Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-26 / 323. szám

1993. november 26., péntek Közélet aj Dunántúli napló 7 Katona­dolog? Meglepő személyi dönté­sek napjait éljük. Munkahe­lyi kollektívák, politikai el­lenlábasok háborognak a szakismeretek híján levő vezetők kinevezése ellen, a kormányzat egyik legmeg- nyerőbb szószólójaként is­mert államtitkár pedig azzal kommentálja az eseménye­ket: „Nem biztos, hogy az ilyenfajta szakértő-fetisizá- lás helyes...” Nincs új a nap alatt? Úgy tetszik, valóban nincs, hisz fölöttébb ismerős az érvelés. A szakértelmet, szakmai felkészültséget mellékes követelménynek tekintő ká­derpolitika gyakorlatát és következményeit az elmúlt évtizedekben megtapasz­talta az ország. Közös isme­retünk, hogy alkalmazása nemcsak gazdaságilag, ha­nem morálisan is káros; ér­vényesítése végső soron kedvezményezetteinek és magának a kurzusnak sem jó. Politikai érdemek minde- nekfelett? A hozzáértés, a szakmai rátermettség mel­lőzésének ugyanis az az ára, hogy megalapozatlan, rossz döntések születnek, zöld utat kapnak a politikai szél­kakasok, fölvirágzik a karri­erizmus, s a dilettáns irányí­tást megsínyli az intézmé­nyek működése. Az „ejtőernyős akciók” folytatódnak? Erre sajnos megvan minden esély, hi­szen a választásokig hátra­levő jó félévben alighanem újabb és újabb területeken folytatódik a „pártkatonák” előrenyomulása. De ez már talán nem intézhető el azzal, hogy katona-dolog ... Bajnok Zsolt Privatizálják A hamarosan esedékes brit vasútprivatizálás közben már a jövő év elején dobra kerül II. Erzsébet királynő magánvonata is. A 14 kocsiból álló pompás szerelvény magánmenedzsere évi 2,5 millió fontot kap majd a kormánytól a vonat működteté­sére és színvonalának fenntartá­sára. Hogy kijön-e a pénzből, az az ő dolga, de feladata nem lesz könnyű és szerzeményét nem reklámozhatja. A királyi vonat egy-egy kocsija 32 tonnás. Té­vékamerák és riasztóberendezé­sek hálózzák be az egész sze­relvényt, és infravörös sugarak leplezik le a hívatlan látogató­kat. Gáztámadás ellen extra szi­getelés és oxigénvezetékek ad­nak biztonságot. Most még a British Rail, a brit államvasutak 102 alkalmazottja készíti fel al­kalmanként a vonatot minden útjára. Számvetés előtt az Alpok-Adria Munkaközösség * Évforduló és fordulat Somogy tavaly ősszel vette át az Alpok-Adria Munkaközös­ség elnöki tisztét, a felső-auszt- ria Gmundenben. A tartományi kormányfők plenáris ülésének legjellemzőbb véleménye az volt, hogy a protokoláris ünne­pélyesség helyét a konkrét programokhoz kapcsolódó együttműködés vegye át. Miként felelt meg Somogy ennek az igénynek - kérdeztük dr. Gyenesei István, az Al­pok-Adria Munkaközösség el­nökét. Jelentős energiát fordítunk a Munkaközösség tevékenységé­nek hazai és nemzetközi meg­ismertetésére. Igyekszünk fel­pezsdíteni minden tartomány­ban a szakmai bizottságok, munkacsoportok tevékenységét és számos új programot is útjára bocsátottunk. Ilyen volt például az Alpok-Adria Kiállítás és Vá­sár, a gazdasági konfrencia és üzletember találkozó, az ifjúság bekapcsolása, kultúrális és sportversenyekkel, vagy aktív részvételünk a Közép-európai Kezdeményezés Kormányfői­nek budapesti ülésén. Ez utóbbi, valamint az Országgyűlés Kül­ügyi Bizottságának Somogy megyében tartott ülése is bizo­nyítja sikeres törekvésünket, hogy beépüljünk az ország bél­és külpolitikai rendszerébe.