Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-18 / 345. szám

1993. december 18., szombat Külföld üj Dunántúli napló 13 Kétmilliárd dollár Oroszországnak Az amerikai Export-Import Bank kedden - két nappal az oroszországi választások után - bejelentette, hogy haladéktala­nul hozzákezd a Moszkvának szánt kétmilliárd dolláros olaj- és gázipari hitelcsomag folyósí­tásához. A washingtoni kor­mány kezelése alatt álló intézet elnöke, Kenneth Brody el­mondta, hogy az átutalási mű­velet elindítását a Világbank hi­telnyújtási feltétételeinek meg­változtatása tette lehetővé. A Világbank eddig ragaszkodott ahhoz, hogy a tartozások vissza nem fizetése esetén a nemzet­közi pénzintézetet illeti meg az elsőbbség oroszországi javak lefoglalásában. A módosított vi­lágbanki hitelpolitika értelmé­ben a jövőben a többi hitel­nyújtó fog előnyt élvezni azon tőkevagyonok zárolásánál, ame­lyekhez ők folyósítottak pénz­ügyi támogatást. Változnak a célpontok Amerikai és orosz katonai szakértők dolgoznak a két fél nukleáris töltetű rakétái célpont­jainak megváltoztatásával kap­csolatos terveken. Egy ilyen változás véget vetne annak a hi­degháborús gyakorlatnak, hogy a két nagyhatalom sakkban tartja egymást a másikra irányí­tott atomtöltetű rakétáival - írta a The New York Times. A raké­ták célpontjának megváltozta­tása elsősorban jelképes lépés lenne, de a Pentagon néhány szakértője szerint a véletlen ka­tasztrófa okozta atomháború esélye is csökkenne. Európa legfiatalabb miniszterelnöke Mario Flick huszonnyolc éves ügyvéd lett Európa legfia­talabb miniszterelnöke: a Liech­tensteini Hercegség törvényho­zása őt választotta meg szerdán az állam kormányának élére. Flick a Hazafias Unió nevű, az októberi választáson győztes párt jelöltje. Flick édesapja egy olyan pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó céget vezet, amely sok külföldi tőkét csalogatott Liech­tensteinbe. Az ifjú kormányfő­nek egyébként ennek ellenére még saját személygépkocsija sincsen, mint mondotta, előny­ben részesíti a tömegközleke­dési eszközöket. Kínai külgazdaság Kína behozatala az idén meg fogja haladni a 100 milliárd dol­lárt - jelentette az Új-Kína hí­rügynökség. Az ország exportja az év végére 91 milliárd dol­lárra növekszik. Az import nö­vekedése elsősorban a gépipari és elektronikai termékek gyorsan emelkedő behozatalá­nak köszönhető - írja az Új-Kína. Amerikai rakéták Dél-Koreának Az Egyesült Államok 317 le­vegő-levegő rakétát tervez el­adni Dél-Koreának, hogy az ázsiai szövetséges javíthassa védelmi képességeit - közölte a Pentagon. Ä bejelentés szerint a rakéták összesen 169 millió dol­lárba kerülnének. A szállítmány egy része 190 közepes hatótá­volságú, korszerű rakétából állna: az AMRAAM típusú, re­pülőgépről indítható rakéták öt­ven kilométerre halálos pontos­sággal találnak célba. Az AM- RAAM-okon kívül 127 rövi- debb hatótávolságú, Maverick típusú rakéta tartozik még a csomagba. Észak-Korea a kö­zelmúltban végzett sikeres kí­sérletet Norond-1 közepes ható- távolságú rakétájával, amellyel akár japán célpontokat is képes elérni. Zsirinovszkij és a kommunisták növelik a bizonytalanságot Oroszország választása A független Oroszország első többpárti és szabad választása a demokrácia győzelmét hozta, amennyiben szabadon érvénye­sült a választók akarata, viszont e győzelem paradox módon magában hordozza a parlamenti demokrácia vereségének lehe­tőségét. Az összetételénél fogva várhatóan ellenzéki többségű parlamentet ugyanis különösebb nehézség nélkül feloszlathatja az elnök, amennyiben az megpróbálja visszafordítani a refor­mokat, s ez ismét a stabilitás hiányát és az orosz politika kiszá­míthatatlanságát vetíti előre. Az Egyesült Államok képviselője Mickey Kantor jobboldalt és Európa Közösség-i