Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-17 / 344. szám
1993. december 17., péntek Háttér új Dunántúli napló 11 A halál is olyan volt, mint az ember: méltóságteljes és kérlelhetetlen Antall József nélkül Az országyűlés december 13-i plenáris ülésén a képviselők egyperces néma felállással tisztelegtek a kormányfő emléke előtt. A világsajtó Antall Józsefről ő volt a hatalmi központ A miniszterelnök halála nem váratlanságával, hanem éppen nyers könyörtelenségével, el- odázhatatlanságával döbbentette meg Antall József párthíveit és ellenfeleit. Ez a halál is egy kicsit olyan volt, mint az ember: a maga szomorú módján méltóságteljes és kérlelhetetlen. Az obituárék és pályaméltatások ideje azonban gyorsan múlik, amikor politikáról, egy ország sorsáról van szó. így az ilyenkor szokásos méltatásokhoz a kommentátor már csak annyit kíván hozzáfűzni: nem kétséges, hogy Antall József, a Magyar Köztársaság első miniszterelnöke utolsó lehelletéig tisztességgel igyekezett teljesíteni vállalt küldetését, a békés átmenet levezénylését. Példátlanul bonyolult és példátlanul kellemetlen feladatról beszélünk: politikai dzsungelháborúról, gazdasági mocsárjárásról, társadalmi szemételtakarításról. Az eredményt is ennek megfelelően értékeli majd a történelem. Az utolsó feladatot, a hatalmi vákum elkerülését, Antall a jelek szerint sikerrel megoldotta. Az utód szóban és írá- ban megneveztetett, s a gyász napjaiban Antall egyetlen párton vagy mozgalmon belüli ellenfele sem kockáztathatja meg, hogy szembeszálljon végakaratával. Boross Péter ügyvezető miniszterelnöki kinevezése, valamint az MDF elnökség több tagjának nyilatkozata pedig annak valószínűségét vetíti előre, hogy a kormány vezetésében nem lesz lényegi változás Antall betegségének utolsó négy hónapos időszakához képest, amikor a kormányzati teendők jelentős részét már munkatársainak kellett átengednie. Minthogy saját pártjának szélsőségeseit Antall még időben leválasztotta az MDF centrumról, a miniszterelnök végakaratát elméletben csak egy személy kérdőjelezhetné meg, a köztársaság elnöke, akit az alkotmány felhatalmaz arra, hogy bármely pártból, felkéijen politikust az új kormány megalakítására. A gyászidőben mégis érthetetlen és értelmetlen politikai elővágásnak tűntek a kormánypárt egyes vezető személyiségeinek Göncz Árpád nevére címzett figyelmeztetései. Olasz és más külföldi példákból pontosan tudható, de a magyar alkotmányos rendelkezések alapján is kiszámítható, a „közepes felhatalmazásokkal” rendelkező köztársasági elnök mozgáslehetősége kormányválságok és más rendkívüli helyzetek esetén korlátozott. Az elnök ilyenkor gyakorlatilag a parlament foglya. Mindenek előtt saját tekintélyét kockáztatja azzal, ha nem a parlamenti többség által támogatott és lehetőleg a frakciók által egyeztetett személyt kér fel. Ez a körülmény lényegében azt jelenti, hogy az MDF-ből kivált képviselők nem követnek el kegyeletsértést, akkor a kormányalakítás az el- húnyt miniszterelnök akaratának megfelelően megy végbe. Antall halála mégsem csak a politikai megrázkódtatásoktól mindig borzongó nyárspolgárt tölti el szorongással, hanem a politikai megfigyelőt is. Utóbbinak ugyanis lehetnek hosz- szabb távú aggodalmai, amelyeket a kormányváltozás mindenképpen felerősít. Az első kérdés az, hogy milyen hatással lesz a kormányfő halála a politikai stabilitásra az új kormány feltehetően zökkenőmentes felállása után? Lezsák Sándor, Szabó Tamás és az MDF más párt- és kormányemberei a gyász óráiban még azt is cáfolták, hogy az eltelt hónapokban párton belüli viták lettek volna. Ilyen viták azonban természetesen voltak is és lesznek is, s kérdéses, hogy maradt-e az MDF-ben olyan erős, egyensúlyteremtő személyiség, aki megóvja a koalíció vezető pártját a szélsőséges hatásoktól. A választások kiírására eddig - nem egészen érthető okból - nem került sor, s ez csak az egyik olyan kérdés, mely körül kiélezhetők a vélemények. Nyomasztóan nehezedik a közéletre az a mind nyilvánvalóbb tény, hogy a hatalmon lévő politikai párt választási esélyei egyelőre nem a legjobbak. Az MDF egyik felelős politikusa részéről a közelmúltban is hangzott el olyan nyilatkozat, mely szerint a szocialisták esetleges kormányrajutása esetén az országnak valamiféle összeomlástól kellene félnie. Márpedig történetesen a kormányfő halálának napján jelent meg annak a közvéleménykutatásnak az eredménye, mely szerint az MSZP egy holnap megtartandó választáson győzelemre számíthatna. Vajon az MDF-ben, ahol - legalábbis a renegát Beke Kata - szerint nincs hiány önjelölt váteszekben, lesz-e elegendő önuralom ahhoz, hogy ne kísérletezzenek a magyar nép „megmentésével”, vagyis azzal, hogy megakadályozzák a magyar népet akartának szabad ki- nyilvánításában. Az ilyesféle aggodalmak már a sajnálatos esemény előtt is megjárták a napisajtót, s jó volna azt remélni, hogy csupán egyfajta politikai színvakság, vagy éppen szuperérzékenység kicsapódásai. Semmiképpen sem téveszthető össze azonban a sajtó „sirámaival” az a gazdasági vészhelyzet, melynek előszelei nem sokkal a miniszter- elnök halála előtt érték el a politikai szférát. A gazdaság, mint ismeretes, nem tartozott Antall József legfontosabb érdeklődési területei közé, s az elhúnyt miniszterelnök ebben a tekintetben pragmatikus nézeteket vallott. Valószínű, hogy ez a viszonylag kívülállás és a betegség megakadályozta őt annak felismerésében, hogy a gazdasági összeomlás veszélye ma nagyobb, mint a kolaíciós kormányzás bármely korábbi időszakában. A gazdasági szféra „újrafelfedezése” a következő időszakban minden politikai tevékenység előfeltétele és meghatározója lesz, s már ma is mind a politikai, mind a társadalmi szférában jogos szorongás tárgya. Ez a szorongás nem fog feloldódni az új miniszter- elnök hivatalba lépésével. Bokor Pál A vasárnap elhunyt Antall József életműve csak később nyeri el koronáját: amikor Magyarország egyenjogú tagként kötődik majd a Nyugat politikai és biztonsági rendszeréhez. Ebből a szemszögből Antall országának éppoly fontos volt, mint egykoron a Német Szövetségi Köztársaságnak Konrad Adenauer. Antall József a demokratikus Magyarország útmutató kormányfőjévé vált - írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A kommunizmus vége óta Antall volt a legtovább kormányfő egy közép- és kelet-európai országban, s amit elért, az nem kevesebb, mint az ország konszolidálása és társulása az Európai Unióval, ő volt a hatalmi központ, éppúgy övezte nagyrabecsülés, mint harag. A magyar kormánynak sikerült hatalmas mértékben megélénkítenie a magántevékenységet, széles körben privatizálni az állami vállalatokat, társadalmi esélyeket nyitni, amelyben a többség részes. Kénytelen volt beletörődni abba, hogy egy széles körű kisebbség elveszítette a munkahely megszokott biztonságát és vásárlóerejét. A stabilitás szavatolója Antall Józseffel Magyarország nemcsak európai formátumú politikust és államférfit veszít el. Távozott a stabilitás szavatolója, aki nemcsak országát, hanem a Kárpátok ivének egész térségét és az ettől távolabb eső vidékeket is állandóan bevonta mérlegeléseibe - írja a Die Weltben. Antall nem csupán nemzettudatos magyar volt, hanem olyan kereszténydemokrata, aki országának jövőjét lehetőleg szoros európai integrációban akarta biztosítani. Jobbközép kormány élén állva ellenállt mind a baloldali, mind a jobboldali kísértéseknek. Tisztelettel övezett A The Washington Post szerint Antall József halála valószínűleg nem fogja megzavarni Magyarország politikai stabilitását. A cikk utalt arra, hogy az ötmilliárd dolláros külföldi befektetések ellenére is romló gazdasági helyzet miatt azonban a hárompárti koalíció népszerűsége folyamatosan hanyatlik. Antall József tisztelettel övezett vezető volt. Halála nemcsak megpecsételheti a koalíció sorsát, hanem egyszersmind növelheti is a reformkommunistákat tömörítő Magyar Szocialista Párt győzelmi esélyeit. Az utóbbi lehetőség azonban, amely korábban Lengyelországban valósult meg, nem vált ki különösebb aggodalmat sem a budapesti diplomáciai közösségben, sem a beruházások többségét eszközlő amerikai befektetők között. Az MSZP vezetői közreműködtek a kommunizmus lebontásában, leszögezték, hogy folytatni kívánják a piacgazdasági reformokat, a politikai átalakítást. Zárkózott ember A The Times című brit lap nekrológja szerint Antall József zárkózott ember volt, és gyakran úgy tűnt, bizonytalan, és zavarban van a politikai reflektor- fényben. De legélesebb bírálói is - akik sokan voltak - elismerték szilárd kitartását abban az időszakban, amikor Magyarország megtalálta az igencsak szükséges stabilitást, és ez annál is értékesebb volt, mert a gazdasági átalakulás és a regionális politikai felfordulás idején sikerült elérni. A lap megállapította, hogy Antall József sikeresen kormányozta Magyarországot az európai integráció felé, és olyan piacsegítő jogrendszert teremtett, amely hamar odavon- zotta a térségbe áramló külföldi befektetés legjavát. Miközben a kapcsolatok Németországgal és Ausztriával megerősödtek, és általában javultak Nyugat-Eu- rópával, Antall kísérletei a határokon kívül élő ötmillió magyar képviseletére jelentős gyanakvást keltettek a szomszédos fővárosokban - írta a The Times. Mérsékelt konzervatív A kommunizmus utáni Magyarország első miniszterelnöke a középjobbhoz tartozó mérsékelt konzervatív volt, aki az európai kereszténydemokrácia hagyományaihoz illeszkedett - írja a Libération című tekintélyes, a baloldalhoz közelálló francia lap. Habár elvesztette a rákkal folytatott küzdelmet, kormánya megdöntötte a térségbeli politikai túlélési rekordokat. Magyarország Kö- zép-Európa egyetlen olyan állama, amely négy év óta ilyen kormányzati stabilitással bírt. A művelt, előkelő, majdhogynem arisztokratikus modorú Antall minden energiáját arra fordította, hogy Magyarországot ismét integrálja az európai államok koncertjébe. Nemzetközi színtéren nagyon gyorsan sikerült is elismert államférfivé válnia, Antalinak belföldön tapasztalnia kellett saját, s kormánya népszerűségének hanyatlását. Göncz Árpád köztársasági elnök december 13-ikán hivatalában politikai megbeszélésen találkozott Boross Péterrel, ügyvezető miniszterelnökkel, belügyminiszterrel Minden ember testvérünk Interjú a nagybecskereki püspökkel Huzsvár László nagybecskereki (zrenjanini) püspök nyilatkozatot adott a Vatikáni Rádiónak. A katolikus egyház helyzetéről szólva elmondta:-Miután az ország felbomlása végbement, hamarosan arra törekedtünk, hogy új konferenciát alakítsunk. Hét püspökség ezt a konferenciát meg is alakította. Az alapszabályokról szóló öszeállítási tervet felküldtük az illetékes egyházi hatóságoknak, és remény van rá, hogy Belgrád, Szabadka, Nagy becskerek, Kotor, Urosevac, Koszovó vidéke és Szkopje, vagyis Szerbia, Montenegró és Macedonia püspökkari értekezlete a legközelebbi hetekben megkapja a statútumot a Szentszéktől.- A nagybecskereki egyházmegye a mostani nehéz utolsó két évben sok hívét elveszítette. Úgy tudjuk, hogy mintegy harmincezer magyar ajkú katolikus és kisebb részben református hívő távozott. A becskereki egyházmegyének mintegy nyolcvanezer hívője lehet. Á hívek lelki élete a mostani helyzethez hasonul - tehát nagyon sok benne a reményvesztettség, a lehangoltság.-A reménysugár hiányzik a jövőt illetően.-Mégis vannak örömök is olyan értelemben, hogy a hívek a változások következtében valamiképpen sokkal szabadabban élhetik meg vallásosságukat. Gondolok elsősorban a tanügyi munkásokra, az iskolaügyre, a hitoktatásra - bár iskolai hitoktatásunk nincs. Ellenben a gyermekek teljes felsza- badultságban minden megkötöttség nélkül érkezhetnek a hittanórákra.- Híveinknek kilencvenöt százaléka magyar; ám nem szabad elfeledni, hogy az egész egyházmegye messzemenően szorványjellegű, és mindössze harminc papunk van, s csak huszonnégy munkaképes a harmincból. A püspök közlése szerint kisszeminaristák szép számban jelentkeztek az utolsó években; s most Szabadkán tanulnak a Paulinumban. A nagy szemináriumban ellenben jelenleg csak egyetlen teológusuk van, aki már diakónus. A vallásgyakorlás lehetőségeiről szólva elmondta, hogy valamilyen vallási élet természetesen van. A gazdasági zárlat azonban mindent megbénított, s ennek természetesen visszahatása érződik például a zarándokhelyek látogatására is. A hívek anyagi lehetősége messzemenően kicsi, mivel a nyugdíjasok havi három-négy márkának megfelelő összeget kapnak. Egy orvosi fizetés is csak tizenöt, húsz, esetleg harminc márkának megfelelő ösz- szeg. Mindez természetesen a vallási életre is kihat. Éppen ezért a közelmúltban a Bácska és a bánsági részek főpásztoraiként a szabadkai püspökkel együtt közös pásztorlevelet intéztek a hívekhez.-A pásztorlevél lényege a vigasztalás. Hogy a megannyi szomorúsággal és aggódással terhelt napok ellenére, amikor bizonytalanság és elszegényedés szakadt híveinkre, mégis váljunk a szebb holnapra - ismertette a püspök.- Ahogyan századok hosszú során át tette egyházunk, most is egységben, II. János Pál pápával és a világegyház püspökeivel imátokat és áldozatkész békét építő munkálkodástokat kérjük, hogy minden nép egymásra találjon, de különösképpen készek legyenek egymás újbóli elfogadására, a nemrég még egybetartozó régióink népei, igazságosságra alapozott megbocsátó szeretetben.- A mi főpásztori szavunkat, sem a ti hívői vélekedésteket nem engedhetjük megvásárolni napjaink politikájától, nagyon is ingatag és sokban szűklátókörű beállítottságától. Nekünk igazságban kell élnünk és szeretetben teljesen egybenőni a fővel, Krisztussal. A pásztorlevél a leghatározottabban elítél minden erőszakot:- A szent evangélium a szeretet civilizációjára jelöli küldetésünket, ami kizárja az emberi méltóság megcsúfolását, az embertestvér iránti türelmetlenséget, a hatalommal rendelkezők önkényét a kiszolgáltatottakkal szemben. A politikai versengésben mások sértegetését, rágalmazását, megszégyenítését, megalázását és fondorlatos hazugságaik gátlástalan terjesztését.- Isten igéjének a fényében a leghatározattabban valljuk, hogy minden ember testvérünk, és hogy valamennyien őrzői vagyunk a másiknak. Ez egy és ugyanaz a kötelessége és joga, méltósága és tisztessége magyarnak, szerbnek, horvátnak, szlováknak, románnak, ruszinnak.- Más szóval minden embernek, tartozzék bármely nemzethez szűkebb régiónk körén belül, a Vajdaságban.- Isten előtt nem létezik többségi vagy kisebbségi, felsőbbrendű vagy alsóbbrendű, hanem csakis a Jézus Krisztus vére árán megváltottak közössége - idézte a püspök a Vatikáni Rádióban a pásztorlevelet.
