Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-01 / 328. szám
1 1993. december 1., szerda Kultúra aj Dunántúli napló 7 A szakmai továbbképzés problémái a falusi kisiskolákban A tanár is tanulhat, csak bírja pénzzel Beszélgetések a városról A tanár is tanul, holtáig, azt mondják. Tanulhatna ma is, hiszen a lehetőség megvan, léteznek továbbképzések, a legkülönfélébb, alternatív pedagógiákat ismertető tanfolyamok, rendszeresek a gyakorlati bemutatók. Az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet, amikor azt látjuk, hogy bár vannak olyan iskolák, melyekből örvendetesen sokan tartják lényegesnek a folyamatos továbbképzést, ezt azonban sajnos egyre nehezebben tudják megoldani. Nem a jószándék hiányzik, hanem itt is, mint máshol, a pénz. Míg régebben ugyanis a továbbképzések ingyenesek voltak, ma bizonyos összeget fizetni kell a részvételért. Ez akkor is megterhelő lehet, ha aránylag nem sok pénzről van szó. A térítéses továbbképzések rendszere gyakorlatilag az idei év őszétől él. Elsősorban a falusi, körzeti kisiskolák érzik nagyobbnak az új terhet. A megye néhány kisebb alsófokú oktatási intézményében annak néztünk utána, hol, miképp ügyeskednek, hogyan próbálják a pedagógusok számára lehetővé tenni a szakmai fejlődést segítő, a látókört szélesítő tanfolyamok, foglalkozások látogatását. A fejkvóta kétszerese A mindszentgodisai igazgató, Niedermayer József 33 éve van az iskolában, úgyhogy széleskörű tapasztalatai vannak.-Elég komoly pénzeket kérnek ezekért a továbbképzésekért - kezdte, - amit mi nem tudunk vállalni. Az év elején összeírtuk, ki mire menne, azután szelektálnunk kellett. Jelenleg három kollégának engedélyeztük a részvételt, ketten a japán számológéppel, a szorobánnal ismerkednek, a harmadik pedig drámapedagógiára jár. A terhekből ők is vállaltak magukra, ki az útiköltséget, ki a tanfolyam költségét állja. A 15 pedagógussal dolgozó iskolába 156 gyerek jár, Kishajmásról, Kisbesztercéről, Szatináról, Godisáról, Gyümöl- csényből, sőt Boródpusztáról is jönnek ide diákok. Az igazgató szerint a kistelepüléseket a fejkvóta-rendsZer súlyosan érinti, hiszen itt egy gyerek taníttatása évente az összeg duplájába, körülbelül 80 000 forintba kerül. A hiányt már így is az önkormányzatok pótolgatják ki. Nem jut hát sok pénz a tanárokra, így csak annyit tehetnek, hogy önképzéssel, a munkaközösségeken belül oldják meg a dolgot. Az önkormányzat segítőkész A bejárás, az útiköltség nem nyom olyan sokat a latban a görcsönyi iskola esetében. Itt egy agilis, fiatal igazgató dolgozik, Varga Ágnes, akitől igazán jó híreket tudhattunk meg. Náluk is zavart okozott a költségvetésben, hogy az éves tervben még nem számolhattak az ősztől belépő új elemmel. Jövőre azonban már úgy számítanak, hogy beférjen a keretbe a szakmai fejlesztésre szánt ösz- szeg is. Az önkormányzat itt nagyon érzékenyen, segítőkészen reagál az iskola problémáira, s az is segítség, hogy a gör- csönyiek szövetségbe tömörültek más, városkörnyéki iskolákkal. Pellérd, Abaliget, Bo- gád, Kozármisleny, Kővágószőlős és Berkesd is tagja a „hetesfogatnak”. Rendszeresek a tapasztalatcserék, e körben oldják meg az igazgatói továbbképzéseket, de át-átrándulnak egymás bemutató óráira, egy-egy vendégelőadásra.- Húsz pedagógusunknak gyakorlatilag a fele jár valamilyen rendszeres tanfolyamra büszkélkedett az igazgatónő. - A legtöbbet a Baranya megyei Pedagógiai Intézet szervez. Nagyon jó, hogy nem kell azt mondanom a kollégáknak, hogy a pénz miatt nem mehetnek el... Egymástól tanulhatnak Varga Ágnes azt is elmondta, hogy van olyan programjuk, amit a továbbképzés tapasztalatai alapján vettek át, de volt olyan eset is, amikor éppen a látottak miatt döntöttek úgy, hogy a megismert minta alkalmazása náluk nem lenne célszerű. (Az, hogy így megmentették magukat egy hibától, nem csupán anyagi szempontból szemlélve lényeges!) Jelenleg az alsós iskolaotthonos rendszer, a gazdaasszonyképző, az újszerű napközis munka elemei köszönhetők különböző tanfolyamoknak. Nem kell belső, tantestületi villongásoktól tartania a bakonyái Gyurisa Józsefnek, aki az iskola igazgatója, de egyben egyetlen pedagógusa is. 38 éve van a pályán, jelenleg 16 diákot tanít 1-től 4-ig összevont osztályban. Felső tagozat nincs a településen. Gyurisa József jelenleg nem vesz részt semmilyen továbbképzésen, de nagy lelkesedéssel említette azt a konferenciát, melyen legutóbb járt: a kisiskolákról volt szó Szigetváron, ez a téma őt természetesen nagyon is érdekelte.-Az ilyen találkozókat pozitívnak tartom, szakmai kérdésekben sokat segítenek - szögezte le. - Mi a hozzánk hasonlók bajaiból tanulunk. Az egyetlen probléma, hogy egy olyan iskolában, mint ez, a helyettesítést nem lehet megoldani, és az utazás is nagyon nehézkes. Nem illendő pénzt kérni Ez az első és legnagyobb akadály a szentlászlói iskola igazgatója, Golob István szerint is:-A közlekedés erre nagyon rossz, a továbbképzések pedig általában Pécsett vannak. A zömük pénzes, olykor még az is, amelyet különböző minisztériumi szakemberek tartanak. Én azonban úgy gondolom, ezeket kötelesség lenne szervezni, és legalábbis nem illendő pénzt kérni értük. A legtöbb segítséget mi is a megyei pedagógiai intézettől kapjuk, szerencse, hogy Baranyában nem szűnt meg! Hogy milyen gyakorlati hatást tapasztaltunk? Az a továbbképzéstől függ. Segíthet, adhat jó ötletet, egy-egy elemet ki is lehet emelni, de ez változó. A szentlászlói iskola százötvenöt diákja Terecsenyből, An- talszállsáról, Boldogasszonyfáról jár be. Tizennyolc pedagógus foglalkozik velük, az igazgató szerint nemcsak a tanórán, hanem azon túl is. Ők is úgy gondolják, nem jó, ha egy tanár csak leadja az óráját, aztán veszi a kabátját, és lelép. Ahhoz viszont, hogy ez a szemlélet kialakuljon, általánossá váljék, nem elég egy tanári diploma. Kell az a szakmai elkötelezettség is, amely minden jó pedagógus önnevelésre, önművelésre, tudásának fejlesztésére sarkall... H. I. Gy. „Beszélgetések a városról” címmel beszélgetéssorozatot szervez a Szabad Demokraták Szövetségének Pécsi Szervezete. A decemberben induló sorozat keretében a szervezők alkalmat kívánnak biztosítani a város működtetésével, a város jelenével és jövőjével, az itt élők mindennapjaival kapcsolatos gondolatok, vélemények, álláspontok kifejtésére, elképzelések felvázolásárráa, a város- politika iránt érdeklődő pécsi polgárok rendszeres találkozására. Az emberek életét meghatározó helyi (és országos) közügyekről, problémákról való véleménynyilvánítás nemcsak a politikusok kiváltsága. A város fejlesztésének lehetőségeiről, a szociálpolitikáról, kultúráról, és a többi várospolitikai kérdésekről azokat is meg kell hallgatni, akik nem vesznek részt ugyan a döntésekben, de mint szakemberek vagy mint a különböző problémák megoldásán gondolkodó „egyszerű” állampolgárok javaslataikkal, elképzeléseik közreadásával segíteni szeretnének. Ugyanakkor a nyilvános fórumokon való polemizálás, a Dr. Raffay Ernőt, a Honvédelmi Minisztérium korábbi politikai államtitkárát, a történelemtudományok kandidátusát, egyetemi docenst nevezte ki Für Lajos december 1-jétől a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának. Erről a Honvédelmi Minisztérium szóvivője tájékoztatta az MTI-t. Raffay elődjét, dr. Rázsó Gyula főigazgatót tudományos Vasárnap ünnepelte 85. születésnapját a francia etnológus (összehasonlító néprajz-kutató) és szociológus, a strukturális antropológia atyja, Claude-Levi Strauss. A tudós szerint a véletlen igen nagy szerepet játszott egész életében. 1908-ban született Brüsszelben, ahol apja, egy francia festő éppen munkát kapott. 1934-ben Strauss, aki a Sor- bonne-on jogot és irodalmat hallgatott, szociológiai katedrát kap Sao Paulóban. A hely szelleme meg is „fertőzi”: szakterületéhez kapcsolódva a brazíliai indiánokat is tanulmányozza és saját, valamint mások felfedezéseit ötvözve megteremti a szűkebb környezet polgáraival való folyamatos párbeszéd feltételeinek a megteremtése egyre fontosabbá válik a helyi politika szereplői, döntéshozói és a helyi társadalom viszonyának alakításában. A december 2-án, csütörtökön sorrakerülő első beszélgetés címe: „Egy ökologikus városkoncepció”. A vitaindító előadást Szász János építészmérnök tartja. A következő program december 16-án lesz, témája: „Város és a kisebbségek”. Előadó: Gyúrok János szociológus. A programok helyszíne: Szabad Demokraták Szövetsége Pécsi Szervezetének Székháza (Felsőmalom u. 13.) A beszélgetések mindkét alkalommal 18 órakor kezdődnek. Az 1994 januárjától tervezett további program: Város-is- kola-oktatás-politika. Város és az önkormányzás. A helyi civil társadalom. Város és a művészetek. Gondolatok egy új városi szociálpolitika megalapozáshoz. és vezetői tevékenységének elismerésével - vele egyetértésben - ugyancsak december 1-jei hatállyal a honvédelmi miniszter felmentette beosztásából. Rázsó Gyulának főigazgatói és tudományos munkájának elismeréseként Für Lajos díszszab- lyát adományozott. A korábbi főigazgató más fontos tudományos munka végzésére kap megbízatást. strukturális antropológia tudományát - írja a tudósról a DP A.- Ma már öreg ember vagyok és megengedhető nekem, hogy a művészetről, amely egyik kedvenc témám, úgy írjak, hogy ezért ne kerüljek a kritikák kereszttüzébe - nyilatkozta az idős tudós az idén tavasszal, amikor 20. könyve „Olvasni, meghallgatni és látni” címmel megjelent. Strauss már 1955-ben, a Szomorú trópusok” című sikeres könyvében - amely egyébként a dekolonizá- lás idején jelentős szerepet játszott a „primitív népek” kultúrájának átértékelésében - úgy nyilatkozott, hogy „a világ az ember nélkül kezdődött és az ember nélkül fog véget érni”. A gazdaasszony képzés is a tanfolyamoknak köszönhető a görcsönyi iskolában • Fotó: Läufer László Pörös Béla ügyvivő SZDSZ Pécs Városi Szervezete Rázsó helyett Raffay Strukturális antropológia 40 éves a pécsi Liszt-terem Archív kép az egyik első koncertek egyikéről, az 1950-es évekből (Antal György gyűjteményéből) Idén negyven éves a pécsi Liszt-terem, annyi nagysikerű pécsi zenekari és szóló koncert színhelye - mely máig is Pécs egyetlen valóban erre a célra tervezett helyisége. De hogyan is történt annak idején, hogyan