Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-24 / 351. szám

1993. december 24., péntek Háttér uj Dunántúli napló 15 Magyar Köztársaság új miniszterelnöke Boross Péter Az SZDSZ a külpolitikai folytonosságra számít A tangót ketten táncolják Szent-Iványi István, a parlament külügyi bizottságának alel- nöke és az SZDSZ külügyi szóvivője szerint a miniszterelnök halála után megmarad a folytonosság a magyar külpolitikában. Az oroszországi változásokról szólva kijelentette: az ott kiala­kult helyzetet nem szabad túldramatizálni. Magyarországra nézve nem jelent közvetlen veszélyt a szélsőjobb előretörése. Az SZDSZ „árnyék-külügyminisztere” szerint, ha pártja tavasszal kormányt alakíthat, nem zárják ki a koalíció lehetőségét az MSZP-vel, de mindenképp változtatnak az úgynevezett „szom­széd-politikán”. Az SZDSZ bármely partner előtt vállalja, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései. A szépen őszülő, amúgy kissé köpcös férfit a Magyar Köztársaság új miniszterelnökét a Népszabadság „politikai apa­figuraként”, egy népszerűbb humorista pedig „hóbagoly­ként” aposztrofálta. A jelzők a legfontosabb közéleti poszt el­foglalása után szaporodni fog­nak, hogy mely irányban, az most már Boros Pétertől függ. Mértéktartás Boross nem tartozik a hivatá­sos politikusok közé. Illetve, ahogy vesszük. Ez a kategória 1990-ben alaposan megfogyat­kozott, s ha úgy vesszük, a mos­tani mindent tagadó, mindent újrakezdő időkben három és fél év a hatalom csúcsain tapaszta­latban bizonyára felér egy-két évtizednyi „normál” közigazga­tási gyakorlattal. Emellett az új kormányfő az elmúlt rendszer­ben pártonkivüli középvezető beosztásban tevékenykedett, te­hát a „megtűrt” kategóriában, mint maga Antall József, az el- húnyt miniszterelnök is. A hasonlóságnak Antall és Boross csúcs felé vezető útja között van jelentősége. Sokak szerint (a „kemény ellenzék” emberei időnként szemére is ve­tették ezt Antalléknak) az az egyszerű tény, hogy valaki kö­zépvezetői szinten képes beil­leszkedni az előző rendszerben, konformizmusra vall. Ám an­nak szem előtt tartásával, hogy az elhúnyt kormányfő életmű­vét méltató hazai és külföldi vé­lemények legfontosabb vissza­térő motívuma Antall politikai egyensúlyérzékének, a stabilitás megőrzésére való képességének kiemelése volt, ez a kérdés másképp is feltehető. Boross Péter eddigi pályafutásának elemzése olyan pozitív tulaj­donságot is felszínre hoz, mint a mértéktartás, amely a szélsősé­gek elkerüléséhez általában ele­gendő toleranciaszintet feltéte­lez. Az új magyar kormányfő személyisége minden esetre ugyanazoknak a történelmi eseményeknek és erőknek a ha­tására formálódott, mint vala­mennyiünké. Borossnak 1956-os szereplésével el kellett búcsúznia jogi egyetemi tanul­mányaitól, s csaposlegényként kötött ki egy városligeti büfé­ben. Jó szakmai és adminisztrá­ciós képességekre, a már emlí­tett alkalmazkodókészségre, iz- gágaságtól mentes természetre vall, hogy erről a helyről az egyik nagy fővárosi vendéglátó­ipari vállalat élére tudott jutni. Elismerték Antall kormányában Boross, a miniszterelnök egyik legköze­lebbi bizalmasaként tárca nél­küli miniszter lett, s rögtön minden politikai rendszer leg­kényesebb intézményeit, a tit­kosszolgálatokat rendelték fel­ügyelete alá. Lázas átszervezé­sek és bosszúéhes tisztogatás helyett alapos és főként csendes munkával távolította el azokat, akikkel az új rendszer nem tu­dott együttműködni, s tartotta meg magas szinten is azokat, akik a régi rezsimet is kiszolgál­ták ugyan, de kellő lojalitást mutattak az új irányába is. Ilyenformán senkit nem lepett meg, amikor a kormány a taxis­blokád idején elszenvedett első presztizscsorbulatának ki­köszörülésére Antall a népsze­rűtlenné vált Horváth Balázs he­lyébe őt nevezte ki a belügymi­niszteri posztra. Milyen belügyminiszter volt Boross? A rendőrség belső ügyeit ismerő forrásaink szerint hivatalvezetőként elismerték, ha nem is szerették. Kétéves felügyelete alatt Magyarorszá­gon a rendőrség tekintélye, ütő­képessége, felszereltsége min­denképpen javult, a bűnüldözés is valamivel eredményesebbé vált, jóllehet a bűncselekmé­nyek száma nem csökkent, ha­nem nőtt. Ha Boross belügymi­niszteri tevékenysége ellen ki­fogások voltak, ezek elsősorban politikai természetűek voltak. Az ellenzéki politikai pártok vezetőinek körében elterjedt vé­lemény szerint Boross, mint po­litikus egyszerre képviselte pártjának Antall József által ve­zetett centrumát és a Lezsák Sándor nevével fémjelezhető radikális szárnyat. Ez a vonulat módszereiben, retorikájában kü­lönbözött ugyan a később kivá­lásra kényszerített Csurka cso­port politizálási stílusától, azaz meg tudott maradni az európai politizálás keretei között, de céljaiban (a trianoni békerend­szer megkérdőjelezése a külpo­litikában és a régi rendszer ro­konszenvezőivei való radikális leszámolás a sajtóban, a közé­letben és a politikában) a mai MIÉP-pel is osztozott. Belügy­miniszteri, majd ügyvezető mi­niszterelnöki tevékenységében ez ritkán, de megmutatkozott. Azokat a biztonsági szakembe­reket és rendőrségi vezetőket például, akiknek szakmai hibái folytán 1992 október 23-án a Kossuth téren elhallgattatták a köztársasági elnököt, tudomá­sunk szerint soha senki nem vonta felelősségre. Tiszta lappal Mindezekből a körülmé­nyekből, de a Boross megvá­lasztása körül kialakult parla­menti erőviszonyokból is le­vonható az a következtetés, hogy Boross személy szerint tiszta lappal, politikailag az An­tall által megkezdett cent­rum-politika folytatására szóló egyértelmű mandátummal kezdheti meg kormányfői tevé­kenységét, s amennyiben ezek­nek a várakozásoknak meg tud felelni, még sok főfájást okoz­hat az ellenzéknek. Áz elhúnyt miniszterelnök temetésével kapcsolatos impozáns rendez­vényekből is levonható a követ­keztetés: a kormánypárt képes tömegeket mozgatni. És ha Bo­ross Péter tudomásul veszi, hogy a temetés idején megnyil­vánult széles szimpátiák nem feltétlenül egy pártnak, hanem egy politikának és egy egyen­súlytartásra képes személyiség­nek szóltak, akkor méltó utód lehet. Bokor Pál Megmarad a folyamatosság?- Biztosítva látják-e a ma­gyar külpolitika folytonosságát a miniszterelnök halála után?-A kérdés helyénvaló, hi­szen köztudott dolog, hogy alapvető fontosságú külpolitikai kérdésekben számos esetben nem a Külügyminisztérium, ha­nem dr. Antall József döntött. Az új kormány külpolitikai programját e pillanatban még nem ismerhetjük, nem tudhat­juk, lesz-e változás az eddigi­ekhez képest, de én őszintén remélem, hogy megmarad a fo­lyamatosság. Arra nem számí­tunk, hogy az általunk javasolt részleges pályamódosításokat elfogadják, de azt elváijuk a kormány új vezetőitől, hogy más irányba se térjen el a külpo­litika vezérfonala.- Jelent-e veszélyt például Magyarország számára az orosz nacionalisták előretörése a parlamenti választásokon?-Nem örömteli, ami Orosz­országban történik, de nem sze­retnénk az ottani eseményekből valamiféle végletes következte­tést levonni. Annak meg vég­képp nem örülünk, hogy az orosz választásokon előretört szélsőséges «félfasiszta pártot a hazai sajtó egy része valódi li­berálisnak állítja be. A szavaza­tok majd negyedét megszerző Liberális Demokrata Párt csak a nevében szabadelvű, valójában nacionalista, antiszemita és nagyorosz érdekeket képvisel. Mindazonáltal az új alkotmány Jelcin elnöknek igen széles jog­kört biztosít a miniszterelnök kiválasztásában, így várhatóan Csemomirgyin marad. És ha a demokratikus erők összefog­nak, akkor a törvényhozásban nem kerülnek döntő pozícióba a „liberál-fasiszták”. Áz ellenben egészen biztosra vehető, hogy az oroszországi szélsőjobb győ­zelme figyelmeztetés az egész világ számára: ha a Nyugat nemcsak ígérget, hanem kézzel­foghatóan támogatja a reform­erőket, akkor előzhető meg, hogy Európának ebben a részé­ben előretörjenek a szélsősége­sen nacionalista, populista és demagóg erők.-Az előrejelzések szerint az MSZP a jövő évi választásokon elég előkelő helyen fog végezni. Van-e a külpolitikában vagy más területeken olyan ellentét a két párt között, mely esetleg ki­zárná a koalíciós együttműkö­dést?- Gazdaságpolitikában és szociálpolitikában lényeges el­térések vannak a két párt politi­kájában. Külpolitikában elkép­zelhető az összhang, bár itt is van különbség. A NATO-hoz való csatlakozást a szocialisták csak az összes érintett országgal együtt tartják lehetségesnek. Szerintünk itt meg kell minden esetre különböztetni a célszerűt a lehetségestől. Ebben lehet kö­zöttünk eltérés, de minden esetre a csatlakozás hogyanját - együtt vagy valamilyen kritéri­umok alapján egyenként -, nem mi döntjük el, hanem a NATO. Ha a NATO úgy dönt, felveszi egyszerre Magyarországot és Romániát, annak nagyon fo­gunk örülni. De ha csak egyi­künket venné fel, az ellen sem tiltakoznánk. Minket igen, de Romániát nem, úgy is jó. Ebben a kérdésben nem mi vagyunk a kompetensek, ez nem a mi ál­láspontunkon múlik. Ä másik az alapszerződések ügye. Az MSZP ezeket eszköz­nek tekinti, és minél előbb meg akarja kötni az érintett orszá­gokkal. Ekkor az alapszerződés egy folyamat kezdő lépése lenne. Ez is lehet egy megfonto­landó megközelítés, azonban problematikus, mert könnyen il­lúziókat táplálhat és nem épül más gyakorlati tényekre. Mi úgy gondoljuk, hogy az alap- szerződéseket csak akkor érde­mes megkötni, ha ezek tartal­mazzák a két ország közti konf­liktusforrások felszámolására irányuló szándékot, annak vég­rehajtási módját, és ha az vala­mennyi fontos kérdésre kiter­jed. Ázaz, mi egy hosszabb út záróakkordjának tekintjük.- Mi az Ön és az SZDSZ vé­leménye Magyarország NATO-tagságának esélyeiről. Ön is úgy látja, hogy az USA a Kelet-európai országok szá­mára a NATO teljesjogú tag­sága helyett a „partnerség a békéért” elnevezésű intézményt próbálja erőltetni?- Mi szigorúan a realitások figyelembevételével alakítjuk ki NATO-politikánkat. Célsze­rűnek és megvalósíthatónak - biztonságunk szempontjából egyértelműen hasznosnak - tart­juk a NATO-val folytatott együttműködés építését, foko­zását. Ebbe beleillik a „partner­ség a békéért” amerikai kezde­ményezés. Nem élünk a teljes jogú tagság bűvöletében, abban az értelemben, hogy csak arra, annak dátumára tudnánk gon­dolni. Ezt távlati célnak tekint­jük és közben a gyakorlati együttműködésre helyezzük a hangsúlyt. Szomszéd­politika- Önök azt állítják, hogy az Antall-kormány szomszéd-poli­tikája elhibázott volt. Mit ten­nének Önök, ha megnyernék a választásokat?-Először is le kell szögez­nem, hogy a szomszéd-politika eredménytlensége nemcsak a kormány hibája. Megfelelő és megegyezni kívánó partner nél­kül hiába a nagy igyekezet, csak botladozás lesz a vége. De hi­ányzott a nagy igyekezet az An­tall-kormány részéről is. A hiba gyökere, hogy túlideologizálták a dolgot, vagyis ahhoz a felté­telhez kötötték a jó viszony ala­kítására irányuló készséget, hogy miképpen bánnak a szom­széd országok az ott élő magyar kisebbséggel. Szerintünk ered­ményesebb lenne a fordított megközelítés. A mi elképzelé­sünk az, hogy minden alkalmat meg kell ragadni a két ország között gazdasági, kulturális, ok­tatási kapcsolatok erősítésére, támogatni kell Ukrajnát, Szer­biát, Romániát és Szlovákiát a demokratikus intézményrend­szer kiépítésében és nem kell feltételeket emlegetni. Alap- szerződéseket pedig csak akkor kell kötni, ha érdemes.-Hogyan képzelik a gazda­sági együttműködést például egy olyan országgal, ahol a gazdálkodás szabályai teljesen különböznek a mieinktől? Keresni kell és meg is lehet találni a normális együttműkö­dés területeit. Sok megoldási forma kínálkozik. Például: létre kell hozni egy speciálisan erre a célra szolgáló pénzügyi alapot, amely tulajdonképpen már most is létezik, amennyiben Magyar- ország sok pénzt költ a kétol­dalú kapcsolatok ápolására. Ez azonban nem mindig a megfe­lelő helyekre jut el. Mi ezeket a pénzeket hozzáférhetővé és nyilvánossá akarjuk tenni. Úgy véljük, azok a szervezetek ré­szesedjenek nagyobb mérték­ben, amelyek hatékonyabban segítik a kapcsolatok kiépítését. Gáspár Ferenc Boross Péter és Göncz Árpád Habsburg Ottó a nacionalista populizmus előretöréséről A szélsőségesek hatalomátvétele? Annak idején rettentően von­zott az a lehetőség, hogy jelölt legyek a magyar államelnöki posztra. Hogy mégsem tettem, annak a legfőbb oka az volt, hogy az Európai Parlamentben - a kö­zép- és kelet-európai térség is- merőjeként - úgy hiszem, már van bizonyos befolyásom kol­légáimra, s ha elfogadtam volna egy magyar tisztséget, nem tud­tam volna tovább csinálni azt, amit döntő fontosságúnak tartok Magyarország, no meg Csehor­szág, Szlovákia és Lengyelor­szág számára: bejuttatni őket az Európai Közösségbe. Egyébként úgy gondolom, lett volna esélyem a tisztség megszerzésére; de még ha 100 százalékig biztos vagyok a si­kerben, akkor is hasonlóan dön­tök -jelentette ki a francia tele­vízió „Az igazság órája” című műsorsorozatának vasárnapi adásában Habsburg Ottó. A ne­ves közéleti embereket szere­peltető műsorsorozatnak ő volt a századik meghívottja - hogy a jubileumi adást vele készítették, mutatja azt a nagyrabecsülést, amelyet a most 81 éves politi­kus Franciaországban is élvez. Habsburg Ottó a kelet-euró­pai uralkodói dinasztiák esetle­ges újbóli trónrakerüléséről szólva elmondta:- Romániában sokan vannak, akik ezt akaiják. Először is, mert a kommunizmus fennma­radt, mert a jelenlegi román rendszer továbbra is használja a titkosrendőrség, a Securitate régi rendszerét, s ennek követ­keztében nagy az óhaj egy olyan tekintélyre, amely helyre­állítja a szabadságot. Ráadásul Romániában még ma is üldözik a kisebbségeket - márpedig ezen emberek számára a király egyfajta garancia lenne. A politikus egyébként ta­gadta azt az újságírói feltevést, hogy mivel a kelet-közép-eu- rópai átalakulás során eddig nem került sor restaurációra, a királyság intézménye valóban már halott Európában. Mint mondta: a köztársasági és a mo­narchikus formák a történelem során mindig léteztek, válta­kozva követték egymást. A dol­goknak még csak a kezdetén já­runk, korai lenne bármiféle kö­vetkeztetést levonni. A beszélgetés során termé­szetesen szóba került az orosz- országi helyzet is. Habsburg Ottó szerint az orosz választások eredménye, a nacionalista populizmus előre­törése után kétségtelenül felül kell vizsgálni a Nyugat stratégi­áját Oroszország irányában. - Megvan az az illúziónk, hogy pénzzel meg lehet oldani a problémákat. Márpedig ha a tör­ténelem megtanított valamire minket, ez éppen az, hogy még a legnagyobb csekk sem oldott meg soha semmit. Ami megol­dást hozhat, az a jó elgondolás - mondta, hozzátéve: az Oroszor­szágnak adott pénzek pillanat­nyilag elvesznek. Jelcinről szólva úgy véleke­dett: hogy az eddig ismert orosz politikusok közül ő a legjobb. De ez nem jelenti azt, hogy az oroszok szemében őt a „Nyugat jelöltjeként” kell beállítani - ne felejtsük el, hogy az oroszok nagyon büszke emberek, s a ta­pasztalat azt mutatja, ha valakit kívülről nagyon támogatnak, az otthon hátrányára lehet. A kelet-közép-európai or­szágok és a Nyugat kapcsolatá­ról szólva kijelentette: a NATO védelmét a lehető leghamarabb ki kellene terjeszteni ezekre az államokra, mert nem lehet tudni, mi fog még történni.- Én félek egy nagyon erős robbanástól, a szélsőségesek ha­talomátvételétől Oroszország­ban. A programjuk teljesen a nemzetiszocializmus - egyelőre még a rasszista felhangok nél­kül - szögezte le. Ami az európai integráció ki­bővítésének, vagy elmélyítésé­nek örök vitatémáját illeti - azaz hogy a szervezetet előbb hatékonyabbá kell tenni, vagy az új tagok felvételéé az elsőbb­ség -, Habsburg Ottó szerint a két követelmény egyáltalán nem összeegyeztethetetlen. - Ez mesterséges probléma - mondta, hozzátéve: a kiszélesí­tés elkerülhetetlen, hiszen a jelen események fényében is látni lehet, mennél keletebbre tolódik a szabadság határa, an­nál garantáltabb lesz a Nyugat biztonsága is. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents