Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-22 / 319. szám
1993. november 22., hétfő A mai nap üj Dunántúli napló 3 Film, színház és hús, mint darab Xantus János Balázs Béla-dí- jas filmrendező, az Eszkimó asszony fázik, a Hülyeség nem akadály, a Rocktérítő, a Szoba kiáltással című filmek alkotója. Az utóbbi időkben, tekintettel a magyar filmgyártás jelenlegi állapotaira, elsősorban különböző darabokat állít színpadra. Jelenleg a Pécsi Nemzeti Színházban egy kortárs francia szerző november 27-én bemutatásra kerülő művét rendezi. A munka szünetében beszélgettünk.-Mikor rendezte az utolsó játékfilmjét?-’89-ben vagy ’90-ben. Három éve nem tudtam filmet forgatni, és nem is látom egyelőre, mikor lesz együtt a pénz a következőre. A filmes szakmának ez a pillanat nagyon rossz, s nemcsak azért, mert szóba sem jöhet, hogy több pénz lenne. Az állami dotáció, ahogy eddig hívtuk, kifejezést sem nagyon divatos kiejteni a szánkon; egyáltalán nem divat ma a kultúrát támogatni, és főleg nem, azon belül, egy ilyen költséges ágat. Létezik egy ködkép, hogy tartsa el magát a filmgyártás, ami nonszensz, egyetlen kis ország filmgyártása sem tudja önmagát eltartani. Van ugyan valami csekély, nevetségessé zsugorodott állami forrás, de félő, ezt is meg fogják vonni, mondván, hogy semmiféle közvetlenül jelentkező hasznot nem hoz rövid távon.-Mi kell ahhoz, hogy valaki mégiscsak filmet csinálhasson? Szerencse, kiskapuk vagy egyéb?- Minden eszköz megengedett, és mindenki másképp csinálja.- Hány filmrendező van Magyarországon ?-Diplomás filmrendező úgy százhúsz körül.- Ez státuszt jelent?- Nem, most már nem. KapBeszélgetés Xantus János filmrendezővel Xantus János tunk egy szimbolikus összeget korábban, havonta, ami tulajdonképpen egyfajta munkanélküli segély volt. Ugyanis akkoriban sem dolgoztunk mindany- nyian, hiszen évente mindössze húsz film készült. A másik katasztrófa, ami a játékfilmgyártást sújtja, a televízió mai állapota. A televízió életképesebb filmgyártások esetében is a játékfilmgyártásnak olyan bázisa és háttere, amely nélkül az nem képzelhető el. Korábban az MTV is a filmgyártás mögött állt, egyrészt úgy, hogy a saját produkcióihoz bérelte a filmgyári berendezéseket, embereket, részben mint koprodukciós partner. Néhány éve a televízió a politikai harcok kizárólagos Fotó: Läufer László színterévé vált, a kreatív munka pedig kiszorult onnan.- Gondolom, főleg kommersz darabokat forgatnak.-Azt is nagyon keveset. Nincs pénz, nincs szabadság, senki nem mer döntéseket hozni, lehetőleg ne történjen semmi. Gyakorlatilag olyan a televízió, mintha nem lenne, a nézőnek is, a filmesnek meg főleg.- Van-e ebben a helyzetben valamiféle megoldás? Hiszen a helyzet nem fog ugrásszerűen javulni.- Nem tudok most stratégiával és taktikával előállni, hogyan lehetne a magyar filmgyártást megmenteni, de talán nem is megmenteni kéne. Inkább hagyni, hogy a magyar film megmentse az országot. Csak ahhoz az kellene, hogy legyen. Weöres Sándor mondta, hogy a kultúrát támogatni olyan, mintha azt mondanánk, hogy Istent támogatjuk. Fel kellene ismerni a film jelentőségét, szerepét, rá kéne végre jönni, hogy nem az azonnali haszon- szerzésről szól az élet, hanem másról is; ennek egyenes következménye lenne egy olyan intézkedés-láncolat, amelynek egyik legfontosabb eleme lehetne például az, ami most szűnik meg, hogy alapítványi célú kiadásokat le lehet írni az adóból. Egyáltalán, ha a filmgyártásra fordított pénzt előnyösen lehetne leírni az adóból, akkor talán lenne magyar film. Lehetővé kellene tenni azt, hogy privát pénzek is be tudjanak áramolni a filmgyártásba. És fel kellene ismernie a kormánynak vagy a parlamentnek, hogy a film hosszabb távon nagyon megtérülő befektetés.