-Azt jelenti ez, hogy sikerült feloldani a kormányzati szer­vek, illetve szaktárcák részéről a bizalmatlanságot? Ha igaz, hogy az állam alul­ról felfelé építkezik, akkor az is igaz kell legyen, hogy a kor­mányzati külpolitikának fontos pillérei a regionális kapcsola­tok. Azt szeretnénk bebizonyí­tani e két év során, hogy nem csupán Európa jelenthet értéket Magyarország számára, de mi is lehetünk értékteremtők, érték- közvetítők Európa számára. Úgy is mondhatnom, hogy mi­közben mindenki Európába ké­szül, mi megkíséreljük Európát ide hozni.- Az Alpok-Adria 15 éves év­fordulója megünneplésének módjáról már Gmundenben több javaslat hangzott el. A leg­többen egy érdemi számvetésre késztető értekezletet javasoltak, elvetve az ünnepélyes formali­tásokat ...- Az Alpok-Adria november 25-26-i regionális kormányfői találkozóján nem csupán a tar­tományok vezetői, de az Európa Tanács, az Európai Régiók Gyűlésének vezetői mellett Göncz Árpád, Boross Péter és Kosáry Domokos is a jövőbe tekintés igényével készül hoz­zászólásra. Két fontos doku­mentumot is elfogadunk, így a másság iránti tolerancia szüksé­gességéről, illetve egy nyilatko­zatot Európa jövőjének alakítá­sáról. De remélhetőelg megerő­sítjük a Munkaközösség tevé­kenysége és szervezete megújí­tásának szükségességét is.-Megtudhatnánk valamit ez utóbbiról?- A nemzetközi, gazdasági és politikai mozgásokkal a lehe­tőleg nagyobb szinkronban lévő rugalmas szervezeti kereteket kívánunk létrehozni. Olyat, ahol az egységek mindig konkrét feladatra szerveződnek és azt végrehajtva akár meg is szűn­hetnek. Tesszük ezt azért, hogy ne ’’épüljenek” mozdíthatatlan elefántcsonttomyok, hogy az energia a tennivalókra összpon­tosuljon és ne az önmozgatásra fecsérlődjön. Megjegyzem ezt a logikát az élet más területén is lehetne alkalmazni.,-Amikor tavaly híre jött, hogy Somogy tölti majd be az elnöki tisztet, kétféle vélemény volt jellemző. Az egyik Somogy irigylésreméltó előnyeit feltéte­lezte, a másik szerint egy jól- hangzó titulusért nagy terheket kell majd vállalni.- Ez egy szívesen vállalt te­her, aminek Somogy számára nem kevés hozadéka lehet, de többlet energiát és munkát is kíván tőlünk. A számos esemény, a szer­vezet munkájának irányítása ebben az évben 18-20 millió fo­rintot emészt fel, ami nem ke­vés. De hozzáteszem, hogy eb­ből csak 7 millió forint terheli a költségvetésünket. A többit tá­mogatók, biztosítják szá­munkra. Az Alpok-Adria jelenléte megmozgatta sokak képzelőere­jét, megpezsdített szervezeteket és egy európai gondolkodást, követelményrendszert tehet magától érthetődővé. Ugyanak­kor bízom abban, hogy miután közel negyven millió embert magába foglaló térség figyelme fordult felénk, ennek előnyeit akkor is élvezi majd az egész megye, amikor már rég nem mi leszünk az Alpok-Adria köz­pontja. De számos példa van arra, amikor az ország más tájai profitálnak kapcsolatainkból, így az emlékezetes kiskunsági tűz megfékezésében az Al­pok-Adria katasztrófaelhárítási munkacsoportja révén jött létre kapcsolat az olasz helikopteres tűzoltóegységekkel. ­A fő cél, hogy a pozitív euró­pai folyamatoknak alakítói le- gyeünk és ne csupán szemlélői. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy az állammal való együtt­működés nélkül, kizárólag a ré­giók szintjén mozogva maxi­mum eljátszadozhatunk, de ér­demi eredményt nem tudunk felmutatni. Ezzel együtt is csak akkor sikerülhetnek elképzelé­seink, ha az egyes országok napi belső problémái fölé emel­kedve továbbra is képesek le­szünk meglátni a térség közös céljait - mondta befejezésül dr. Gyenesei István. Bíró Ferenc Prímagáz-részvények kötvényekért A Prímagáz részvényei kü­lönösen előnyös befektetésnek ígérkezik a kárpótoltak szá­mára. A kárpótlási jeggyel jegyzőknek a külföldi tulajdo­nos - a Pam Gas felajánlja, hogy a részvényt forgalomba- hozatali áron, 1300 forintért vá­sárolja meg. A cég vezetői szerint azon­ban az első magyar energia­részvény hosszú távon is jó be­fektetés lesz, mivel a vállat pénzügyi helyzete stabil. A Prímagáz az idén 6,9 milliárd forint árbevételre számít, nyere­sége megközelíti majd a 0,5 milliárd forintot. A társaság a jövő évtől 1,5 milliárd forintos beruházást tervez, ez 1994-ben kisebb nyereségvisszaeséssel jár, 1995-ben azonban a nyere­ség ismét visszaáll az ez évi szintre. A 3,2 milliárd forintos alap­tőke állami vagyonügynökségi tulajdonban lévő 49 százalékát értékesítik a nyilvános rész­vénykibocsátás útján. A közel 1,5 milliárd forint névértékű részvénycsomagot ennél maga­sabb üzleti áron hozzák forga­lomba: az ezer forintos névér­tékű részvényt 1300 forintért lehet megvenni. A részvények 20 százalékát, 640 ezer darab részvényt a kárpótoltaknak ajánlják fel. A jegyzés november 29-étől december 10-éig tart. Ezt köve­tően a cég kérelmezi a részvé­nyek bevezetését a Budapesti Értéktőzsdére és ezzel befeje­ződik a vállalat privatizációja. Kellenek a levelek? A koalíciós pártok parlamenti frakcióvezetői levelet írtak Göncz Árpádnak. A köztársa­sági elnök válaszlevelet írt ne­kik. Kellenek a levelek? Ha úgy tekintjük őket, mint a politizálás nyilvános eszközeit, amelyek révén íróik a lakosságot akarják tájékoztatni egy adott kérdésben elfoglalt álláspontjukról, akkor van értelmük. De ha a politikai erők a kapcsolatok hatékonyabb útjai-módjai helyett levelekkel üzengetnek egymásnak, akkor nem tekinthetjük azokat közéle­tünk egészséges megnyilvánu­lásainak. Mi lenne a vélemények-ellen- vélemények kifejtésének termé­szetesfóruma? Az, amit Kónya Imre, Csépe Béla és Böröcz Ist­ván írt: „Bármely politikai kér­désben - az eltérő vélemények kölcsönös tiszteletben tartása mellett - a párbeszéd az, amely az ellentétek tisztázásának esz­köze lehet, és erre a magunk ré­széről mindig nyitottak va­gyunk.” Az, amit Göncz Árpád, a párbeszédre való készséget üdvözölve, válaszolt: „Mint ed­dig, ezután is kész vagyok rá, hogy közvetítsek a különböző politikai erők között. Őszintén sajnálom, hogy ilyen irányú ko­rábbi kísérleteimnek sorozato­san elutasítás volt a sorsuk.” És az, amit a SZDSZ vezetői írtak: „Az SZDSZ ismét felkínálja a párbeszéd lehetőségét.” Most már csak az a kérdés: ha mindenki ezt akarja, miért nem ülnek közös asztalhoz egy kiadós eszmecserére? P. T. Ügynökök voltak-e az újságírók? Szabad György, a T. Ház el­nöke bejelentette: huszonkét rá­diós újságíró levélben tiltako­zott nála Mécs Imre (SZDSZ) országgyűlési képviselő azon kijelentése ellen, miszerint a rá­dió, a tévé és a távirati iroda sok szerkesztője korábban III/III-as ügyosztály „munkatársa” lett volna és kérték egyben hivata­los átvilágításukat is. A bejelen­tésre Kuncze Gábor, az SZDSZ frakcióvezetője is reagált. Kép­viselőtársai nevében elnézést kért az érintettektől és kijelen­tette, hogy nem azonosulnak Mécs Imre szerencsétlenül megfogalmazott indítványával. Bár az érintett maga is szeretett volna reagálni a házelnök sza­vaira, de a parlament nem adott módot a magyarázkodásra. Visszavonja a kijelentését? - kérdeztük Mécs Imrétől.-Gondolkodom ezen is, bár nem egészen úgy értettem, aho­gyan azt később maguk az érin­tettek tmagyarázták. Két indít­ványom volt: az egyikkel kap­csolatban elismerem, hogy nem volt szerencsés a fogalmazás, de biztos vagyok benne, hogy annak idején a rádió és televízió szerkesztőire igen nagy nyomás nehezedett, s ezért ez a munka­kör feltehetően fertőzöttebb volt minden másiknál. A módosító javaslatom úgy szólt, hogy ha valaki nem dolgozik kritikus beosztásban, akkor szükségte­len erre a vizsgálatra kötelezni. Kár lenne ily módon sok jó szakembert elveszteni, hagyni kellene őket dolgozni, hogy ezt az ügyet mielőbb ad acta lehes­sen tenni. A másik módosító javaslatom a nyomtatott sajtóról szólt. Azt állítom, hogy az Alkotmány el­veivel összeférhetetlen a sajtó munkatársaival kapcsolatban bármilyen kizáró rendelkezést alkalmazni. Az újságok vezető­inek szuverén joga munkatár­saik megválasztása.-Ön a törvényjavaslathoz 18 módosítást terjesztett be.-Egy módosító csomagter­vet, hiszen a javaslatok össze­függenek egymással. A törvény nem büntetni akar, hanem bizo­nyos tisztségekre való alkal­masságról beszél. Nevezetesen: alkalmas-e politikusnak, veze­tőnek az, aki zsarolható? Te­gyük fel, hogy valaki miniszter, vagy akárcsak mint külkeres­kedő külföldön tárgyal, tud-e objektiven dönteni, amikor ki van téve annak a veszélynek, hogy bármikor elé tehetik múlt­jának dokumentumait? Nyilván nem! Ezért alkalmatlanok ezek az emberek magas beosztásra.- Tehát ne is legyenek vá­laszthatók?- Ha vállalják, hogy a múlt­juk nyilvánosságra kerüljön, mint például Csurka István ese­tében, vagy miként Horn Gyula tette, ő maga mondta el, igenis pufajkás volt. Ha ennek ellenére megválasztják az állampolgá­rok, akkor miért ne volna vá­lasztható bárki? A választóknak joga, hogy azt válasszanak, akit akarnak, és ebben nem korlá­tozhatjuk őket. De feltétlenül ismerniük kell, hogy kit válasz­tanak!-Ön a saját kérelmű vizsgá­latra is javaslatot tett.- Szerintem nagyon sok problémát meg tudnánk oldani, ha mindenkinek joga volna arra, hogy becsületének védelmében egy negatív igazolványt kérjen, olyat, mint régebben az erkölcsi bizonyítvány volt. Ha bárki megvádolja, legyen módja elő­venni és bemutatni, hogy sem ügynök nem volt, jelentést sem írt és pénzt sem kapott. Ezzel megoldhatók volnának a pártok, az egyházak, a társadalmi egye­sületek problémái is. (koós) Szálkák Drága vizünk Családi házban lakó volt osz­tálytársam kérdezi: tudom-e, mennyibe kerül Pécsett az ivó­víz köbmétere?-Ha jól emlékszem, nyolc­vannégy forint - mondom nem épp határozottan, mert már jó ideje képtelen vagyok követni a kenyér, az áram, a gáz, a ben­zin, a cukor, a ... és a többi termék és szolgáltatás napi ár­mozgását, azaz áremelését.- Rosszul emlékszel, mert már 87,10 a köbmétere. De mennyibe kerül nekem, mint felhasználónak? Na, mit gon­dolsz, mennyibe?- Sajnos kemény a csapunk­ból kifolyó víz. Ezt azt jelenti, hogy az automata mosógépet csak vízkőoldóval lehet hasz­nálni, ha nem akarom, hogy idő előtt tönkremenjen a fűtőszála. A bojleremből is túlontúl gyak­ran kell eltávolíttatnom a víz­követ, a csapok is sűrűn javí­tásra szorulnak... Ha mindezt hozzáadom, tudod mennyibe kerül a víz köbmétere?! Mini­mum 130-150 forintba! Pécsett méregdrága a víz díja! Ideg-játék Még jó, hogy van otthon la- posreszelőm! Nagyobbik kislányom kapott egy Chip Game logikai játékot, azonnal megkért, próbáljuk ki. A függőleges sorok tetején lévő nyílásba kellene egymást váltva a parányi sárga és piros koron- gocskákat úgy beejteni, hogy azokból egymás mellett, felett, netán átlósan négy egyforma színű legyen. Az győz, akinek ez sikerül. Csak hát a korongocskák vi­lágért sem akartak a nyíláson beesni. Alaposan szemügyre véve azokat, észrevettem, hogy legtöbbjének soijás, azaz eldol- gozatlan az éle, ezért nem fér­nek be a nyílásba. Először a körmeimmel kapargattam, az­tán a már-már pityergő lány­kámtól elnézést kérve előbá­nyásztam a laposreszelőt és ne­kiálltam mind a negyvenhat ko­rong peremét reszelgetni. Sike­rült. Kislányom ezután elpáholt a logikai játékával. Én meg kí­nomban nevetve arra, gondol­tam, milyen jó logikai készség- fejlesztő ez a játék. És büszke voltam magamra, hogy rájöttem a megoldásra. Kérdések Olvasónk telefonon pana­szolta: az átalánydíjas javítási szerződését írásban 1993. de­cember 31-ével neki (is) fel­mondták a GELKA jogutód nélküli megszűnése miatt, meg­kérték, hogy az 1994. I. ne­gyedévre már ne fizessen. A panaszos kérdései: ha már több éve fizette az eleinte 150, aztán jóideje már a havi 300 fo­rint javítási átalánydíjat, miért vonták le az 1993. IV. negyed­évit is? Utólag ehhez csak any- nyit fűzhetek: mert december 31-éig még igénybe veheti ezt a szolgáltatást. (Ezt a 441-040-es telefonon tudtam meg.) Újabb kérdése: most, hogy megszűnik a GELKA (is), mi lesz vele, és azokkal, akik eddig a pénzükért az átalánydíjas szerződés nyúj­totta biztonsággal éltek? Érthetetlen A mozgáskorlátozottak Pécs városi titkárának monológja:-Nem, és nem értem, nem tudok rájönni miért oly meg- mozdíthatatlanok a mozgáskor­látozott sorstársaim? Hiába minden eddigi szervező munka, fáradozás, még mindig nem tu­dom, van-e igényük egyáltalán a közösségi életre, vagy ma­gukba zárkózva szenvedik sor­sukat, beérve az anyagi segít­séggel. Pedig de jó lenne össze­hozni őket klubéletre, gyógy­tornára, kirándulásra, kikapcso­lódásra!-Ott áll szinte teljesen ki­használatlanul a ház Szentdom- jánon. Örülök, hogy a gyógy­torna már dupla létszámra felfu­tott. A Kerekesszék Klub és Alapítvány a németektől kapott emelős mikrobuszt. Az idősek­nek van énekkara, kártyaklubja. Vasárnaponként 9-11 óra között gyógytornász várja a pécsi Ne­velési Központban egyéni hid­roterápiára és úszásra sorstársa­inkat. Karácsony és újév között előszilvesztert, december 15-én a pécsi IH-ban jótékonysági hangversenyt rendezünk.-Hiába is igyekszünk fel­mérni, hogy mire lenne szüksé­gük, milyen rendezvényre vágynak. Nincs rá igényük? Kimozdíthatatlanok? Vagy csak én csinálom rosszul a dolgot, netán türelmetlen vagyok? Tag­létszámunk közelíti az ezret, s jól tudom, ennél sokkal többen vannak. Hogyan, miként le­hetne őket összehozni? Hódíj Dühös vélemény a hirtelen jött havazás miatt:-Le kellett szurkolnunk a hatvan forintot, hogy beállhas­sunk a vásártéri parkolóba. Előttünk már szanaszét csúsz­káltak, farukat dobálták, vagy leragadtak az autók az eltakarí- tatlán hóban. Húztuk, vontuk, toltuk egymás járgányát, hogy kiszabadulhassunk. Azt mondja meg, minek szednek parkolási díjat, amikor a legelemibb felté­teleket sem biztosítják? Hogyan lehet ott parkolni, és főleg pén­zért, ahová még bejutni, beállni se lehet?! B. Murányi László 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents