Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-05 / 302. szám
1993. november 5., péntek Közélet üj Dunántúlt napló 7 Önkormányzatok az állam köldökzsinórján Vajon mennyivel lesz kevesebb a támogatás, ha 14 milliárd forinttal több? „Úgy még soha sem volt, hogy valahogy ne lett volna”- tartja a régi palóc mondás, amit lehet akár optimistának is ítélni, de annak azért aligha túlcsorduló. Erre rímelöen azt ugyan nem mondhatjuk: sohasem volt úgy, hogy a magyar államnak ne lett volna költségvetése. Az viszont nyugodtan állítható: egyetlen költségvetési tervezetet sem teijesztettek még be a Tisztelt Ház elé azzal a kommentárral, hogy abból majd minden szükségesre futja. A költségvetésnek mindig is szigorú a feltétrendszere. A hazai gazdaság és a világgazdaság folyamatait tekintve az meg éppenséggel nem meglepő, hogy az állami költségvetésnek 1994-re készített tervezetével kapcsolatban a pénzügyi kormányzat a feltételek különleges szigorúságát emlegeti. Ez még messze nem magyar sajátosság, hiszen számtalan országban hasonló a helyzet, még a nálunk jóval gazdagabbak körében is. Az viszont már igen - ha nem is á kivétel szintjén - hogy erre a hírre az önkormányzatok is a „nadrágszíjukat” vizsgálják: vajon hol fér el rajta még egy lyuk, hogy összébb lehessen húzni. Nálunk ugyanis az ön- kormányzatok bevételeinek átlagban nagyjából kétharmada állami támogatásból származik, illetve a költségvetésből visszaosztott summa. Szűkkeblű bővülés De hát mire is számíthatnak? Az önkormányzatok támogatásának rendszerében és azon belül a normatívák körében változásra nem. Az önkormányzatoknak jutó központi költségvetési támogatás összege a tervezet szerint 281 milliárd forint lesz, 14 milliárd forinttal több, mint idén. A bővülés mértéke 5-6 százalék, ami elmarad a korábbi évek bővülési mértéktől, s persze messze elmarad a várható inflációs rátától is. A nominálértékben 14 milliárd forintos bővülés sem szabadon felhasználható. Jelentős hányada a Szociális örvényből az önkormányzatokra háruló új feladatok teljesítésének támogatására, a korábban céltámogatásos pályázatokkal indított beruházások, fejlesztések befejezésének fedezetére, illetve az önhibájukon kívül forráshiányossá váló önkormányzatok megsegítésére szolgál. Ebből következően az állami támogatások normatívái nominálértékben sem növekednek jövőre, legfeljebb talán egy-két szociális jellegű kategóriáé. Jellemző példa az alapfokú oktatás finanszírozása. Az egy általános iskolásra jutó normatív támogatás összege ugyanannyi lesz, mint idén: 41 000 forint. Csakhogy amíg idén ez az ösz- szeg átlagosan a tényleges költség 75 százalékát fedezte, jövőre nagyjából 65-öt. A különbség többletkiadást jelent az önkormányzatok számára. Nem lesz változás az átengedett adóbevételek megoszlásában. Vagyis marad a leginkább sérelmezett 70 és 30 százalékos arány a személyi jövedelemadóból való részesedésben az állam és az ön- kormányzatok között. Ebből a bevételből egyébként az önkormányzatoknak 10 milliárd forinttal több jut, mint idén. Viszont a rászoruló önkormányzatok számára ezen adóbevétel kiegészítésének szintje csak azonos mértékű lesz az ideivel, ami miatt a kisebb települések önkormányzatai érezhetik magukat még hátrányosabb helyzetűnek. A legnagyobb tehertétel alighanem a Közalkalmazotti törvény illetménytáblázatában foglaltak 1994. január 1-jétől kezdődő végrehajtása lesz. Eredetileg el is akarták ezt halasztani egy esztendővel, az érdekképviseleti szervezetek nyomására azonban az 1994-es dátum került bele a költségvetés tervezetébe. Az önkormányzatok és érdekvédelmi szövetségeik igencsak nehezményezik is, hogy erről a megállapodás az ő fejük fölött, javarészt az ő „bőrükre” született meg. Közalkalmazotti illetmények hitelből S hogy milyen mértékben? Nos, a közalkalmazotti illetménytáblázat végrehajtásának összkiadása mintegy 72 milliárd forint. De ennyit a jövő évi állami költségvetés nem bír el. A tervezet azért azt javasolja a parlamentnek, hogy a költségeket 50-30 és 20 százalékos arányban osszák meg az állam, az önkormányzatok és az Egészségbiztosítási Alap között. De még ezen túl is van egy fordulat: az államra jutó 50 százalékra sincs elegendő pénz. Olyan elképzelés szerepel tehát, hogy az 50 százalék felének fedezetére az önkormányzatok állami garanciával vegyenek fel később megtérítendő hitelt. Előteremthetik persze azt saját forrásból is. Elvileg magától értetődő, hogy ha ilyen szorult helyzetbe került az állami költségvetés, akkor a támogatások arányának csökkenését saját forrásaik bővítésével hidalják át az önkormányzatok. Tulajdonképpen ez a halkan mondott, sőt inkább csak sugalmazott tanács. Mert mivel lehet a saját bevételeket növelni? Például helyi adókkal. Az utolsó tollpihéket is? Ezekkel viszont az a bökkenő, hogy egy olyan országban, amelyben a központi adóztatás már megkopasztotta a polgárokat és a cégeket, a maradék „tollpihéket” lecsipegetni felettébb népszerűtlen, s ahhoz képest nem is túl sok haszonnal járó feladat. Ingatlanértékesítésekkel? Most, amikor a bérlakások értékesítésénél mind az ár, mind a bevétel felhasználása tekintetében á törvény megköti az önkormányzatok kezét. Most, amikor a kistelepülések jelentős hányada azon kesereg, hogyt nem nem kapta vissza a hajdan községi tulajdonú földrészeket? Az önkormányzatok beruházásainak, fejlesztéseinek támogatásánál - ha késedelmes volta miatt sok kritikával is - eddig elég jól működött a címzett és céltámogatások rendszere. Négy év alatt - beleértve a jövő esztendőre áthúzódóakat - az ön- kormányzatok összesen 370 milliárd forintot fordítottak beruházásokra, fejlesztésekre. Ennek az összegnek 40 százaléka a víz- gazdálkodásra, 30 százaléka az egészségügyre és a szociális létesítményekre, 25 százaléka pedig oktatási és kulturális célokra jutott. A 370 milliárdban 106 milliárd forintot képvisel a címzett és céltámogatások része, megint csak az 1994-esekkel együtt. A jövő évinek az összege 33 milliárd forint az idei 28,7 milliárdhoz képest. Ám a 33-ból gyakorlatilag 30 milliárdot már el is „költöttek” az önkormányzatoknak alanyi jogon járó, s még az idei évre benyújtott igényeinek teljesítésére. Akár a magyar igazság Marad tehát mintegy 3 milliárd forint az újabb céltámogatásos beruházások fedezeteként. Ezért az alanyi jogon járó, törvényben meghatározott céltámogatások körét 13-ról 3-ra szűkítették a költségvetési tervezetben. A pályázható három cél: egészséges ivóvíz, egészségügyi intézmények gép- és műszerbeszerzése, valamint az életveszélyessé vált iskolaépületek felújítása. Az első kettő alapvető fontosságúnak ítéltetett, a harmadik viszont inkább csak a .magyar igazság” kedvéért maradt meg: azzal számoltak, hogy ilyen célra nem kell már túl sokat fordítani. Az önkormányzatok a szűkített támogatási körből leginkább a szennyvíz-program támogatását hiányolják. Kevés vigasz számukra, hogy másféle központi források is rendelkezésre állnak: a területfejlesztési alapból, a vízügyiből, a környezetvédelmiből, az útalapból eddig már egyenként is milliárdot meghaladó összegben jutottak támogatáshoz. Azt pedig fából vaskarika támogatási forrásként megjelölni, hogy fennállásuk három éve alatt az önkormányzatok 26 milliárd forinthoz jutottak a lakosság közműfejlesztési hozzájárulásaiból. A működőképesség fenntartása is magas cél A közeljövő képe tehát meglehetősen árnyékos. Ahogy az állami költségvetés lehetőségei beszűkültek, úgy csökken az önkormányzók mozgástere is, hiszen az állam, vagyis a költség- vetés köldökzsinóiján élnek. Olyan esztendő következik, amikor ennek a szervezeti kötődésnek inkább a hátrányait, mint az előnyeit érzik meg. A települések lakossága viszont az ön- kormányzatoktól várja közvetlenül érzékelhető eredményeket, s nem igen fogadja el „az ennyi van, ennyire futja” indoklást, bármennyire is igaz. Fejleszteni is kellene, de nem igen van miből. A költségvetés tervezete csak működőképességük fenntartást tűzhette ki célul. S azt sem lesz könnyű elérni. Marad a pa- lócos bölcsesség: még soha sem volt úgy, hogy valahogy ne lett volna. De azért ezen a „vala- hogy”-on már most töprengeni kell, mert a siránkozásból és a tétlen beletörődésből biztos, hogy nem lehet megélni Dunai Imre Meghallják-e? Méltatlan hatalmi háborúskodás Nő a hangzavar. Alattomos célzások, vádaskodások, vaskos becsületsértések röpködnek, s ebben a politikai kakofóniában a türelem, a másság elfogadása, az egymás iránti tisztelet irmagja is veszni látszik. Miközben legjobb úton haladunk a médium-háború társadalmi konfliktussá terebé- lyesedése felé - megszólalt a józanság hangja. Az államfő a kölni gyógyintézetben levő kormányfőnek irt, de a tárgyalást ajánló higgadt szavak értelemszerűen a sajtóütközet ag- resszorainak és ostromlottjai- nak egyaránt szólnak. Mi a köztársasági elnök javaslatának lényege? Az a kérés, hogy Antall József tegyen kompetenciájába tartozó lépéseket a Rádió és a Televízió nyitott, s hosszú ideje megoldatlan személyi kérdéseinek rendezésére. Fontosak a kezdeményezéshez fűzött szavak is: "...november 2. és 6. között külföldön tartózkodom. Ez idő alatt mind telefonon, mind faxon .. .elérhető és egyeztetésre kész vagyok.” Nem nehéz a kódolás: a kormány, korábbi erőfeszítéseit folytatva, az elnökkel együtt találjon kiutat a veszélyes zsákutcából. Bárhol, bármikor tárgyalva szülessen végre döntés, hogy olyan, minden oldal bizalmát élvező személy kerüljön a tömegtájékoztatás két kulcsintézményének élére, akinek ereje, szándéka és tekintélye biztosítéka lehet a valóban közszolgálati rádiózásnak, televíziózásnak. Lehetséges a szélesebb körű párbeszéd is? Bízzunk abban, hogy a két legmagasabb közjogi méltóság között hamarosan létrejön a megoldást kereső dialógus. Bizakodjunk ,hogy a jó példa ragadós lesz, s a parlamenti pártok is újra tárgyalóasztalhoz ülnek médium-ügyben. Az erre szóló fehívás az MSZP frakcióvezetőjének szájából szintén elhangzott már. Persze ebben a méltatlan hatalmi háborúskodásban, a felfüggesztések, fegyelmik, el- bocsájtások, tiltások és fenyegetések zsivajában könnyen elvész a józanság csöndes hangja. Jobbára azoknak van rá fülük, akik a tisztességes politizálást nemcsak hirdetni, hanem gyakorolni is akaiják. Bajnok Zsolt Jól értjük egymást? Lesöpörhetetlenül napirenden A formális NATO-tagság felajánlása vagy elnyerése még jó ideig nincs napirenden, de az Egyesült Államok által javasolt partneri viszony ,jó kezdet” lehet a szervezet kibővítésében reménykedő kelet- és közép-európai országok számára. Ilyen tömör, de pozitív véleménnyel kommentálta Christopher amerikai külügyminiszter múlt heti budapesti vizitjét a tekintélyes Washington Post. Am reális-e egyáltalán a brüsszeli katonai szervezet tagságára áhítozni? Kielégítheti a jelentkezőket az USA által javasolt „partnerséggel a békéért" megoldás, amely sokkal lazább együttműködést, elnyújtottabb ütemtervet jelent a gyors NATO-integráció elvével szemben? Az értékelések természetesen eltérnek, van, aki Magyarország kapcsán is a bíztatást, a hosszabb távlatként felcsillantott csatlakozást emeli ki. Mások viszont az udvarias szóvirágok mögött az elutasítás, pontosabban a ködös elodázás tényét vélik hangsúlyosabbnak, s azt, hogy - „miként Christopher moszkvai vizitje is bizonyította - az USA számára változatlanul elsődleges az elszigetelődéstől tartó Moszkva állás- foglalása. Társult tagság? Vagy - miként Jeszenszky Géza magyar külügyminiszer és Klaus cseh kormányfő szinte egyidőben indítványozta - egy „francia típusú", tehát az integrált katonai együttműködést mellőző tagság? Ma még nem világos, miként alakul térségünk kapcsolata a NATO-val. Am azt Christopher útja is jelezhette, hogy e téma immár lesöpörhetetlenül a diplomáciai tárgyalások napirendjére került. S éppen ezért most különösen fontos: Amerika jól érti-e, mi történik napjainkban Európa hátrányosabb helyzetű felében? És mi pontosan értjük-e Amerika érdekeit és hajlandóságait? Sz. G. Ne árusítsák ki az erdőket A kárpótlásra kijelölt erdőknél nem veszik figyelembe a faállomány értéket, így történhet meg, hogy licitálás során sokan 1 forintért jutnak hozzá a köbméterenként legalább 2 ezer forint értékű fához. Az olcsón megszerezhető nagy értékű erdőterületek iránt igen nagy az igény, ezért - bár a kárpótlási törvényben nincs szó állami erdőkről - több ezer hektárt jelöltek ki erre a célra az állami erdőgazdaságok területéből. A kedvező lehetőségeket újabban brókercégek, részvénytársaságok, kft.-k igyekeznek kihasználni. Pályázati felhívás Országos közoktatási szakértői feladatok ellátására A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Regionális Oktatásügyi Központok pályázatot hirdettek gyakorló közoktatási szakemberek részére az országos szakértői névjegyzékbe történő felvételre. A pályázati felhívás a Művelődési Közlönyben jelent meg, s most azért kívánjuk a megyei lapban is közzétenni, hogy egyetlen érdeklődő személy figyelmét se kerülje el. Ennek jelentőségét az adja meg, hogy az új Közoktatási Törvény életbe lépésétől nevelési-oktatási intézményben csak az Országos szakértői névjegyzékben szereplő személyek végezhetnek érdemi pedagógiai - szakértői, tanácsadói, szakfelügyelői ellenőrző - munkát. A pályázatok benyújtásának határideje: 1993. december 31. A beérkezett pályázatokat egy országos bizottság bírálja el egy hónapon belül. A megpályázható szakértői feladatkörök:- óvodapedagógusi,- tanítói (összevont és önálló tanulócsoportok),- szaktanári (valamennyi szaktárgyban és iskolafokozatban),- tanügyigazgatási,- napközi otthoni nevelői,- kollégiumi nevelőtanári,- gyermek- és ifjúsággondozói,- gyógypedagógiai tanári (a súlyossági fokozatoknak megfelelően),- művészetoktatási (valamennyi hangszeres zenei, szolfézs illetve képző- és iparművészeti, táncművészeti),- nemzetiségi pedagógus (német és horvát),- etnikai pedagógus,- szakmai tantárgy oktatói (az MKM ágazatába tartozó szakképzés területén a megfelelő szakmai elméleti és gyakorlati tárgyakra),- iskolai sportszervezői,- diákönkormányzatot segítő pedagógusi,- könyvtárosi,- közoktatás-gazdálkodási, , -környezetvédelmi, önkormányzati szakértői, iskolaszéki szakértői december 31-ig adják be pályázataikat a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Dél-Dunántúli Tankerületi Oktatásügyi Központja címére. A szakértői pályázat feltételei:- büntetlen előélet,- pedagógus munkakör betöltéséhez szükséges felsőfokú iskolai végzettség,- legalább tíz év szakmai gyakorlat a felsőoktatásban, illetőleg a közoktatás területén. A pályázathoz csatolják:- részletes kézzel írott szakmai önéletrajzot,- a szakképesítést igazoló oklevelek hitelesített másolatát,- erkölcsi bizonyítványt (vagy igazgatói igazolást, hogy jelenleg erkölcsi bizonyítványhoz kötött munkakörben dolgozik),-ajánló levelet, melyet egy köztiszteletben álló pedagógus írt,- rövid szakmai programtervet a gondozott feladatra, nevelési területre vonatkozóan. A névjegyzékbe való felvétel első alkalommal öt évre szól, mely többször meghosszabbítható. A felkért szakértők eredeti munkakörük mellett eseti vagy folyamatos megbízással végzik szakmai ellenőrző, értékelő tevékenységüket, döntően a Tankerülethez tartozó intézményekben. Kérjük és várjuk a pályázatokat a Tankerületünkhöz tartozó Somogy, Tolna és Baranya megyékből. Rózsadombi barlang Indokolt, hogy felkerüljön az UNESCO Világörökség listájára a Rózsadomb és környékének termálkarsztja - állították a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat képviselői csütörtökön tartott helyszíni sajtótájékoztatójukon. Mint a szakemberek rámutattak, a budai Rózsadomb és környékének termálkarsztja, a több mint 20 kilométer hosszúságú ismert barlang- rendszer, a hegylábi források, gyógyfürdők egyedülálló természeti értéket jelentenek egy világváros nagymértékben beépített környezetében. E páratlan természeti érték nagyobb védelmet érdemelne, s ehhez segítséget adhatna, ha a terület felikerülne a Világörökség listára. A szakemberek szeretnék elérni, hogy az még 2000 előtt megtörténjen. (MTI) I Az egézséges ivóvíz előteremtése továbbra is pályázható lesz Fotó: Löffler Gábor
