Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-03 / 330. szám
1993. december 3., péntek Városaink üj Dunántúli napló 9 Vita a kábeltévét üzemeltetők között Hiányzik a hatalmi szó a rendteremtéshez Elismerés az életmentőknek Véradók köszöntése Mohácsi körkép Téli menetrend A Révhajózási Vállalat öt évvel ezelőtt vezette be takarékossági meggondolásból a téli menetrendet. Az utazó közönség tetszését nem nyerte el a rendelkezésük, viszont azt bárki tapasztalhatja, aki ebben az évszakban komppal kel át a Dunán, hogy a szállítandó járművek száma, csakúgy mint a kerékpárral, vagy gyalogosan utazóké minimális. Tehát akár tetszik, akár nem, be kell látnunk, hogy az üzemanyag takarékosság jegyében rákényszerül a vállalat a menetrend ritkítására, így hát idén is december 1-től előre láthatóan február végéig reggel 5,20-kor indul a komp a mohácsi oldalról, majd a két part közötti utat 8 óráig a megszokott menetrend szerint teszi meg, 9-kor, 9,30-kor megy, majd ezt követően 14 óráig minden egész órában, 14,30- 15-16-17-17,30 a további menetrend, és 18 óra az utolsó forduló. Ezt követően a kishajó a már ismert időpontokban közlekedik. Dunaszekcsőnél is téli menetrend van életben, viszont itt a szolgáltatást végző vállalkozó nem ragaszkodik mereven időponthoz, ha néhány jármű várakozik a parton, tesz egy fordulót a komppal! Mohácson az fi”, MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69/31 1-047 ÁLOM B*. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 A mohácsi városi televíziózás helyzetéről már néhányszor írtunk. A kábelrendszer kiépítői és fenntartói, a polgárjogi társaság, illetve a kft. között nincs kimondott összhang, s a helyzetet bonyolítja, hogy a város két különböző pontján létesített beadóstúdiót két magánvállalkozó. Ők bizonyos értelemben konkurensei egymásnak. A kialakult körülmények olyan mértékben befolyásolják a kábeltelevíziózást, hogy a képviselők többsége által megszavazott 4,5 milliós költséggel egységesített rendszer hónapok óta ismét különvált, ezért az úgynevezett közszolgálati műsorokat nem lehet mindenhol látni. Közgyűléseken rendszeresen szóvá tették a képviselők a szétszabdalt rendszer hátrányát. A lakosság hol egyik, hol a másik választott tisztségviselőnek panaszkodik, miért nem foghatják a belváros egyik részén a focimeccset, a másik városrészben akad aki az emitt közreadott szentmisét nézte volna szívesen. A közelmúltban indított híradót is mind gyakrabban hiányolják, amely egyelőre csak a polgárjogi társaság kábelein jut el a nézőkhöz. Október elején egy interpellációra reagálva dr. Olt György jegyző azt az ígéretet tette, tíz napon belül a két évvel ezelőtt megépült törzskábel segítségével ismét összekötik a két hálózatot. Miután ez nem történt meg, a november közepén tartott közgyűlésen újabb képviselői reklamációra egyhetes haladékot kérve állította, hogy e munka akkor már biztos elkészül. Most, december elején minden változatlan. Érdemes volt mindezek ismeretében ennyi pénzt áldoznia a városnak a törzskábelre, majd a városházi beadóstúdióból történő egyenes adás feltételeinek megvalósításához további egy milliót elkölteni idén? És egyáltalán kinek róható föl, hogy egy közérdeklődésre számot tartó kazetta anyagát nem láthatja azonos időpontban a lakosság? Bokodi László, a Városi Kábeltelevíziós Polgárjogi Társaság műszaki szakembere, egyben mint a Mohács TVPolár Stúdió vezetője, akit a testület megbízott a heti egy alkalommal sugárzott híradó készítésével, állítja, nem hibás a már korábban összekötött két rendszer különválasztásában. Minden előzetes bejelentés nélkül a törzskábel végét a fejállomásról leszerelte a Vidi Kft. és azóta ők az önkormányzati üléseket másolt kazettáról tudják sugározni. Előfordult az is, hogy napokkal később kapták meg az anyagot. Meglepetten hallotta a legutóbbi képviselőtestületi ülésen a jegyző azon megjegyzését, mi szerint neki úgymond kötelessége lenne a híradója kazettáját átadni a másik társaságnak. Érről eredetileg szó sem volt! Viszont megérti azokat az embereket, akik reklamálnak, mert nem láthatják, csakhogy ezt nem rajta kell számonkémi! Dr. Olt György tőle november 29-én telefonon kérte először az általa készített anyag eljuttatását a Dunapart-Tv üzemeltetőjének (a VIDI Kft.-vel kooperáló, Schindl József magánvállalkozásában létesített másik stúdió). Amrich László, a Vidi Kft. ügyvezetője nem vitatja, hogy az összeköttetés megszüntetői ők voltak. Mint mondta, a kettő, teljesen különálló rendszert nem is kellett volna a törzskábellel egymáshoz láncolni, sőt egyenesen fölöslegesen kidobott pénznek tartja mind a kábel, mind a városházi beadóstúdió létesítésének költségét, ők a fejállomásukat idén egy magánház portájáról a Korsós utcából áthelyezték, az akkor leszerelt kábelvéget pedig még nem hozták tovább az Eötvös utcába. Valóban ígéretet tettek e munka elvégzésére, csak most hideg van, nem állnak neki. Megjegyezte, hogy egyébként is november végi határidővel vállalták a korábbi állapot helyreállítását. Hogy lesz-e egységes hálózat Mohácson, ha enyhül az idő? Talán. Előbb is lehetne, ha a városházán valaki, aki erre illetékes, kellő eréllyel rendet teremtene annál a félnél, aki erre rászolgált! A közel három évtizede épült Véradó Állomáson Mohácson évente átlag 1200 liter vért adnak az önkéntes életmentők. Tavaly 3045 egységnyit, összesen 1218 litert bocsátottak a rászorulók részére, amelyből 313 liter plazmaphe- rezises véradással jutott a gyógyuló betegekhez. Az állomás, valamint a Városi Vöröskereszt által nyilvántartott 4000 donor idén is a korábbi években megszokott mennyiségű vérrel segíti embertársait. Az is említést érdemel, hogy Mohácson vérhiány miatt még egyszer sem kellett kampány- szerű véradást szervezni - hallhattuk egyebek mellett a közelmúltban, a véradók napja alkalmából rendezett ünnepségen. A zsúfolásig megtelt Városháza dísztermében elsőnek dr. Bakó János szülész-nőgyógyász köszöntötte azt a 150 meghívottat, akik 30-40-50-60-70-80-90-szeres véradók, továbbá Havasi Lajost, Epresi Lajost, Víg Sándort és Flódung Józsefet mint 100-szoros, Balogh Lászlóné 110-szeres és Borbély János 150-szeres véradót. Röviden szólt arról, neki, mint a betegágy mellett dolgozó orvosnak, illetve adott pillanatban magának a betegnek mit jelent a kapott vér, az az életmentő anyag, amely semmi mással nem helyettesíthető. Dr. Marosi Irén mohácsi tiszti főorvos, a Városi Vörös- kereszt elnöke ugyancsak méltatta a rendszeres véradók odaadását, majd dr. Szilas Judittal, a véradó főorvosával közösen adták át a 150 ajándékcsomagot Mohács és térsége többszörös véradóinak. A helyi vöröskeresztes Parádés nyitótánccal vette kezdetét a hét végén a művelődési házban rendezett, hagyományosan nagyszabású Katalin bál. A tizennégy pár, a német népviseletbe öltözött táncos, most a nevesincs együttes tagja. Velük együtt éppen kétszázan próbálnak hétről-hétre igen nagy odaadással, és lesik, várják, mikor jutnak valakinek az eszébe, s ajánl legalább egy fellépést a számukra. Valameny- nyien Filákovity István csoportjához tartoznak. Híven őrzik a hagyomyányokat Mohácson a táncoktatás megszállottjaként jól ismert, mi több, elismert pedagógus 1974-óta folyamatosan foglalkozik táncosok tanításával. Első csapata a VADA itthon és külföldön egyaránt számos sikert aratott. Azóta az együttes nevét örökül hagyta Filákovity István Ujmohácsnak, ahol máig is híven őrzik az általa teremtett hagyományokat, s a szigeti táncosokat ma már egykori tanítványa vezényli sikerre. 1979-től a 80-as évek közepéig munkahelyén, a Dr. Marek József Mező- gazdasági Szakközépiskolában vezetett tánccsoportokat, akkor az iskola volt a névadójuk is. Fellépéseiken mindig bőségesen arathatták a tapsókat, mégis az igazi fénykorukat akkor élték, amikor az Uj Barázda Tsz. tánccsoportjaként léptek színpadra, 1990-ig. Természetesen szó sincs arról, hogy a lá- nyok-fiúk abban az időben •szebbek, ügyesebbek lettek volna, csupán a biztos anyagi hátteret jelentő névadó segítsészervezet 65 személyt jutalmazott meg. Dr. Kárpáti Júlia, a Megyei Vöröskereszt titkára miután megköszönte a véradók eddigi segítségét, kéréssel fordult hozzájuk: a szervezet fenntartása, a folyamatos vérellátás érdekében minél több fiatalt maguk is segítsenek bevonni e mozgalomba. Egyúttal hangot adott annak a reményének, mely szerint talán már a közeljövőben a véradókat megillető elismerés gyakorlattá válik, amely megnyilvánulhat abban, hogy betegségük esetén megjár számukra kedvezményes áron a gyógyszer, vagy netán a rendelőkben a soronkívüliség. A véradók napja ünnepségének meghitt pillanata volt, amikor egy súlyos műtét után felgyógyult hölgy, aki nem tudhatta kiktől, hány embertől kapta az egészsége visszaszerzéséhez szükséges nagy- mennyiségű vért, jelképesen a ritka vércsoportú, éppen ezért sokszor, az azonnali behívásnak mindenkor eleget tett Ma- ruszki Jánosnak átadott egy eozin emléktárgyat. Az eseménnyel kapcsolatban még egy információ nagyon lényeges: a véradók társadalmi elismertsége, legalább is Mohácson és térségében lemérhető azon a tényen, hogy a jutalmazásukra számszerint ötven szponzor adta össze az ajándékokat és az azok vásárlásához szükséges pénzt. A helyi két vöröskeresztes tisztségviselő, továbbá a véradó munkatársai megkeresésére magánvállalkozók, kereskedők, gazdálkodó egységek, és több önkormányzat - ki-ki az anyagi lehetőségéhez mérten - az első szóra eleget tett a kérésnek. gével válogathattak a szereplési lehetőségekben, nem okozott gondot a fellépés helyszínére eljutni, a ruhákat pótolni, zenészeket fizetni. Mindennek vége. A négy korosztály 200 fős együttesének se neve, se támogatója. Az idei mérleg: hat fellépés, ebből Mohácson mindössze kettő. Mintha elfelejtették volna őket, pedig a táncosok most is ugyanolyan szépek, ugyanolyan lelkesek, s a tánctudásuk sem kevesebb, mint évekkel ezelőtt volt. Pénzt utoljára 1992-ben kaptak a városi önkormányzattól, 80 ezer forintot... És most legutóbb megint a táncoktató tanár munkahelyétől, a Maréktől jött a segítség. Dr. Boros István, az iskola igazgatója a kollégiumban egy szobát bocsátott a rendelkezésükre, ahol a ruhákat tárolják valamint megígérte, hogy az aulában délutánonként megtarthatják a szokásos próbákat. A támogatást meghálálnák A táncosok és oktatójuk igen hálásak Boros úrnak, s titokban abban reménykednek, - az alsótagozatos kicsik, a felsőtagozatos korosztályúak, a középiskolások, illetve a már felnőtt dolgozókból állók csoportjai - hogy újra a névadójuk is lehet az iskola! A támogatást biztos meghálálnák. Táncolnak ők szemet gyönyörködtetően, fergeteges jókedvet teremtve magyar táncokat, délszlávot, németet egycsokorba kötve, de ha azt kérik tőlük, akár külön-külön bármelyikből egész estét betöltő műsor is található a repertoárjukon. SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Összeállította: Berta Mária Megújult a belvárosi élelmiszer áruház Az első vásárlók már birtokba vették az új üzletet A vásárlók megelégedésére és örömére a rövid ideig tartott átalakítási munkák után egy hete mint Jó & Friss Áruházat nyitották újra a Kígyó utcai üzletet. A város egyetlen ilyen jellegű kereskedelmi egységében a korábbinál lényegesen nagyobb áruválasztékot kínálnak. A folyamatosan tartott 7000 termékből kéthetenként, mindig más-más 30-40 féle árut bevonva, kedvezményes vásárt rendeznek, továbbá csütörtökönként a „Hús-Tigris” napon a hentesáruk kaphatóak olcsóbban. Az osztrák érdekeltséggel üzemeltetett részvénytársaság az áruházlánchoz tartozóan Mohácson is a többihez hasonló korszerű mérlegekkel, hűtőkkel és berendezésekkel látta el a boltot. Fotó: Lesching László Gulyásparti a Dunaparton Késő ősszel Bensheimből, Mohács németországi partner- városából a két település baráti körének kapcsolata révén két kamion ajándékot hoztak a mohácsi intézményeknek. Óvodák kaptak játékokat, bútorokat, a szociális otthon ágyakat, ágyneműt, ruhákat, tisztasági szereket és mindezek mellett egy hatalmas, 300 adag főzésére alkalmas vadonat új tábori konyhát pakoltak le. Volt is vele gond bőven, körbe kellett futni minden nagyvállalatot a városban, hol találnak akkora teherbírású targoncá, ami elbírja a több mázsás, nemes fémből készült alkotmányt. Végül a Gabonaforgalmi Vállalatnál ráleltek a megfelelő szerkezetre és lerakták a masz- szív alkotmányt a kamion pla- tójáról.A tábori konyhát a város kapta, kissé megkésve érkezett ugyan, mert a menekültek ellátását szerencsére jelenleg nem kell segítenie, ezért úgy rendelkeztek, hogy a polgári védelem vegye át az ajándékot, amelyet szükség esetén ők is állítanak üzembe. A kipróbálásához nem kellett megérnünk se katasztrófa helyzetet, se egy üzemi konyha váratlan meghibásodását, mert kedden egy villámlátogatáson Mohácson járt dr. Otto-Raban Heinichen, a Német Szövetségi Köztársaság magyarországi nagykövete, Hans Reefeldnek, a pécsi német főkonzulátus főkonzulja kíséretében, s ez az alkalom volt az, amikor először főztek az ügyes masinában. A babgulyást a német vendégek rendelték meg, és az ENSZ embargót ellenőrző naszádok megtekintése után Gert Eben- hardt, az Európai Unió ellenőrző szervezetének vezetője a legénységét is kivezényelte és a munkájukról a nagykövettel a parton felvert sátorban rögtönDr. Otto-Raban Heinichen Németország új nagykövete is megtekintette a tábori konyhát Fotó: Lesching zött gulyáspartin beszélgettek. A városi polgárivédelmi parancsnokság élelmezés ellátó részlege - az alsófokú oktatási intézmények gazdasági szervezete és a 2-es számú gyermekélelmezési konyha dolgozói - kitettek magukért. Abból ítélve, hogy hányán jöttek repetát kérni, állíthatjuk, nem elsősorban az étel melege esett jól a vendégeknek a téli estén! Mindennek vége? Magukra hagyott táncosok Szerepelnének, ha hívnák őket
