Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-03 / 330. szám
1993. december 3., péntek Társadalom üj Dunántúli napló 7 Gyermekek és anyák a csecsemőotthonban Nem tehetnek arról, hogy megszülettek Most 44 gyermek lakik az otthonban Fotó: Müller Andrea Jár vagy nem jár a tizenharmadik havi? Jogértelmezési bizonytalanságra hivatkozik a Pécsi Önkormányzat A szenvedélybetegségek Akik ma e terület sokat tapasztalt szakemberei közé tartoznak, akkor tanultak, - ötvenes, hatvanas évek - amikor ideológiai okok miatt még nem nagy jövőt jósoltak a pszichológiának, pszichiátriának. Jóllehet messze vagyunk még tőle és nem is biztos, hogy az a célunk, ami a fejlett országokban szinte gyakorlat - az emberek jelentős részének választott pszichológusa, pszichiátere van - az azonban tény, hogy az utóbbi időben jelentősen megnőtt a forgalom a lelki betegségeket gyógyító szak- rendeléseken. Az első hullámot a gyors társadalmi státus változásokkal, szociális mobilitással észlelték a szakemberek. Nyomában jöttek a családi konfliktusok, amelyek egyik meghatározó jellemzője az alkoholhoz menekülés. Ezek enyhítésére, feloldására igyekeznek gyógymódot találni a pszichológusok, pszichiáterek. Egyesületi kereteken belül, rendszeres szakmai tapasztalatcserékkel és képzéssel törekednek lépést tartani, azokkal a lelki gondokat okozó tényezőkkel, amelyek már jelen vannak, illetve amelyek megjelenésére számítani lehet. A Pannónia Pszichiátriai Egyesület - amelyben Baranya, Tolna, Somogy, Zala megyei szakemberek tevékenykednek - vezetősége ezekben a napokban készíti elő a soron következő tudományos ülését, amelyet ezúttal Nagykanizsán tartanak. Az már biztos, hogy a találkozónak több központi témája lesz. Az egzisztenciális bizonytalanságban, megélhetési gondokban gyökerező, az alkoholizmusba, durvaságba csapó magatartás minden bizonnyal szerepelni fog. Egy szintén fontos témának a másságot ajánlják. Azzal együtt, hogy milyen konfliktusokat hordoz, menekültnek lenni egy országban, hogy miként tudnak igazán otthonra találni, az önként választott új hazában. E témát számos szakember valóban „belülről” képes megközelíteni, miután más országokból érkezve maguk is megküzdöttek, vagy jelenleg is küzdenek ezzel a helyzettel. Hagyományosan fontos feladatuknak tekintik hogy minél több fiatal szakember szerepeljen a tudományos ülésen. Az egyesület keretében kezdeményezett továbbképzésekkel azt szeretnék elérni, hogy minél több jól felkészült pszichoterapeuta dolgozzon Dél-Dunántúlon, akikhez bizalommal fordulhatnak az emberek. T. E. Anna két éves és gyönyörű. Minden látogató belefeledkezik szőke hajának, sötétbarna szemének, kedves arcának látványába. ő is a Pécsi Csecsemő- otthon lakója 44 másik társával együtt. A legkisebb egy hetes, a legidősebb öt éves. Többségük eldobott, vagy elhagyott gyermek. Mosolyognak, gügyögnek, járni, beszélni tanulnak, játszanak és azt hiszik, hogy minden gyermek világa olyan, amilyen az övék. Mert nem ismernek mást. És mert sokuk esetében az a jó, hogy legalább ilyen világuk van. A csecsemőotthonokat ugyanis a megmentésükre találták ki. Arra az esetre, ha nem kellenek a szüleiknek, ha nem törődnek velük, ha „megesett” lány az anyjuk, aki nem tudja, hova vinni őket. A pécsi intézmény 1976-ban Hamarosan átlépünk az 1994-es esztendőbe. Az Érdekegyeztető Tanács résztvevőinek meg kell állapodniuk a jövő évi bérek mértékéről. Az ÉT munkaadói oldalának kamarai tagjai már kialakították közös álláspontjukat. Milyen véleményt képviselnek a tárgyalásokon a minimálbér mértékével kapcsolatban? - kérdeztük Geiger Ti- bomét, a Magyar Gazdasági Kamara szakértőjét.- Szerintünk az a legfontosabb, hogy országosan azonos összegű legyen a minimálbér. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert más szervezetek részéről olyan javaslat is felvetődött, amely szerint alacsonyabb minimálbéreket kellene megállapítani a pályakezdőknek, mint a változott bölcsődéből csecsemőotthonná. Azóta többszáz gyereknek jelenti a „szülői házat”, ahonnét vagy állami nevelőotthonba, vagy nevelőszülőkhöz kerültek, esetleg örökbe fogadták őket. Arra is akad példa, hogy a vér szerinti szülők jöttek értük. Ha valakik, a csecsemőotthon dolgozói nagyon jól tudják: kitehetik a lelkűket, a kisgyermekek számára akkor sem ez a hely a legjobb. Ezért örülnek minden örökbefogadásnak és annak, ha a szülők, netán a nagyszülők kopogtatnak a gyermekért. Pár év óta még arra is hajlandók, hogy befogadják azokat a lányokat, akiknek nincs hova menniük a megszületett gyermekükkel. Két szobát alakítottak ki ilyen céllal, így lett a csecsemőotthonban anyaszállás.- Ebben az évben négy anyát több éve munkaviszonyban álló dolgozóknak. Ezt a véleményt tehát mi nem osztjuk! A minimálbérek tervezett összegéről most csak annyit: a kiindulópont a jelenlegi 9 ezer forint. Ehhez képest az akár 10%-os emelés is lavinát indíthat el, mert ennek következményeként a munkáltatók által kötelezően fizetendő tb- és egyéb járulékok mértékásugrásszerűenmegnő...- A bérajánlások tekintetében milyen álláspontot képviselnek?- 1993-ra a béremelések maximális mértékét 25, a minimálisát 10-13 %-ban határoztuk meg. Jövőre nem szabnánk határt se lefelé, se fölfelé. Átlagban 15-16 %-os béremelést tartunk elképzelhetőnek. és gyermekét tudtuk megnyugtatóan útjukra engedni - mondja Móré Jánosné, a csecsemőotthon vezetője. -Közülük kettőt még a szülés előtt, tavaly ide fogadtunk. - Mi kísértük be őket a klinikára és mi mentünk értük, amikor kiengedték őket. Mind a két leányanya első perctől nagy szerettei gondozta, szoptatta a gyermekét. Közülük az egyik először a Major utcai ifjúsági lakóközösségben kapott lakást, onnét lépett tovább a gesztenyésibe. A másikat a MÁV juttatta egy őrházi lakáshoz.- A harmadik és negyedik leányanya a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetből ment szülni, és mindketten ide jöttek a gyermekükkel. Közülük az egyik ma a Major utcában lakik - annak a helyére költözhetett, aki a gesz- tenyési lakóközösségbe távozott - a másikat a Gyermek-és Ifjúságvédő Intézet az életbein- dítási támogatással segítette lakáshoz. A két szoba folyamatosan foglalt. Most is. Az egyik fiatal nő magára maradt, meghalt a gyermek apja. A másik valószínűleg támaszt talál a gyermek apjának családjában, akik rendszeresen látogatják őket. Decemberre újabb két „előjegyzett” anyára számít a csecsemőotthon. Hogy miként fogják őket elhelyezni, ma még nem tudják. Több szoba kellene. Az elmúlt évek tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy nem mindegyik anya akar megszabadulni a botlására, vagy az egyéb, az emlékei között nem szívesen őrzött körülményeire emlékeztető gyermekétől. Vannak, akik a kezdeti segítésből erőt merítve meg tudnak kapaszkodni, nem hagyják el a gyermeküket. * T.É.- Tapasztalatai szerint hogyan alakulnak a bérmegállapodások a munkahelyeken?-Sajnos, sehogy! Egy helyben topognak a tárgyalások. Pedig legalább szakmánként ki kellene alakítani a közös álláspontot, hogy ugyanannyi fizetést kapjon például egy esztergályos Nyíregyházán, mint Szombathelyen. De még ezt sem sikerül elérni. Van, ahol a szakszervezetek szorgalmazzák a megállapodást és a munkaadók zárkóznak el előle és van, ahol fordított a helyzet. Az eredmény azonban mindenhol ugyanaz. Megoldást valószínűleg az hoz majd, ha a gazdaság egésze átlendül a jelenlegi holtponton. Domi Csak a Pécsi Nevelési Központban több, mint hatvan dolgozó válj a 1992. decembere óta, hogy megkapja a 13. havi illetményét. Mindannyian gyed-en, gyes-en, illetve hosz- szabb idő óta táppénzen lévő dolgozók, akik úgy tudják, hogy a Közalkalmazotti törvény értelmében őket is megilleti a 13. havi illetmény. Az érintettek természetesen a munkáltatójukhoz fordultak, kérve az összeg kifizetését. így tettek a Nevelési Központ gyed-en, gyes-en lévő dolgozói is. Eredménytelenül.- Mi a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Tanügyi- gazgatási Főosztálya által kiadott - a Munkaügyi Közlöny 1992. november 18-i számában megjelent - tájékoztató alapján jártunk el, amely kimondja, hogy azokban az esetekben, amikor a közalkalmazott nem végez munkát, nem kap illetményt (fizetésnélküli szabadság, betegállomány, sorkatonai szolgálat, stb. nem jár a 13. havi illetmény, sem abban az évben, amelyben ez az időszak meghaladja a hat hónapot - mondja dr. Horváth Imréné, az ANK munkaügyi osztályvezetője. Erre hivatkozva utasították el a dolgozók kérelmét, akik közül többen a Pécsi Munkaügyi Bírósághoz fordultak, s a bíróság megállapította a jogosultságu- keit- Az 1992. évi XXXIII. törvény 68.§ ll.l bekezdése kimondja, hogy „ a közalkalmazott minden esztendőben jogosult 13. havi illetményre, amennyiben az adott évben legalább 6 hónap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik”- mondja dr. Gyenge András, a Pécsi Munkaügyi Bíróság vezetője. - Miután a törvény kizárólag a közalkalmazotti jogviszony fennálltához köti a 13. havi illetményre való jogosultságot, a bíróság ennek szellemében dönt. A bíróság ítélete nyomán a munkáltató kifizette az 1992. évi 13. havi illetményt azoknak, 60 éves korban a legtöbb embert hat betegség gyötri, 80 éves kortól az embereknek általában kilenc betegségét kell kezelni. Ezek között vannak igazi betegségek és az életkor okozta „elhasználódási jelenségek” is. Mikortól öreg az ember valóban? A fiziológusok egy része azt a meglepő választ adja, hogy körülbelül 25 éves korban kezd el az ember öregedni - legalábbis az ő szemszögükből nézve. Ebben a korban kezdődik a fiziológiai funkciók fokoakik perre vitték az ügyet. Erre hivatkozva fordult levélben több intézmény a Pécsi Polgár- mesteri Hivatal Közoktatási, Közművelődési és Sportirodájához kérve, hogy biztosítsák számukra valamennyi érintett dolgozó 13. havi illetményének fedezetét. Az iroda a már említett MKM tanügyigazgatási főosztályi tájékoztatóra, és egyéb, időközben megjelent különböző jogértelmezésekre hivatkozva - „amelyek a bizonytalanságot tovább fokozták” - a következőket válaszolta: a jegyzői irodával közös előteijesztést készítenek e témakörben a közgyűlés elé, a döntésről tájékoztatni fogják az intézményeket. Ez volt ez év június 16-án, döntés ma sincs. Ä Pécsi Közgyűlés a legutóbbi - november 25-i ülésén, a pótköltségvetés tárgyalása keretében - rendezte a közalkalmazottak tavalyi, 13. havi illetményének az intézmények számára eddig függőben maradt ügyét, de információink szerint a 184,6 milliós összegben nem szerepel a gyed-en, gyesen-en lévők pénze. Nem is került közgyűlés elé a téma, mivel a költségvetési bizottság eleve nem javasolta. Nyitott kérdés, hogy vajon az idei, 13. havi illetményük sze- repel-e abban az összegben, amit az intézmények kértek erre a célra a közgyűléstől. Ha a munkáltatók bekalkulálták és így kerekedett ki az a 111 millió forint, amit a város a közalkalmazottak 13. havi nettó illetményére kigazdálkodott, akkor az érintettek okkal kérdezik: ha az ideit megkapják, akkor a tavalyit miért nem? Ha viszont a munkáltatójuk az ő illetményük figyelembe vétele nélkül kérte a várostól a fedezetet, akkor idén sem kapják meg azt a pénzt, amit a pereskedéstől sem visz- szariadó néhány kollégájuk 1992-re megkapott. Ha per kell, hát legyen per! - mondják a gyed-en, gyes-en lévők, de ők sem értik, hogy kinek kell ez, kinek jó ez. T. E zatos hanyatlása. De öregnek valójában a 75 éven felüli személyeket tekintik. 30 százalékuk már alvászavarokra panaszkodik, aminek egyik oka lehet az agy vérellátási zavara. Alvás idején a kritikus küszöb alá csökken a vérnyomás, s az agy így nincs megfelelően ellátva vérrel és riaszt - a páciens felébred. Az alvászavarok azonban depresszió jelei is lehetnek. Az idősebb emberek 50 százaléka szenved átmeneti vagy tartós depressziótól. Egyhelyben topognak a tárgyalások Mennyi lesz jövőre a minimálbér? Kiindulópont a jelenlegi 9 ezer Mikortól öreg az ember? Nem gyűlölni, segíteni kell tragikus sorsú embertársainkon „Túlélő” hajléktalanok Nincs pontos lista azokról az emberekről, akik valamilyen okból a társadalmi lét peremére sodródtak, hajléktalanná váltak. Nemcsak nélkülöznek, embertelen körülmények-között tengetik életüket, hanem a társadalom szerencsésebb tagjai részéről lenézettek, olykor megvetettek, nemegyszer gyűlölet veszi körül őket. A mai Magyarországon, egyes becslések szerint 50-70 ezerre tehető a hajléktalanok kategóriájába sorolhatók száma. De legoptimistább számítások szerint is 15 ezer felett vannak, akik "földönfutók", azaz nincs fedél a fejük felett, többségük vidéken él. Jóval többen találhatók az úgynevezett veszélyzónában, ők azok, akik bármikor visszakerülhetnek, illetve lecsúszhatnak a hajléktalanok soraiba.- Mit lehet tenni az otthontalan embertársainkért? Akad-e hely, ahol legalább éjszakára melegben és biztonságban meghúzhatják magukat? Ki gondoskodik róluk legalább egy tál meleg étellel, egy karéj kenyérrel, egy pohár meleg teával most, télen ? Ezekre a kérdésekre kértünk választ Lakner Zoltántól, a Népjóléti Minisztérium kormány- biztosától, helyettes államtitkártól.- Az a tény, hogy a hajléktalanság világjelenség és még a leggazdagabb országokban is megtalálható, nem ment fel bennünket a szükségszerű cselekvés kötelezettsége alól. E szerencsétlen nyomorgók támogatásának már kialakult rendszere működik és ezen keresztül erre a célra, központi forrásból az elmúlt 3 évben közel 900 millió forintot költöttünk. A különféle, egyéb helyről származó támogatás révén pedig közel 3 milliárd forintra nőtt az ilyen célt szolgáló, a rendszerbe épült értékek nagysága. Ennek köszönhető, hogy sikerült 45 településen 102 szállásadó intézményt létrehozni és ezekben 3300 ágy áll rendelkezésre. Télen, a válságosabb időkben további négy-ötszáz átmeneti fekvőhely létesíthető. Ebben az esztendőben újabb 1200 ággyal bővíthettük az elhelyezési lehetőségeket. Az éjszakai alvást kínáló helyek kétharmadát a vidéki intézményekben találjuk. Szinte minden jelentős városunkban működik hajléktalanokat befogadó, átmeneti szállás, menhely, ingyenkonyha.- Ezek az adatok arról vallanak; ha nem is látványosan, de nagyon kitartóan dolgoznak annak érdekében, hogy a hajléktalanok „túlélők” lehessenek. Várható-e további javulás?-Feltétlenül, hiszen a központi költségvetés is emeli a támogatást. Egy főre számítva, az idei 60 ezer helyett jövőre 74 ezer forintos támogatást ad a hajléktalanokat ellátó intézményeknek. A további, gyors fejlődést azonban nehezíti többek között a szakemberhiány is. E speciális, különleges ismereteket igénylő feladatra nálunk korábban nem képeztek szakembert, nem volt szakirodalma sem. Menetközben tanultuk meg a legfontosabbat és tanulunk ma is. Ámbár ehhez nem elég a tudás, érzelmi, akarati beállítottság, empátia, humánum szüksége, azaz egyfajta elhivatottság. Ez a munka olyan, hogy soha nem érünk a végére és a szociálpolitika eszközeivel nem lehet megoldani. Amellett, hogy mindent megteszünk, látni kell: a hajléktalanság rendkívül összetett gazdasági, társadalmi, szociológiai, pszichológiai probléma és a megoldása is ilyen összetett feladat lehet. De addig is, a társadalom ne taszítsa ki a kárvallott embert. Tragikus sorsú embertársaink, köztük hajléktalanok ezután is lesznek, nem gyűlölni, segíteni kell őket.-Honnan kapják a központi forráson túli, legfőbb segítséget ehhez a nehéz szolgálathoz?-A legerősebb és legtöbbet segítő partnereink az önkormányzatok. Sokat köszönhetünk a Vöröskeresztnek és a Máltai Szeretetszolgálatnak is. De jelentős az a támogatás, amit a különféle alapítványoktól, egyházaktól, egyesületektől és szervezetektől kapnak a hajléktalanok. A szükségletek azonban gyorsabban nőnek, mint a lehetőségek és ezért a jövőben is tudatos, átgondolt munkára kell felkészülni. Messze vagyunk attól, hogy minden helyzetre kész programunk legyen. Ezt talán nem étjük el, de törekedni erre kötelességünk. Munkánkban fontos cél a társadalmi közhangulat, vélemény és magatartás megváltoztatása. A hajléktalan embert ne tekintsék bűnözőnek! A tragikus sorsú, szerencsétleneken segíteni humanista, igaz emberbaráti kötelesség. Maris János
