Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-30 / 327. szám

1993. november 30., kedd A mai nap új Dunántúli napló 3 Megkérdeztük a miniszterelnökségi államtitkárt Agrárfórum és tudományos ülés a PAB székházban Mit jelent a közszolgálat a Rádiónál és a Tévénél? Az elmúlt hetek sajtóvitáiban az egyik leggyakrabban emlege­tett téma a rádió és a tévé köz- szolgálati jellege volt. A polé­miákból azonban az is kitűnt, hogy e fogalom értelmezése ko­rántsem egységes. Valójában meghatározható-e, hogy milyen követelményt jelent az elektro­nikus sajtó „közszolgálata” - kérdeztük dr. Kajái Józseftől, a miniszterelnökség közigazga­tási államtitkárától.- A kérdésre egyértelműen igen a válasz, hiszen a tavaly el nem fogadott médiatörvény ezt már tisztázta. Hozzá teszem: a törvénynek ebben a részében teljes volt a hat párt egyetértése; a jogszabály nem emiatt futott zátonyra. Tény persze, hogy nehezen kodifikálható fogalom­ról van szó; egy-egy műsorról csak akkor állítható, hogy ele­get tesz a közszolgálatiság kö­vetelményének, ha megfelel bi­zonyos alapelveknek, amelye­ket a törvényjavaslat részletesen felsorol. Ilyen például az, hogy a hazai és külföldi eseményekről, té­nyekről és vitatott kérdésekről részletesen és átfogóan, pártat­lanul köteles beszámolni a mé­dia. Egy másik követelmény: a műsorszolgáltatás köteles gon­doskodni a vélemények - köz­tük a kisebbségi vélemények, - nézetek sokféleségének kie­gyensúlyozott bemutatásáról. További feltétel az irodalmi, művészeti alkotások, a kultúrá­lis, vallási és világnézeti érté­kek, a közhasznú és egészséges életmód, valamint a környezet­védelmi ismeretek hasonló mó­don történő bemutatása, a helyi és körzeti műsorokban pedig a helyi problémákról szóló ár­nyalt, tárgyszerű tájékoztatás.- Csakhogy jelenleg nincs média-törvény - tehát e köve­telményeknek nincs semmiféle jogi hátterük.- Miután a törvény nem szü­letett meg, a Televízió, illetve a Rádió szervezeti és működési szabályzatába csaknem szó sze­rint belekerültek e követelmé­nyek, amelyeket mindkét in­tézmény önmagára nézve köte­lező érvényűnek fogadott el. Megjegyzem: amíg az említett kritériumok a törvényjavaslat­ban szerepeltek, semmiféle ki­fogás nem merült fel ellenük; amint a két intézmény szabály­zatában helyet kaptak, nyomban kritizálni kezdték őket, mond­ván, hogy csupán általánossá­gokat fogalmaznak meg. Jóma­gam úgy vélem, hogy ha ezeket az alapelveket közelítőleg is ér­vényesíti a két elektronikus mé­dia, eleget tud tenni a közszol­gálatiság követelményének.- Azt azért nem könnyű elbí­rálni, hogy ki miként tartja be a szabályzatba foglaltakat.- Mindkét intézménynek van további zsinórmércéje, amely megítélésem szerint hathatósan segíti a közszolgálati jelleg érvé­nyesítését: a BBC etikai kódexé­nek hazai viszonyokra alkalma­zott változata. Ebben tételesen, szerkesztőkre, előadókra „le­bontva” szerepelnek a korrekt, hiteles tájékoztatás feltételei. Ezen túlmenően: a Rádiónál és a Televíziónál egyaránt mű­ködik társadalmi felügyelő bi­zottság, amelynek tagjai a lakos­ság legkülönbözőbb rétegeiből kerülnek ki. E testületek részint a szervezeti szabályzat, részint az etikai kódex alapján vizsgálják, értékelik a műsorokat. Vélemé­nyük, figyelemfelhívásuk nyo­mán az intézmények vezetői az általános szabályokat megsértő dolgozókkal szemben a törvé­nyes, munkajogi eszközöket al­kalmazhatják. Koós Tamás Az Agrártudományi Szakbi­zottság és a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület Baranya Me­gyei Szervezete szakmai fóru­mot tart ma Pécsett. A PAB székházban megrendezésre ke­rülő szakmai fórumon szó lesz a magyar agrárgazdaság helyzeté­ről és fejlesztésének lehetőségei­ről, valamint a mezőgazdaságot érintő beruházási, támogatási és hitelformákról. Az onko-hematológiai megbe­tegedésekben alkalmazott, ún. szupportív terápia témakörére épített tudományos ülés színhe­lye ma délután ugyancsak a PAB Székház. A szakmai program házigazdája a Pécsi Akadémiai Bizottság Hematológiai Szabi- zottsága és a SANDOZ Pharma Services AG Képviselet. Nyílt nap a katonai főiskolán Zsebmetszés engedéllyel Tulajdonképpen már évekkel ezelőtt elkezdtem gyanakodni. Az első ag­gasztó jeleket a vécépapír mutatta, azzal, hogy miköz­ben a tekercs átmérője ál­landó maradt, a belső papír­hengeré szertelenül megnőtt. Az ár maradt ugyan, de a szükségben hasznosítható felület csökkent. Az eset ide­jén még nem volt piacgazda­ság, se rendszerváltás, se semmi. Azóta azonban sokat fej­lődött a világ. A folyamatot leginkább a zsebmetszéshez tudnám ha­sonlítani, azzal a különbség­gel, hogy ez sajnos a tud- tunkkal, s a kényszerű bele­egyezésünkkel zajlik. Ma a szemét egészen elbújik a csomagolás mögött, és csak akkor döbbenünk rá, hogy becsaptak minket, amikor hazaérünk a nagy körültekin­téssel válogatott áruval. Ilyen áru például az a spa­nyol mandula, amit egy ma­gyar cég csomagol, s amit egy az egyben ki lehet dobni, mivel keserűmandulát is tar­talmaz, nyilván, hogy szapo­rítsa a mennyiséget. Szíve­sen visszaküldeném a fel­adónak, hogy süssön belőle ő süteményt. És egye is meg. Kedves meglepetést jelent a mirelit sajtos pizza is. Ki­sebb, mint régebbi rokonai, és sajtot csak dekorációként tartalmaz. Ez rá is van írva a dobozára. Bizonyára értet- lennek tűnök, de én egy saj­tos pizzától azt várom el, hogy sajt legyen rajta, és ne néhány könnyen megszá­molható sajtszálacska, ami még díszítésnek is kevés. Aki szeret bosszankodni, és többezer forint értékű holmit egy hatékony csapás­sal helyben tönkretenni, ve­gyen mosóport. Az egyikkel ezek közül nagyon bioaktí- van sikerült kimosnom az ülőgarnitúra vadonatúj huza­tát, amitől az kellemes pasz- tellámyalatot öltött. Ezt a ha­tást csak öt-hat évnyi haszná­lattal érhettem volna el. Az, hogy később megjelent a mosószernek egy színt meg­őrző változata is, nem lehe­tett előre tudni. Mint aho­gyan azt sem, hogy az agyonreklámozott nyugati mosópor fakít, nem is akár­hogy! Lehetne a sort folytatni. Igazából nem panaszkodha­tunk, mégis, miért, miért nem, becsapva érezzük ma­gunkat. A kedves gyártó cég pedig mindig kér minket, osszuk meg vele tapasztala­tainkat a termékről. Úgy­hogy most közlöm: ezúton is tisztelettel visszajelzek ... H. I. Gy. Terjesztőink látogatása Lapunk új terjesztői látogat­tak tegnap délután szerkesztő­ségünkbe. Mint már többször megírtuk január elsejétől üzemel saját ter­jesztői hálózatunk, amely bizto­sítani fogja lapunk gyorsabb és pontosabb kézbesítését előfize­tőinknek. Most a területi képviselők ismerkedtek a lap munkájával, elkészítésével, korszerű számí­tógéptermével, ahol Lombosi Jenő főszerkesztő tájékoztatta a vendégeket. Fotó: Läufer László Nyűt napot szervez december 1-én, 10 órától a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főis­kola. Az érdeklődő végzősök megismerkedhetnek az iskola felépítésével, az intézmény ok­tatómunkájával, a felvételi kö­vetelményekkel, illetve egyéb hasznos információkhoz juthat­nak a katonai szolgálattal kap­csolatban. Az iskolában tiszte­ket és tiszthelyetteseket egy­aránt képeznek, elsősorban gé­pesített lövész, harckocsizó, felderítő, tüzér, műszaki és ha­tárőr szakterületen. Az érdeklő­dők bővebb felvilágosítást kap­hatnak a Baranya Megyei Had­kiegészítő Parancsnokságon, Tihanyi Jenőtől. Segítség Székelyudvarhelynek Talán a címben szereplő segít­ség idézőjelbe kívánkozna. Nem arról van szó. Inkább a ritkán ta­pasztalt szakmai felelősséggel, szeretettel, lelkiismerettel végzett munka szülte köszönetről. Ez év júliusában egyhetes Tör­ténész Nyári Egyetem volt Szé­kelyudvarhelyen, amelyre a Ma­gyar Történelmi Társulat dél-du­nántúli csoportja szervezésében is elutazott egy 45 fős csoport. Kö­zülük két nap múlva negyvenen kórházba kerültek. szalmo­nella-fertőzés. A városi kórházra - mert mások is ettek az ételből - néhány óra alatt 120 beteg „zú­dult”. Ezt a kifejezést dr. Vonyó József, a magyar történészek útjá­nak egyik szervezője használta. A technikailag is, gyógyszerel­látását tekintve is rosszul felsze­relt intézményt teljesen felkészü- leüenül érte a roham, mindez ráa­dásul a nyári szabadságolások idején. Végtelen figyelemmel, percenként tapasztalható szeretet­tel, gondossággal és szakmai fe­lelősséggel pótolták, orvosok, ápolók, kisegítő személyzet egy­aránt a hiányt. „Ha a világon mindenki ilyen volna...” - mondta erre dr. Vonyó József, a régi, híres film címét idézve. Már a kórházban felvetődött, a hazafelé tartó út során pedig a buszban döntéssé érett: gyűjtő­munkát szerveznek a székelyud­varhelyi kórház javára. A beteg­ség miatt lerövidült kurzus költ­ségeiből a magyar csoportnak 40 ezer forintja maradt, ezt rögtön felajánlották indulótőkének. A társulat dél-dunántúli csoportja 30 ezer forintot adott, csakúgy, mint a pécsi önkormányzat. A történé­szek cégektől, magánszemélyek­től kértek hozzájárulást. Szek- szárdról például 42 ezer forint ér­tékű gyógyszer, gyógyászati fel­szerelés érkezett, sárosdi magán- személyektől és az önkormány­zattól is értékes adományt kaptak. Jelentős segítséget adott a Fejér megyei Gyógyszertári Központ. Az adományok sorban érkez­tek, s ezen a héten már ott tarta­nak a szervezők - Baracs Nóra, a dél-dunántúli csoport egyik tagja, az öüet felvetője, illetve dr. Vo­nyó, a szervezet titkára -, hogy a nagy értékű adományt „csak úgy” már nem lehet átvinni a határon. 70 ezer forint értékű gyógyszer és felszerelés gyűlt össze, illetve 130 ezer forint készpénz, amit termé­szetesen hasonló célra költenek. A székelyudvarhelyi kórházba - természetesen az időjárási kö­rülmények függvényében - de­cember első felében szeretnék el­juttatni a küldeményt. Ott már tudnak róla: az akció szervezői jó előrelátással időben egyeztették, mire lenne a leginkább szüksé­gük, s a gyűjtés elsősorban erre irányult. Az adminisztrációs akadályok, feladatok gyorsabb elhárítása, el­látása érdekében a szervezők számíthatnak többek között a Magyar Máltai Szeretetszolgá­lat pécsi központjának segítsé­gére is: gépkocsit biztosítanak a Dél-dunántúlról összegyűlt adomány célba juttatáshoz. Ami hasonló szeretetbe van csoma­golva, mint amit a megbetege­dett történészek a székelyud­varhelyi kórház meleg szívű, emberségből is kitűnőre vizsgá­zott személyzetétől kaptak. Mészáros Attila Jelentkezzen a kiadónknál! Befejezéshez közeledik az Új Dunántúli Napló előfizetői névjegyzékének összeírása.- Lapunkban már több alka­lommal tájékoztattuk Tisztelt előfizetőinket az 1994. január 1-től a kiadó terjesztőhálózata kézbesíti az újságot.- A megyében - és megyén kívül is - befejezés előtt áll az előfizetői adatok felvétele.-A kézbesítőink által fel­vett megrendelőlapok összesí­tése után elkészülnek a díjbe­szedéshez szükséges előfize­tői számlák.- A készpénzes előfizetőin­ket decemberben ismét felkere­sik kézbesítőink a díjbeszedés miatt. Ezzel egyidejűleg min­den előfizetőnknek egy megle­petéssel is szolgálunk.-Felhívjuk a vidéken élő Tisztelt Előfizetőink figyelmét arra, hogy árus terjesztésben vásárolt lap esetén nem élvezik az előfizetéses kedvezményt. Ugyanakkor az árus példányok vidéki településeken nem ér­keznek meg rendszeresen de. 10 óráig címükre.- Közületi előfizetőink ré­szére szeretnénk tájékoztatást adni, hogy még mindig van lehetőségük a lap megrendelé­sére az általunk kiküldött megrendelőlapon, vagy a terü­leten dolgozó kézbesítőinknél. Az előfizetés díját, ha átuta­lással rendezik, a kiadó el­számolási számlájára kérjük utalni. Számlát december 6. után küldünk.- Ha valakit december 5-ig nem keresett fel a kézbesí­tőnk, és szeretné lapunkat elő­fizetni, kérjük, jelentkezzen a kiadónál telefonon (415-000/118), írásban (Pécs, Rákóczi út 34. 7623), vagy személyesen. Előfizethet a szerdai lapban - és a követ­kező napokon - megjelenő nyomtatványon is. Új Dunántúli Napló Szer­kesztősége és Kiadóhivatala Filmezte a pusztuló kis falvakat, fényképezi a természetet Volán és vaku Eltér Sándor- A vaddisznót szeretem leg­jobban fotózni. Különösen ak­kor, amikor malacai vannak. Ezt olyan határozottan mondja, hogy nem is látom ér­telmét megkérdezni: miért nem a bánatos szemű őzeket, a büszke tartású szarvasbikákat? Egyébként is meghökkentő hogy a Gyermekkórházból harminc év munkaviszony után nyugdíjba készülő hivatásos gépkocsivezetővel a vadakról, a természetről, a megye nyugati dombjai között megbúvó kis falvakról beszélgetünk. Az ok a fényképezés. Elter Sándor most is egy Minoltával a táskájában érkezett. A munka­helyéről, a Baranya Megyei Gyermekkórház fejlődésének állomásairól készít tablókat. Az első képek még a kórház men- helyi időszakából származnak, az utolsók az idén átadott leg­újabb épületről. A legtöbb fel­vételt ő készítette.-Ez is szép munka és na­gyon szívesen csinálom, de a természet fotózását nem vele egy lapon említeni. Különösen az én szülőfalum, Kisibafa és környéke vonz, de sokat járok a Hetvehely-Bükkösd-Go- rica-Kán körüli erdőkben. Kisi­bafa ma már nem létezik, mind­össze két házat találtam belőle most ősszel, amikor legutoljára ott jártam. Az egykori erdész­házat és a mi házunkat, ahol gyerekeskedtem. Ez volt a falu legkisebb épület. Fekete-fehér keskeny filmen is őrzi a már évekkel ezelőtt pusztulásnak indult kis falut. Ugyanúgy, mint Kánt és Kor- pádot. Mert Elter Sándor nem csak fotózik, filmezett is. Nem kérésre, nem munkaként, ha­nem saját elhatározásból, mert fontosnak tartotta.- Nagyon nehezen váltam el Kisibafától és a környékétől, mint szülőföld most is vissza húz, de elszomorít. Szerencsére van néhány olyan jő barátom, akik szintén onnét származnak, s akikhez rendszeresen eljárok. Ilyenkor együtt emlékezünk az ott töltött évekre. Püski Má­tyást, aki évtizedekig volt Nagymátén fővadász, szinte he­tente felkeresem. Puskát sosem vett a kezébe. Kizárólag fényképezőgéppel járta az erdőt. Több mint húsz­éve tagja a Nimród Fotóklub­nak, s négy éve a Mecseki Fo­tóklubnak is.- Valamikor rendszeresen feljártam Budapestre a klub rendezvényeire. Beültem a ko­csiba és mentem. Akkor még más volt a benzin ára, megen­gedhettem magamnak. Most egy természetfotó kiállítás után vágyódom, amely Ausztria után Németországban is látható. Ne­kem is van ott néhány képem, szerettem volna kiutazni, de ez nem megy. Azért ne higgye, hogy bánkódom. Mindig a lehe­tőségeimen belül szabtam a magam igényeit és így nem kel­lett keseregnem. Azért is szerencsésnek tartja magát, hogy a Gyermekkórház­ban dolgozhatott, ahol - mint mondja - olyan emberek közel­ségében lehetett, akiktől tanul­hatott. Az is jól esik neki, hogy vissza várják. „Hivatalosan” legközelebb Mikulásra. Akkor is fotózni fog. De addig még jó- néhány alkalommal bemegy a kórházba. Sajnos látogatóba. A hat éves Gábor unokája elesett, eltörött a lába.- Mindig azt mondom neki, hogy fogadjon szót a doktor bá­csiknak, az ápoló néniknek, s akkor hamar haza jöhet. Itt már nagyon sok kisgyermeket meg­gyógyítottak.

Next

/
Thumbnails
Contents