Új Dunántúli Napló, 1993. december (4. évfolyam, 328-356. szám)

1993-12-07 / 334. szám

10 üj Dunántúli napló Az olvaso véleménye 1993. december 7., kedd Megfosztva nevünktől Drága taxizás November 23-án este fél ti­zenegykor a vasútállomásnál beszálltam egy taxiba. Még nem értünk a Zsolnay-szobor- hoz, már 140 forintot mutatott az óra! Kérdésemre a taxis kö­zölte, hogy nála 60 forint a kiál­lás. így a Rákóczi úton kiszáll­tam, miután 176 forintot kifizet­tem. A többi utat gyalog tettem meg hazáig. Kérdésem az illetékesekhez: van-e 60 forintos kiállás és az átlagosnál gyorsabban pergő óra? Dr. Stier Sándorné Ajándék a Gyermek- kórháznak Rőder Ádám dunaújvárosi lakos, a Baranya megyei Ker- pel-Fronius Ödön Gyermek- kórház és Csecsemőotthonnak felajánlotta kárpótlási jegyét azért, hogy színes televíziót vá­sárolhassunk. Az önzetlen segí­tőkészség eredményeképpen három darab új készüléket he­lyeztünk el az osztályokon kis betegeink legnagyobb örömére. Baranya Megyei Gyermekkórház Vezetősége Segítettem, pórul jártam! November 25-én este 10 óra tájban történt: A Mecseken járhatatlanok voltak az utak, az autósok el­akadtak a nagy mennyiségben lezúdult hó miatt. Egy bajbaju­tott autós kérte a segítségemet - a Bárány úton szeretett volna le­jutni, állítása szerint még két autóstársával együtt, ami a csú­szós út miatt szinte lehetetlen­nek látszott -, amit természete­sen nem tagadtam meg. Köl­csönadtam egy kölcsönkapott hóláncot azzal, hogy másnap az illető a munkahelyemre vissza­juttatja. A hóláncot a mai napig nem kaptam meg, holott nekem is nagy szükségem volna rá, mert egy nagy család tagjaként sem az ivóvizet, (nincs vezetékes víz) sem a gázpalackot más módon nem tudom a család ré­szére biztosítani. (Az ivóvizet most szánkóval vagyunk kényte­lenek szállítani, kb. egy kilomé­ter távolságról). Anyagilag is nagyon súlyo­san érint az ügy, hiszen nem a saját tulajdonomat adtam át, meg kell vásárolnom, hogy vissza tudjam adni a kölcsön­kért hóláncot. Több mint fél­havi keresetem bánja segítő­készségemet. Arról nem is be­szélve, hogy nekem is szüksé­gem lenne egy sajátra. Név és cím a szerkesztőségben Egy emléklap fekszik előt­tem, 1991 április 19-i dátum­mal, az akkori Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkás- képző Iskola életének egy fon­tos pillanatáról. Ezen a napon vette fel az iskola Zsolnay Vil­mos nevét. A dokumentumon a művelődési miniszter, az alpol­gármester asszony, a német konzul és a diákok aláírásait ol­vasom. Hosszú munka eredmé­nye volt az ünnepség. Volt, mert a város világhírű szülöttjé­nek neve az iskola homlokzatán csupán 2 évet élt. Több mint fél éve egy újság­hír kapcsán értesültünk arról, hogy Pécs város képviselői két iskola, a Zrínyi Miklós Szakkö­zépiskola és a Zsolnay Vilmos Szakmunkásképző Iskola ösz- szevonása során megfosztották intézményünket Zsolnay Vil­mos nevétől. Egy hatvan fős tantestület és vele 1500 zsol- naysta diák véleményének kiké­rése nélkül. Tanítványaink még jól emlékeznek, a készülődés hangulatára, az áprilisi felejthe­tetlen ünnepélyre, melyen jelen volt a művelődési miniszter, a Zsolnay család külföldről is ha­zalátogatott tagjai és az önkor­mányzat képviselői. Iskolánk kapcsolata azóta csak erősödött a Zsolnay csálád tagjaival, akik az év végi záró­ünnepélyeinken adták át a ki­váló tanulók számára alapított Zsolnay emlékplakettet. Jómagam, de a család tagjai is értetlenül állunk a képviselő- testület döntése előtt. A váro­sunknak világhírt szerzett, a ta­nulóifjúság elé példaként állított egykori kereskedőtanonc, a vasakarattal küzdeni tudó és ennek okán szerzett tudásával naggyá lett eszménykép nevét - ha megkérdeznek bennünket - nem vettük volna le és nem uta­sítottuk volna iskolánkat a névtelenség léleksorvasztó ál­lapotába. Már csak azért sem, mert a Zsolnay iskola nevéhez fűződik egy általa létrehívott oktatási forma, mely a szak­munkásképzés zsákutcájából kiutat talált. A megye köztudatában a Zsolnay név egyet jelent a kor­szerűsítésre törekvő kezdemé­nyezéssel. Nehéz helyzetünk­ben is a tanulóiljúság megfelelő szakmai szintre emelését és az önálló életre való előkészítését tűztük célul Zsolnay Vilmos példája alapján. A számunkra sértő döntést azóta sem közölte senki a Zsol­nay család tagjaival. Mi akik e nevet választottuk, a család tag­jait felkutattuk és a név haszná­latának jogát megkaptuk, erköl­csi meggondolásból sem tehet­jük. A képviselőtestület, amely oly könnyedén törölte a nevet, szíveskedjen mulasztását pó­tolni. Egyben tisztelettel kérjük az Oktatási Bizottságot, hogy a fenti gondolatokat mérlegelve Zsolnay Vilmos nevének to­vábbi használatát megerősítő döntést szíveskedjen hozni. Kehidai László „volt zsolnaysta”tanár Nem tudtam vállalni a szerelési költséget Visszaküldtem a vízóra-bonokat Örömmel vettem, hogy a Polgármesteri Hivatal Népjó­léti Irodájában - mint nyugdí­jas - átvehettem a számomra kiutalt négy darab vízóra utal­ványt. Amikor a beszereltetés költ­ségeiről érdeklődtem, elszállt minden örömöm. És így van ezzel még sok, a környezetem­ben élő, szintén kispénzű em­ber. Sokunknak ugyanis ez az összeg sem áll a rendelkezé­sünkre. A rezsit is alig tudjuk fizetni. Nekünk, valóban szüksé­günk volna arra a vízórára, hi­szen olyan vízszámlákat ka­punk, amit el sem fogyasztot­tunk. Kérelmet nyújtottunk be, mert akad a családban, vagy a baráti körben, aki emberségből ingyen szerelné be a vízórákat. Kérelmünket elutasították az­zal, hogy tisztességtelen lenne a kérelmünknek helyet adni azokkal szemben, akik már be­szereltették az órákat. A beszerelési határidő ez év december 31-e. Visszaküldtem hát a vízóra-bonokat, köszö­nöm a „segítséget”. L. J.né, Pécs Akció A november 22-i Új DN. 8. oldalán egy egész oldalas hirde­tés jelent meg a RENO Cipő­centrumtól: „Szeretettel, csak Neked!” címmel. Pontosán tíz órakor nyitottak és megindult a tömeg a cipőosz­tály felé. Mindenki a legjobbat és a legszebbet szerette volna megvásárolni. Amikor felér­tünk, nagy volt a meglepeté­sünk. Először is nem találtunk jó­formán egyetlen pár olyan ci­pőt, amit a hirdetés tartalmazott, másrészt, amikor az ottlévő el­adókat kérdeztük, mindegyik azt mondta: „Én nem ide tarto­zom”. Első reakciónk a meg­döbbenés volt, majd mi is csat­lakoztunk az osztályvezetőt számonkérő tömeghez. A leg­nagyobb meglepetést mégis az okozta, hogy ő maga sem tudta pontosan, hogy mik tartoznak az akciós termékek közé. A tö­meg kezdett ingerülté válni, de gyorsan rájött, hogy semmi ér­telme. Mi is, mint a többiek csa­lódottan távoztunk, becsapott­nak éreztük magunkat. V .Judit és H. Krisztina Pécs A sokak által várt hóolvadás több helyen gondot okoz Pécs bel­városában. A meredek tetőkön összegyűlt nagy mennyiségű havat és jégcsapokat gyakran a tűzoltóknak kell eltávolítaniuk a házakról, hogy esetleges lezuhanásukkal ne okozzanak bal­esetet. Fotó: Müller Andrea Élni, sportolni szeretnénk Pécs városában létezik (léte­zett?) egy nagymúltú kerékpá­ros egyesület, a hajdani PMSC (PSC), illetve a jelenlegi Pedál MSC, amely az előd jogutódja. A PSC kerékpáros egyesület a múlt év végére anyagilag és morálisan olyan reménytelen helyzetbe került - a vezetőség hanyagsága révén - amely a felbomlás veszélyével fenyege­tett. Az egyesülettel csak Ottó József edző törődött és tartotta össze a sportolókat. Végső megoldásként a tagság kezébe vette sorsának irányítá­sát, megszavazta egyesülését a Pedál Hegyi-Kerékpáros Egye­sülettel - amely szponzorral rendelkezett - és új közösen ve­zetőséget választott. Tette ezt annak reményében, hogy így biztosítsa további fennmaradá­sát, működőképességét. Ezen elképzelése be is igazolódott, amit a 93-as év és eredményei bizonyítanak. A volt PSC vezetősége a bér­leményükben lévő helyiség egy részét szerződésben átengedte Hirth István vállakozónak - úgy hogy az önkormányzat engedé­lyét előzetesen nem kérte. Ottó József edző és az új ve­zetőség többször, írásban fel­szólította a vállalkozót, hogy szüntesse be gazdasági tevé­kenységét és hagyja el az egye­sület helyiségét, mivel a ko­rábbi vezetőséggel kötött szer­ződése jogszabályba ütközik. Hirth István a felszólításnak nem tett eleget, ezért az önkor­mányzat segítségét kértük, de segítséget sajnos nem kaptunk. Amíg a PSC magányosan agonizált senki sem törődött vele, de amint a két egyesület egyesülése nyilvánosságra ke­rült, azon nyomban a „sport ba­rátai” és Pécs város Önkor­mányzat Sportbizottsága egy olyan akcióba kezdett, melynek egyetlen célja az volt, hogy a két egyesület egyesülését meg­akadályozzák, illetve, hogy az új egyesülettől a bérleményében lévő helyiséget elvegyék. A sportbizottság javaslatára az önkormányzat a helyiséget igénybe vette, az egyesületet a helyiség elhagyására szólította fel. Döntését azzal indokolta, hogy az önkormányzat engedé­lyét - a használatra történő át­engedéshez - előzetesen nem kérte. A határozatban szereplő jog­szabály engedékeny, nem ír elő kötelező érvényű szankciót, az esetleges szankcionálás csak az önkormányzat mérlegelésén múlik. Az egyesületnek a hasz­nálatba történő átengedésből semmilyen anyagi haszna nem származott. Jelenleg várjuk a kényszerkilakoltatást, mert ön­ként nem hagyjuk el helyisé­günket. Úgy ítéljük meg, hogy ön- kormányzati támogatásra a jö­vőben nem számíthatunk ezek után, mivel - kérésünk ellenére- 1993-ban sem kaptunk sem­mit. Anyagi gondjaink megol­dását úgy képzeljük el, - a leg­felsőbb sportvezetés vélemé­nyével egyezően -, hogy helyi­ségünk egy részét hasznosítjuk,- immár az egyesület javára - melynek révén a szponzori tá­mogatással együtt megfelelő anyagi bázishoz jutnánk. Úgy gondoljuk, hogy jogsza­bálysértés ugyan nem történt, de igazságérzetünk és erkölcsi érzékünk mégis azt súgja ne­künk, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Mi élni, sportolni és Pécs vá­rosának kerékpáros hímevét szeretnénk öregbíteni! Kéijük a város Önkormányzatát, tegyék számunkra lehetővé ezt a cse­kélységet. Pedál MSC Kerékpáros Egyesület vezetősége és tagjai Fogyasztók és vízszámlák A vízdíjak egyre nagyobb emelése miatt a környékünkön többen vízórát szereltettünk be. Kisfogyasztók vagyunk, gon­doltuk így olcsóbb lesz. Sajnos a vízszámlával több­ször volt bosszúságunk az év során. Többszöri utánajárásra olvasták le a vízórát, mivel nem voltunk hajlandóak az I. fél­éves, tetemes átalánydíjas víz­számlát kifizetni. Utólag aztán hoztak másik számlát, amely a tényleges fo­gyasztás alapján kiszámított összeget tartalmazta. Azt hittük most már nem lesz semmi prob­léma. A közelmúltban azonban meglepetésként ért többünket a Komlói Vízmű levele, amely­ben elküldték az át nem vett I. féléves átalánydíjas számlát és felszólítottak bennünket, amennyiben nem fizetjük ki fel­jelentenek bennünket. Nem értem, miért nem veszik észre a nyilvántartók, hogy egyazon névre már más alka­lommal érkezett befizetés? Saj­nos egyre-másra érnek bennün­ket ilyen, talán aprónak tűnő bosszúságok és akik nem tud­nak utánajárni, vagy ne adj Is­ten nincs már meg a másik számlájuk, nem kis tortúrának vannak kitéve. Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, év végén leolvassák a vízórát, és az éves vízdíj el­számolásánál milyen végszám­lát fogunk kézhez kapni. Csak példaként említem meg, hogy az I. féléves átalánydíjas számlán 62 m3-t számláztak, ugyanakkor 1993. november közepéig két családnál is csak 32-32 köbmétert mutatott az óra. Remélem, hogy az illetéke­sek nem fogadják levelemet rossznéven, mert úgy gondo­lom, hogy ez nem egyedi eset és biztos vagyok benne, hogy vál­toztatni lehet a fenti problémán. Hartai Lászlóné Dunaszekcső, Rév u. 27. Kaputelefonok - névtáblák Karbantartás, javítás, pótlás Az Új DN. november 23-i számában megjelent „Névtelen névtáblák, néma kaputelefo­nok” írásra szeretnénk rea­gálni, szolgáltatásinkat felaján­lani: Elsősorban kaputelefonok karbantartásával és javításával, valamint alkatrészeik pótlásával állunk a lakosság rendelkezé­sére. Ha csak kaputele­fon-névtáblára lenne szükség, tudunk adni, valamint vállaljuk az elöregedett plexi névtáblák helyszíni cseréjét. Átalánydíjas javítási, karbantartási szerződé­sünk szerves része a lakók ne­vének kaputelefonra történő ki­rakása, a változások figyelem- bevételével. Ugyanígy vállalaljuk jutá­nyos áron a kaputelefonok és elektromos zárak javítását, kar­bantartását. Radnai Tibor Dettó Híradástechnikai Bt. Jogi tanácsadó I. N.-né kérdezi, hogy a várandóssági pótlék kinek jár és meddig fizetik. A 171/1992. (XII. 23). Korm. sz. rendelet 1. §-a sze­rint a várandóssági pótlék a terhesség negyedik hónapjá­tól jár, ha a terhesség 13. he­téig a gyermeket váró nőt Magyarországon terhesgon­dozásba vették. Amennyiben a terhesgon­dozásba vételre a terhesség 13. hetét követően kerül sor, a várandóssági pótlékra vo­natkozó jogosultság a gon­dozásba vétel hónapjától nyí­lik meg. A várandóssági pótlék első ízben annak a hónapnak az első napjától jár, amely­ben a terhesség 13. hete megkezdődik, illetve, ha azt követően kerül sor a gondo­zásba vételre, annak a hó­napnak az első napjától, amelyben a gyermeket váró nőt gondozásba vették. A várandóssági pótlék a jogosultat a születendő gyermek utáni családi pót­lékra való jogosultság hó­napját rpegelőző hónap utolsó napjáig illeti meg. Amennyiben a várandós- sági pótlékra jogosult nem válik családi pótlékra jogo­sulttá, a várandóssági pótlék annak a hónapnak az utolsó napjáig illeti meg, amelyben terhessége megszűnik. Tájékoztatásul még el­mondjuk, hogy a várandós- sági pótlékra való jogosult­ság elbírálásához a terhes­gondozást végző orvos iga­zolást ad ki. Az igazolásnak tartalmaz­nia kell: a. / a terhes nő személyi adatait (név, leánykori név, lakcím, születési idő); b. / a terhesgondozásba vé­tel időpontját; c. / a terhesség hetekben megállapított idejét a terhes­gondozásba vételkor és az igazolás kiadásának időpont­jában; d.l az orvos személyazono­sító és munkahelyazonosító bélyegzőjének lenyomatát. Á várandóssági pótlékra vonatkozó igényt a jogosult szóban, vagy írásban egy­aránt előterjesztheti. Áz igényt visszamenőleg legfel­jebb hat hónapra lehet érvé­nyesíteni. Kishorváthné K. T. és Bo­dor K. Pécsi olvasónk az iránt érdeklődik, hogy a terhes nőt a terhesség ideje alatt könnyebb munka­körbe át lehet-e, vagy át kell helyezni. A hatályos munkajogi szabályok szerint a nőt ter­hessége megállapításától gyermeke egy éves koráig - munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény bemutatása alapján - az álla­potának egészségügyi szem­pontból megfelelő munka­körbe kell ideiglenesen áthe­lyezni, vagy meglévő mun­kakörében a munkafeltétele­ket kell megfelelően módosí­tani. Az új munkakör kijelö­léséhez a munkavállaló hoz­zájárulása szükséges. A fentieknek megfelelően ideiglenesen áthelyezett, ille­tőleg áthelyezés nélkül mó­dosított munkafeltételek mellett foglalkoztatott nő munkabére nem lehet keve­sebb előző átlagkereseténél. Ha a munkáltató nem tud az egészségi állapotának meg­felelő munkakört biztosítani, akkor a nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, és erre az időre részére az állásidőre járó munkabért kell folyósí­tani. A munkáltató a munkavi­szony fennállása alatt meg­változott munkaképességűvé vált munkavállalót köteles - a külön jogszabályban meg­határozottak szerint - az ál­lapotának megfelelő munka­körben tovább foglalkoz­tatni. (1992. évi XXII. tv.85.§.)

Next

/
Thumbnails
Contents