Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-26 / 323. szám
1993. november 26., péntek Magazin üj Dunántúli napló 21 Olvadás Csipp, csepp, egy csepp, öt csepp meg tíz: olvad a jégcsap csepereg a víz. Weöres Sándor Változik a patika ügyelet Hétfőtől, november 29-től megváltozik Baranyában a gyógyszertárak ügyeleti rendje. A legfontosabb, hogy ezután nem napi, hanem heti váltásban ügyelnek az erre a feladatra kijelölt gyógyszertárak, a kisebb településeken pedig marad a készenléti szolgálat. Ez utóbbi lényege, hogy zárástól a másnapi nyitásig is elérhető helyen kell tartózkodnia a gyógyszerésznek, s ki kell írnia, hogy hol található. Pécsett állandó ügyeletet ad a 10/8.sz. „Zsolnay” gyógyszer- tár (Lánc u. 20.). A november 29-vel kezdődő héten a 10/4. sz. „Mozsonyi” gyógyszertár lesz az ügyeletes (Bajcsy Zs. u. 23.), majd a 10/1. sz. „Arany Sas” (Széchenyi tér 2.) az „Arany Kehely” magángyógyszertár (Citrom u. 5) és a 10/9.SZ. „Winkler Lajos” gyógyszertár (Munkácsy M. u. 4.) következik. Pécs környékén készenléti ügyeletet ad a 10/40. sz. gyógyszertár, amely Görcsönyben, a Rákóczi u. 5. sz. alatt található. Siklóson két patika tart ügyeletet, heti váltásban. November 29-től a 10/39. sz. „Kígyó” gyógyszertár ügyel, (Dózsa Gy. u. 2/A„ majd a „Hollós Patika” magángyógyszertár következik, amely a Kossuth tér 11. sz. alatt található. A város környékén a harkányi 10/23. sz. „Than Károly” gyógyszertár az állandó ügyeletes, amely az Arany János u. 14 sz. alatt található, Sellyén pedig a 10/38. sz. patika (Mátyás k. u. 62. sz.) ad folyamatosan ügyeletet. A 10/49. sz vajszlói gyógyszertár ( Batthyány u. 2. sz.) munkaszüneti napokon ügyeletes, a hét többi napján pedig készenléti szolgálatot biztosít. Pécsváradon heti váltásban ügyel a 10/35.sz „Szent István” gyógyszertár (Kossuth L. u. 8. sz.) és a „Szentháromság Patika” magángyógyszertár (Szentháromság tér 9.). Komlón a 10/25. sz. gyógyszertár (Kossuth L. u. 71.) biztosítja folyamatosan az ügyeletet. Komló környékén a következő gyógyszertárak ügyelnek. Sásdon a 10/37.sz. (Szabadság u. 19.), míg Szászváron a 10/43. sz. (Május 1 tér 3.), a munkaszüneti napokon ügyel, a hét többi napján készenléti szolgálatot ad. Ugyancsak készenléti szolgálatos a 10/24.SZ. hosszúhetényi, (Fő u. 175.sz), a 10/26. sz. má- gocsi (Rákóczi F. u. 5. és a 10/36.sz. mecseknádasdi (Fel- szabadulás u. 2.) Mohácson és a környékén a következő év januárjától változik az ügyeleti rend. T. É. 1892-ig ezüst, majd arany lett a fedezet A Nemzeti Bank „névjegye” Három kötetben tervezi megjelentetni a Magyar Nemzeti Bank történetét a Közgazdasági és Jogi Kiadó. Az első kötet, melynek pontos címe: Az Osztrák Nemzeti Banktól a Magyar Nemzeti Bankig 1816-1924, már a könyvesboltokban van. Ebben a Magyar Nemzeti Bank csak az utolsó lapokon jelenik meg, mintha a főszereplő csak a harmadik felvonás végén, a függöny leeresztése előtt lépne színre.-Ez tehát az „előzmények" kötete? - kérdezem Bácskai Tamást, a kiadvány szerkesztőjét.- Az előzményeké, de ez is a magyar történelem szerves része, és végül is azt a közös anyaméhet mutatja be, amelyből a Magyar Nemzeti Bank is származott. Az osztrák császár és magyar király 1816-ban adta ki azt a pátensét, amely az Osztrák Nemzeti Bank számára biztosította a pénz kibocsátási jogát. A XVIII-XIX. század során számtalan bank adott ki váltót, s igen sokszor előfordult, hogy a papír tulajdonosa nem kapta meg, amikor szüksége lett volna rá, a jelzett ellenértéket. A gazdasági életben szükség volt olyan papírra, aminek az ellenértékét, valamilyen nemes ércben, valakik garantáltan biztosítják. Érdekes, hogy először a svéd parlament bízta meg a Reyksbankot ilyen garantált bankjegyek kinyomására. Itt száz százalékos ezüst fedezete volt a pénznek. Nem sokkal később a Bank of England kapott ilyen állami megbízást. A Lord Peelről elnevezett nevezetes törvény alapján azután már nem csak annyi pénzt bocsátottak ki, amennyire ércfedezet volt a trezorokban, hanem megnövelték ezt azzal az összeggel, ameny- nyivel az állam tartozott a banknak. A feladat mindig az volt, s ma is az, egyensúlyt teremteni a kinnlévő pénz, a bank ércfedezete, és az állami hitelek között.- Kossuth azonban, ha jól tudom, megtörte, csak egy rövid időre is, az Osztrák Nemzeti Bank pénzkibocsátó monopóliumát Magyarországon?- Mindenütt felborul az előbb emlegetett egyensúly háborúk esetén - a Bank of Eng- landnál is ez történt a napóleoni háborúk során -, mert az állam fedezetlen hiteleket vesz fel, hogy a hadikiadásokat fedezze. Kossuth számára is ilyen hadikiadások finanszírozására kellett a pénz, amit az Osztrák Banktól természetesen nem várhatott. Ezért a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot bízta meg a nevezetes Kossuth bankók kibocsátásával.- Az osztrákok Bécsből intézték a magyar pénzügyeket egészen a kiegyezésig?-Még egy ideig azután is. Nagyon elhúzódtak a tárgyalások, ahol a magyar felet mindig kitűnő felkészültségű személyek képviselték, akkor is, ha nem pénzügyi szakemberek voltak. (Pf.: Trefort Ágoston). Végül 1878-ban született a megegyezés az Osztrák-Magyar Bank létrehozásáról. Az alapító okirat szerint a kibocsátott pénz 2/5-ére kellett ércfedezetet biztosítani - ez 1892-ig ezüst, majd a nemzetközi feltételekhez igazodva, utána arany lett - míg a másik 3/5-re banki iratok biztosították a megfelelő fedezetet. Ha valamelyik fél, például a magyarok, még akartak bankjegyet nyomni, azt csak 5%-os kamatadóval tehették. Ez nagyon ügyes ötlet volt, és sokáig igen jól működött.-Ezek szerint a kiegyezés után az osztrák gazdaság legalább pénzügyileg korlátozta a magyart. De a minta az angol bankredszer volt.-Igen. 1892-ben tértek át az aranylapra, mint már erről szó esett, s ott aranyalapú volt már a pénz. Talán senki nem gondolná, hogy a két világháború között, legalábbis a harmincas évek második feléig, olyannyira az angol szisztéma volt az irányadó, hogy a Darányi-kormány idejéig állandó megfigyelője volt Pesten a Bank of Eng- landnak. Az első világháború után azonban, megvárva a békekötést, elég hosszú ideig tartott az „osztozkodás” az utódállamok között. Mindenesetre példaértékű lehet a most gazdaságilag szétváló Csehország és Szlovákia számára, hiszen akkor - igaz, Csehszlovákiaként - már meg kellett élniük egy ilyen osztozkodást. így lép színre azután az első könyv végén a „főszereplő” a Magyar Nemzeti Bank.- Végül is mire jó, kinek jó egy ilyen banktörténet?- Elsősorban az MNB-nek, hiszen ők rendelték meg. Szükségük van egy ilyen „névjegyre”, különösen ha elkészül a három kötet összesítéséből születő egykötetes idegen nyelvű változat. Merem remélni, hogy tanulságos és olvasmányos lesz ez a könyv a mintegy ötvenezer bankalkalmazott számára, akiknek hozzávetőleg a fele egyetemi diplomával rendelkezik. Fontos lehet a fiatal brókerek számára, de annyi színes, érdekes, kevéssé ismert történelmi esemény, - vagy annak részlete -, annyi fontos személyisége kerül elő a könyv lapjain, hogy érdeklődéssel forgathatja minden, a történelem iránt érdeklődő hazánk fia. Bernáth László