- Csak hát a politika manapság egyre inkább rövid távon gondolkodik.- Sajnos, nem tapasztalok semmiféle nagyvonalúságot, semmiféle előrelátást vagy tágas horizontot vagy perspektivikus gondolkodást, akármerre is nézek.- Ön a Rockszínházban rendezett és fog rendezni darabokat, illetve most Pécsett egy kortárs francia szerző művét. Mi a különbség a film és a színház között a rendező oldaláról?- Sok különbség van, talán a legkellemesebb, amely a színházjavára billenti a mérleget az, hogy a tapasztalatok szerint, arányaiban, a színházi tevékenységben több a kreatív munka, mint a filmkészítésben. Ez nyilván összefügg azzal, hogy egy film elkészítése az utóbbi harminc évben egyre nehezebb, egyre kilátástalanabb. Egyre inkább a rendezőnek kell keresztülvernie azt, hogy a filmje elkészüljön. A színészekkel folytatott munka már elenyészően kevés. Mindent fölemésztenek az anyagiak és a technikai, szervezési erőfeszítések. Ezzel szemben ez az arány a színházban sokkal kedvezőbb. Az itt eltöltött idő nagyobbik része a kreatív munka. Különbség még a színházi premier könyörtelen időpontja, amin egy centit sem lehet mozdítani. A filmkészítés folyamatában nincs egyetlen határidő sem, amin ne lehetne változtatni. Itt, a színházban mese nincs, a premier az premier. Ez részben kínzó, részben meg inspirativ.- Hallhatnánk valamit a pécsi rendezésről?- Ez Jean-Daniel Magnin barátom harmadik színpadi műve, Húsdarab avagy a tékozló fiú visszatérése a címe. A szerzővel már öt éve dolgozom, több forgatókönyvet írtunk együtt. Ez egy ’86-ban írt műve, amire most figyeltek föl Franciaországban, nagy sikerrel mutatták be nyáron az avignoni fesztiválon. Aztán műsorára tűzte a Theatre de la Bastille, és szép sikerrel játszották. Én ezt a darabot, amely egy színműírónak a lelkiismeretes és vérével írott munkája, amelyben a nyelvet nagyon szabadon és kreatív módon használja, Párizsban láthattam. Akkor éreztem meg, milyen erő van benne. Le kellett fordítanom, hogy megismerhessem a szöveget. A fordítás élvezetes, kalandos és kemény munka volt, mint ahogy a próbák sorozata is. Cseri László Életmű-kiállítás a Rácz Aladár Közösségi Házban Fenyves József naiv festő életmű kiállítása nyílt meg pénteken Pécsett, a Rácz Aladár Közösségi Házban. A letiszult színek és formák láttán elcsodálkozik az ember, hogyan tanult meg ez a ma 65 éves cigányember így festeni. Milyen hatalmas belső utat jár be az, aki egy gilvánfai putriból indul azzal a céllal, hogy megfesse a cigányság történetét. Fenyvesi Józseffel a megnyitó előtti percekben beszélgettünk. Kérte, feltétlenül említsem meg a cigányság mai nehéz helyzetét is, majd a rajzolásra terelődött a szó. Az első ecsetet egy gilvánfai tanító, Faluhelyi József adta a már felnőtt cigányember kezébe. Később egy másik tanító „pöc- centette fel”; mi az az olajfesték, és mi a tempera Közben megérkezett Lantos Ferenc Munkácsy-díjas festőművész, akit Fenyvesi József nagy örömmel és szeretettel üdvözölt. Évekig járt be Pécsre a Lantos Ferenc vezette vizuális Megváltoznak a budapesti tudakozó számai November 22-étől megváltozik néhány közérdekű tudakozó távhívási száma Budapesten - közölte az MTI-vel a Matáv Rt. központi tudakozójának munkatársa. Ezek szerint hétfőtől a fővárosi közületi és egyéni előfizetők telefonszámai iránt a 1170-170-es telefonszámon lehet érdeklődni. A vidéki előfizetőkét a 267-3333-on, míg a nemzetközi tudakozót a 267-5555-ös tárcsázásával lehet felhívni, így központi ébresztést hétfőtől a 266-4422-es számon lehet kérni. A faxon való tudakozódás a 266-4545-ön oldható meg. Nem változik az üzenetközvetítő száma, marad a 117-0155. műhely foglalkozásaira. Szakmai fejlődésében meghatározó jelentőségű volt ez a találkozás. Negyvennégy éves korában állította ki először képeit Gilván- fán. Azóta Magyarmecskére költözött, több kiállításon vett részt, alkotásai többek között a budapesti Naiv Művészek Múzeumában is megtalálhatók. A képek egy idilli, rég elvesztett természeti világba való vágyódásról szólnak, ahol az emberek jól érzik magukat és szeretik egymást. A festmények egyszerűek, tiszták és hitelesek. Megnyitójában Lantos Ferenc is Fenyvesi József következetes emberi tartását emelte ki. „Neki nem kell a napi politikai csatározásokra figyelni, szándékai a lelke mélyén alakultak ki, és öntörvényűén, belülről kifelé fejlődnek.” A megnyitón a kővágószőlősi Fekete Kalap együttes működött közre. P.E. Egy régen elvesztett idilli világot idéznek Fenyvesi József képei Fotó: Läufer L. Növekszik a munkajogi perek száma A munkajogi perek száma jelentősen megnőtt az utóbbi években: az Igazságügyi Minisztérium közelmúltban készített kimutatása szerint a munkaügyi bíróságokhoz 1990-ben 20 959 ügy, 1991-ben 28 253 ügy, 1992-ben pedig 31 319 ügy érkezett. Bár több pert sikerült befejezni, számuk elmaradt a beérkezett ügyekétől. Előnytelenül változott az eljárások időtartama is: az 1980-as években a munkaügyi bíróságok a perek nagyobb részét 1-3 hónap alatt befejezték, 1992-ben már 3-6, illetve 6-12 hónap kellett az ügyek több mint a felének elbírálásához, tavaly pedig mintegy 1600 esetben haladta meg az egy évet az eljárás időtartama. Megalakult a Betegszállítók Országos Szövetsége Miközben a Népjóléti Minisztériumban dolgoznak a betegszállításról szóló rendeletén, az Egészségbiztosítási Önkormányzat pedig a közeli napokban tárgyal a mentésügy és a betegszállítás finanszírozási lehetőségeiről, az országban működő mintegy 30 szolgálat közül 18 vasárnap Budapesten megalakította a Betegszállítók Országos Szövetségét. A szervezet szerepét, céljait az alakuló ülést követően sajtótájékoztatón ismertették. Eszerint a szövetség alapvető célja, hogy tagjainak összefogásával biztosítékot, mintegy védjegyet nyújtson a korrekt beteg- szállításhoz. Megvásárolt adósságok Az eddigi kedvező tapasztalatok alapján a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank további mintegy 50 cég adósságainak megvételét fontolgatja - tájékoztatta Bányai Miklós, az MBFB vezérigazgatója az MTI-t. Az MBFB-hez a tavalyi hitelkonszolidáció által érintett cégek közül 56 adósságait vásárolta meg egy speciális szerződés alapján a Pénzügyminisztériumtól. Ezek közül eddig 10 cég reorganizációja jutott, el addig, hogy rendezték a vállalatokkal szembeni követeléseket. Nemzetközi fegyver- kiállítás Budapesten Huszonegy ország 176 