Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-31 / 356. szám
6 üj Dunántúli napló Tudomány 1993. december 31., péntek Dr. Péley Iván Fotó: Szundi György Sokat változott az orvoslás Negyven év a gyerekekért Háttal a jövőnek - előre? Egy prognózis utóélete - Mit mond a jövőkutató most? Nemrég ment nyugdíjba dr. Péley Iván címzetes docens, a Megyei Gyermekkórház fertőző osztályának vezető főorvosa. Szakmai munkájának elismeréseként pár nappal ezelőtt vehette át Budapesten a Magyar Gyermekorvos Társaságtól a Bókái János díjat és emlékérmet. Ezt a díjat csak kiváló szakmai eredményeket elért orvosoknak szokták odaítélni. Az elmúlt évben nem adták ki, az idén egyedül dr. Péley Iván kaphatta meg. Új profil Dr. Sulyok Endre, a Gyermek Kórház igazgatója úgy jellemezte a távozó főorvost, hogy nemcsak kitűnő szakember, de emberi kvalitása is példamutató. Az ország egyik legjobb fertőző osztályát hozta létre, az elsők között volt, aki bélbiop- sziát végzett és az országban első volt és évekig az egyetlen, aki májbiopsziát hajtott végre, egészen kis súlyú csecsemőkön is. A májbiopsziás vizsgálatok száma 1800 körül van, ezzel az országban egyedülálló. Szakmai tudását a nemzetközi hírű, máig egyik legnagyobb magyar gyermekgyógyásznak tartott Kerpel Fronius Ödön is elismerte azzal, hogy gyakran hívta át a gyermek klinikára konzíliumra. Nehezen állt rá a beszélgetésre, aztán mégis elmondta, hogy pár hónap híján 40 évet töltött el a gyermekkórházban, amelyik az első időben menhely volt, később lett állami gyerekkórház. A 60-as években kezdődött el a szakosodása és ezzel a budapesti Heim Pál Gyermekkórház után a pécsi lett a második, vidéken az első szakosodott gyermekkórház.- Önnek jelentős szerepe volt ebben a szakosodásban, illetve abban, hogy a fertőző osztályt kialakította, s a szakemberek szerint országosan elismert színvonalúvá fejlesztette, sőt új profilt is kialakított ezen belül.-Az akkori nagyszerű igazgató, Barla Szabó Jenő nélkül erre nem kerülhetett volna sor. Először a sebészeti és a fül-orr-gégészeti osztály jött létre, s csak 63-ban lett önálló osztály a fertőző részleg. Később a szükség hozta, hogy a profilt bővítsük. Hozzánk kerültek ugyanis a fertőző gyermek- betegségben szenvedőkön kívül az összes hasmenéses betegek is, így természetes volt, hogy gasztroenterológiai részleget is kialakítsunk. Sokat változott azóta az orvoslás, nagyot fejlődött az orvostudomány. Kezdő orvos koromban évente 60-80 haláleset is előfordult, ma szerencsére mindössze 5-6 van évente. Persze ez is rettentő sok, mert a gyerekhalál a legszömyűbb, ami történhet. A betegségek is megváltoztak. Fiatal orvos koromban még találkoztam többek között gyermekbénulásos megbetegedésekkel, diftériával, szamár- köhögéssel. Ma már ezek visz- szaszorultak, s a tudománynak köszönhetően az olyan rettegett betegségek, mint agyhártya, vagy agyvelő gyulladások sem végzetes kimenetelűek. Viszont új betegségek kezdenek sajnos egyre nagyobb számban előfordulni, mégpedig az állatoktól, kutyától, macskától emberre terjedő bélférgességek és egy nagyon veszélyes kór, a toxop- lazmózis, ami egy egysejtű parazita, s állatokról kerül át a gyermekekre. 20-25 évvel ezelőtt még nem lehetett találkozni ilyen megbetegedésekkel, s az elterjedéséért a mai kultúrálatlan állattartás a felelős. Sajnos újra felütötte fejét nagyobb számban a fertőző máj- gyulladás. A menekülttáborokból több gyerek került ilyen betegséggel hozzánk, ezért feltételezzük, hogy a kórokozókat a szerencsétlen sorsú menekültek hurcolták be az országba. Ugyancsak szaporodnak sajnálatos módon a gyermekek között is a rosszindulatú megbetegedések. A májbiopsziákra visszatérve, amit az elején említett - folytatta Péley doktor - ez nem egyedül az én munkám volt. Dr. Kádas Istvánnal, a megyei kórház patológiai osztályának főorvosával közösen végeztük ezeket a vizsgálatokat. Azt szerénységből nem mondta el, hogy évtizedek óta minden Pécsett végzett orvos- tanhallgató tőle tanulta a fertőző betegségekről a tudnivalókat, s nagyon szerették. Líbiában is volt két évet, erről úgy beszél, mint olyan időszakról, mintha visszacsöppent volna a fiatalsága éveibe, ugyanis azokkal a betegségekkel találkozott, amivel nálunk csak régebben. A Baranya Megyei Orvosi Kamara elnökévé választották 89-ben. E tisztéről most le akar mondani. Nem a nyugdíjba vonulása miatt, hanem mert a kamarai törvénytervezet szerint az orvosi kamarák nem kapnák meg azokat a feladatokat és jogosítványokat, (például: érdek- védelem) amelyek ’45 előtt is megvoltak, s ami a nyugati országokban természetes. Nyugdíjasként a Máv rendelőintézeti mellékállását megtartotta, s néha bemegy az osztályára, ahogy fogalmazta, beleszagolni a jólismert jellegzetes levegőbe, ami eddig az élete volt. Sarok Zsuzsa 1988 decemberében interjúra kértem Besenyei Lajost, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem statisztikai tanszékén működő prognosztikai csoport vezetőjét. Arról beszélgettünk, milyen tudományos alapokon nyugszik a jövőkutatás, mit várhat az átlagember és a politikus a tudománytól, ha a jövőjére kiváncsi. Besenyei Lajos elmondotta: a prognosztika tudománya azon alapul, hogy a valóság tényeit objektiven, szakszerűen elemzi, a társadalmi mozgások tendenciáit nem egymástól függetlenül, hanem együtt vizsgálja. Az átlagember „ha naprakész, személyre szabott tanácsokat vár a tudománytól, akkor csalódni fog", mondotta, s hozzátette: a politikai vezetés hosszú ideig nem vette igénybe a prognosztika segítségét, mert „egyértelműen látni vélte a jövőt: álmait, vágyait határozatokba foglalta - ez lett az érvényes jövőkép. ” 1993 decemberében ismét beszélgettünk. Dr. Besenyei Lajos a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára, az MTA Jövőkutató Bizottságának alelnöke. Bíztató jelenségek-Vegyük elő az akkori interjút az érdekesség kedvéért, hiszen az elmúlt öt évben történt egy s más Magyarországon. A „Mi várható a magyar társadalomban a következő 4-5 évben?” kérdésre ezt válaszolta a tanár úr: „... isszuk a levét az elhibázott nagyberuházásoknak. Látható, hogy az ipari gépparkot a következő öt-tíz évben nem tudjuk felhozni világszínvonalra. A termelés visszaesése várható, hiszen a vezetés sokszor szándéka ellenére kénytelen cselekedni, mert a harc a napi fennmaradásért folyik. A társadalom minden rétegében feszültségek várhatók, bár az emberek már ma is idegesek és pesszimisták.- Milyen feltételei vannak Ön szerint annak, hogy a magyar társadalom kilábaljon a mostani válságból?-Az én felfogásom szerint csak akkor sikerül a kilábalás, ha a gazdaságban sikerül alapvető változást elérni a technikai színvonal, a hatékonyság, az áruk piacképesséáge tekintetében. Mindez csak akkor lehetséges, ha az alkotó szellemi tevékenység megkapja a maga rangját. Sehol a világban nem volt példa arra, hogy az oktatás fejlesztése nélkül ez megvalósítható lett volna. Sikerülhet a kibontakozás akkor, ha a jövedelmet megtermelni segít nekünk az állam, és nem a zsebünkből veszi ki, mint ma... Ha a politikai vezetés mindenütt nagy figyelmet fordít a morális tisztaságra..., akkor erősödhet a bizalom a demokratizálódási folyamatokban. Ha nincs kontroll alatt a hatalom, hamar tévútra kerülhetünk, lehet az a kontroll akár pártonbelüli pluralizmus, akár többpártrendszer.- Én látok biztató jelenségeket. Ha a gazdasági és politikai demokratizálódás együtt halad. .. Ha nem háttal a jövőnek megyünk előre, mint azt Szálai Sándor szociológus professzor mondotta, akkor kiszámítható lesz a jövő. ”- Visszatekintve úgy tűnik, a pesszimista jóslatok beváltak, az optimisták kevésbé. Háttal a jövőnek mentünk volna előre?- Az elmúlt öt év alatt sok olyasmi történt, ami a jövőnket keservesebbé teszi. Már nem a tervgazdálkodás működik, de még nem a piacgazdaság. A hézagos jogszabályok és a piaci gyakorlat hiánya a gátlástalanságnak, a rablókapitalizmusnak kedvez.- Piacgazdaságban a prognosztika fontossága megnő, mert előrelátás nélkül megélni lehetetlen: aki meg akar maradni, annak ismernie vagy legalább becsülnie kell a piaci igényeket. Csakhogy: mivel nálunk még nincs igazi piac, a többség nem igényli megismerni a jövő lehetőségeit. A mai magyar gazdaságban ugyanis csak elvétve találunk hosszabb távra berendezkedő termelő cégeket: a külföldi tőke zöme is a kereskedelemben, a szolgáltatásban és a pénzpiacon működik. Inkább egy adott konjunktúrát akarnak lehalászni. A magyar vállalkozók jelentős része kényszervállalkozó számottevő tőke, gyakorlat híján. Magyarországon nem alakultak ki olyan cégek, amelyek akár nagy, akár kis vállalkozók számára előrejelzések megfogalmazásával foglalkoznának, míg például egy amerikai farmer számára természetes, hogy megrendel egy prognózist: mit érdemes termelnie a következő három-négy évben. Kátyúk- Előző beszélgetésünk idején a felszínen szerény jelei voltak a változásnak. A jövőkutatás szakemberei számára mi látszott a mélyben?- 1988 végén már nem titkolható és nem is titkolt jelek mutattak a struktúra bomlására, világos volt, hogy gazdasági és politikai változásoknak kell bekövetkezniük: a piacgazdaság és a többpártrendszer a küszöbön állt. Azt azonban, hogy a változások éppen így zajlanak le, senki sem láthatta előre: tudtuk, hogy útelágazás következik, de az irányt nem láttuk pontosan. És a kátyúkat is viszonylag kevesen sejtették.- Milyen kátyúkra gondol?-A negatív gazdasági tendenciák megjelenésére. A helyzet rosszabbodásának vannak objektív okai: például régi nagyberuházások ma is sokba kerülnek még, és fizethetjük a kölcsönöket. De voltak hibás szubjektív döntések is. Ilyen például a keleti piacoktól való gyors és merev elzárkózás - politikai okokból. Következménye az export visszaesése lett.- A másik nagy hiba a mező- gazdaság ellehetetlenítése volt. Nem vitatható, hogy az új rendszer adott szinten működőképes mezőgazdaságot vett át, ma pedig komoly problémák vannak itt is: munkanélküliség, helyenként a belső ellátás gondja, s még importra is szorulunk.- Az elmúlt három év alatt igényelte-e a politika a prognosztika segítségét?-Kényes kérdés. Nagy változás zajlott le, amelyet erős politikai mozgások kísértek. Ilyenkor a politika hangja erősebb, mint a tudományé, a politikusok a felfokozott légkörben nem veszik szívesen, ha megmondják nekik, hogy valószínűleg a dolgok nem az általuk vágyott vagy ígért irányba mutatnak. így például szép eszme volt az Európához való csatlakozás mint politikai gondolat és jelszó a politikusok szájából - holott a prognosztikusok számára kezdettől nyilvánvaló volt, hogy ez - a sokszor emlegetett formában - lehetetlen. Európa nemigen akar befogadni bennünket - teljes jogú és hasonló színvonalú tagja lenni a nyugat-európai népek közösségének egyelőre inkább vágy, mint realitás. Először gazdaságilag kell megerősödnünk, jelenleg a fejlett nyugat-európai piac agyonnyomja a magyar termékeket. De, hogy a kérdésre feleljek: a közeljövő képének mostani megalkotásában intézményesen nem játszott szerepet a tudomány: legalábbis az MTA illetékes szakembereit nem keresték meg a pártok vagy a kormány.- Lehetett-e előre látni a nehézségeket?- Lehetett látni, bár arra nem gondoltam, hogy a visszaesés ilyen mértékű lesz: alig van termelő beruházás, csökkent a bruttó nemzeti termék. Az oktatásban és az egészségügyben ma rosszabb a helyzet, mint 1988-ban volt. Ennek az az oka, hogy a piaci viszonyok rászabadultak e két területre, s ezek nem voltak erre felkészülve. És ott van az egészségügyi ellátás a színvonal romlásával és az állandó gyógyszeráremeléssel! Persze, a szikár tény: nincs több pénz. Mégis el kellene gondol- kodniok az illletékeseknek : nem többet vesztünk-e a réven, mint amennyit nyerünk a vámon. Az emberek hangulatára gondolok. A felemelkedés ígérete-Azám, a hangulat. Az elmúlt tíz évben sokszor mondtuk el, hogy az emberek elértek teherbíró képességük határára. Azóta a helyzet romlott, de - szerencsére - mégsem következett be robbanás. Minek köszönhető ez?- A magyar állampolgár minden elismerést megérdemel: jól viseli el az átállás nehézségeit, pedig csökken az életszínvonala, megszűnik a munkahelye. Úgy látszik, a történelem megtanított bennünket eltűrni, és megtanított a különböző túlélési technikákra. Ez már a génjeinkben jelen van. Ugyanakkor az emberek gondolkodnak: ha szenvednek is pl. az inflációtól, azt azért tudják, érzik, hogy ez a mérték eredmény a környező országok tíz-hússzoros árnövekedéséhez képest. Tudják, hogy ebben az országban alkotmányosság van, civilizált közrend, béke és működő szolgáltatások. Ez a felemelkedés ígéretét hordozza számukra. Ezzel azonban nem szabad visszaélni: a politikusoknak tudniok kell, hogy az anyagi és érzelmi tartalékok felélése folyik, s ki tudja, meddig tart még ez a tartalék.-Mi a véleménye a tudomány emberének arról, hogy az utóbbi években megnőtt az érdeklődés az asztrológia, a jóslás, természetgyógyászat iránt?-Talán furcsa, de nyílt vagyok minden olyan jelenség, elmélet iránt, amelynek hátterét a tudomány még nem tárta fel egészen. Miért ne lehetnének például a világegyetemben más fejlett civilizációk is? Nem vagyok a téma szakembere, de nem tartom kizártnak, hogy vannak olyan nagy összefüggések, amelyek befolyásolják az ember életét. Az nem vitatható, hogy bizonyos jelekből lehet a jövőre következtetni. Az ember vágyik a stabilitásra, a kiszámíthatóságra. Amikor a jövő bonyolult, áttekinthetetlen, akkor tanácsot kér. A tudománytól nem kaphat személyre szabott receptet, mert a tudomány általánosságokban fogalmaz. A jós azonban vállalja a terhet, hogy elmondja szemtől szembe az embernek - persze, többnyire azt, amit szeretne hallani. Mit hoz a jövő?-Végül: Ön szerint mit várhatunk a következő 3-5 évben?-Örülök, hogy szóba hozta ezt az öt évvel ezelőtti interjút: mi gyakran beszélünk a jövőről, de ritkán szembesítenek bennünket a véleményünkkel. A következő esztendőkről beszélni könnyebb is, neheze- zebb is. Világos képünk van a folyamat irányáról: elindult a piacgazdaság kiépítése. A viszonyok azonban még nagyon kialakulatlanok - a fejlődés négy-öt-tízféle irányba is elmehet. Az bizonyosnak látszik, hogy érezhető gazdasági fellendülés a következő két-három évben nem várható. Nagy szó lenne, ha a visszaesés megállna és stagnálás következne. (Vannak pesszimistább jóslatok is: egyesek szerint jobb nem beszélni arról, ami következik.)-Várható, hogy a rendszer- váltással kapcsolatos érzelmihangulati elemek tompulnak, és ez jó hatással lehet a gazdaságra, mert a politikai érvek helyett a szakmai érvek kerülhetnek előtérbe a döntéseknél. Várható, hogy kezdeményezéseinket a Nyugat támogatja - ha nem is oly mértékben, mint ahogyan néhány évvel ezelőtt reméltük. Magyarország ugyanis stabil pont a térségben, a nyugati politikának és a nemzetközi pénzintézeteknek is az az érdekük, hogy Magyarország - a csehekkel és a lengyelekkel együtt - „húzza maga után” a többi országot. E tekintetben kulcskérdés a magyar munkaerő, amely már eddig is kiváló eredményeket produkált. Nagyon fontos az oktatás, erre több pénzt kellene fordítani, hiszen közismert a példa, hány mélyponton álló ország kezdte a kilábalást az oktatás fejlesztésével. Csakhogy a létminimum határán élő embernek nehéz megmagyarázni, hogy kenyér helyett egyetemeket kell építeni. Nemzetközi felmérések szerint elég sok pénzt költünk oktatásra, átképzésre, de ez a pénz nem hozza meg a maga hasznát, mert az oktatás nem elég gyakorlatias. Ha az lenne, az ipar, a tudomány, a pénzvilág is jobban támogatná az oktatást. Gárdonyi Tamás Göncz Árpád köztársasági elnök és Sophia spanyol királyné a Római Klub hannoveri fogadásán. - A klub 1968-ban alakult nyugat-európai, amerikai és japán tudósok részvételével, és főként tudományos kutatásokat, elméleti vitákat szervez, ajánlásokat készít nemzetközi szervezetek számára, új gazdasági stratégiák kidolgozásával foglalkozik.
