Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-10 / 337. szám
1993. december 10., péntek Háttér üj Dunántúli napló 11 Kelet-Ázsia a világ homlokterében. Az Ázsia-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés elnökei a Tyee fedélzetén útban Seattle-ből a Fekete Szigetre - Clinton vendégeiként November végén megtartották „Nagy Kína alkotmányozó gyűlését” Hongkongban Földrészeken átívelő gazdasági híd Az utóbbi hónapokban belo- pózott a nemzetközi köztudatba egy új fogalom: „Nagy Kína”. Bár a megnevezés történelmi érvekre alapozott területi igények képzetét kelti, inkább gazdasági jellegű meghatározásról van szó. Tőke, szaktudás Az újszülött fogalom zsenge kora ellenére máris jelentős fejlődésen ment keresztül: eredetileg Kína, Hongkong, Tajvan és Makao rohamosan integrálódó gazdaságának jelölésére használták, ám kevéssel létrejötte után kezdték beleérteni a Délke- let-Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában és Európában élő mintegy 25 millió kínait is, pontosabban azok gazdasági erejét. Egyszerűbben fogalmazva, „Nagy Kínán” jelenleg a kínai etnikumhoz kapcsolódó tőkét, szaktudást és gazdasági pozíciókat értik. A fogalom e tágabb értelmének stabilizálódásához jelentősen hozzájárult a kínai etnikumú üzletemberek világtalálkozója, amelyet november végén rendeztek meg Hongkongban. A Kínai Népköztársaságból, Hongkongból, Tajvanról, Makaóról, az ASEAN-tagálla- maiból, Amerikából, Ausztráliából és Európából érkeztek részvevők. Kis túlzással „Nagy Kína alkotmányozó gyűlésének” is nevezhetnők ezt az értekezletet, hiszen a mintegy 800 jelenlévő - köztük Li Kuan Ju szenior miniszter, Szingapúr legbefolyásosabb politikusa, Vang Kuang-jing, a Kínai Ipari és Kereskedelmi Szövetség elnöke és Henry Fok hongkongi pénzmágnás - megpróbálta lerakni „Nagy Kína,, gazdasági működésének elvi alapjait. A találkozó központi kérdése az volt, hogy milyen pilléreken nyugodhat egy ilyen földrészeken átívelő gazdasági híd. A résztvevők egybehangzó megállapítása szerint a legfőbb támaszték nem lehet más, mint a hidat használó gazdasági szereplők közös érdeke. Amellett azonban szerepet tulajdonítottak a nyelvi, kulturális összetartozásnak is. A külföldön megtollasodott kínaiak nyilvánvalóan érdekeltek az üzleti hazatérésben: a tőke köztudottan oda törekszik, ahol konjunktúrát, olcsó munkaerőt és tág piacot talál, s a Kínai Népköztársaság ilyen szempontból most eszményi hely. Pótolhatatlanok Megvan az érdekeltség a másik oldalon is: a külföldi kínai vállalkozók súlyos hiányokat pótolhatnak, sőt máris pótolnak a kínai gazdaságban. Tőkéjükön kívül magukkal hozzák szakértelmüket, gazdag nyelvtudásukat, más országok ismeretét és a külvilághoz való alkalmazkodás rutinját. (A külföldön élő kínai üzletemberek túlnyomó többsége beszéli a kínai nyelvet, választott hazájának a nyelvét és az angolt. Az utóbbi kettő sokaknál egybeesik.) A külföldi állampolgárságú kínai etnikum tehát kapocs lehet a sajátos kínai kultúra, mentalitás, szokásrendszer és az attól idegen világok között. Erre a kapcsolatra Kínának óriási szüksége van erőltetett ütemű modernizációjában, nyitási politikájában, mert noha gyorsan növekszik gazdasága, fellendülésének alapjai még nem elég szilárdak. Nagy hiányt szenved például jól képzett, idegen nyelveken is beszélő közgazdászokban, pénzügyi szakemberekben és menedzserekben. (A külföldi elitegyetemekre korábban kiküldött kiváltságos kínai diákok zöme nem tért vissza hazájába tanulmányainak végeztével.) A külföldi kínaiak egyelőre pótolhatatlanok a kelet-ázsiai ország modernizációs terveiben. A Nyugat üzleti körei nem helyettesíthetik őket, noha azok is nagy lehetőségeket szimatolnak a kínai piacban, és versengve törekszenek oda. A mindennapi együttműködés és a kínai környezetben való létezés nehézségei azonban egy idő után lelohasztják számos nyugati cég vállalkozó kedvét. A sok súrlódás, az ütközések a hatóságokkal és a helyi társadalom valóságával, az ezekből eredően bizonytalan üzletmenet - mindez az óriási érdekeltség ellenére is óvatosságra inti a nyugati tőkét. Ezért van az, hogy a nyugati cégek nagy része előnyben részesíti Kínában a rövid távú ügyleteket, viszonylag kevés kockázatot vállal, és alaposan kikövezi esetleges menekülésének útját. Otthon az őshazában A kínai származású (más állampolgárságú) üzletemberek zöme a kínai hagyományok szellemében nevelkedett. Tőlük nem idegen mindaz, amit a Kínai Népköztársaságban találnak. A tekintélyelv uralma, az azzal együtt járó szertartásosság, a kiváltságok rendszere, a rokoni és baráti kötelékeken alapuló, kiterjedt érdekkapcsolatok mindent behálózó, szövevényes indája, a tékozlóan nagyvonalú gazdálkodás az idővel, mindaz, ami az amerikai vagy európai vállalkozót zavarba ejti kínai ügyletei során, az az őshazába megtérő kínai vállalkozónak ismerős, kezelhető közeg. Ezt jól jellemzi az a mód, ahogyan egy külföldi kínai általában előkészíti anyaországi üzleteit. A nyugati vállalkozók általános gyakorlatától eltérően, Kínában való megjelenése után jó ideig szót sem ejt üzleti szándékáról. Először csak „felébred benne a szülőföld iránti nosztalgia”. Hazalátogat egykori szülőfalujába vagy szülővárosába (esetleg atyjáéba), és „leküzdhetetlen vágyat érez” valamilyen jótékony cselekedetre, például iskola vagy kórház alapítására. Ez kapcsolatba hozza különféle helyi vezetőkkel, akiket általában meg is hív külföldi cégéhez „tanulmányútra”. A fényűző lakomák és az együttes, pompás külföldi időtöltések után már szinte említenie sem kell, hogy üzletelni akar, megy minden, mint a karikacsapás. Nemcsak gazdaság Bár alapvetően gazdasági fogalomról van szó, „Nagy Kína,, felvetődése politikai hullámokat is ver. Riadalmat kelt a délkelet-ázsiai országokban, ahol a gyors kínai gazdasági növekedés és a rohamléptű katonai modernizáció láttán aggódnak, hogy Peking a nem is olyan távoli jövőben megpróbálja kiterjeszteni rájuk befolyását. Ezt az aggodalmat tetézi az az újkeletű gyanakvás, hogy a délkeletázsiai országokban élő kínai kisebbségek - szoros gazdasági és személyi kötődésüknél fogva - Peking „ötödik hadoszlopává” válhatnak. Barta György Oroszok, amerikaiak - sőt belgák Hazamennek (végre) a katonák Szinte naponta indulnak a hadfelszereléssel és katonákkal megrakott vonatok, startolnak a szállító repülőgépek: Németországban folyik a nagy költözés, pontosabban szólva, kiköltözés. 1990 végén, amikor létrejött a német egység, 786 ezer külföldi katona tartózkodott német területen. Az ország keleti felén az akkor még létező Szovjetunió nyugati hadseregcsoportjának 380 ezer fős kontingense állomásozott, a nyugati tartományokban 244 ezer amerikai, 68 ezer brit, 40 ezer francia, 28 ezer belga, 7 ezer holland és 6,6 ezer kanadai katona szolgált. A hidegháború befejeződése, az európai hagyományos fegyverzetek szintjéről kötött szerződés, valamint egy külön megállapodás alapján 1995 elején már csak 135 ezer lesz a külföldi alakulatok összlétszáma Németországban (ebből 80 ezer amerikai és 30 ezer brit katona), a szovjet jogutódként szereplő FÁK-egységek teljesen kivonulnak. Lényegében egy jelképesnek számító NATO jelenlét lesz majd, s nem igazi harci erő. A nagy kivonulás egyúttal számos új problémával jár. A több tízezer polgári alkalmazott a munkanélküliségtől fél. Rajna-Pfalz tartományban, ahol 150 ezer amerikai katona állomásozott, éttermek, szállodák, szupermarketek, ajándékboltok láncolata épült rájuk; ha elmennek,a kereskedők 8-12 százalékos jövedelemkieséssel számolnak. Ez sokezer munkahelyet is veszélyeztet. Zweibrüc- kenben, ahol az egyik legnagyobb amerikai laktanya működik - de nem sokáig - szobalányoktól iparosokig mindenki új elfoglaltság után néz, de még a kéteshírű hölgyekben is felvetődött a kényszerű pályamódosítás gondolata... Réti Ervin Krajinai bizonytalanság A krajinai Szerb Köztársaságban teljes a bizonytalanság, a helyi szerb vezetők marakodnak, az emberek lassan menekülnek a frontokról, közben mind a horvát, mind a helyi szerb hadvezetés titokban leszámolásra készül. Elvileg november 21-én választásokat tartottak volna itt. A krajinai Szerb Köztársaság furcsa képződmény Horvátország területén - Kelet-Szlavónia, Baranya és Krajina tartozik hozzá. Önhatalmúlag kikiáltott államocska ez, amelyet még az anyaország sem ismer el. Azt nemigen tudják, mennyi lakosa van, de az biztos, hogy több tízezer főre rúgó saját hadserege, külön államszervezete és parlamentje is létezik, az utóbbi időben már mindenből kettő, egy Szlavóniában és Baranyában, jobban mondva a biztos Újvidéken és Belgrádban, a másik az anyaországtól messzebb és jóval kiszolgáltatottabb helyzetben, a hegyek övezte Knin- ben. A parlament sorozatosan ülésezett szinte minden hét végén, megpróbáltak leszámolni egymással az ellenfelek, Milan Martié nyugat-krajinai hadúr, aki formálisan belügyminiszter, de kezében tartja a különleges osztagokat, s ezek révén az adriai olajvezetéket is, valamint az útvonalak jelentős részét. A háttérben meghúzódik Milan Babic fogorvos, volt elnök, akit Milosevic elnök mozdítta- tott el tisztségéből, legalábbis ez a hír járja Kninben. Az elnököt ismételt szavazási procedúrák után természetesen a parlamenti játékszabályok formális betartásával váltották le 1992. elején, amikor Babic vitába mert szállni Belgráddal az ENSZ-erők horvátországi állo- másoztatása miatt. Babic ellenezte a kéksisakosok behívását, Milosevic pártolta azt, utóbb természetesen a szerb elnöknek lett igaza, nem a krajinai „államfőnek” - de ez sem változtat azon, hogy Babic ma is meghatározó egyéniség Kninben, a hegyi „sasfészekben”. Itt az emberek évszázadok óta háborúskodásból élnek, a hegyvidéken a földművelés lehetetlen, annak idején határőrszolgálatot láttak el az osztrák császár megbízásából. Ma a belgrádi vezetés már nem mindenben tudja itt érvényesíteni akaratát: az emberek ehhez itt túl harciasak, s attól tartanak, Belgrád kiszolgáltatja őket Zágrábnak, miután elvégezték a rájuk kirótt feladatot, s voltaképp eredményesen harcoltak a horvát hadsereg ellen. Félelmük nem alaptalan, a horvát hadsereg időközben megerősödött, s már nem használ a korábbi fenyegetés, hogy lövik Zágrábot és a többi várost, ha a horvátok nem engednek. Ma már a horvátok is képesek tűz alá venni rakétáikkal a szerb városokat, elsősorban magát Knint. Marad a belső önmar- cangolás: ki a felelős mindezért, ki vágta zsebre a nagyobb pénzt a krajinai államban, Goran Ha- dzic elnök, vagy Zeljko Razna- tovic Árkán kapitány, a Tigriseknek becézett különleges martalócok parancsnoka, aki jelenleg már nem Baranyában, Szlavóniában, Boszniában vitézkedik, hanem tisztes elnökjelöltként küzd azért, hogy elfelejtsék az ellene évekkel ezelőtt kiadott nemzetközi körözést. Kevesebb hivatalnok is elég Interjú Wekler Ferenccel, a Parlament bizottsági elnökével Wekler Ferenc, az Ország- gyűlés önkormányzati, köz- igazgatási, belbiztonsági és rendőrségi bizottságának elnöke, a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője a költségvetési vitában számos módosítást javasolt az önkormányzatok pénzügyi lehetőségeinek javítására.- Wekler úr, olvasva hozzászólásának teljes szövegét, úgy láttam, jónéhány alapvető módosítást javasolt a költségvetéshez. Végül mennyit fogadtak el módosításai közül?- Sajnos nem mindegyik javaslatomat fogadták el eredeti formájában. Javasoltam, hogy a települések magasabb személyi jövedelemadó visszatérítésben részesüljenek, emelkedjen az SZJA kiegészítés összege a „szegény” településeken, nőjön a településüzemeltetésre fordítható összeg. Ezen javaslatok részben a települések alapvető feladatainak ellátásához, másrészt a közalkalmazotti bértábla bevezetésében teremtett volna fedezetet úgy, hogy az önkormányzatok ne kényszerüljenek hitelfelvételre.- A személyi jövedelemadó kiegészítése a gazdaságilag elmaradt térségekben jellemző.- A déldunántúli régióban az országos átlaghoz képest kevesebb személyi jövedelem adót fizetnek, ezért a költségvetés kiegészít. Javaslatom húsz százalékkal emelte volna ezt a központi összeget, gondolva arra, hogy ezek a hátrányos települések se maradjanak nagyon le. A szavazás során néhány vokssal utasították el indítványomat és helyette egy alacsonyabb mértékű emelést szavazott meg a parlament.- Gondolom, ezek után büszke arra, hogy egy-egy javaslatát elfogadták.- 250 millió forinttal javasoltam támogatni a földrendező és földkiadó bizottságok munkáját országos szinten. Ezt elfogadták. így ezek a rendkívül fontos testületek összesen 400 millióval gazdálkodhatnak. A másik elfogadott felvetésem alapján 800 millió forintot fogadtak el az önkormányzati választások lebonyolítására.-Áttérve az önkormányzati kérdésekre. Úgy tűnik, egyre több párt kényszert érez arra manapság, hogy állást foglaljon a megyei szint szerepéről.- Az általam vezetett bizottság pillanatnyilag nem foglalkozik a közigazgatás átszervezésével. Várhatóan a következő parlament feladata lesz a szükséges korrekciók elvégzése.- Korábbi nyilatkozataiból, és az SZDSZ országos tanácsa által szombaton elfogadott ön- kormányzati programból - melyet Ön terjesztett a testület elé - kiderül, hogy a megyei szerep növelését nem tartaná jónak.- Nem vagyok a megye erősítésének elkötelezett bajnoka. Hozzáteszem, kell egy legitimen működő megyei szintű közigazgatás, amely azonban nem rendelkezhet a településekre érvényes döntési jogokkal, pénzosztó funkciókkal. Információtovábbítási, koordinációs feladatot kell ellátniuk.- Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője előadásaiban nem győzi hangsúlyozni, hogy a költségvetési megtakarítások egyik forrása lehet a hivatali, bürokratikus apparátus költségeinek lefaragása.- Az én véleményem is hasonló. Elsősorban az állami de- koncentrált szervek számát és az ott dolgozóknak létszámát érzem soknak. Másrészt meg kell szüntetni a regionális köz- társasági megbízotti intézményt, elég megyei szinteken is ez a hivatal. Az országos nyolc címzetes államtitkárra, és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrára semmi szükség. Harmadrészt csökkenteném a helyi ön- kormányzati testületek létszámát is, elsősorban a nagyobb városokban, a bizottsági munka előtérbe helyezésével.- Annak idején az SZDSZ is pátyolgatta az önkormányzatok vállalkozásait. Mostanában mintha kevesebb szó esne erről a tendenciáról.- Az önkormányzatoknak nem alapfeladata a vállalkozás, ugyanakkor a törvény előkészítésekor én ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen ilyen lehetőségük, ha megfelelő szakemberük és piacuk van. Bérbeadásról, köz- szolgálati feladatok vállalkozásba adásáról is szó eshet, akár például a beruházásokat serkentő banki tevékenységről is.- A korábbi választásokon az önkormányzati megmérettetésen máris leszavazták a települések többségén az alig fél évvel azelőtt hatalomra jutott kormánykoalíció képviselőit. Most újra választások lesznek, sokan esélyeket látnak arra, hogy a jelenlegi ellenzéki pártok alkothatnak kormánytöbbséget. Elképzelhető-e az újabb önkormányzati választásokon egy másféle fordulat?-Nagyon könnyen elképzelhető, de nem törvényszerű, hogy ez bekövetkezzen. Akkor ez azt jelentette, hogy az állampolgárok egy része fél év alatt kiábrándult a kormányból, és más alternatívát próbált keresni. Jóslásokba nem szívesen bocsátkozom, de a nyugati világ tapasztalatai azt mutatják, hogy az emberek tudatosan nem azt a pártot választják az önkormányzatokba, amely kormányon van, mert az önkormányzati és a kormányzati érdekek szükségszerűen, a legtöbb esetben, ellentétesek. Ha mindkét fél tisztában van a szerepével, akkor ez akár jó dolog is lehet, most viszont sajnos, a kormányzat tudatosan arra játszik, hogy az ellenzéki színezetű önkormányzatokat ellehetetlenítse. Bozsik László