vállalata jelezte részvételét az első budapesti nemzetközi fegyver- kiállításon, hivatalos nevén a I. Közép-európai Védelmi Berendezések és Légügyi Szakkiállításon. A bemutatót - amelyet Für Lajos honvédelmi miniszter nyit meg - november 24-e és 27-e között rendezik meg a BNV területén, az A pavilonban. Számos érdekesség között az oroszok bemutatják a korábban a KGB által használt, szupertitkos eszközök egy részét is. A Megyei Könyvtár állománygyarapítási gondjairól őszintén örülünk annak, hogy a Dunántúli Napló, mint a megye lakosságának kulturális ellátásáért is felelősséget érző közszolgálati médium, november 19-i számában rávilágított azokra a gondokra, melyekkel a Baranya Megyei Könyvtárnak is szembe kell néznie, ha a folyamatosan megjelenő könyvekből és más dokumentumokból válogatva - rendeltetésének megfelelően - gyarapítani kívánja állomány át.Ter- mészetesnek tartjuk azt is, hogy az újságíró a dokumentum-beszerzés napi feladataiért felelős munkatársunknál tájékozódott. Neki ugyanis, jóllehet bizonyára tisztában van az „objektív nehézségekkel”, mindenekelőtt az a gondja, hogy az évi beszerzésre előirányzott - a folyó árakhoz és az olvasói igényekhez képest magasnak aligha mondható - összeg elfogyni látszik, ugyanakkor nyilván nem lehet eltekinteni az év hátralévő részében megjelenő illetve beérkező alapművek megvásárlásától. (A bizonyos beszerzésekről való lemondás fájdalma persze mindenképpen napi élménye a gyarapítással foglalkozó könyvtárosnak, mégha ennek a szemléltetésére, kivált a szó- banforgó intézménytípus esetében, nem is a cikkben említett görög-magyar Arisztotelész a legmegfelelőbb.) Örömünkbe azért némi üröm is vegyül, olvasva a cikk néhány - talán kölcsönös félreértésből eredő - megállapítását illetve adatát. Közülük kettő feltétlenül helyesbítésre szorul. Az egyik: az olvasóforgalomból származó bevételünk (beirakozási díj, késedelmi díj) az ilyen szempontból „csúcsidőnek” számító szeptember hónapban is 50 ezer forinttal kevesebb volt a cikkben szereplő 140 ezer forintnál. (A nekünk korántsem kedves késedelmi díjakról egyébként szívesen lemondanánk!) S hogy még ez az ösz- szeg sem szolgálhatta - közvetlenül - az állománygyarapítási keret növelését, arról nem jól képzett „gazdaságisaink” tehetnek, hanem egy sereg rendkívüli megoldást igénylő probléma. Csak egy példa: valamennyi - bérelt - külső raktárunkat „privatizálták”, s bár az újabb „bérlemény” megfelelőbb, jóval drágább, és persze a költözködés is sok pénzbe került. (Az ÁFA-emelést s a közüzemi díjak emelkedését, lévén nemcsak a mi problémánk, csupán zárójelben említjük.) Befejezésül még egy, korántsem csupán tiszteletkörnek szánt helyesbítés. Nyilatkozó munkatársunkkal ellentétben ugyanis mi nem csupán reménykedünk abban, hogy a fenntartó megyei önkormányzat a magáénak érzi gondjainkat, hanem bizonyosak vagyunk a további együttérző gondoskodásban. Jóllehet az ő helyzetük sem irigylésre méltó, mind a Közgyűlés mind az illetékes bizottság legutóbbi állásfoglalásai feljogosítanak bennünket a bizakodásra. Mindehhez persze az is kell, hogy a magunk eszközeivel, a magunk házatáján is mindent megtegyünk azért, hogy a könyvtár (és a könyvtárépület) „működtetésére” szolgáló nem kevés (de nem is túl sok) pénzből minél több jusson állománygyarapításra és általában a szolgáltatásokra. Surján Miklós könyvtárigazgató ✓ I