Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-06 / 303. szám

1993. november 6., szombat A mai nap üj Dunántúli napló 3 Pécs hídfőállása lehetne Washington államnak Beszélgetés dr. Mikes Éva alpolgármesternővel Dr. Mikes Éva (balról) a Seattle-i konzulátus megnyitásán Tar Pál, Magyarország amerikai nagykövetének és Szablya Ilona Seattle-i konzulnak a társaságában. Munkalassítás a határállomásokon? A Határőrség szóvivője sze­rint elképzelhetetlen, hogy az útlevélkezelők munkalassításba kezdjenek, amennyiben nem teljesül a Hivatásos Határőrök és a Határőrségi Dolgozók Szakszervezetének belügymi­niszterhez eljuttatott bérkövete­lése. Krisán Attila hozzátette: a határátkelés lassítása rontaná hazánk külföldi megítélését is. Nem beszélve arról, hogy egyes határállomásokon olyan nagy a forgalom, hogy gyorsított útle­vélkezeléssel is gyakran órákat kell várakozniok az átlépőknek. A szóvivő ugyanakkor elis­merte, hogy az idén csak né­hány százalékos béremelés volt a Határőrségnél. Ennek egyik oka, hogy megtörtént az átállás a hivatásos forgalomellenőr­zésre, és ez önmagában 164 millió forint többletkiadást je­lentett. Ugyanakkor valamennyi hivatásos határőrnek egysége­sen 2000 forinttal megemelték a rendfokozati illetményét. Ennek ellenére való igaz, hogy a kezdő tiszthelyettesek - javarészük út­levélkezelő - egy része a létmi­nimum körüli színvonalon él, főként akkor, ha a feleség mun­kanélküli. A tiszteknek egyéb­ként bruttó 45 900, a tiszthelyet­teseknek 27 000, a közalkalma­zottaknak pedig 21 900 forint az átlagfizetése. Végezetül a szóvivő annak a reményének adott hangot, hogy bérvitát sikerül békésen, tárgya­lásos úton rendezni. Egyébként a határőröknek nincs sztrájkjo­guk, igaz, a munkalassítás, a szabályok betű szerinti túl szi­gorú betartatása nem minősül sztrájknak. A közelmúltban az Egyesült Államokban, Seattleban járt dr. Mikes Éva, Pécs város al­polgármestere. Részt vett Magyarország Seattle-i kon­zuljának beiktatási ünnepsé­gén. Információink szerint ezt a látogatást egyéb tárgyalá­sokra, kapcsolatok létrehozá­sára is kihasználta. Most ezekről, s a várható eredmé­nyeiről kérdeztük az alpol­gármesternőt.- Úgy hallottuk, hogy nem csak protokolláris látogatást tett a legutóbb Washington ál­lamban és annak fővárosában, Seattleban.-Valóban így volt, mert a Pécs-Seattle testvérvárosi szö­vetségén kívül találkoztam a Washingtoni Magyarok Szövet­ségének képviselőivel is. Ez a szövetség a Washington állam­ban élő magyarokat tömöríti. Velük elsősorban a már szerve­zés alatt álló gyerekcserék le­bonyolításának módjairól be­széltünk, arról, hogy segíteni fogják ennek az ottani megszer­vezését.-Mivel ezek a tárgyalások már korábban elindultak, ennek köszönhető, hogy a seattlei konzulátus megnyitó ünnepsé­gén megkeresett a Los Ange- les-i magyar konzul, aki el­mondta, hallott a gyerekcsere program terveiről, s megemlí­tette szívesen részt venne ő is ebben, s megszervezné, hogy pécsi középiskolások kijuthas­sanak Los Angelesbe is. Jelen­leg az ügy azon a szinten áll, hogy a közelmúltban küldtünk egy faxot, amiben közöltük a készségünket, s azt, hogy ré­szünkről mit tudunk felajánlani a lebonyolításban. A magyarok szövetségével a kulturális kapcsolatokról is be­széltünk. Egyelőre csak a szponzorált cserékről lehet szó, más mód pillanatnyilag nem le­hetséges.-Információink szerint gaz­dasági tárgyalásokra is sor ke­rült.- Sikerült találkoznom Was­hington állam kormányfőjével. Biztosított arról, hogy ha vala­milyen gazdasági kapcsolat lét­rehozásának szándékáról érte­sülnek, ezt állami szinten támo­gatni fogják. Annál is inkább, hiszen, mint mondta, az USA-nak ez az állama nem ren­delkezik európai kapcsolatok­kal. Vannak érdekeltségeik a Távol-Keleten, virágzó a kana­dai gazdasági kapcsolat, de Eu­rópának nemcsak a keleti fel­ével, de Nyugat-Európával sin­csenek gazdasági partnerkap­csolatai. Kifejtette, hogy első láncszem lehetne Magyarország a számukra, sőt szívesen vette az ötletet, hogy ez az első lánc­szem legyen Pécs és a régió.- Nekünk tudomásul kell vennünk, hogy méreteink miatt nem jelentünk túl nagy piacot az amerikai üzletembereknek, s hogy a klasszikus árucsere kap­csolat sem lehet igazán csábító a távolság miatt. Abban viszont egyetértettek, hogy Magyaror­szágból azt profitálhatják, hogy tőkebefektetésekkel, egyfajta hídfőállások kiépítésével Nyu­gat és kelet-európai piacokat nyerhetnek. Megemlítettem ne­kik a bejegyzés előtt álló Regi­onális Fejlesztési Társaságot, s azt ajánlottam, hogy egyelőre, ha csak kevés tőkével is, de je­lenjenek meg a térségben. ígé­retet kaptam, hogy a cégbejegy­zés után ez megtörténik. Ami­óta hazajöttem a témában már rengeteg érdeklődő telefont és faxot kaptunk Seattleból.- Én amiatt tartom különösen jelentősnek ezt a kapcsolatot, mert bekerültünk a látóterükbe, s nemcsak úgy, mint Magyaror­szág, hanem konkrétan ez a vá­ros. Tudott, hogy az amerikai üzletember szívesebben megy oda, ahonnan ismeretekkel rendelkezik. (Itt van jelentő­sége a Seattle-i konzulnak, aki a testvérvárosi kapcsolatok egyik szorgalmazója volt).- Különösen nagyjelentő­ségű, hogy ebben a hatalmas gazdasági potenciállal rendel­kező régióban mi vagyunk az egyetlen magyar érdeklődők, s akiknek már kapcsolataik van­nak. Az eddigi amerikai-ma­gyar gazdasági együttműködé­sek legtöbbje keleti partvidéki, itt alakultak, vagy innen indul­tak ki. A kontinensnek ebben az észak-nyugati részében - amelynek gazdasági kapacitá­sába beletartozik Alaszka is - mi vagyunk az egyetlenek. Sarok Zsuzsa Újabb kötvénykibocsátás A Magyar Nemzeti Bank hamarosan újabb kötvényt bo­csát ki, ezúttal a spanyol pénz­piacon. A tervek szerint a kibo­csátott kötvénycsomag értéke 10 milliárd peseta, a kötvények futamideje pedig 5 év lesz. Mindezt Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke mondta el pénteki sajtótájékoz­tatóján. A sajtókonferenciát egy korábbi 1 milliárd francia frank értékű kötvény szerződésének aláírása után tartották. Munkanélküliek átképzése A Munkaügyi Minisztérium adatai szerint az előrejelzések­nél jóval kisebb mértékű mun­kaerő-leépítést hajtanak végre a munkáltatók 1993-ban. Ennek- és az átképzési folyamatnak - köszönhetően tovább fogyhat a munkanélküliek március óta szinte folyamatosan csökkenő száma - mondta el Tóth Tiha­mér, a Munkaügyi Miniszté­rium államtitkára a TIT pénteki közgyűlésén tartott előadásá­ban. A keresetek alakulása A bruttó keresetek 24,1 szá­zalékkal, a nettó jövedelmek 19,5 százalékkal voltak maga­sabbak szeptemberben, mint a múlt év azonos hónapjában - tá­jékoztatta a KSH az MTI-t pén­teken. A bruttó kereset év elejé­től számított átlagos havi értéke 26.700 forint, ez nettó értékben 20 százalékos növekedés, mi­közben a fogyasztói árak 22,8 százalékkal emelkedtek. Mártíremlékmű A JPTE tanárembere, dr. Tóth Tibor fogalmazott valahogy eképpen: a mártírságra különö­sen fogékony jelen századunk, s annak e szűkebb, 93 ezer négy­zetkilométere megérdemelne már valamiféle békességet. Va­lóban: az elmúlt évtizedek mind­egyike tartott valamiféle furcsa meglepetést a polgár számára; életek, sorsok, egzisztenciák tör­tek ketté nemesnek mondott eszmerendszerek és ideológiák ■háttereként. A JPTE polgárai jó néhány évvel ezelőtt szerettek volna már a régi egyetem lépcsőfeljárójá­ban, az I. világháború áldozataira emlékező emléktáblával szem­ben, az idő előrehaladtával má­sokra emlékezőt állítani. Dr. Körinek Lászó szerint valamikor a 70-es évek elején, a kérész­életű reformidőszak adta lehe­tőségeként már beszéltek róla. A megvalósítást 1989-től az egye­tem polgáraiból verbúválódott Emléktábla Bizottság, majd a Pécsi Egyetemi Hagyományok alapítvány kuratóriuma szorgal­mazta. Előbb az egyetemen fillé­rekből összeállt adakozás adott alaptőkét a starthoz, majd meg: értve a gondolat lényegét, jöttek a szponzorok: a Paksi Atome­rőmű, az OTP Baranya Megyei Igazgatósága, a Budapest Bank pécsi fiókja, az Intereurópa Bank, a Pécsi Gabona Rt. És per­sze mások is. A cél akként mó­dosult: legyen a lépcsőfeljáróban a másik tábla, mely az 1938-tól 1963-ig tartó, legkeményebben embertipró időszak áldozatainak mementója. A nem jogállami időszakot felölelve, figyelembe véve. E mártír-mementót Rétfalvy Sándor álmodta bronzba (a Fon- déria Galéria öntödéjében kiön­tötték), s e mozzanattal egyetem polgárai hajtottak főt a halottak napjának közelében a múltban megtiportak emléke előtt. Mondván a régen megfogalma­zott igazságot: jövőjét veszti az, ki a múltját nem ismeri, nem be­csüli. K. F. Dr. Balsai István igazságügyminiszter helyez el koszorút az emlékműnél Fotó: Szundi György Ha megversz is, imádlak én ... Azt olvasom, amikor Tina Tumer megtekintette a saját re­gényéből készített, önmagáról szóló Tina című filmet, úgy vé­lekedett, ez egy kegyetlenül őszinte film. Arról nem értesül­tem, hogy akár a legkisebb mér­tékben is zavarba jött volna. Pedig némi oka lett volna erre. No nem a dalok miatt. Igazán jól énekel, ez vitathatatlan.Nem is azért, mert egy efféle törté­netben óhatatlanul terítékre ke­rül egy s más, hiszen, mint tud­juk, minden ember élete kész regény, már pedig sokféle re­gény akad, rémregény is többek között, mint amilyen szegény Tina élete is többnyire, ám en­nek nem ő az oka. De hát akkor miért kellene elpirulnia, ha nem azért, mert derék férj ura több alkalommal is úgy elveri, zenei hasonlattal szólva, mint a kétfenekű dobot, majd mintegy ráadásul föl is törli vele a lakást? Igaz is, ezért ne ő, hanem a férj szégyenkez­zen, aki még él, s bizonyára megváltja a mozijegyet, s meg­nézi, amint szorgosan csépeli, egyre csak csépeli szegény asz- szonyt, régi szép idők, gondolja magában, eszében sincs röstell- kedni, sőt a tényszerűség ked­véért megjegyzi, hogy az ott nem is jobbegyenes volt, hanem balhorog. Az az igazság, minket, néző­ket, valamelyest feszélyez a do­log. Nem értjük, mi közünk van hozzá. Jó, jó, a rocknagymama nem akárki a popvilágban, de azért ez magánügy, meg az is az, meddig imádja még apacs­legényként pofozkodó házastár­sát. A nyilvánosságra kizárólag az éneklés tartozik, az már ke­vésbé, mi történik az egyes fel­lépések közt odahaza. A ren­dező, Brian Gibson azonban másként vélekedik, így hát a filmnek kétségkívül sajátos rit­musa keletkezik: egy sor dal, egy sor frász, megint dal, me­gint frász... És így to­vább .... Ez viszont a rendezőre tartozik. Az örökifjú sztár leg­feljebb amiatt restellkedhet egy kevéssé, hogy máris regény meg film hősévé vált, miköz­ben, teszem azt, Placido Do- mingónak még türelmesnek kell lennie, sőt, magának a nagy Ca- rusónak is meg kellett várnia szépen, míg meghal, hogy az­után film készüljön róla. Ahogy ez egyébként régen, a Showbu­siness, magyar a „sóbiznisz” előtti ántivilágban szokásos és illendő volt. Igaz, a Levélária Radamesz románcával együtt kibírta a várakozást, ellenben egy sláger esetében nem árt si­etni, még ha örökzöld is, gon­dolták a film készítői. Ám Tina Tumer életében csakugyan van valami, amit akár megörökítésre is méltónak tekinthetünk, majd egyszer, persze, de nem a pofonok. Mert mi is kellett ahhoz, hogy egy szegény néger lány a hat­vanas években felverekedje magát a slágerlisták élére? Jó hang, nyilván. Kissé érdes, nyers, mint az övé. Amivel tel­jes komolysággal elő lehetett adni, hogy szeress mindig sza­kadatlanul, rázz meg, mint a rongybabát, meg hogy hétfő után jön a kedd, s este, ha a nap lehull, bealkonyul. De ahhoz mi kell, ha egy csalódott, mélypontra jutott, s szinte már elfelejtett énekesnő elhatározza, hogy mindent új­rakezd, s ismét feljut a csúcsra, és ötvenévesen, lássatok cso­dát, meg is csinálja ezt? Ehhez már nem elég a jó hang. Ehhez több kell: egyéniség! Erről azonban a film igen keveset mond. A tehetséges Angela Bassettnek, Tina alakítójának köszönhetjük, hogy egy-két pillanatra mégiscsak föltűnik a filmvásznon ez a különleges, formátumos személyiség. De mi köze van ennek a szerelem­hez? Nagy Imre A pécsi Kodály Zoltán Gimnázium tanulói Olaszországban Iskolánk magyar-olasz két- tannyelvű osztályai évek óta tar­tanak fenn különböző szintű kapcsolatokat olaszországi kö­zépiskolákkal. Egyik olasz anyanyelvű kollégánk segítsé­gével, diákjaink közötti levele­zéssel kezdődött az a kapcsolat, melynek révén nemrég 46 tanu­lónk nyolc napot tölthetett Ciampinoban, egy ottani szak- középiskola vendégeként. A Róma melletti kisváros Michele Amari szakközépisko­lájának udvarán tanárok, szülők és diákok vártak ránk. Minden jelenlévő olasz család egy ma­gyar tanulót látott vendégül több mint egy héten át. A fiata­lok gyorsan összeismerkedtek megkönnyítvén a ránk háruló nagy feladatot, az elosztást. A hivatalos fogadásra az in­tézmény tornatermében egybe­gyűlt a tanulóifjúság, a tanári kar, tiszteletét tette a város pol­gármestere is. A formálisnak induló, de egyre kötetlenebbé váló ünnepségen kölcsönösen kifejeztük örömünket és köszö- netünket, hogy létrejöhetett ez a kapcsolat, hangsúlyoztuk annak fontosságát és hasznosságát, hogy fiataljaink megismerjék egymás kultúráját, életmódját és személyes ismeretségeik ré­vén erősítsék a két nép hagyo­mányosan jó viszonyát. Ezután mindenkit családi program várt, mi, kísérők pedig megtapasz­talhattuk hogy hogyan és mit esznek a rómaiak. A következő napokon meg­ismerkedtünk Róma fontosabb nevezetességeivel, II. János Pál pápát is láthattuk vasárnap dél­ben amint ablakában megjelent a szabadságról beszélt a Szent Péter téren egybegyűltekhez. Több évszázadot léphettünk át néhány perc alatt, amint az ókori épületek maradványai és a brokk nagy mestereinek művei között, azokban gyönyörködve és gyakran csodálkozva sétál­tunk a jelen forgatagában. Em­lékezetes kirándulást tettünk az örök város környékén (Castelli Romani) és egy nemzeti park­ban (Parco Nazionale del Cir- ceo) is ellátogattunk, közel ah­hoz a helyhez, hol Aeneas Italia földjére lépett. Diákjaink nagy része nem tudott ellenállni a tenger lágyan hullámzó, kelle­mes hőmérsékletű vizének, amely e mondái tájon a szirének énekével csalogathatta őket, mert - fürdőruhájuk nem lévén - többen farmernadrágban fü- rödtek. Vendéglátóink mindenüvé velünk jöttek, állandó alkalmat teremtve tanulóinknak az olasz nyelv gyakorlására. A közös programokat, kéréseinket figye­lembe véve nagy gonddal állí­tották össze. Az estéket a két or­szág fiataljai együtt szórakozva töltötték. Ilyenkor születtek a szoros barátságok és talán sze­relmek is. Az utolsó nap délelőttje sportmérkőzésekkel telt. Sajnos röplábdában és kosárban is alul maradtunk, de már készülünk a visszavágóra. A ciampinoi diá­kok áprilisra tervezik viszontlá- togatásukat, amikor hasonló szép, gazdag és tartalmas prog­rammal igyekszünk viszonozni kedvességüket. Pelles Tamás Csökken az idegenforgalmi aktívum Július végéig mintegy 100 millió dollárral kevesebb aktí­vum keletkezett az idegenforga­lom jóvoltából, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az MNB adatai szerint a bevétel 596 millió dollár volt, ami nem egészen 3 százalékos emelke­dés, míg a kiadás 400 millió dollár volt. Ez 42 százalékkal több, mint 1992 első hét hónap­jában. A növekedés az évi la­kossági valutakeret 350 dollárra emelésével függ össze, mivel így 140 millió dollárral nőttek az idegenforgalmi kiadások. i 1 * i Futnak a képek

Next

/
Thumbnails
Contents