Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-13 / 340. szám

1993. december 13., hétfő Magazin új Dunántúli napló 11 Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és kövek, szeressétek a gyermekeimet. Ha messze voltak tőlem, azalatt eddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok, szeressétek őket, ha meghalok. Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek, szeressétek a gyermekeimet. Te, homokos, köves, aszfaltos út, vezesd okosan a lányt, a fiút. Csókold helyettem, szél, az arcukat, fű, kő, légy párna a fejük alatt. Kínáld őket gyümölccsel, almafa, tanítsd őket, csillagos éjszaka. Tanítsd, melengesd te is, drága nap, csempészd zsebükbe titkos aranyad. S ti mind, élő és halott angyalok, tanítsátok őket, felhők, sasok, vad villámok, jó hangyák, kis csigák, vigyázz reájuk, hatalmas világ. Az ember gonosz, benne nem bízom. De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok, tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok; tűz, víz, ég és föld s minden istenek: szeressétek, akiket szeretek! UNICEF-születésnap A XXI. század hajnalán a család, a társadalom építőköye, kevésbé stabil mint néhány ge­nerációval korábban volt. Ez a megállapítás ugyanúgy érvényes az erőforrásokban gazdag, iparosodott társadalmakra, mint azokra a fejlődő országokra, melyek a nyomorból való kie­melkedés érdekében néha mellőzik gazdag hagyományaikat. Nagy jelentőségű változások mentek végbe a világban, a dolgok régi rendje felbomlott, egyszerre keltve reményt és aggodalmat világszerte. A Föld lakosságának száma egyre nö­vekszik. A szegénység, éhség, közömbösség és a különböző betegségek számtalan emberéle­tet követelnek. A társadalom legvédtelenebb rétegeit a szociális ellátások folyamatos csök­kentése sújtja. Etnikai és területi konfliktusok menekültek milliói számára teremtenek súlyos helyzetet. Az emberi tragédiáktól a családok és mindenekelőtt a gyermekek szenvednek. Világszerte nemzeti cselekvési programok készülnek a családok és a gyermekek megfelelő életkörülményeinek biztosítására. E programok azokat a kötelezettségeket tartalmazzák, me­lyeket 1990-ben a világ állam-és kormányfői az UNICEF segítségével a gyermekekért létre­jött Csúcstalálkozón vállaltak. A világ országainak többsége elfogadta a Gyermek jogairól szóló ENSZ egyezményt. Végre olyan jogi dokumentum született, mely elősegítheti a gyermekek elhanyagolásának, kizsákmányolásának és bántalmazásának megakadályozását. Az egyezmény rámutat arra, hogy elsődlegesen a családnak kell biztosítania a gyerme­kek fejlődéséhez nélkülözhetetlen anyagi feltételeket és az érzelmi támaszt. Ugyanakkor felhívja az egyes államokat, nyújtsanak segítséget a szülőknek e kötelezettségük teljesíté­séhez. Az UNICEF-az ENSZ Gyermekalapja-a világ 137 országában tevékenykedik. Kor­mányokkal és különböző szervezetekkel működik együtt országos és helyi szinten. Az UNICEF a helyi közösségekkel az ott élő gyermekek és nők helyzetének javításán mun­kálkodik. A szervezet igyekszik mindenütt jelen lenni, ahol segítségére szükség van. Gémes Mihály címzetes prépost, tiszakécskei plébános átadta azokat a dokumentumokat, amelyek az 1956. október 27-én történt véres események 17 halottjának és 110 súlyos sebesült­jének nevét tartalmazza. Ezen a napon történt, hogy egy harci repülőgép - amelyet a Bács-Kiskun Megyei Pártbizottság kéré­sére küldtek a város légterébe, előzetes figyelmeztetés nélkül belelőtt a főtéren tartott nagygyűlés résztvevőinek csoportjába. Újabb nehéz döntések előtt az Alkotmánybíróság Elévülő háborús bűnök ? Mennyi pénzhez jutnak az alapítványok? Ha nem is lehetnek teljesen elégedettek, de mindenesetre fel­lélegezhetnek az alapítványok, egyesületek. Az adótörvény mó­dosításakor olyan kompromisz- szumos javaslatot fogadott el az Országgyűlés, amely nem lehe­tetleníti el teljesen a civil szerve­zetek működését. A kormány eredeti előter­jesztése alapján jövőre csak az idén befizetett adó 5 százlékáig lehetett volna az adóból levonni az APEH által közhasznúnak el­ismert alapítványoknak nyújtott támogatást. A központi költ­ségvetés a szigorításból mint­egy 1,5 milliárd plusz adóbevé­telt remélt. A Nonprofit Kutató- csoport Egyesület számítása szerint ezzel az intézkedéssel lehetetlen helyzetbe kerültek volna ezek a szervezetek. A korlátozás ellen tiltako­zott a civil szervezetek kon­zultatív tanácsa is. Mint Rabi Béla ügyvivő elmondta, tár­gyalásokat kezdeményeztek a Pénzügyminisztérium illeté­keseivel a szigorítások enyhí­téséről. A kormány szakértői végül az 50 százalékos korlá­tozást javasolták, s ezt fogadta el az Országgyűlés is. Az elő­zetes számítások szerint jö­vőre az alapítványok a szemé­lyi jövedelem- illetve a társa­sági adóból összesen 1,9 mil­liárd forint támogatást remél­hetnek. Ez az összeg ugyan 800 millióval kevesebb mint az idén várható összeg, de mégis tízszerese az eredetileg javasoltnak. Sajnos a támogatásra szo­rulók száma nő, ezt természe­tesen a kormány is tudja, ezért kívánja megemelni a központi költségvetésből az alapítvá­nyoknak juttatott pénzt. Az idei megközelítően 8,4 milli- árddal szemben jövőre a ter­vek szerint a köz pénzéből csaknem 9.5 milliárd forint jutna az alapítványoknak, egyesületeknek. Legtöbbet, mintegy 3.7 milliárd forintot, az összes pénz csaknem 40 százalékát, a vallási célú ala­pítványok támogatására szán­ják. A határontúli magyarsággal foglalkozó alapítványokat, egyesületeket több mint 1.6, a kulturális és közművelődési célúakat pedig 1.5 milliárd fo­rinttal segítik. Üdülésre 760, karitatív és szociális alapítvá­nyoknak 430, míg a hátrányos helyzetűeknek 409 millió fo­rint jutna. A hazai nemzeti és etnikai kisebbséggel foglal­kozó civil szerveződések 230 millió forint központi támoga­tást remélhetnek. Diáksportra nem adnak pénzt.-szó­Kötelező az „óvá” Michal Kovác szlovák köz- társasági elnök kedden aláírta a szlovák törvényhozás által szeptember 24-én szentesített törvényt, melynek rendelke­zése szerint Szlovákiában a női nevekhez kötelezően hoz­zátartozik az „óvá” toldalék. A pozsonyi törvényhozás - még a nyáron - a szlovákiai magyar közvélemény és a ma­gyar politikai erők részéről egyként kedvezően fogadott névhasználati törvényt alko­tott. Szlovák körökben ez je­lentős nemtetszést váltott ki, majd kormányhatározat alap­ján Kovác a törvényt vissza­utalta a parlament elé, mely­nek másodszori döntése az előzőhöz képest úgy csonkí­totta meg a névhasználati jo­got, hogy az „óvá” toldalék alkalmazására kötelezte a női nevek tulajdonosait. A ma­gyar parlamenti koalíció ezt elfogadhatatlannak tekinti. Két fontos kérdésben hama­rosan alkotmánybírósági döntés várható. Az egyik a háborús bűnökkel foglalkozó, 1945-ben született törvény hatályosságá­nak kérdése, a másik pedig az új lakástörvénnyel kapcsolatos al­kotmányossági vizsgálat. Dr. Javomiczky Istvántól, az Al­kotmánybíróság sajtófőnökétől a két üggyel kapcsolatban a kö­vetkezőket tudtuk meg:-Az 1945. évi VII. törvény hatályosságának vizsgálatát az országgyűlés alkotmányügyi bizottsága kérte, mivel ez a há­borús bűntettekről szól és azok elévülését fogalmazza meg. Mivel hazánk az ENSZ tagál­lamaként aláírta a háborús bű­nök elévülhetetlenségéről szóló genfi egyezményt és megszüle­tett az 1956-os bűnökkel össze­függő igazságtételi törvény is, valójában ezekkel ellentmondó a régi szabályozás. Egy-két hó­napon belül várható ez ügyben az Alkotmánybíróság döntése. A másik, közérdeklődésre számot tartó probléma az új la­kástörvény alkotmányossági vizsgálata. Több helyi önkor­mányzat és érdekvédelmi szer­vezet kérte ezt, mivel szerintük a törvény sérti az önkormányza­tok tulajdonosi jogait. Alkot­mányellenesnek tartják, hogy az önkormányzatok a saját tulaj­donukban lévő lakásokkal nem rendelkezhetnek belátásuk sze­rint. Az eladási kötelezettsége­ken túlmenően sérelmesnek íté­lik azt is, hogy az értékesítés feltételeit és a kedvezményeket illetően is a fejük felett szület­nek a döntések s még azt is megszabják nekik, hogy a laká­sok eladásából származó bevé­teleket mire költhetik. A lakástörvény felülvizsgála­tát már több alkalommal tár­gyalta az Alkotmánybíróság. A január elsejei hatályba lépést január 31-re halasztotta az or­szággyűlés, bár az Alkotmány- bíróság eredetileg négy hónap halasztást kért. Várhatóan a végső döntést még karácsony előtt meghozza a testület. N. Zs. „Luca, luca kitty-kotty” 1582 előtt, - ekkor léptette ugyanis életbe XIII. Gergely pápa (1572-1585)a ma is ér­vényben levő naptárt - decem­ber 13-a, a Lucia, Luca nap a téli napforduló kezdeteként az esztendő legrövidebb napjának számított. Az éjszaka ekkor volt a leghosszabb, a néphit szerint tele bűbájossággal, mágikus szimbólumokkal, a lucának, lu- caasszonynak hivott rontó-bontó boszorkával, akit sokan „láttak”, ahogy hosszú, fehérruhás, kendős, söprűs alakként járja a falut, ijesztgeti a félénkebbeket. Nevéhez tapadt a „lucaszék” készítés is. December 13-tól 13 határ 13 fájából 13 napig, kará­csonyig kellett ezt az ülőalkal­matosságot faragni úgy, hogy mindennap csak a szék egy da­rabja készüljön el. Adám-Éva- kor verték be éjféli misére ké­szülve az utolsó éket a székbe, s hatásos szemek hitték rontás, gonoszlelkek ellen, de csak ak­kor, ha az éji tizenkettedik óraü­téskor meglovagolták, aztán ha­zavitték, s még karácsony nap­ján tűzre vetve elégették. Időjárást jelző hiedelem volt a „lucakalendárium”. Decem­ber 13-tól tizenkét napon át fi­gyelték és feljegyezték a havat, esőt, hideget, szelet, úgy tartva, hogy amilyen ekkor egy-egy nap, olyan lesz az újesztendő megfelelő hónapjának időjá­rása. Népi szokás volt a sok zsírral készült „lucapogácsa"-sütés is. Csíkmadaroson „lucalepény- nek” hívták, s szétosztották a szegényebbje közt. Itt-ott kis tollakat szúrtak a tésztába a csa­ládtagok nevével. Akié elégett, arról azt mondták, hogy hama­rosan eljön érte a halál. Az Al­földön divat volt egyik-másik pogácsába ércpénzt, gyűrűt be­lesütni. Ha eladó lány talált rá, az a hit járta, hogy hamarosan férjet talál. Ismerték az ilyesmit a Dunántúlon is, s itt Baranyá­ban, Diósviszlón, Hidvégen a lucát házasságszerző .jóbo­szorkánynak” tartották. Tápén „lucakása” sült a jeles napon, - tejben keményre főzött, mézzel ízes köleskása, s ebből a jó­szágnak is adtak. A „ lucabúza ” természetva- rázslásos kultuszból formáló­dott liturgikus hagyománnyá.A gazdaaasszony lapos tányérban, meleg helyen, vízben búzasze­meket csíráztatott. Ezek kará­csonyra kizöldültek, s ha a szár jó hosszú volt, az újévben bő szalmatermést jelzett. Néhol színes, legtöbbször kék szalag­gal kötötték át a szálakat. Ez a búza odakerült a karácsonyfa alá és az éjféli misén az oltárra is. Mostanában már csak virág­dísz, sok helyen égő gyertyával közepében. Csanád megyében gyakori a „meggyfavágás” szokása. Ha az ág karácsonyra kizöldül, jó ter- méses esztendő várható. Még századunk harmincas éveiben is országszerte gazdag hagyománya volt a regőséne­kekre emlékeztető lucanapi mondókáknak, lucázó játéknak. Egyik helyen férfiak, máshol legények, vagy gyerekek men­tek a házakhoz - mindig nap­kelte előtt, jó korán - ,Jco- tyolni”. Szalmát vittek hónuk latt, ebből lett a fészek, abba ül­tek a „kotyolók”, mint a kotlós- tyúkok. De sokszor hasábfa, vagy egy-egy tuskó is megtette. Mondták a jókívánságokat, hogy a baromfiak gazdagon szaporodjanak, hogy jó sok ülős tyúk legyen a háznál. A gazdaa- szony meg, mint ahogy a kot­tásnak szokás, kuloricát szórt a kotyolók fejére. Azok aztán a kukoricába kapargatva úgy tet­tek mint a tyúkanyó, ha csirkéit hívja. A mondókázás ajándé­kosztással ért véget. Ezek után lássuk, mit olvas­hatunk az Erdy, a Debreczeni és a Comides kódexben a lux-ról, a fényről nevezett Lucáról, Lu­ciáról? Hosszú évek óta szenvedett súlyos betegségben a Kr. u.-i 3. században élt, Siracusaba való Lucia nevű hajadon édesanyja. Elzarándokoltak Cataniaba Szent Ágota sírjához, s könyör­gésükre Luciának álmában tu­domására hozza Ágota, hogy anyja gyógyultan térhet haza. Lucia ekkor fogadalmat tesz, hogy soha nem megy férjhez. Pogány jegyese azonban pa: naszt emel ellene Pascasius elöljárónál, hogy nem hajlandó áldozni a római isteneknek. Pascasius előbb bordélyházba akarja kényszeríteni, kezét-lá- bát összekötözve húzzák, von­szolják, még ötven igásbarmot is eléje fognak, de így sem tud­ják álltából kimozdítani. Erre szurokkal, olajjal öntik le, s tűz­zel emésztenék. Ám tűz nem fog rajta, úgyhogy szemét szur­kaivá tőrrel vetnek véget életé­nek Kr. után 310-ben . Erre utal emléknapján a kis- kanizsaiak hagyománya, hogy tűt kézbe nem fognak, a varrás­tól óvakodnak, s hogy a szemfá­jósok védőszentjének tartják. Ismeretes, hogy Dante, aki so­kat küzködött szembajával, a Divina Comedia pokol és pur- gatórium jelenetében ugyan­csak ilyen értelemben emléke­zik Luciáról. A „Lelki paradi­csom” című könyvben olvas­ható imádsággal pedig így fo­hászkodtak hozzá a hívek: ’’Életünket elvégezvén légy szemünk orvossága, / lelkünk mennyégbe vitetvén légy szép világossága!” Rozsnyói György

Next

/
Thumbnails
Contents