Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)
1993-12-08 / 335. szám
10 uj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1993. december 8., szerda El kell mondani Elnézésüket kérem, hogy levelemmel zavarom önöket, de november 10-i „Politikai vitafórum” oldalán olvasott'„Mi lett volna?” cikk arra bátorított, hogy egy TV riporttal kapcsolatban elküldjem újságuknak gondolataimat, aztán ha önök is úgy gondolják, örülnék, ha leközölnék. Nem tehetek róla, a fájdalom olyan, hogy azt valakinek el kell mondani, hogy elviselhető legyen. Október 29-én a reggeli „Napkelte” nézése közben - csak úgy eszembe jutott, hogy milyen szerencséje van annak a molnárnak és családjának, aki abban az „átkos”-ban annyi anyagit és ismerőst össze tudott gyűjteni, hogy vissza tudta vásárolni azt a malmot, melyben dolgozott, állagára vigyázhatott, sőt még gyarapíthatta is magának. Hogy vajon mit tehetnek azok a molnárok, akiknek ipar- engedélyét bevonták, malmát leállították, gépeit széthordták, összetörték, az energiát jelentő malomárkot betemették, vízjogát megszüntették, a malomépületet lebontották és belőle ügyes tsz-tagok házat építettek, őt magát kuláknak minősítették, lakásából kitették, a családot szétszórták. Hogy ezek a családok adták az iparnak a jó szakembereket. Ezeket az embereket a város, az ipar szívesen fogadta, mert ügyes, sokoldalú iparosok voltak, legtöbb esetben a malmot maguk építették, értettek a fához, vashoz, gépekhez, a bőrhöz, textilhez, vízhez, annak erejéhez, az állatokhoz, a ház körüli gazdálkodáshoz, állattartáshoz, gabonához, szőlőműveléshez, szerették a jó bort és jó kereskedők is voltak. Hogy az ilyen kis tulajdonosok sok esetben a felbecsült kárértékűknek csak a 10 %-át kapták kárpótlásként, mit kezdhetek újra? Hogy ezek a családok vannak többen és nem a látott riport a jellemző. Amíg nem lesz ismét kisipar, kismalom és az ipar gyakorlásához nem mesterlevél, hanem vállalkozói engedély kell, nem is lesz megfelelő szakmunkás utánpótlás. Hogy az, aki az én malmomat megkapta, még csak nem is válaszolt a magánosítás után érdeklődő levelemre, pedig gyermekeimmel én is hű maradtam a szakmához és majd 30 évig gyarapítottam a jogtalanul bitorolt vagyonát. Hogy végül ha valaki látta a riportot és olvassa gondolataimat, valamilyen formában érdekelt vagy magára ismert - csak úgy jusson neki is eszébe valami. Füzes Antal ny. molnár mester Pécs, Szigeti u. 69. Orbán Viktor parlamenti beszéde az 1994-es költségvetésről Vállalkozás és növekedés (3.) Az MDF kormánytól nem számítanak fordulatra Találkozás a baranyai gazdasági élet szereplőivel Az előző két számban jelent meg a beszéd első két része, most a befejező részt olvashatják. Tisztelt Ház! Ezek után engedjék meg, hogy röviden összefoglaljam, hogy szerintünk Magyarország mai helyzetében milyen gazdaságpolitikát kellene folytatni, s ebből következően milyen költségvetést kellene elfogadnia a parlamentnek. Az állam szerepe Először: A gazdasági fordulat stratégiájának jegyében növelnünk kell a piacon hagyott, adó formájában el nem vont vállalkozói jövedelmeket. A vállalkozóknak nagyarányú nyereségadó kedvezményt kell nyújtani, ahelyett, hogy a minimum adó hagymázas ötletével fenyegetnék őket. A vállalkozások ösztönzése van olyan fontos, hogy ezért a költségvetési bevételek mintegy 30 milliárd Ft-nyi csökkenését is vállalni lehet. Másodszor: Ideológiai meggyőződésünktől függetlenül meg kell barátkoznunk azzal a gondolattal, hogy a magyar nemzetgazdaság mai helyzetében az állam nem vonulhat ki máról holnapra a gazdaságból, hanem a piac logikájához illeszkedő eszközökkel segítenie kell a gazdasági növekedés megindulását. Ennek első lépéseként az elkerülhetetlen és sürgető hitel és adóskonszolidációt össze kell kapcsolni az érintett vállalatok és bankok tőkeemeléses privatizációjával. Harmadszor: elhárítandó az etatizmus veszélyét, világosan meg kell határozni, hogy mi lehet az állam szerepe a gazdasági növekedés megindításában. Tekintettel arra, hogy csak olyan intézkedéseket szabad meghozni a gazdasági növekedés érdekében, amelyek nem vezetnek az infláció elviselhetetlen felgyorsulásához, nem jöhetnek számításba a gazdaságélénkítésnek a pénzkínálatot bővítő módszerei. Javasoljuk Tisztelt képviselőtársaim! Mit is kell tennie az MDF-kormánynak?-Javasoljuk, hogy a kiadások csökkentése érdekében szüntesse meg a pazarlást! E lépést még akkor is meg kell tennünk, ha tudjuk, hogy az így nyert megtakarítások összege nem túlságosan nagy. Egyetlen kormány sem találhat erkölcsi igazolást egy olyan gazdaságpolitikára, amely a takarékosságot nem saját maga házatáján, hanem a polgárok zsebében gyakorolja. Ezért a felesleges állami hivatalokat fel kell számolni, a presztízs- és politikai célú beruházásokat vissza kell szorítani.-Javasoljuk, hogy az ország gazdasági teherbíróképességével aránytalanul nagylelkű kötelezettségeket - mint például a végkielégítést - a kormány vizsgálja felül.- Javasoljuk, hogy a kormány vizsgálja felül a szociális juttatások rendszerét is. A vagyonosodó polgárokat nem kell támogatni, a szociális juttatásokat amennyire lehet a rászorultsági elvhez kell közelíteni. A szociális célú kiadásoknak azonban van egy olyan része, amelyet nem szabad csökkenteni, nem nyúlhatunk hozzá a szegények számára juttatott olyan támogatáshoz, amelyek nélkül képtelenek lennének az alapvető fogyasztási javakat megvásárolni.- Javasoljuk, hogy a kormány erősítse meg a vám- és pénzügyőrséget, valamint az adóigazgatást. Ha az adókból befolyó bevételeket szeretnénk növelni, akkor nem az újabb és újabb adók kivetésére kell gondolnunk, hanem sokkal inkább a meglévő adók behajtását kellene következtesebbé tenni. Ráadásul az adókedvezmények is csak akkor lesznek vonzóak a befektetők számára, ha egyébként nem könnyű kibújni az adóterhek alól.-Végezetül pedig azt javasoljuk az MDF kormánynak, hogy a magánerős lakásépítkezést állami eszközökkel is támogassa. Ezért vagy az ÁFA visazaigénylésének lehetőségét állítsa vissza, vagy a lakásépítésre felvett hitelek terheit tegye leírhatóvá az adóalapból. Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim! Egy ilyen gazdaságpolitikáról és az ezen nyugvó költség- vetési politikával szembeni ellenérvként felhozható, hogy a vállalkozások támogatása miatt a költségvetési hiány nőni fog, s ezért meghaladja az IMF által jóváhagyott mértéket. Mi erre azt válaszoljuk, hogy az IMF-fel folytatott tárgyalásokon szükségképpen alárendelt helyzetben van az a kormány, amelynek nem saját stratégiája van a kilábaláshoz, hanem az IMF-től várja a recepteket, vagy a mumusnak akarja használni a népszerűtlen intézkedések bevezetéséhez. Mi úgy hisszük, hogy az IMF számára elfogadható költségvetési hiány mértéke és ennek aránya a hazai össztermékhez képest attól függően fogadható el, hogy az illeszkedik-e valamilyen politikai stratégiába. Egy átgondolt, a költségvetési hiány mértékét rövidtávon növelő, de a magánerős vállalkozásokat segítő költségvetés és gazdaságpolitika szerintünk elfogadtatható a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel. Politikai fordulatra van szükség Tisztelt Ház! Politikai bátorságát ez a kormány már 1990. októberében elveszítette, gazdaságfejlesztési stratégiája pedig sohasem volt. A gazdasági miniszterek közötti megosztottság, illetve a koncepcióhiány miatt az apparátusok harca megbénította működését. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ezt sokadszor igazolja, és egyben végső bizonyítékát adja annak, hogy az MDF kormánytól az általunk itt szorgalmazott gazdasági fordulatra nem számíthatunk. Politikai fordulatra van tehát szükség. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! Az egész ország érdekeit szem előtt tartva A baranyai gazdasági élet szereplőivel való találkozás során - amelynek apropóját a fenti beszéd adta - a FIDESZ elnöke kiemelte, hogy megítélése szerint a magyar gazdaság olyan állapotban van, amelyen csak a befektetések, a beruházások növekedése segíthet. Csak a munkahely teremtésen keresztül vezet kiút, a mostani nehéz szociális helyzetből. Ma Magyarországon kifejezetten jól szervezett, nyomást gyakorló csoportként csak a szakszervezetek hatnak a kormányzatra, ugyanakkor a másik, a munkaadói oldalról hiányzik az ezt kiegyensúlyozó gazdaságú ráhatás. Ugyanakkor a FIDESZ nem a munkaadók vagy a munkavállalók pártja, hanem egy olyan nemzeti látószögű gazdasági programot fogadott el, amely nem valamelyik társadalmi csoport érdekeit tartja szem előtt, hanem az egész ország érdekeit próbálja meg képviselni a politikában oly módon, hogy a társadalomban fellelhető csoportok egymástól eltérő, sőt olykor szembenálló érdekeit kíséri meg összeegyeztetni. Meghallgattam Horn Gyulát Guiness rekord v Elmondta, hogy mióta Ők átadták a kormányrudat a külföldi adósságunk 21-ről 24 milliárd dollárra nőtt.Ez így önmagában igaz, de a rendszerváltás óta eltelt 4 év értékelésében féligazság. Elfelejtette hozzátenni, hogy közben az általuk csinált adóssághegy törlesztéseként és a kamatokra évente 3 milliárd dollárt, összesen közel 12 milliárd dollárt kifizettünk. Ez egy átlag 4 tagú családnak minden évben 120 ezer forintot vett ki a zsebéből. Emellett a devizatartalékunk nulláról 4,5 milliárd dollárra növekedett. Amikor 1989-ben a nagymarosi vízlépcső parlamenti tárgyalásakor már ingani kezdett az építés megszavazása, Horn Gyula volt az aki külügyi államtitkárként a vitát lezárandó azt mondta: Példátlan lenne, hogy egy kormány szerződést felmond, az nemzetközi elszigetelődésünkhöz vezetne, többet senki sem kötne velünk megállapodást. Ez az állítása természetesen valótlanság volt. Másfél évig emiatt folyt a körgát építése, a környezet rombolás, s most majd a helyreállítás. Horn Gyulának elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy 25 milliárd forintot kidobtunk az ablakon. Ez ebben a kategóriában valószínűleg Guiness rekord, így én is megtapsoltam Horn Gyulát. Dr. Sütő László Miért léptem ki a KNDP-ből? Továbbra is szeretettel fogadok mindenkit Mostanában sokan felteszik a kérdést, miért léptem ki a KDNP-ból. Úgy gondolom, hogy ha a sajtóban nyilatkozom, ezzel az információval tartozom választóimnak, és elejét veszem a találgatásoknak. Két dolgot megjegyzek:- Minden ellenkező híresztelés ellenében soha nem akartam pap lenni. Igaz, hogy a Jézus Társasága pécsi Pius gimnáziumába jártam, de papi hivatásom nem volt.- Gyermekkoromtól fogva hivő katolikus vagyok és politikai magatartásom sem változott: maradtam keresztény politikusnak. Lelkiismeretem szerint mindig hűséges tagja voltam, vagyok és leszek egyházamnak. Következetesen követem a keresztény világnézet Útmutatásait és az egyház társadalmi tanítását. Mikor megszerveztem Mohácson a Kereszténydemokrata Pártot, a katolikus világnézetnek elkötelezett tagokat gyűjtöttem össze, többségében. Dr. Keresztes Sándor országos elnök az 1989. szeptember 30-i pártalakuló választmányi gyűlésen a párt országos intéző bizottságába javasolt, ahová mégis választottak. Dr. Surján László későbbi elnök ekkor még nem volt párttag. Az 1990-es országgyűlési választásokkor a KDNP színeiben indultam. A választások utáni években új szervezeti forma alakult ki, előtérbe kerültek a megyei székhelyek és így Mohácsnak semmi esélye sem lehetett Péccsel szemben. Automatikusan kikerültem az országos intéző bizottságból, de megmaradtam az országos és megyei választmányban. Ezt csak azért írom meg, hogy már korábban kikerültem a döntési körből. De nem ezért léptem ki. Fordulópontot jelentett a párthoz való kötődésemben 1992. december 17-e, amikor is Surján László miniszter az országgyűlés elé terjesztette az A, B variánsú úgynevezett magzatvédelmi törvényt. Fájt, hogy az országgyűlés a liberálisabb B. változatot fogadta el, de az egyenesen feláborított, hogy a miniszter nem terjesztett az országgyűlés elé egy olyan változatot is, amely megfelelt volna a párt alapszabályában és programjában elfogadott keresztény világnézetnek. Ekkor döbbentem rá, hogy ez a párt pártérdekből saját elvét is feláldozza. Ezt a véleményemet erősítette meg a Katolikus Püspöki Kar december 22-i körlevele, amely magzatgyilkolási törvénynek nevezte az országgyűlés által elfogadott törvényt. Olvastam a Magzatvédő Társaság, a Pacem in Utero Egyesület, a Kész stb. állásfoglalásokat, amelyek mind elítélték a magzat megölésének törvényi lehetőségét. Tiltakozásomat több fórumon is elmondtam, és Császár Terézia országos pártelnök helyettes előtt is bíráltam Surján pártelnököt. Ennek meg is lett a következménye, leváltottak minden tisztségemből. Nyomatékosan kijelentem, hogy Mohács város polgáraival való kapcsolatomban semmit sem változott. Továbbra is tisztelettel és szeretettel fogadok mindenkit, aki problémájával hozzám jön. Fogadóórám minden csütörtökön a Polgármesteri Hivatal B-épületének tanácstermében 15-16-ig van. Monostori Antal Versenysemlegességet a mezőgazdaságban Kikapcsolni, vagy bekapcsolni? • • Jóllehet messze vannak még a választások, a kulisszák mögött azonban már körvonalazódnak a pártok különböző programjai. Dr. Lakos László szocialista országgyűlési képviselőt a Magyar Szocialista Párt készülő agrárprogramjáról kérdeztük.- Helytelen volna, ha a mezőgazdaság a választási csaták áldozatává válna - mondta az agrárszakértő. - Programunk elsősorban arra irányul, hogy megállítsuk az ágazat további romlását. Ezért szükségesnek látjuk - tiszteletben tartva a megszerzett tulajdont - a kárpótlás mielőbbi befejezését. Programunk másik sarokköve: a mezőgazdaság mai 8 százalékos támogatását legalább a duplájára kell emelni. Haladéktalanul rendezni kell az ágazatban felgyülemlett adósságok sorsát, akár úgy, hogy teljes egészében, vagy részben el kell engedni a tartozásokat, netán állami támogatást kell nyújtani a törlesztéshez, esetleg hosszú lejáratú, kedvező hiteleket kell biztosítani a törlesztés- h éi.- Önök a szövetkezeti vagy magángazdálkodás hívei?-Az üzemi formák megválasztását rá kell bízni a tulajdonosokra. Ezzel párhuzamosan szektorsemleges szabályozást kell kialakítani és azonos lehetőségeket kell teremteni mindenkinek. A megmérettetés pedig a „produktum” alapján történjen.- Az MSZP olyan piaci rendszert képzel el, amely minden termelőnek elfogadható jövedelembiztonságot teremt. A privatizációt illetően gyökeres változást szeretnénk, ugyanis megengedhetetlen, hogy a privatizációs bevételek az államháztartás túlköltekezésének fedezetéül szolgáljanak.- Agrárprogramunkban lét- jogosultsága van a szövetkezeteknek, hiszen a kisembereknek, a kevés vagyonnal rendelkezőknek az összefogás, a szövetkezés az egyetlen lehetőségük a piaci versenyben való talpon maradásra. A közösen gazdálkodóknak ugyanolyan törvényi garanciákat kell kapniuk, mint a magángazdálkodóknak, a gazdasági társaságoknak.- Hogyan lehetne csökkenteni a falusi munkanélküliséget?- Programunkban kiemelt szerepet kapott a munkanélküliség kezelése. Hatékony lépéseket kívánunk tenni mind az új munkahelyek teremtése, mind a régiek megőrzése érdekében, mert ha a falusi emberek megélhetése bizonytalanná válik, az egész ország kenyere kerül veszélybe. u. g. Kikapcsolni vagy bekapcsolni? ... az elektronikus „médiákra” fordítva a shakes- pearei „lenni vagy nem lenni” kérdését az ezredforduló végén, a magyar demokrácia harmadik esztendejében szomorú, de valóságos dilemma. Média-háborúról harsog az ország, holott ennél véresebb háború dúl tőlünk néhány kiló- métrre és ez a vértelen csata - amely most már kezd az idegeinkre és cukorháztartásunkra mérgező hatást gyakorolni - nagyon is „élesben” folyik. Feloldása, „békévé” simítása pedig igen egyszerű, - csak helyére kell tenni a dolgokat. így a „médiákat” is - az elektronikus médiumokra gondolok, a rádióra, és a televízióra. Mindkettőt elsősorban normálisan gondolkodó ember szórakoztató eszköznek tekinti, és ha az, akkor elvárja, hógy szórakoztasson: muzsikával, nívós prózával, színházzal, sporttal, s talán még néha kevésbbé „bárgyú szövegű” töltelék reklámmal is! Tájékoztasson a nagyvilág dolgairól, ez is elvárás, azaz közölje a hírszolgálati irodák hír- és információs anyagát képben és szóban - de, és ezen volna a hangsúly: kommentár nélkül. Tényeket kérünk és várunk és nem „biblia-magyarázatot”! Vegyék már tudomásul 1993-ban, hogy felnőtt emberekkel állnak szemben az arra „illetékesek”, akik tudnak szelektálni, értelmezni, érteni lábjegyzetek nélkül is. Azok pedig, akik igénylik a szájuk, felfogásuk, világnézetük, elkötelezettségük szerinti „csűrést-csava- rást”, értelmezgetést, vegyék igénybe a bőségesen áradó, és ma már minden színárnyalatban dúskáló „nyomtatott sajtó” termékeit, ki-ki hite, meggyőződése és ízlése szerint - de egyetlen „karmester” se vegye magának azt a bátorságot, hogy egy- szólamban láttasa a nagyon is sokféle színben pompázó világot! Összegezve: politikától mentes rádiót és televíziót! Adalékok és hordalékok nélküli tényközlő híradást. Ennyi és csak ennyi és ezzel minden igényt kielégítően pontot lehet tenni az egyre undorítóbbá váló, kilógó „lólábú”, egyirányúsító törekvés-hadviselés végére. A rádió és a televízió az egész magyar népé és azt nincs joga senkinek, semmiféle álca alatt kisajátítani! Nem vagyunk birkanyáj, nincs szükségünk a vezérürű kolompjára: felnőttünk! Ezt méltóztassanak megérteni az „illetékes polgártársak”! Dr. Hegedűs Sándor