lett a Budai Külvárosi Katolikus Kör klubjából zeneterem? Antal György karnagy, a Liszt-terem kiharcolója és megalkotója így emlékezik rá:- Negyven év távlatából nyugodtan állítható, hogy az 1953-as év meghatározó volt Pécs zenei életében. Mindjárt januárban egy három napos zenei ünnepséggel kezdődött: itt köszöntötték a 70 éves Kodály Zoltánt. Ez az esemény megmozgatta a város tevékeny muzsikusait. Két fontos mozzanatot ki kell emelnem: a háború után vidéken Pécsett szólalhatott meg először ekkor Kodály egyik legnagyobb alkotása, a Psalmus Hungaricus a 70 éves Mester jelenlétében. Ünnepi napok voltak ezek, melyeknek kisugárzó ereje évekre meghatározó lett. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy alakulnak, sőt együtt is vannak azok a műhelyek, amelyek fontos pillérei lehetnek a város zenei arculatának, csak egyebek mellett a tárgyi feltételek kiegészítésével meg kell támogatni ezt a fejlődést.-Pécs mindig büszke volt a „Zenei Város” címre. Itt mindig éltek kitűnő muzsikusok, a Psalmus előadásával bizonyított az újraszerveződő zenekar, inspirációt kapott az oratórium előadások lehetősége egy, az akkor alakult Zeneművészeti Szakiskolára is támaszkodó nagy kórussal, de hiányzott egy igazi műhely: a hangversenyterem.-A város vezetőivel beszélgetve nyilvánvalóvá tettem, hogy ez utóbbi szüksége már-már égető. Meg is neveztem az általam jónak tartott lehetőséget (új épületről még álmodozni sem mertünk, s úgy tűnik, ma sem érdemes!): kértem, adják oda a volt Katolikus Kört. Az illetékes megkérdezte, hogy mi van most ott? Válaszom rövid volt: a terem. A közepén állt egy tornatermi ló, s néha katonai sorozást tartottak benne. Jellemző, hogy sem a párt, se a tanács nem tudta, hogy ki az épület gazdája. Végül is három hónap múlva egyszemélyes döntés született: Akkor a magáé! - azaz a Zeneművészeti Szakiskoláé.-Tehát ott állt ez a hodály. Az udvaron kuglipálya. Meg kellett szervezni a hangverseny- terem kialakítását. Debiczky István végezte a tervezést, az Építő-Tatarozó Vállalat a kivitelezést. Sok gondot okozott akkor is, később is az északi fal nedvessége. A nézőteret azonban úgy kellett kialakítani, hogy azután is lehessen azért ott sorozni, hálózni. Közben kiderült, hogy az ide kellő mennyiségű széket csak az öt éves terv keretén belül lehet igényelni, ezért ez elmaradt. De nem úgy a spontán segítség. A megyei tanács zenekedvelő elnöke kiutalt mintegy 700 vasszéket. így történhetett, hogy 1953 decemberében megnyithattuk az akkor elkeresztelt Liszt Ferenc hangversenytermet. A fogadtatás nem volt egyértelműen lelkes, sokan azt kifogásolták, hogy a Liszt-terem messze van a város központjától, főleg a Szigeti városrésztől. Később, hogy nőtt a város, szinte a belvárosba került. Némi „szabályáthágással” és az illétekesek szemhúnyása mellett még ezt is elintéztük, hogy abban az időben, mikor templomi koncertekről szó sem lehetett, egy orgonát szereztünk Budapestről, majd később egy nagyobbra újjáépítettük.- Nagyjából ez a Liszt-terem történetének krónikája - fejezte be a visszaemlékezését Antal György. - Kezdetben kedvenc zeneszerzőmmel együtt vallottam: „A jó zene még az istállóból is templomot varázsolhat”. Lehet - és remélem -, hogy jön majd egy kor, amely felépíti a méltó pécsi hangversenytermet. De igazi, maradandó szellemi alapjait a Liszt-terem elmúlt 40 évének eseményei-eredményei hordozzák. M. K.
