Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-28 / 353. szám

1993. december 28., kedd Városaink aj Dunántúli napló 9 Siklós Az ünnep a városban Karácsonyi koncertekben és eseményekben bővelkedett a múlt hét Siklóson. A hétfői ha­gyományos hangverseny után, - melyről oldalunkon már hírt ad­tunk szerdán a katolikus templomban este fél hétkor több résztvevő fellépésével rendez­tek egy szép koncertet. A csü­törtök délelőtt a gyerekeké volt, a helyi Fidesz szervezésében a művelődési központban lépett fel délelőtt 10 órai kezdettel a népszerű Holló együttes. Az események sorát a péntek dél­utáni karácsonyfa ünnepe zárta, az Iskola úti lakótelepen, a ha­gyományok szerint. Végleg bezárt Ősszel még láttak reményt arra, hogy sikerül újraindítani a harkányi cukrászüzemet, ám év végére eldőlt: semmi értelme. Németh Andortól, az üzemelte­tőtől megtudtuk, vendégkörük jelentős része a délszláv turis­tákra épült, s most vásárlóképes kereslet híján nem látja értelmét folytatni, az összköltségek már nem fedeznék kiadásaikat. Sik­lósi mintaboltjukat december elején visszadták, a harkányi üzem és bolt még „egyeztetés alatt áll”, de nem valószínű, hogy a közeljövőben visszatér­nek Harkányba. Mit ajánl a Siklós és a Harkányi Hírek? A Siklós és Siklósvidék leg­utóbbi számából: — Elmúlt két év - dr. Máté Já­nos, polgármester értékel — Versenyképesnek maradni - a BCM Rt. jövőképe — Hallgattassék meg a másik fél is — Betlehemi montázs — Emberséggel a jóért A Harkányi Hírekből: — Békésen zajlott a közmeg­hallgatás — Ünnepeltek a harkányi nyugdíjasok — A rendőrség megköszöni — Interjú Halász Judittal — Fanza fakir keresztfán? Összeállította: Szabó Anikó HIRDETÉS­FELVÉTEL az Új Dunántúli Naplóba a Siklósi térség takarék­szövetkezeteinél: Siklóson (Felszabadulás utca 42.), Harkányban (Kossuth L. u. 75.) valamint az újpetrei, a szalántai a kozármislenyi, a vókányi és az egerági takarék­szövetkezeteknél. Harkányban a Napsugár étterem és Szálloda is várja a szilveszteri vendégeket Fotó: Läufer L. ínyenc menük és teltházak Szilveszteri tallózó, avagy a magyarok szokásai A zeneiskola és egy neves diákja Van aki azt vallja: ilyenkor elképzelhetetlen otthon ülni, s van aki azt: neki ne mondják meg, mikor örüljön. Egyvalami tény: a szilveszter a vendéglátó­soknak és újabban a művelődési házakban dolgozóknak is mun­kával telik. Utóbbiakban már hosszú évekkel ezelőtt meghonosodott a bátyus jelleg. Nincs ez más­képp idén sem. A siklósi műve­lődési központban még van hely, itt a virradatig tartó évbú­csúztatón az Alessis együttes játszik majd. Harkányban ugyanezt a „feladatot” a Boogie és a Szeánsz vállalta magára, érdeklődésünkkor ők már nem tudtak fogadni jelentkezőket. A karácsonyról beszélget­nénk, ám Borús Mária, siklósi lelkésznő vívódik, nehezen tud nyilatkozni. Fájdalmas lesz? Inkább szomorú. Édesanyja be­teg, úgy érzi, most mellette kell egyszemélyes szolgálatot telje­sítenie. Elmegy a városból, ezt karácsonykor mondta el a hí­veknek. Maradandó értékeket hagy maga után Siklóson és környé­kén, hisz hét községben teljesí­tett szolgálatot. Öt éve, mióta idekerült, elkezdték a dráva- szabolcsi templomot építeni, jelentős újításokat végeztek a siklósin és valamennyi más templomon, s főképpen: alapí­tott egy református általános Izgalmas és ígéretes