Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-22 / 319. szám

1993. november 22., hétfő A mai nap üj Dunántúli napló 3 Film, színház és hús, mint darab Xantus János Balázs Béla-dí- jas filmrendező, az Eszkimó asszony fázik, a Hülyeség nem akadály, a Rocktérítő, a Szoba kiáltással című filmek alkotója. Az utóbbi időkben, tekintettel a magyar filmgyártás jelenlegi ál­lapotaira, elsősorban különböző darabokat állít színpadra. Jelen­leg a Pécsi Nemzeti Színházban egy kortárs francia szerző no­vember 27-én bemutatásra ke­rülő művét rendezi. A munka szünetében beszélgettünk.-Mikor rendezte az utolsó játékfilmjét?-’89-ben vagy ’90-ben. Há­rom éve nem tudtam filmet for­gatni, és nem is látom egyelőre, mikor lesz együtt a pénz a kö­vetkezőre. A filmes szakmának ez a pillanat nagyon rossz, s nemcsak azért, mert szóba sem jöhet, hogy több pénz lenne. Az állami dotáció, ahogy eddig hív­tuk, kifejezést sem nagyon diva­tos kiejteni a szánkon; egyáltalán nem divat ma a kultúrát támo­gatni, és főleg nem, azon belül, egy ilyen költséges ágat. Létezik egy ködkép, hogy tartsa el magát a filmgyártás, ami nonszensz, egyetlen kis ország filmgyártása sem tudja önmagát eltartani. Van ugyan valami csekély, nevetsé­gessé zsugorodott állami forrás, de félő, ezt is meg fogják vonni, mondván, hogy semmiféle köz­vetlenül jelentkező hasznot nem hoz rövid távon.-Mi kell ahhoz, hogy valaki mégiscsak filmet csinálhasson? Szerencse, kiskapuk vagy egyéb?- Minden eszköz megenge­dett, és mindenki másképp csi­nálja.- Hány filmrendező van Ma­gyarországon ?-Diplomás filmrendező úgy százhúsz körül.- Ez státuszt jelent?- Nem, most már nem. Kap­Beszélgetés Xantus János filmrendezővel Xantus János tunk egy szimbolikus összeget korábban, havonta, ami tulaj­donképpen egyfajta munkanél­küli segély volt. Ugyanis akko­riban sem dolgoztunk mindany- nyian, hiszen évente mindössze húsz film készült. A másik ka­tasztrófa, ami a játékfilmgyár­tást sújtja, a televízió mai álla­pota. A televízió életképesebb filmgyártások esetében is a já­tékfilmgyártásnak olyan bázisa és háttere, amely nélkül az nem képzelhető el. Korábban az MTV is a filmgyártás mögött állt, egyrészt úgy, hogy a saját produkcióihoz bérelte a film­gyári berendezéseket, embere­ket, részben mint koprodukciós partner. Néhány éve a televízió a politikai harcok kizárólagos Fotó: Läufer László színterévé vált, a kreatív munka pedig kiszorult onnan.- Gondolom, főleg kommersz darabokat forgatnak.-Azt is nagyon keveset. Nincs pénz, nincs szabadság, senki nem mer döntéseket hozni, lehetőleg ne történjen semmi. Gyakorlatilag olyan a televízió, mintha nem lenne, a nézőnek is, a filmesnek meg fő­leg.- Van-e ebben a helyzetben valamiféle megoldás? Hiszen a helyzet nem fog ugrásszerűen javulni.- Nem tudok most stratégiá­val és taktikával előállni, ho­gyan lehetne a magyar film­gyártást megmenteni, de talán nem is megmenteni kéne. In­kább hagyni, hogy a magyar film megmentse az országot. Csak ahhoz az kellene, hogy le­gyen. Weöres Sándor mondta, hogy a kultúrát támogatni olyan, mintha azt mondanánk, hogy Istent támogatjuk. Fel kel­lene ismerni a film jelentőségét, szerepét, rá kéne végre jönni, hogy nem az azonnali haszon- szerzésről szól az élet, hanem másról is; ennek egyenes kö­vetkezménye lenne egy olyan intézkedés-láncolat, amelynek egyik legfontosabb eleme le­hetne például az, ami most szű­nik meg, hogy alapítványi célú kiadásokat le lehet írni az adó­ból. Egyáltalán, ha a filmgyár­tásra fordított pénzt előnyösen lehetne leírni az adóból, akkor talán lenne magyar film. Lehe­tővé kellene tenni azt, hogy pri­vát pénzek is be tudjanak ára­molni a filmgyártásba. És fel kellene ismernie a kormánynak vagy a parlamentnek, hogy a film hosszabb távon nagyon megtérülő befektetés.- Csak hát a politika manap­ság egyre inkább rövid távon gondolkodik.- Sajnos, nem tapasztalok semmiféle nagyvonalúságot, semmiféle előrelátást vagy tá­gas horizontot vagy perspekti­vikus gondolkodást, akármerre is nézek.- Ön a Rockszínházban ren­dezett és fog rendezni darabo­kat, illetve most Pécsett egy kor­társ francia szerző művét. Mi a különbség a film és a színház között a rendező oldaláról?- Sok különbség van, talán a legkellemesebb, amely a szín­házjavára billenti a mérleget az, hogy a tapasztalatok szerint, arányaiban, a színházi tevé­kenységben több a kreatív munka, mint a filmkészítésben. Ez nyilván összefügg azzal, hogy egy film elkészítése az utóbbi harminc évben egyre ne­hezebb, egyre kilátástalanabb. Egyre inkább a rendezőnek kell keresztülvernie azt, hogy a filmje elkészüljön. A színé­szekkel folytatott munka már elenyészően kevés. Mindent fölemésztenek az anyagiak és a technikai, szervezési erőfeszíté­sek. Ezzel szemben ez az arány a színházban sokkal kedvezőbb. Az itt eltöltött idő nagyobbik része a kreatív munka. Különb­ség még a színházi premier kö­nyörtelen időpontja, amin egy centit sem lehet mozdítani. A filmkészítés folyamatában nincs egyetlen határidő sem, amin ne lehetne változtatni. Itt, a színházban mese nincs, a premier az premier. Ez részben kínzó, részben meg inspirativ.- Hallhatnánk valamit a pé­csi rendezésről?- Ez Jean-Daniel Magnin ba­rátom harmadik színpadi műve, Húsdarab avagy a tékozló fiú visszatérése a címe. A szerzővel már öt éve dolgozom, több for­gatókönyvet írtunk együtt. Ez egy ’86-ban írt műve, amire most figyeltek föl Franciaor­szágban, nagy sikerrel mutatták be nyáron az avignoni fesztivá­lon. Aztán műsorára tűzte a Theatre de la Bastille, és szép sikerrel játszották. Én ezt a da­rabot, amely egy színműírónak a lelkiismeretes és vérével írott munkája, amelyben a nyelvet nagyon szabadon és kreatív módon használja, Párizsban lát­hattam. Akkor éreztem meg, milyen erő van benne. Le kellett fordítanom, hogy megismerhes­sem a szöveget. A fordítás élve­zetes, kalandos és kemény munka volt, mint ahogy a pró­bák sorozata is. Cseri László Életmű-kiállítás a Rácz Aladár Közösségi Házban Fenyves József naiv festő életmű kiállítása nyílt meg pén­teken Pécsett, a Rácz Aladár Kö­zösségi Házban. A letiszult szí­nek és formák láttán elcsodálko­zik az ember, hogyan tanult meg ez a ma 65 éves cigányember így festeni. Milyen hatalmas belső utat jár be az, aki egy gilvánfai putriból indul azzal a céllal, hogy megfesse a cigányság történetét. Fenyvesi Józseffel a megnyitó előtti percekben beszélgettünk. Kérte, feltétlenül említsem meg a cigányság mai nehéz helyzetét is, majd a rajzolásra terelődött a szó. Az első ecsetet egy gilvánfai tanító, Faluhelyi József adta a már felnőtt cigányember kezébe. Később egy másik tanító „pöc- centette fel”; mi az az olajfesték, és mi a tempera Közben megérkezett Lantos Ferenc Munkácsy-díjas festő­művész, akit Fenyvesi József nagy örömmel és szeretettel üd­vözölt. Évekig járt be Pécsre a Lantos Ferenc vezette vizuális Megváltoznak a budapesti tudakozó számai November 22-étől megválto­zik néhány közérdekű tudakozó távhívási száma Budapesten - közölte az MTI-vel a Matáv Rt. központi tudakozójának munka­társa. Ezek szerint hétfőtől a fő­városi közületi és egyéni előfize­tők telefonszámai iránt a 1170-170-es telefonszámon le­het érdeklődni. A vidéki előfize­tőkét a 267-3333-on, míg a nem­zetközi tudakozót a 267-5555-ös tárcsázásával lehet felhívni, így központi ébresztést hétfőtől a 266-4422-es számon lehet kérni. A faxon való tudakozódás a 266-4545-ön oldható meg. Nem változik az üzenetközvetítő száma, marad a 117-0155. műhely foglalkozásaira. Szak­mai fejlődésében meghatározó jelentőségű volt ez a találkozás. Negyvennégy éves korában állította ki először képeit Gilván- fán. Azóta Magyarmecskére köl­tözött, több kiállításon vett részt, alkotásai többek között a buda­pesti Naiv Művészek Múzeu­mában is megtalálhatók. A képek egy idilli, rég el­vesztett természeti világba való vágyódásról szólnak, ahol az emberek jól érzik magukat és szeretik egymást. A festmények egyszerűek, tiszták és hitelesek. Megnyitójában Lantos Ferenc is Fenyvesi József következetes emberi tartását emelte ki. „Neki nem kell a napi politikai csatá­rozásokra figyelni, szándékai a lelke mélyén alakultak ki, és ön­törvényűén, belülről kifelé fej­lődnek.” A megnyitón a kővágószőlősi Fekete Kalap együttes műkö­dött közre. P.E. Egy régen elvesztett idilli világot idéznek Fenyvesi József képei Fotó: Läufer L. Növekszik a munkajogi perek száma A munkajogi perek száma je­lentősen megnőtt az utóbbi években: az Igazságügyi Mi­nisztérium közelmúltban készí­tett kimutatása szerint a munka­ügyi bíróságokhoz 1990-ben 20 959 ügy, 1991-ben 28 253 ügy, 1992-ben pedig 31 319 ügy érkezett. Bár több pert sike­rült befejezni, számuk elmaradt a beérkezett ügyekétől. Előnyte­lenül változott az eljárások idő­tartama is: az 1980-as években a munkaügyi bíróságok a perek nagyobb részét 1-3 hónap alatt befejezték, 1992-ben már 3-6, illetve 6-12 hónap kellett az ügyek több mint a felének elbí­rálásához, tavaly pedig mintegy 1600 esetben haladta meg az egy évet az eljárás időtartama. Megalakult a Betegszállítók Országos Szövetsége Miközben a Népjóléti Mi­nisztériumban dolgoznak a be­tegszállításról szóló rendeletén, az Egészségbiztosítási Önkor­mányzat pedig a közeli napok­ban tárgyal a mentésügy és a be­tegszállítás finanszírozási lehe­tőségeiről, az országban mű­ködő mintegy 30 szolgálat kö­zül 18 vasárnap Budapesten megalakította a Betegszállítók Országos Szövetségét. A szer­vezet szerepét, céljait az ala­kuló ülést követően sajtótájé­koztatón ismertették. Eszerint a szövetség alapvető célja, hogy tagjainak összefogásával biztosítékot, mintegy védje­gyet nyújtson a korrekt beteg- szállításhoz. Megvásárolt adósságok Az eddigi kedvező tapaszta­latok alapján a Magyar Befekte­tési és Fejlesztési Bank további mintegy 50 cég adósságainak megvételét fontolgatja - tájé­koztatta Bányai Miklós, az MBFB vezérigazgatója az MTI-t. Az MBFB-hez a tavalyi hitelkonszolidáció által érintett cégek közül 56 adósságait vásá­rolta meg egy speciális szerző­dés alapján a Pénzügyminiszté­riumtól. Ezek közül eddig 10 cég reorganizációja jutott, el ad­dig, hogy rendezték a vállala­tokkal szembeni követeléseket. Nemzetközi fegyver- kiállítás Budapesten Huszonegy ország 176 válla­lata jelezte részvételét az első budapesti nemzetközi fegyver- kiállításon, hivatalos nevén a I. Közép-európai Védelmi Beren­dezések és Légügyi Szakkiállí­táson. A bemutatót - amelyet Für Lajos honvédelmi miniszter nyit meg - november 24-e és 27-e között rendezik meg a BNV területén, az A pavilon­ban. Számos érdekesség között az oroszok bemutatják a koráb­ban a KGB által használt, szu­pertitkos eszközök egy részét is. A Megyei Könyvtár állománygyarapítási gondjairól őszintén örülünk annak, hogy a Dunántúli Napló, mint a megye lakosságának kulturális ellátásáért is felelősséget érző közszolgálati médium, novem­ber 19-i számában rávilágított azokra a gondokra, melyekkel a Baranya Megyei Könyvtár­nak is szembe kell néznie, ha a folyamatosan megjelenő köny­vekből és más dokumentu­mokból válogatva - rendelteté­sének megfelelően - gyarapí­tani kívánja állomány át.Ter- mészetesnek tartjuk azt is, hogy az újságíró a dokumen­tum-beszerzés napi feladataiért felelős munkatársunknál tájé­kozódott. Neki ugyanis, jólle­het bizonyára tisztában van az „objektív nehézségekkel”, mindenekelőtt az a gondja, hogy az évi beszerzésre elő­irányzott - a folyó árakhoz és az olvasói igényekhez képest magasnak aligha mondható - összeg elfogyni látszik, ugyan­akkor nyilván nem lehet elte­kinteni az év hátralévő részé­ben megjelenő illetve beérkező alapművek megvásárlásától. (A bizonyos beszerzésekről való lemondás fájdalma persze mindenképpen napi élménye a gyarapítással foglalkozó könyvtárosnak, mégha ennek a szemléltetésére, kivált a szó- banforgó intézménytípus ese­tében, nem is a cikkben említett görög-magyar Arisztotelész a legmegfelelőbb.) Örömünkbe azért némi üröm is vegyül, olvasva a cikk néhány - talán kölcsönös fél­reértésből eredő - megállapí­tását illetve adatát. Közülük kettő feltétlenül helyesbítésre szorul. Az egyik: az olvasó­forgalomból származó bevéte­lünk (beirakozási díj, kése­delmi díj) az ilyen szempont­ból „csúcsidőnek” számító szeptember hónapban is 50 ezer forinttal kevesebb volt a cikkben szereplő 140 ezer fo­rintnál. (A nekünk korántsem kedves késedelmi díjakról egyébként szívesen lemonda­nánk!) S hogy még ez az ösz- szeg sem szolgálhatta - köz­vetlenül - az állománygyara­pítási keret növelését, arról nem jól képzett „gazdaságisa­ink” tehetnek, hanem egy se­reg rendkívüli megoldást igénylő probléma. Csak egy példa: valamennyi - bérelt - külső raktárunkat „privatizál­ták”, s bár az újabb „bérle­mény” megfelelőbb, jóval drágább, és persze a költözkö­dés is sok pénzbe került. (Az ÁFA-emelést s a közüzemi dí­jak emelkedését, lévén nem­csak a mi problémánk, csupán zárójelben említjük.) Befejezésül még egy, ko­rántsem csupán tiszteletkör­nek szánt helyesbítés. Nyilat­kozó munkatársunkkal ellen­tétben ugyanis mi nem csupán reménykedünk abban, hogy a fenntartó megyei önkormány­zat a magáénak érzi gondjain­kat, hanem bizonyosak va­gyunk a további együttérző gondoskodásban. Jóllehet az ő helyzetük sem irigylésre méltó, mind a Közgyűlés mind az illetékes bizottság leg­utóbbi állásfoglalásai feljogo­sítanak bennünket a bizako­dásra. Mindehhez persze az is kell, hogy a magunk eszközei­vel, a magunk házatáján is mindent megtegyünk azért, hogy a könyvtár (és a könyv­tárépület) „működtetésére” szolgáló nem kevés (de nem is túl sok) pénzből minél több jusson állománygyarapításra és általában a szolgáltatá­sokra. Surján Miklós könyvtárigazgató ✓ I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents