Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-16 / 343. szám

1993. december 16., csütörtök A mai nap új Dunántúli napló 3 Küldje a Kiadónak Azok az előfizetőink, akiket december 5-ig nem keresett fel az Új Dunántúli Napló januártól történő előfizetése miatt a kézbesítőnk, lapunkat megrendelhetik az újságban közzétett megrendelőlapon is. Kérjük, hogy a megrendelőlapot kitöltés után vágják ki és zárt borítékban bélyeg felragasztása nélkül küldjék meg címünkre: Új Dunántúli Napló Kiadóhivatala c 7623 Pécs, Rákóczi út 34. fflEG^EilDELOLAP Megrendelem az Új Dunántúli Naplót és kérem, hogy 1994. január 1-jétöl az alábbi címre kézbesítsék: Név:.......................................................... Lakcím (irányítószámmal):............................................................ Vállalom, hogy az előfizetési díjat 1. A kiadó kézbesítőjének készpénzben adom át számla ellenében □ 2. Az OTP Rt-nél vagy egyéb, és pedig ..................................................... pé nzintézetnél vezetett folyószámlámról átutalással egyenlítem ki □ a./ a pénzintézet felé az új megbízást átadom a kiadó kézbesítőjének □ Az alábbi időszakra kívánok rendszeresen előfizetni: 1 hónapra I----1 (3 75 Ft) I I félévre I I (2250 Ft) I I 2 hónapra I I (750 Ft) |__I eg y évre I I (4140 Ft) I I negyedévre I I (1125 Ft) |___| Tu domásul veszem, hogy a díjfizetés elmaradása az előfizetés automatikus megszüntetését vonja maga után. Az előfizetési díj kiegyenlítése érdekében (a pénzintézeti megbízás kitöltése végett) a kiadó kézbesítője az alábbi időpontokban keressen fel: december hó 6-10 között □ de. □ du. □ december hó 10-15 között □ de. □ du. □ december hó 15-20 között □ de. □ du. □ december hó .............. 1993. ... 20-30 között ...........hó □ de . .. nap □ du. □ aláírás A faragó népművészet pécsi értékeiből Szalmást Sándor tanár úrnak 1992-ben volt a 100 éves szüle­tésnapja. Ebből 71 éves koráig több mint fél évszázadot a fafa­ragás díszítő motívumai terve­zésével, alkalmazásával, alko­tásával foglalkozott. Azon szerencsés tanítványai közé sorolhatjuk a Pécsi Püs­pöki Tanítóképző akkori tanító­jelöltjeit is, akiket ezen „tiszta forrásból” a kézimunka tanítá­sával tanítókká nevelt. Nem­csak a tantervi tematika szint­jén, hanem a magyaros népi motívumok egyéni-kacskarin- gós indáinak, virágainak, leve­leinek, harmonikus hangulatú díszítéseket adott a cigaretta­szipkáknak, szelencéknek, s ko­ronájukként a bútoroknak is ... Mi természetesen a népmű­vészet rajzi másolásáig jutot­tunk el az órákon, de az ő sze­mélyének sugárzása és munká­jának hatása maradandó. így ta­nítványainak is juttatott az alko­tás örömének tervezési, felis­merési, megismerési és látványi szépségéből, nemcsak dísztár­gyi, hanem használati minősé­gében is. Kiállításra alkalmas értékű munkáinak népművészeti érté­két, még csak nagyobbítja sze­mélyének, megjelenésének egy­szerűsége, szerénysége és a ta­nítás és a népművészet szolgá­lata. Tudjuk, hogy életében nem állt, nem állították a delelő nap fénykörébe, de bennünk tanít­ványaiban halálával sem hunyt ki még a fény, a szeretet fénye és mintahogy a naplementében is a legnagyobbak az árnyékok, ezen megkésett megemlékezés­sel is szeretnénk kifejezni és el­ismerni az alkotó népművé­szetbe vetett hitének nagyságát és maradandóságát... Lehet, hogy faragásai a csa­ládi megőrzésben lévő néma ta­nukból, még mint közkinccsé váló értékekként a nyilvánosság előtt is megjelennek, elismert részévé válva a faragó népmű­vészet pécsi értékeinek... A család dinasztiájának ágán is várható megújulás, remélve az unoka eddig megtett lépéseit, további eredmények követik és így az örökséget nemcsak meg­tartani, de gazdagítani is fogja. A Szalmási család címe: Pap­növelde u. 23. A tanítványok megemlékezé­sét tisztelgéssel közzé teszi a Pécsi Tanítóképző Emlék és Baráti Köre nevében: Gamus Géza ny. tanár A Tribu fizetőképes Az Új Dunántúli Napló december 12-iki számában a 4. oldalon „Póruljárt befekte­tők” címmel megjelent írás félreértésre adott alkalmat. A cikkben a cég megnevezése nélkül, de beazonosíthatóan szóba került két komlói be­fektető cég, nevesítve a Tribu Bt. és a T&KG Kft., s bár az írásban nincs szó ar­ról, hogy a cég üzletfelei kö­zött voltak már olyanok is, akikkel szemben a szerző­désben vállalt kötelezettsé­güket ne teljesítették volna, az írás címe mégis ezt su­gallja. A T&KG Kft. kocká­zati tőkebefektetéssel foglal­kozik, s mint ilyen, funkció­ját a cégbejegyzésben megál­lapított tevékenységi körben fejti ki. A cikk megjelenése után számtalan telefonáló ér­deklődött, biztonságban érezheti-e a cégnél befekte­tett pénzét. Mindannyiuknak azt a választ adtuk, hogy ugyan a megfogalmazás fél­reérthető, ám a Tribu ügyfe­lei között nem tudunk olyan tőketulajdonosról, aki a szer­ződésben megállapodott fel­tételek szerint ne kapta volna meg a pénzét. Vagyis a társa­ság pontosan fizetett és fi­zetni fog ezen túl is. Csanádi Gabriella irányításával 80 kisgyermekkel foglalkoznak Fotó: Läufer László A hírnevük már nemzetközi, a lehetőségeik még „hazaiak” Sorsfordító-Mit csinálsz ma délután, Rudi?- Játszok. És tévét nézek.- Melyik műsort szereted leg­jobban?- A „20-ast”.- Ott mit adnak?- Sportot. Focit és teniszt. Két egészséges ember között e párbeszédnek biztosan senki nem tulajdonítana túl nagy je­lentőséget. Rudi azonban, az öt­éves kisfiú aközben mondta ezt, hogy két kis botjára támasz­kodva pihegett, mert neki fá­rasztó volt ama két méter meg­tétele is, amely székétől az aj­tóig vezetett. Rudi ugyanis be­teg. Béna lábakkal született, egy éve még felállni sem bírt. Azt még talán nem tudja, hogy a té­vében megcsodált foci és tenisz számára valószínűleg élete vé­géig csak nézhető csoda marad, de azt már most is tapasztal­hatja, hogy az ő élete más, mint a vele egykorú gyerekeké. Amíg a többiek fogócskáznak, ő, néha kínlódva, járni tanul, időnként egy könnycsepp gör­dül végig az arcán: - Nagyon nehezek ezek a botok!-Eldobhatja egyszer végleg a „mankóit”? - kérdem Csa­nádi Gabriellától, a pécsi ANK Korai Fejlesztő és Integrációs Központja igazgatónőjétől, aki­nek irányítása alatt Rudin kívül jelenleg még 80 sorstársával (mozgás-, érzékszervi, vagy ér­telmi sérült gyermekkel) foglal­koznak, hogy közülük minél többen illeszkedhessenek be majdan a normál közösségekbe.-Ha elég erős lesz az aka­rata, és a szülei az intézetünk­ben tanultak alapján otthon is folyamatosan foglalkoznak vele, igen. Éppen azért hoztuk létre másfél éve e központot, hogy azoknál a gyerekeknél, akik korábban esetleg fejlesz­tési lehetőség híján sorsukra let­tek bízva, a sérült, vagy lassab­ban fejlődő funkciókat fejlesz- szük, és egy könnyebb élethez segítsük őket. Ehhez több szak­terület (gyermekneurológus, fül-orr-gégész, audiológus, gyógytornász, konduktor, fej­lesztőpedagógus, általános gyógypedagógus, szurdopeda- gógus, logopédus, gyermek­pszichológus) általam ismert legjobb képviselőjét hívtam se­gítségül, így a gyerekekkel az összes szükséges vizsgálatot egy helyen végezhetjük el. En­nek függvényében tervezzük meg a terápiát, majd kezdődhet a munka. Ami nem ritkán na­gyon sokáig eredménytelennek tűnik, ám az a pillanat, amikor egy addig néma gyerek szájából kibuggyannak az első hangok, vagy először mozdulnak az ad­dig görcsösen összerándult iz­mok, mindennél többet ér.-Mekkora gyerekekkel fog­lalkozik az intézet?-A korai fejlesztés lényege, hogy mindenképpen 0-6 éves kor között kerüljenek hozzánk a betegek, a gyógyulás, vagy ja­vulás esélye pedig annál na­gyobb, minél előbb megkez­dődhet velük a foglalkozás. Bár eleinte nagyon sok ellenállásba ütközött tervem megvalósítása, mert sokan utópiának tartottak egy ilyen elképzelést, mára be­igazolódott, hogy jól döntöt­tünk. Lassan országos, sőt nem­zetközi hírnévre teszünk szert, ám ez ma sem áll egyenes arányban anyagi lehetőségeink­kel. Nagyon kevés a pénzünk, alapvető felszereléseink hiá­nyoznak. Játékok, műszerek, és mindenekelőtt egy video, hi­szen azt talán a laikusok előtt „A valódi beilleszkedést az jelenti, ha emberi kapcsolatait nem sérülése, hanem érdeklődése határozza meg” (Schmid-Giovanni) sem kell különösen bizony­gatni, mennyivel praktikusabb egy gyermek fejlődését filmen nyomon követni, mint gondo­san teleírt papírlapok halmazá­ban, ahogy jelenleg rákénysze­rülünk ... Tetézi bajunkat, hogy az utóbbi időben többször betörtek hozzánk, és a meglévő szűkös állományunkban is ala­pos pusztítást végeztek. A Cash Trade jóvoltából ez a gondunk talán végleg megoldódik, ám a többi marad. (A karácsony közeledtével ta­lán akad olyan cég, vállalkozó, aki megengedheti magának, hogy egy kis kézi kamera, egy magnó, vagy játékok ajándéko­zásával írja be nevét, ha nem is a történelembe, de jó néhány száz gyermek életének történe­tébe.)- Bárki jelentkezhet Önöknél, aki úgy érzi, gyermekével baj van?- A férőhely szűkössége mi­att egyelőre csak pécsiek, ám a bővítés csak anyagi lehetősége­ink függvénye. Egyébként, ahogy az a gyermekorvosi ren­delőkben, óvodákban, bölcső­dékében kirakott szórólapjain­kon is szerepel, beutaló nélkül bárki jöhet hozzánk (tel.: 447-164) ambuláns ellátásra. Búcsúzás előtt bekukkantot­tam még egy szobába, ahol a konduktor egy szintén bénult végtagokkal született kétéves kislányt próbált nagynehezen mozgásra bírni. Csöndben, ösz- szeszorított fogakkal tűrte. Rá­beszéltek, ne csak nézzem, fog­jam is meg, úgy az igazi. Ele­inte alig-alig bírtam megmozdí­tani. Ahogy beszéltem hozzá, lazult a szorítás, lassan föl­emelte a karját. És közben el­mosolyodott .. . Szűcs Zsolt Találjunk közösen megoldást! Kérés a Mecseki Ércbányászati Vállalat igazgatójához Benkovics István Igazgató Úr részére Mecseki Ércbányászati Vállalat, Pécs Tisztelt Igazgató Úr! Bizo­nyára Ön is értesült arról, hogy sok ezer pécsi polgár, a magyar szellem élet kiemelkedő szemé­lyiségei, a színház- és filmmű­vészet szakmai szövetségei és kamarái leveleikkel, aláírásaik­kal arra kérik városunk önkor­mányzatát, hogy védje és őrizze meg a Ságvári Endre Művelő­dési Házban létrejött igen jelen­tős szellemi értéket. A közgyűlés 1993. november 25-én kinyilvánította azt a szándékát, hogy a továbbiakban is vállalja az intézmény működ­tetésének költségeit, az épületet azonban - a város rendkívül ne­héz anyagi helyzete miatt - nem tudja megvásárolni. Mivel a művelődési ház épülete a MÉV kezelésében lévő állami tulaj­don, arra kérem Önt és a vállalat vezetőit, hogy fontolják meg még egyszer azon elhatározásu­kat, amely szerint amennyiben az önkormányzat nem veszi meg, akkor másnak adják el az épületet. Tisztelt Igazgató Úr! Min­denféle bántó és számonkérő szándék nélkül szeretném Önö­ket emlékeztetni arra, hogy a művelődési ház a MÉV dolgo­zóinak egyetértésével, anyagi áldozatával és nem kevés társa­dalmi munkájával épült fel. Az építkezés és azután az intéz­mény működtetése megkoroná­zása volt annak az 1993-ban is példaértékű érvényességgel bíró vállalati magatartásnak, amely városunk kulturális éle­tének folyamatos támogatásá­ban, a művészetek önzetlen és nagyvonalú mecénálásában nyilvánult meg. Ez a magatartás tette lehetővé, hogy a MÉV művelődési háza - a levelek és az aláírások is bizonyítják - az ott létrejött és felhalmozott ér­tékek jótékony kisugárzásával rendelkező, országos jelentő­ségű szellemi központtá fejlő­dött. 1991-ben, amikor a MÉV átalakulása következtében már nem tudta fenntartani művelő­dési házát, megállapodást írt alá városunk önkormányzatával, amelynek értelmében a további működéshez a pénzt a város, az épületet a vállalat biztosítja. A sok ezer aláírás, valamint azoknak a leveleknek a tar­talma, amelyekből az Új Du­nántúli Napló 1993. november 6-i számában részleteket közölt, azt hiszem feljogosít arra, hogy a nyilvánosság előtt tisztelettel kéijem Önt; városunk önkor­mányzatával együttműködve ta­láljanak olyan megoldást, amely nemcsak a művelődési ház megépítésében kifejezett eredeti szándékhoz, hanem az alapvető - minden korban szük­séges és érvényes - emberi ér­tékekhez való ragaszkodást és hűséget is kifejezheti. Tisztában vagyok azzal is, hogy milyen nagyságrendű gondokkal kell Önöknek szem­benézni, mégis úgy gondolom, hogy aki egy művelődési hely­ről lemond, az voltaképp ajövőt engedi ki a kezéből. Ezért kérem és várom segít­ségét ebben a nehéz, de talán nem reménytelen helyzetben. Vincze János a Ságvári Endre Művelődési Ház igazgatója Pécsi diákok az Akadémián Pro Scientia díjazottak A hazai egyetemeken folyó oktatás színvonalát is minősíti, az egyetemi hallgatók legjobb­jainak megmérettetését is adja évről-évre a tudományos diák­köri pályázatok rendszere. Budapesten, az Országos Tu­dományos Diákköri Tanács és szakmai bizottságainak ünnepi ülésén, az MTA kongresszusi termében a napokban osztották ki a legmagasabb elismerést, a Pro Scientia díjakat. Kosáry Domokos, az MTA elnöke és Mádl Ferenc művelődési és közoktatási miniszter gratulált a legjobbaknak, majd átadták az érmeket a diákoknak, a témave­zető tanárok - konzultánsok - számára pedig az emléklapokat. A pécsi felsőoktatás sikere: az idén hatan kapták meg a Pro Scientia érmet. Abrahám István (POTE) ma már orvos, konzul­tánsok: Faludi Béla, Hajnal András, Karádi Zoltán és Lé- nárd László; Delacasse Krisz­tina (JPTE) jogtanhallgató, konzultánsok: Kajtár Istvánná és Béli Gábor; Kovács Zsolt (PMMF) építési üzemmérnök szakon tanul, konzultáns: Orbán József; Sál András (JPTE) a technika kiegészítő tanári szak hallgatója, konzultáns: Hegyi Sándor; Szabó Gábor (JPTE) ma már angol szakos középis­kolai tanár, konzultáns: Nikolov Marianne, valamint Vitai Mik­lós (JPTE) művelődési és fel­nőttképzési menedzser-kom­munikáció szakos hallgató, konzultáns: Ambrus Attiláné Kéri Katalin. A pécsi díjazottak közel 2000 diákköri pályázó közül kerültek az érmet elnyerő, legjobb negy­venöt közé. K. F.

Next

/
Thumbnails
Contents