hang­zású menüösszeállítást produ­káltak a siklósi és harkányi szó­rakozóhelyek. A Vasúti vendég­lőben az őszibarackkoktéltól kezdve a malacpecsenyén, gyümölcsszeleten át a juhbeles virsliig a legtöbb vendégnek biztos hosszú lesz az út. Nagy­termükben igen hamar minden hely „elkelt”. A harkányi Hotel Napsugár éttermében is két me­nüvariáns közül válogathatnak a jelenlévők, köztük a malacsült pezsgőben éppúgy „szerepet játszik”, mint a részeges ősziba­rack. A siklósi Központi étte­rem bő vacsorakínálata hallatán az embernek a többismeretes egyenletek jutnak eszébe. Hi­iskolát a városban. Sokszor emberfeletti munkát végezve toborozta a híveket, különösen a fiatal korosztályból. Több újí­tása közül az egyik az volt, hogy bevezette a szentestén tar­tott gyertyás karácsonyünne­peket a gyermekeknek.- Az én édesapán lelkész volt, édesanyám tanítónő - me­séli. - Mi öten testvérek alig vártuk, hogy édesanyám kará­csonykor megrázza a kis csen­gőt, kinyíljon az ajtó, s meglás­suk az ebédlőben a karácsony­fát. Mielőtt a csomagokat meg­néztük volna, édesapám felol­vasta a Bibliából a karácsonyi történetet, együtt imádkoztunk. Nagyon örültünk minden apró­szen ki eszik manapság hétköz­nap filézett csirkemellet borjú­velővel vagy marhalábszárpör- költet? Az üzletvezető szilvesz­teri készülődésüket így kom­mentálta: a magyar ember főleg akkor boldog, ha eszik. A Pécshez közeli Szalántán a legnagyobb étterem, a Marica is rendez évbúcsúztató bált. Egy pécsi szalonzenész játszik majd, kétféle vacsoralehetőségük egyikéből sem hagyták ki ter­mészetesen a malacsültet. A vil­lányi Oportó étteremben már kb. két héttel december 31. előtt lefoglaltak minden helyet. Ott éjfélkor Jókai babgulyással tér­hetnek át a szilveszter hívei az új esztendőbe. Ságnak, pedig szegények vol­tunk.- A karácsonyról ma mit mondana az embereknek?- Nehéz megértetni azokkal, akik nem hívők, hogy ez nem csak az ajándékozás, a színes fenyőfák ünnepe. Ma, mikor sok minden deformálódott, el­felejtik a Biblia üzenetét: Meg­tartónk született. Leginkább hangulatokat keresnek az em­berek, s a karácsony igaz értéke el van fedve, a mélyen rejtező valóság helyett a felaggatott dí­szeké lett ez az ünnep. Nemhi­ába karácsony körül a legma­gasabb az öngyilkosságok száma. A Megváltót kellene keresni ekkor is. A néhai Mester József, a mai fúvószenekar-vezető Juhász Ti­bor és a tanár Szőke Sándor neve talán Siklóson is leginkább a zenebarátok közt ismert. Azok a szülők és hajdani tanítványok viszont, akik kötődnek a város zeneiskolájához, méltán büsz­kék erre a kapcsolatra, zenés múltjukra. A nemrég a dzsámi­ban megtartott Art Siklós 1993 nevű rendezvényen a fellépő előadók közt is találhattunk több egykori zeneiskolást. Ardai Zsolt, aki ma a pécsi Zeneművészeti Főiskola má­sodéves hallgatója, szintén a dél-baranyai városból indult. A várfesztiválok hatására először a trombita mellett tette le a vok- sot, ám tízévesen az említett tanintézményben egy harsonát nyomtak a kezébe, s ő csakha­mar átpártolt. Hiába volt akko­riban jó tanuló, ha a társadalmi munkáról esett szó, a szülői ér­tekezleten sosem emelték ki, minden szabadidejét lekötötte a gyakorlás, fellépés. Utólag per­A Johnson Man Show harká­nyi fellépéséről hiába kérdez­gették később: „ugye, nagy üdvrivalgás fogadta az erotikus táncot bemutató fiúkat?”, mert nem fogadta őket nagy üdvri­valgás. Ami nem jelenti azt, hogy nem volt nagy sikerük, csak épp a hölgyek inkább meg­szeppenve tekintettek fel a színpadon tangára vetkezett if- jakra, s a sikolyáradat elmaradt. A táncosok szerint itthon ezt a műfajt még szokni kell. Az egy külföldi származású és három magyar fiúból álló csapatban Johnson, a magyarul tökéletesen beszélő táncos a hangadó:- Már két hónapja próbál­tunk, amikor bemutatta a Fride- rikusz-show a Chippend- gays-társulatot, tehát ez nem koppintás.- Ti is szeretnének majd be­kerülni a „nagy nemzeti” showf-ba, ha újraindul?- Én ismerem a Sanyit, de re­alista vagyok: a mi produkciónk még nem tökéletes. A tánc a sze már könnyű mérlegelni, mi érte meg jobban. Zsolt húszéve­sen, idén az országos főiskolai versenyen a harsonások mező­nyében első helyezést ért el. A pécsi művészeti szakkö­zépiskolából kitűnő elméleti alapokat hozott, és bár először tartott a Pécsre kerüléstől, az is­kolától, jegyei és a jelek szerint remekül helytállt. A főiskolán már, mint mondja, a hangszeres tudásra helyezik a hangsúlyt, Vida Lórándot, harsonatanárát nagyon kedveli, ő korban is kö­zel áll hozzá. S hogy a családban volt-e ki­től örökölni e tehetséget? A szü­lők közül édesapja inkább a rajzhoz vonzódik, kézügyessé­gét Zsolt is örökölte. Apai nagyapja játszott hangszeren, a népművészet mestere címet is kiérdemelte. Amúgy kará­csonykor nem kap kazettát, le­mezt, a család nem tekinti őt a „művészcsemetének”. Az ün­nepeket már előre váija - többek közt a kedvelt édességek miatt. meghatározó, még látványo­sabbá kell tenni a műsort.- Úgy tudom, te Zoltán Erika mellett is táncoltál.- Igen, de örülök, hogy már Erika későbbi korszakában, mi­kor átment némi stílusváltozá­son a pécsi származású Kátai Robi mellett.- Ha már egy hölgynél tar­tunk: mi a helyzet a lányokkal?- Ha arra vagy kíváncsi, kap­tunk-e már „fizető” ajánlatokat, a válaszom, igen. De ez már nem a mi műfajunk. Amúgy ál­landó barátnőm nincs. A lányok nehezen értik meg, hogy szom­bat, vasárnap is útnak kell in­dulni egy-egy vidéki fellépés miatt. Nem is annyira féltéke­nyek, mint inkább irigyek.- Sokat turnéztok?- Igen, és már táncoltunk igazán nagy közönség, 12 ezer ember előtt is, Prágában. Leír­hatatlan érzés volt, csak azt tu­dom mondani, utána megértet­tem, hogy a nagy sztárok sok­szor miért akarnak minden áron a csúcson maradni. A külsőségek elfedik az igazi értéket A karácsonyról a siklósi lelkésznő Vetkőző férfiak, megilletődött nézők * Es Ion a Gaudium... Hogy a diákhumorból nagy nevettetőink is bátran meríthet­nek, olyannyira gazdag és ár­nyalt, azt jól példázza egy új siklósi kiadvány. A Táncsics Mihály Gimnázium diáklapja ugyanis bővelkedik a kamaszok egyedülálló nyelvi fordulatok­kal teli, vidám írásaiban. ,Föltámadás”, szól a „vezér­cikk”, amelyből megtudható, ez a lap már nem az első, de bíznak benne, hogy a végső próbálko­zás annyi lap csendes kihunyása után. A névmagyarázattal sem váratnak sokáig, s elárulják, hogy szótárfelütéssel választot­tak. Hűen, hisz a Gaudium „hangos vidámság”-ot jelent. A „főszenvedő”-ről és balkezeiről való tájékoztatás után interjúk­kal, pszichológiai tanáccsal, filmkritikával és falfirkákkal, szívpostával egyaránt találkoz­hat az olvasó. Az egyelőre tízoldalas, két­havi lapot a gimnáziumban számítógéppel már nyomda­készre állítják elő. A többszáz példányt a hírek szerint úgy el­kapkodták, hogy a „fő- és al- szenvedők” is alig tudtak egyet-egyet megmenteni ma­guknak és az utókornak. Árukínálat potyasörökkel Világszínvonalú háztartási eszközök és gyapjútermékek bemutatására szóló meghívót kaptam. „Míg hallgatja a termékeink kivételes tulajdonságairól szóló tájékoztatónkat, ingyen sört is kap, no meg ha szerencséje lesz, ajándékot is nyerhet tombolán­kon.” Gondoltam, nosza, gye­rünk! A mintegy hatvan főnyi hall­gatóság körében én is megtud­hattam a tengerentúlról érkező, maorik legeltette finomszőrű báránykákról nyírt gyapjúból készült takaró előnyös méreteit, a szellőzködő illatának jótékony hatását az egészségre, és azt is, hogy pontosan hogyan tisztítha­tom. S természetesen az árát is. Gondolom kíváncsiak rá, meg­mondom: cirka 47 ezer forint. De: ha kifizetem a helyszínen a kemény bankókat, 10 százalék kedvezményt is kaphatok. Ezután jöttek a lábasok, öt csillogó edény egymásra pa­kolva. Még a hatvanas években fejlesztette ki az amerikai ipar, és - lássunk csodát -, máris be­tört a hazai piacra. Megtudhat­tuk, hogy víz sem kell használa­tához, ugyanis az „előforrósított edény lezáija a behelyezett hús­szeletek sejtvégeit”... stb. Bi­zony, bizony! Az ám, ennek a lábastorony­nak mindössze 82 ezer forint az ára, természetesen ebben az esetben is kedvezménnyel, de persze ezúttal is csak akkor, ha nyomban fizetni tudok. Mit mondjak? Nem kapkod­ták az emberek a máskülönben csakugyan csábító termékeket. De gyanítom, nem is azért jöt­tek! Hogy miért? Ugye kitalál­ják? Bíró Lajos A szalon még készül A novemberi zord időjárás alaposan közbeszólt a Suzuki autószalon építésébe is, ami így nem készült el a tervezett időre, év végére. Mint azt Kalmár László, a tulajdonos kft. képvi­seletében elmondta, jövő év ele­jén, januárban várhatóan való­ban átadják a Siklós szélén épülő szalont, mely a város egyetlen bemutatóteremmel is rendelkező autókereskedése lesz. A hatalmas, összesen há­romezer négyzetméteres terüle­ten persze kínálni fognak hasz­nált autókat is. Időközben sem tétlenkednek persze, az új autók közül már párat sikerült értéke­síteniük. Tudás és bátorság Új gép Amerikából Tíz év gyakorlat a Szikra nyomdában, tíz év a siklósi AFÉSZ-nyomdánál, és Gitta János, siklósi nyomdász szak­ember úgy vélte, itt az ideje magánvállalkozást nyitni. Egy garázsban, bérelt géppel kezdte, 100 ezer forint tőkével. Siklós egyetlen magánnyom­dájának gazdája nemrég sze­rezte be legújabb büszkeségü­ket, az egyenesen Chichagóból érkezett levilágító-gépet, mely a filmről a lemezre világítja az oldalakat, s mely meghatározza a munka színvonalát: a betűvas­tagságot, a képminőséget.- Elhatároztam, ezentúl csak új gépeket vásárolok, úgy ér­zem, ez éri meg. Borvidéken élünk, rengeteg borcímkét kér­nek tőlünk is, és ma már a leg­több önkormányzat kiad saját lapot. Csak mi négyet készítünk havonta. A „mi” alatt még két munka­társát, köztük Orbán Ferenc lemezkészítő szakembert érti.- A kollégák azt mondták, két év kell ahhoz, hogy egy ilyen új nyomda bejáródjon. Igazuk volt. De az is biztos, s ezt elárulhatom leendő konku­renseinknek is: a tőke mellé alapos tudásra és nagy bátor­ságra van szükség.

Next

/
Thumbnails
Contents