ellenfele Sir Leon Brittan kezet fog genfi sajtóértekezletük után, amelyben bejelentették, hogy országaik megegyezésre jutottak. Maratoni Gatt-tárgyalások után Ki mit kap? A legnagyobb nyertes a Közös Piac Biztonsági szelepek A szélsőséges erők előretöré­sével a korábban bírált egyol­dalú elnöki hatalom-összponto­sítás, bármilyen furcsa is, erénnyé válhat, ugyanis a gyermekcipőben járó orosz de­mokráciában sajátos módon stabilizáló szerepet játszhat az elnök. Az orosz parlamenti rendszerbe beépített „biztonsági szelepek” a felsőházi, illetve az elnöki vétó intézménye, és végső soron a parlament felosz­latása megakadályozhatja a re­formok visszafordítását, ami re­ális veszéllyé vált Vlagyimir Zsirinovszkij és a kommunisták előretörésével. Az ellenzéki erők sikere egy sor tényezővel magyarázható. Az első és legfontosabb, hogy a lakosság rájuk szavazva a re­formok megvalósításának módja ellen tiltakozott, s ennek világos figyelmeztető jelnek kell lennie az elnök számára. A Zsirinovszkij-féle demagógiá­nak kiváló táptalajul szolgál a szó szoros értelmében a létmi­nimum környékén élők elége­detlensége. Az oroszok egy ré­sze, mint ezt az egyik moszkvai lap találóan meg is állapította, még mindig hajlamos naivan hinni abban, hogy egyik napról a másikra sikerül kilábalni a válságból. Másrészt továbbra is vonzódnak az erőskezű és hatá­rozott politikusokhoz, ugyanis Oroszországban mindmáig meghatározó a mindenkori ve­zető szerepe. Korábban a cár, aztán a nép­biztosok tanácsának elnöke, majd a pártfőtitkárok, most pe­Az Orosz Kommunista Párt vezetője, Gennadij Zsuganov dig az elnök tölti be ezt a szere­pet. Zsirinovszkij előretörésének tanulsága, hogy Jelcin elnöknek megcsappant a népszerűsége, és a társadalom egy része esetleg hajlandó elfogadni vezetőnek azt a politikust, aki nem is pa­lástolja elnöki ambícióit. Leg­utóbb közölte, hogy minden­képpen indul a következő el­nökválasztáson. A fent említett tényezőkön kívül nyilván hozzájárult a de­mokraták kudarcához az is, hogy Zsirinovszkij - részben a választók adományainak jóvol­tából - legalább annyit, ha ugyan nem többet szerepelt a tévében, mint a reformerek. Egyelőre annyi tűnik bizo­nyosnak, hogy a mostani par­lamenttel nem lesz könnyű a dolga az elnöknek. Az ugyanis valószínű, hogy Zsirinovszkij és a kommunisták külpolitikai téren a vélt és valós orosz érde­kek határozott védelmezőiként lépnek fel. Populista politika Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a választási ígéretként ki­váló birodalmi és más hangza­tos jelszavak megvalósításának nincs esélye. Azt azonban nem lehet kizárni, hogy a parlamenti nyomás miatt méginkább jobbra tolódhat az orosz külpolitika, bármennyire is az elnök hatá­rozza azt meg. Ez az ország környezete számára esetleg egyfajta diktátum formájában nyilvánulhat meg, ami súlyos bizonytalansági tényezőt jelen­tene. Belpolitikai téren valószínű, hogy a gazdasági reform radiká­lis folytatását akadályozni fogja az ellenzék. Ez egyrészt lehető­séget teremthet az elnöknek és a reformereknek, hogy ismét az ellenzéket tegyék meg bűnbak­nak a kudarcokért, s végső eset­ben fel is oszlatható a parla­ment. Bár az elnök jogköre a kormánytagok kinevezése, va­lószínű, hogy a kormány össze­tételén tükröződni fognak a par­lamenti erőviszonyok. Zsirinovszkij, ha valóban a Liberális Demokraták frakciója lesz a legerősebb, nyilvánva­lóan a parlamenti elnökségre tö­rekszik majd az államfői poszt felé vezető út első lépéseként. Orosz parlamenti elnökként mindenesetre a politikát élén­ken befolyásoló tényezővé válna. Mindazonáltal valószínű, hogy Zsirinovszkij egészen más lesz parlamenti elnökként, ne­tán miniszterként mint a kortes­hadjárat vezetőjeként. Nem kizárt, hogy mindaddig lojális marad az elnökhöz és ke­rülni fogja a konfrontációt, amíg úgy nem érzi, hogy eljött az ő ideje. Nyilvánvaló viszont, hogy a populista politikával eredményt nem tud felmutatni, így valószínűleg igyekszik majd mihamarabb dűlőre vinni az el­nökválasztások ügyét, ami sú­lyos következményekhez ve­zethet. Párharc Jelcin elnök már korábban is bebizonyította: ha harcról van szó, nem ismer kíméletet, így az sem kizárt, hogy kettőjük pár­harca határozza meg végülis az orosz politikát a közeljövőben. Egészében elmondható: Oroszország választása aligha járult hozzá az ország válságból való kilábalásához nélkülözhe­tetlen belső és külső stabilitás­hoz, ellenkezőleg, tovább nö­velte a bizonytalanságot. Kóti Lóránt Lehetséges, hogy a beteg in­diainak a gyógyszergyárak sza­badalmainak erőteljesebb vé­delme miatt többet kell majd fi­zetnie orvosságáért, de a ruhá­zati termékek kereskedelmének megkönnyítése révén esetleg könnyebben jut munkahelyhez is - igaz, az Amerikában oly közkedvelt pólók gyártóit ez utóbbi egyidejűleg a tönk szé­lére sodorhatja. A detroiti autó­gyári munkás azonban most némi elégtétellel figyelheti, amint a japán rizsfarmer, akinek évtizedes importtilalommal kö­rülbástyázott hazai értékesítési monopóliuma semmivé foszlik a tokiói kormány kényszeredet­ten meghozott fokozatos piac­nyitási döntése nyomán, ha­sonló helyzetbe kerül,, mint húsz éve a japán kocsik miatt a detroiti sorstárs: az olcsó kül­földi rizs hazai piacáról szorítja majd ki saját - a világszintet többszörösen meghaladó árú - termékét. E példák felszínesen ugyan, de látványosan illusztrálják azt az igen összetett, ám összessé­gében rendkívül kedvező válto­zásokat hozó hatásmechaniz­must, amelyet a hétévi tárgya­lássorozat után december köze­pére, hosszas és nem is kompli­káció-mentes vajúdás után megszületett világkereskedelmi GATT-megállapodás gyakorol­hat maradéktalan végrehajtása esetén a globális áru- és szolgál­tatás-kereskedelemre. Az előze­tes számítások szerint a korlá­tok minden eddiginél átfogóbb lebontásáról intézkedő egyez­mény az 1995 után következő évtizedben évi 200-300 milliárd dollárral növelheti a részvevő 117 állam jövedelmét - ez a vi­lág összesített bruttó nemzeti termékének több mint 1 száza­léka. Mindez - némileg leegy­szerűsítve - abból ered, hogy a kereskedelmet akadályozó vá­mok világátlaga 3 százalékra csökken a jelenlegi 5 százalék­ról, s eltűnik egy sor nem vám­jellegű korlát is. A Reuter által idézett előze­tes számítások alapján a szak­emberek úgy tartják, hogy a mezőgazdasági kereskedelem fellendüléséből például a legna­gyobb előnyt - évi 30 milliárd dollárnyi többletbevétel formá­jában - a Közös Piac húzza majd, míg Japánban a hazai ag­rárpiac megnyitásával 22 milli­árd dollárnyi megtakarítás ér­hető el. A textilkereskedelem eljövendő liberalizálásával el­sősorban az amerikai fogyasz­tók és a kelet-európai szakága­zatok járhatnak jól: az előbbiek 22 milliárd dollárt spórolhatnak a csökkenő árakkal, az utóbbiak 20 milliárdot kereshetnek évente a bővülő exportlehetősé­geken. A szolgáltatás-kereske­delem felszabadításának is talán legjelentősebb haszonélvezője az egykori szovjet tömb lesz, amely a számítások szerint 13 milliárd dollár többletjövede­lemhez juthat e szektorban. Összességében kalkulálva az elemzők azt vátják, hogy a megállapodás legnagyobb nyer­tese a Közös Piac lesz 61 milli­árd dolláros nettó jövedelembő­vüléssel, a korábbi szovjet befo­lyási övezet (37 milliárd dollár), az Egyesült Államok (36 milli­árd dollár), Japán (27 milliárd dollár) és a fejlődő világ (16 milliárd dollár) előtt. Az Orosz Liberális Demokrata Párt vezetője Vlagyimir Zsiri­novszkij (b) Szergej Abelcovval, akit hadügyminiszteri posztra jelölt a december 14-i moszkvai sajtókonferencián. Az Escobar-legenda Két évtized bűn Háromezer kolumbiai katona és rendőr kereste másfél éven át a börtönéből megszökött drog­királyt, Pablo Escobart, míg nyomozásukat végül siker ko­ronázta. Ráakadtak rejtekhe­lyére, ám a maffiavezér nem adta meg magát. Mezítláb pró­bált a tetőn át menekülni, és a különleges kommandóval ví­vott tűzpárbajban halálos lövést kapott. Mindez alig huszonnégy órá­val 44. születésnapja után tör­tént, s csak néhány hónap vá­lasztotta el húsz éves bűnözői ,jubileumától”. Escobar ugyanis autó- és sírkőlopások­kal kezdte pályafutását, majd alvilági karrierjét hamarosan a kábítószer-kereskedelemben folytatta. Escobar apja mezőgazdasági munkás, anyja tanítónő volt. Őt azonban egyik pálya sem von­zotta, s miután a hetvenes évek második felében bekapcsoló­dott a szervezett bűnözésbe, hamarosan a világ egyik legve­szedelmesebb alvilági hálóza­tának, a medellini kokain-kar- tellnek lett a vezére. Hosszú éveken át sikerült azonban ál­cáznia valóságos tevékenysé­gét, látszatra tisztes polgári fog­lalkozást űzött, s az illegálisan szerzett pénzek tisztára mosá­sából még arra is futotta, hogy lakásokat építtessen a szegé­nyeknek. Vagyona egyesek sze­rint két és fél milliárd, mások szerint öt milliárd dollárra rú­gott. Kétszáz lakosztályt vásá­rolt a népszerű floridai üdülőhe­lyen, számos kolumbiai, vene­zuelai szálloda került a tulajdo­nába, de magáénak mondhatott egy repülőgép-flottát, sőt egy magánállatkertet is. Ölyan ügyesen álcázta bűnös tevékenységét, hogy a kolum­biai parlament pótképviselősé­géig vitte, s ha 1984-ben az ak­kori belügyminiszter fel nem fedi a Medellin-vállalat üzel­mek, talán igazi honatya is lett volna belőle. Bonilla miniszter azonban rájött, mivel foglal­koznak Escobárék, s ezért a ke­resztapa meggyilkoltatta. Közel egy évtizeden át rejtekhelyeiről, sőt 1991/92-ben átmenetileg börtönéből igazgatta birodal­mát. A maffiavezér és emberei számláját terheli Lara igazság­ügyi miniszter, Cano kiadói igazgató, Hoyos főállamügyész, számos bíró és nem kevesebb mint hatszáz rendőr meggyilko­lása. Amikor a választások előtt 1989-ben megölték Luis Carlos Galan elnökjelöltet, a rendőrség támadásba lendült, hogy kézre kerítse a veszedelmes ellenfelet. Két évvel ezelőtt a kolumbiai elnök nagyvonalú ajánlatot tett Escobarnak: ha feladja magát, a hatóság mérsékeltebb büntetést fog kiszabni. A maffiavezér megelégelte a bujdokolást és 14 társával bevonult a nép nyelvén „Hotel Escobarnak” becézett luxusbörtönbe. 1992 júliusában azonban megvesztegetett kato­nák segítségével sikerült kere­ket oldania, a napokban pedig befejeződött alvilági pályafu­tása. Clinton táviratban gratulált kolumbiai kollégájának a sike­res akcióhoz, ám Gaviria elnök sietett leszögezni: Escobar halá­lával nem oldódott meg a ko­lumbiai kábítószer-kereskede­lem problémája. A medellini központ lényegében felmorzso­lódott ugyan, de az ország dél­nyugati csücskében, Cali tele­pülésen kiépült az új bázis. A kokainforgalom háromnegyedét innen bonyolítják le az új ke­resztapák. Toronyi Attila A Fehér Ház kiiktatott törvényei A Fehér Ház bekérte a mi­nisztériumoktól és a kormány- szervektől azoknak a törvé­nyeknek és rendelkezéseknek a listáját, amelyek a hidegháborús időszak lezárultával elavulttá váltak. Öt-hat oldalt kitevő összeállí­tásra számított - ám a „kommu­nizmus megfékezésének” szel­lemében született törvények fel­sorolására harminc oldal sem volt elegendő - írta a The New York Times annak kapcsán, hogy a múlt héten a kongresz- szus „barátság-törvény” elne­vezéssel kiiktatta az idejét múlt rendelkezések és törvénycikkek egy részét. Moszkva sürgetése ellenére azonban bizonyos kereskedelmi korlátozó vagy tiltó rendelkezé­sek érvényben maradtak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents