társadalom gazda­sági potenciálját elsősorban szellemi tőkéjének nagysága és minősége határozza meg. A múlt században még a termé­szeti kincsekben való gazdag­ság, a munkaerő olcsósága és a külföldi tőkét vonzó olcsó munkaerő volt a dinamikus fej­lődés feltétele. Mára már mind­ezek erősen másodlagossá vál­tak. Csak olyan sikeres gazda­sági utolérést ismer ez a század, amelyik a lakosság szellemi tő­kéjének köszönhető. Ámbár ez a fordulat kedvező a számunkra, politikusaink még mindig a múlt század igényei szerint irányítják a gazdaságpo­litikát. Legfőbb céljuk, hogy külföldi hitelekhez és tőkéhez juthassanak. Arról, hogy meny­nyire felel meg szellemi tőkénk a követelményeknek és hogyan lehetne azt növelni, javítani, szinte szó sem esik. Pénz is egyre kevesebb jut ilyen cé­lokra. Az „agyelszívás” okai A szellemi tőkét azonban nem szabad csupán az oktatási intézményekben szerzett tudás­sal azonosítani. Ez is fontos és elengedhetetlen része annak, de vannak még legalább ilyen fon­tos további elemek is. Ilyen a lakosság igényessége, önkép­zése, gyakorlati tapasztalata. Még nagyobb hiba volna, ha a szellemi nemzeti vagyonúnkat a kiemelkedő tehetségek tudás szintjével mérnénk, arra va­gyunk büszkék, pedig az átla­gos a fontos. Erre mégsem fi­gyelünk eléggé. Az illetékesek sokat hangsú­lyozzák, hogy milyen szellemi értékek vándoroltak és vándo­rolnak ki az országból. Ez is fontos. Nemcsak azért, mert a szellemi elit gyöngülése nagy veszteség, hanem azért is, mert ez a jelenség mindig a társa­dalmi-gazdasági viszonyok ál­lapotáról állít ki szegénységi bi­zonyítványt. Ha egy országból a jobbára a szegények vándorol­nak ki, az azt jelzi, hogy a jöve­delemarányok igazságtalanok, egy kisebbség jólétével szem­ben a többség szegénysége áll szemben. Ez volt jellemző még a század első felében is. Ha az elitből mennek ki aránylag so­kan, az azt jelenti, hogy a tudás nem kap elegendő erkölcsi és anyagi elismerést. Hangsúlyo­zom az erkölcsi elismerést is, mert az értelmiség javának ez legalább olyan fontos, mint az anyagi, sokszor fontosabb. Elherdált vagyon A szellemi tőkevesztésnek azonban nem az a fő formája, hogy a hordozói kivándorolnak, hanem az, hogy a megszerzett tudás veszít az értékéből. Meg­győződésem szerint a legna­gyobb veszteség, ami bennün­ket a legutóbbi években ért, a munkaalkalmak elvesztéséből fakadt. Százezrek szakképzett­sége vált feleslegessé, százez­reknek kellett feladniuk a régi szakmájukat és kellett újat ta­nulniuk. Ezt az illetékesek és nemcsak a hatalmon lévők, ha­nem az ellenzékiek többsége is, nemcsak a politikusok, hanem a közgazdászok is, elintézik az­zal, hogy ezek tudására nem is volt szükség. Ebben látok sú­lyos szemléleti hibát. Ha leég egy műtrágyagyár, senki nem mondja: „Nem baj, úgyis marad ebből elég, nem volt rá szükség”. Nem merjük olyan könnyelműen felesleges­nek minősíteni a fizikai tőkét, mint a szellemit, a berendezést, mint az embert. Ha a nehézve­gyiparban több tízezer szak­munkás tudása válik felesle­gessé, nem háborodik fel senki azon, hogy ennek következté­ben mekkora szellemi vagyon, mennyi szaktudás ment veszen­dőbe. Ha egy vegyész akadémi­kus külföldre vándorol, sopán­kodunk, de nem ha tízezer ve­gyiipari szakmunkás munka nélkül marad. Ki mérte fel, hogy mekkora veszteség kelet­kezik azáltal, hogy a nagyválla­lati szektorban több százezer munkahely megszűnt anélkül, hogy annak megfelelő kis- és középüzemek alakulhattak volna? Pedig nemcsak a szűkén értelmezett szaktudás veszett ezzel kárba, hanem az érintettek morális értéke is lecsökken. Pesszimista helyzetben az emberek szellemi értéke csök­ken, mert az adott szaktudás csak a hordozójának optimiz­musa esetén hasznosítható. Azt minden közgazdász bü­rokrata pontosan kiszámítja, hogy mennyi veszteséget kü­szöbölt ki a tulajdonos egy adott veszteséges vállalat leállításá­val, de arra senki nem gondol, hogy a leállítás következtében ugyanakkor mennyi szellemi vagyon megy veszendőbe! Pe­dig minden modem társada­lomban a szellemi vagyon az igazi érték, azzal kellene taka­rékosabban gazdálkodni. Ha a fizikai vagyon veszik el, azt könnyen lehet pótolni, ezt jól mutatták a háborúban lebombá­zott országok. De ha a szellemi vagyon zsugorodik, azt csak nagyon drágán és nagyon hosz- szú idő alatt lehet újratermelni. Gyarapítani a szellemi tőkét A modem társadalomban a gazdaságpolitikusoknak első­sorban a szellemi vagyon meg­őrzésén és gyarapításán kellene munkálkodniuk, mivel csak en­nek megléte hozza meg a jó gazdasági eredményt. Ettől a szemlélettől mind a hazai politika, mind a közgaz­dász szakma még nagyon mesz- sze van. Pedig ebben a tekintet­ben is alapvető fordulatra lenne szükség, különben nemcsak a szellemi tőkénk zsugorodik, hanem a fizikai is, romlik a pénzünk, de romlik a közhangu­lat is. Az elrontott közhangulat mellett pedig a világ minden idehozott tőkéje, a legnagyobb adók behajtása is homokra épí­tett, lefelé csúszó gazdaságot je­lent. Nehéz ezt megérteni? Kopátsy Sándor Hazánk nettó külső állama­dóssága az 1989-es szint óta gyakorlatilag nem változott. Idén augusztus végén 15,3 mil­liárd dollárt ért el. Az ország bruttó külső adóssága a rend­szerváltás időszaka, 1989 vége óta is annyival emelkedett, amennyivel devizatartalékaink növekedtek. Ha jövőre egyetlen dollár hitelt sem vennénk fel külföldön, akkor is tudnánk úgy teljesíteni az éves külső tőkefi­zetési és hiteltörlesztési kötele­zettségeinket, hogy még mint­egy 3 milliárd dollár devizatar­talékunk maradna. Mindezt Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke nyilat­kozata az MTI-nek hazánk külső adósságának alakulásáról. Az alelnök elmondta: 1989 végén bruttó külső adósságunk 20,3 milliárd dollárt, nettó külső adósságunk pedig mintegy 15 milliárd dollárt ért el. Idén au­gusztus végén a külső bruttó adósság 23,8 milliárd dollár volt, miközben a nettó külső adósság 15,3 milliárd dollárt ért el. Egy ország devizahelyzeté­nek megítélésében igen lénye­ges adat a devizatartalékok nagysága. Devizatartalékaink a Az országban számos he­lyen az a gyakorlat alakult ki, hogy a földrendező bizottsá­gok ideiglenes jelleggel hasz­nálatba adták a földet a kár­pótlási jeggyel rendelkezők­nek. Olyan, már ellicitált föl­dekről van szó, amelyeket a földhivatalok még nem mér­tek ki és még nem került sor a végleges birtokba adásra. Az így földhöz jutottak esetében előfordulhat, hogy a hivatalos parcellázás során néhány mé­tert eltolódik a telekhatár. Akik nem győzik kivárni a hivatalos kimérést, azok so­ronkívüliséget kérhetnek. Erre abban az esetben van mód, ha Sajtótájékoztató keretében mutatták be szerdán a Magyar Gazdasági Kamarában a Hop­penstedt Bonnier és Társa Kft. Magyarország nagy és közép- vállalatai 1994. című kézi­könyvét. A kötet harmadik ak­tualizált változata jelent meg, 5500 gazdálkodó szervezet részletes adatait tartalmazza, több mint 1000 oldalon. 89-es év végén mindössze 1,7 milliárd dollár körül alakultak, jelenleg már 6 milliárd dolláros szinten állnak. Tavaly és az idén is az éves kamatfizetési te­her 1,2 milliárd dollárt jelentett. A tőketörlesztés és a kamatteher együtt tavaly és idén is 3,5-4 milliárd dollár körül alakul. Ta­valy 13-14 milliárd dolláros de­vizabevétele volt hazánknak az exportból és a szolgáltatások­ból, ez évben ez a szám valame­lyest csökken 11 milliárd dollár körül lesz. Mind az elmúlt év­ben, mind az idén is mintegy 1,5 milliárd dollár összegű kül­földi működőtőke jön be az or­szágba. így az ország éves ka­matterhe mindössze a GDP 3-3,5 százaléka, ami nemzet­közi szinten is elfogadható. Az alelnök jelentős sikernek értékelte az ország külső fize­tési helyzete szempontjából, hogy az MNB által külföldön kibocsátott kötvények lejárati szerkezetét sikerült kiterjesz­teni. A jegybank egyre hosz- szabb futamidővel tud kibocsá­tani külföldön kötvényeket. Ez évben például az Egyesült Ál­lamokban már 20 éves lejárattal dobtuk piacra az úgynevezett jenki-kötvényt. a tulajdonos olyan évelő nö­vényt, ültetvényt, fasort, gyümölcsöst, kíván telepíteni, amelyet nem lehet egy-két métert idébb, vagy odébb to­logatni. A soronkívüli földki - mérési kérelmeket a megyei földhivataloknál kell benyúj­tani. Az eddigi tapasztalatok arra utalnak, hogy az emberek többsége nem fog ültetvény­telepítésbe a bizonytalan par­cellán - nyilatkoztak a földhi­vatalban. - Inkább várnak még fél évet és a biztosan sa­játjuknak tudható parcellát fogják művelésre. .. .-ri­A felhasználók olyan adato­kat kereshetnek ki a kézi­könyvből, mint a cégek neve, tevékenységi köre, telefon- és faxszáma, alaptőkéje, for­galma, telephelyei stb. Az ada­tok floppy lemezen is hozzá­férhetők. A kötetet a Magyar Gazda­sági Kamarában lehet megvá­sárolni. A szellemi vagyont drágán és hosszú idő alatt lehet újratermelni Változhatnak földhatárok Soronkívüliséget kapnak az ültetvényesek Magyarország vállalatai 1994 Langyosvíz-szolgáltatás Adósképző (2.) A bankválasztás Amikor megkezdődött a ví­zórák beszereltetése, egyesek így vélekedtek: felesleges pénzkidobás! Úgyis minden úgy alakul, hogy a vízszolgát- lató akarja. A mi érdekünk, hogy minél kevesebb meleg és hideg víz fogyjon, a szolgála­toké pedig az, hogy minél több. Nem hittem a károgóknak. Mindig voltak olyanok, akik mindig mindent megkérdője- leznek.Ma már nem vagyok olyan biztos a dolgomban. Először a vízóra-leolvasási díj bevezetésével próbálkoztak. Azt bizonygatták, hogy külön számlázó részleget kell létre­hozniuk, ez pénzbe kerül. Aztán bevezették, kötelezővé tették a vízóra-hitelesítést, természete­sen a fogyasztó pénztárcájának a terhére. (Az áramszolgáltató­nak még nem jutott eszébe, hogy a fogyasztókkal fizetessék meg a mérők hitelesítését). A vízóra-felszerelést a tulajdono­sok fizetik, a hitelesítést is, hol­ott elsősorban a vállalatnak az érdeke, hogy az órák ne mutas­sanak kevesebbet a valóságos fogyasztásnál. Még szerencse, hogy nálunk még csak egyszer kell hitelesítetetni, van olyan város, például Miskolc, ahol előírják a kétévenkénti hitelesí­tést. Mostanában egyre többször gondolok a károgókra. Ennek oka, hogy a meleg víz az utóbbi hetekben fokról-fokra langyo­sodé kezdett, sőt mind gyak­rabban folyik a meleg víz a csapból és a hideg víz. Á meleg víz mérő nem tud különbséget tenni hideg, lan­gyos között, a hideget is a lan­gyosat is melegnek méri. Még nagyobb baj, hogy a langyosat is, a hideget is melegvíznek számolják. Sz. Harsányi János Rokonok, barátok, ismerősök gyakran érdeklődnek, hogy az újsághirdetésekben a szokásos­nál magasabb kamatot kínáló bankokban, vagy pénzintézeti jogosítványokkal bíró cégeknél nem lehetne-e előnyösebben el­helyezni a betétjüket, mint az általuk szinte hagyományosan frekventált pénzintézetekben? Ilyenkor megpróbálom meg­győzni őket arról, hogy a ka­matjövedelem csak egyike azoknak a fontos szempontok­nak, amelyeknek a betétest ve­zetniük kell, amikor abban dön­tenek, hogy kikre, melyik pénz­intézetre, vagy cégre bízzák megtakarított pénzüket. Talán az ígért kamatláb mér­tékénél is fontosabb az, hogy a választott intézetnek egyáltalán módjában és szándékában lesz-e kamatot fizetni, sőt az el­helyezett betétet vagy banki ér­tékpapírt visszafizetni? Gondol­janak csak a nem régen csődbe ment Ybl Bank példájára: a ma­gasabb kamatok reményében hányán veszítették el vállalko­zásuk tartalékait vagy családi megtakarításaikat! Egyáltalában nem tartom ki­zártnak, hogy egy pénzintézet, illetve pénzt forgató cég érett és józan megfontolás alapján az át­lagosnál magasabb kamatot kí­náljon a betétesnek, de ezt csakis akkor teheti, ha a ver­senytársainál alacsonyabb költ­ségekkel dolgozik, s tulajdono­sai szerény nyereséggel is meg­elégednek. De az „olcsó bank” stratégiának nálunk most kevés a valószínűsége. Annak elle­nére, hogy a kölcsönök és a be­tétek kamatai között igen nagy rés tátong, ennek a különbözet­nek több mint egyharmadát adókra, tartalékolásokra kell le­kötni, s a legtöbb banknál ez a magas különbség sem fedezi a költségeket. Hosszú évtizedek külföldi példái is arról tanús­kodnak, hogy ésszerűen gon­dolkodó bankok kifejezetten tartózkodnak valamiféle betéti kamatverseny kirobbantásától, mert ezzel leapasztják azt a be­vételi forrást, amelyből élnek. Ez pedig aláássa a bankrendszer egészét. Megbízni általában azokban a bankokban szabad, amelyek­nek az üzleti stratégiája távol tartja a kalandorokat vagy a két­ségbeesett helyzetben lévő vál­lalkozókat, azokat a kétes eg­zisztenciákat, akik bármilyen magas kamatot hajlandóak fel­vállalni azzal a ki nem mondott hátsó gondolattal hogy esetleg elbuknak, s jó esetben is csak a kölcsön töredékét fogják vissza­fizetni. Ám a betétes nem hites könyvvizsgáló, hogyan győződ­jön meg a választott intézet biz­tonságáról? Egymillió forint alatti betétnél ez viszonylag egyszerű: arról kell meggyő­ződni, hogy az intézet tagja-e a Betétbiztosítási Alapnak? Ha igen, akkor az említett összegű betét visszafizetése garantált. Ha azonban nem OBA-tag az adott pénzintézet, és csak beté­tek elfogadására jogosult in­tézményről van szó, akkor gon­dos érdeklődés nélkül ne bízzuk rá egyetlen forintunkat sem! In­kább játsszunk a rulettkaszinó­ban, ahol legalább a játék szabá­lyai áttekinthetőek. Ma már sok olyan közvetítő illetve bróker cég van, ahol némi díjazás elle­nében bizalmas felvilágosítást kaphatunk a kétes hírű pénzin­tézetek köréről. Megbízhatunk a tekintélyes bel- illetve kül­földi pénzintézetekben is. A betételhelyezés tehát bi­zalmi döntés, amiben mindenki csak magára vethet, ha nem kellő körültekintéssel választ. Bácskai Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents