Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-22 / 319. szám
1993. november 19., péntek Háttér aj Dunántúli napló 11 A kormányfői poszt várományosairól - dióhéjban Antall József, Kuncze Gábor, Orbán Viktor, dr. Surján László, Torgyán József A politikai szokásjog szerint a mandátumokért versengő pártok előre bejelentik, hogy saját soraikból kit állítanának a miniszterelnöki posztra. Néhány párt már megnevezte jelöltjét a végrehajtó hatalom élére, az MDF - ha még nem is hivatalosan - de nem hagy kétséget Antall József jelölését illetően, más pártok szerint még nem jött el a jelöltállítás ideje. Az alábbiakban rövid portrét adunk azokról, akik ebben az összefüggésben a hírekben szerepelnek. * Antall József (Magyar Demokrata Fórum) 61 éves; a budapesti Piarista Gimnáziumban érettségizett, majd az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen történelem-magyar nyelv és irodalom tanári valamint levéltárosi, könyvtárosi és múzeológusi diplomát szerzett. Az Eötvös József főgimnázium tanáraként kezdett dolgozni; 1956 elején bekapcsolódott a diákmegmozdulásokba, majd a forradalom aktív résztvevője volt. 1957-ben letartóztatták, röviddel utóbb kiszabadult, s áthelyezték a Toldy gimnáziumba. 1959-ben eltiltották a tanítástól. Történészként orvostörténelemmel foglalkozott; a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban munkatársaként kezdte szakmai Antalitól Torgyánig pályáját; később a múzeum főigazgatója lett. Az MDF tevékenységébe 1988-ban kapcsolódott be; a kerékasztal tárgyalásokon aktív szerepet játszott. A párt II. Országos gyűlésén választották az MDF elnökévé. Parlamenti mandátumát pártjának budapesti listáján szerezte meg. * Kuncze Gábor (Szabad Demokraták Szövetsége) 43 éves; édesapja Várpalotán belgyógyász főorvos, kórházigazgató. A kecskeméti Piarista Gimnáziumban érettségizett. Előbb az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskolán szerzett mélyépítési üzemmérnöki, majd az ELTE-n iparszervezési-veze- tési diplomát. Szakmájában több helyen dolgozott - amikor képviselővé választották, az ÉPGÉPTERV gazdasági igazgatója volt. Szigetszentmikló- son az SZDSZ támogatásával, de akkor még nem tagjaként, a második fordulóban nyerte el a mandátumot. 1992 augusztusában lépett be az SZDSZ-be, amelynek jelenleg parlamenti frakcióvezetője. A párton belül a Szabadelvű Kör tagja. Orbán Viktor (FIDESZ) 30 éves; Székesfehérvárott, a Teleki Blanka gimnázium angol tagozatán érettségizett, az ELTE Állam- és Jogtudományi karán szerzett diplomát. Első munkahelyén, a Mezőgazdasági Minisztérium Vezetőképző Intézetében szociológiai gyakornok volt. 1989 szeptemberétől ösztöndíjjal Oxfordban, a Benb- rouce College-ben az angol liberális politika történetével foglalkozott. Alapító tagja volt a Bíbó István kollégiumnak, s azon belül közreműködött a szakkollégium társadalomelméleti folyóiratának, a Századvég-nek a kiadásában, amelynek ma is szerkesztője. 1988-ban alapító tagja, később szóvivője, jelenleg pedig elnöke a FI- DESZ-nek. Résztvevője volt a kerékasztal-tárgyalásoknak. A 90-es választásokon fővárosi - XIX-XX. kerületi - választó- körzetben második lett, s a FIDESZ Pest megyei listáján került be a parlamentbe. % Dr. Surján László (KDNP) 52 éves. Édesapja orvos, a magyar cserkészmozgalom egyik vezetője. A budapesti Piarista gimnáziumban érettségizett, orvosi diplomáját 1969-ben szerezte. Tanársegéd volt a SOTE Szövettani Intézetében, majd egyetemi docens az Orvostovábbképző Intézet Kórbonctani Intézetében. Az orvos- tudományok kandidátusa. 1989- től a KDNP tagja, 1990- től elnöke; népjóléti miniszter. A választásokon egyéni jelöltként a főváros XII. kerületében harmadik lett, a második fordulóból - az MDF jelöltjének a javára - visszalépett. A mandátumáról nagyköveti kinevezése miatt lemondott, Keresztes Sándor képviselői helyét tölti be.-*• Torgyán Józsefi FKgP) 61 éves; édesapja állampénztári főtanácsos volt. Középiskolai tanulmányaival egyidőben a Zeneművészeti Főiskola hegedű főtanszakát is elvégezte. Az ELTE-n szerzett jogi diplomát. 1957-ben a Fővárosi Bíróságon volt fogalmazó, később ügyvédként tevékenykedett. Az újjászerveződött FKgP munkájába 1988-ban kapcsolódott be. A választások során Mátészalka és vidéke választókörzetében a második fordulóban második lett; így megyei listán került a Parlamentbe. Ä párt főügyésze, később budapesti elnöke volt. 1991 júniusában választották a FKgP elnökévé. Miért lett az Európai Közösségből Európai Unió? A tizenkettek Európáját, amelyhez szándékaink szerint csatlakozni kívánunk, a hónap első napjától már nem Közösségnek, hanem Uniónak hívják. Természetesen nem szófejtésről van szó, hanem arról, hogy a képletesen vett maast- richti pályaudvarról (ebben a holland városban fogadták el csaknem két éve az integrációs okmányt) kiroboghat az európai szuperexpressz. A hasonlatnál maradva hat célállomást határoztak meg, s ezek elérése, viszonylag belátható időn belül, tehát 2000-ig az államok közötti kapcsolatok új formáját, új minőségét valósítja meg. Az évezredfordulóig kialakított hatpontos menetrend: O A kiegyensúlyozott és tartós gazdasági fejlődés biztosítása az Unión belül. (Ez különben az egyik kritikus pont.Kér- dés, hogy a jelenlegi recessziós időszakban miként tudja majd megoldani a 2o millió munka- nélküli és a 40 millió, európai fogalmak szerint „szegény” problémáinak rendezését). © Gazdasági, pénzügyi és szociális együttműködés, gyakorlatilag belső határok nélkül, a tőke és a munkaerő szabad áramlása. Ide tartozik a közös valuta is. © Európai azonosságtudat kialakítása, ami hosszútávon közös kül- és biztonságpolitikát jelent. O Az európai állampolgárság intézményének létrehozása, a jogok, az érdekek és a kötelezettségek közös egyeztetésével. Ez azt is jelentené, hogy a helyi s az európai parlamenti választásokon mindenki szavazhatna, függetlenül attól, hol telepedett le az Unión belül. © A törvénykezési-igazságügyi fejlesztés összehangolása, minél több területen azonos normák és szabályok kialakítása. © Az európai integrációs szervek, az egész gépezet hatékony működésének biztosítása. Eddig öt országban voltak ilyen intézmények, Brüsszelben a vezető testületek, Strassbourgban az Európa Parlament, Londonban az Európa Bank, Münchenben a kontinentális Szabadalmi Hivatalés Luxemburgban az Európai Bíróság, a Számvevő- szék, a Beruházási Bank és az Euratom. A közeljövőben 11 újabb szervezetet,testületet hívnak életre, így a Tizenkettek mindegyik országában legalább egy jelen lesz. A legfontosabb a Frankfurtba tervezett Európai Jegybank, a Kopenhágában létesítendő Környezetvédelmi Hatóság, Hágában pedig a születőben lévő Europol drogellenes hivatal. A sok kényes kérdés közül a legkényesebbnek a közös valuta megteremtése ígérkezik. A frankfurti, valószínűleg Lámfa- lussy Sándor által vezetett Bank a saját pénzét, az ECU-t 1999— ig szándékozik kibocsátani, hogy az felváltsa a márkát, a frankot, a fontot s folytathatnánk a sort. Az európai szuperexpressz útjában bizonyára lesznek akadályok, de megalakulása, 1957 óta nem egyszer temették a Közös Piacot. Azóta tagállamainak száma hatról tizenkettőre bővült, működőképesnek bizonyult,versenyképes partnere lett az Egyesült Államoknak és Japánnak. Nem véletlen a sorba- nállás a kapuk előtt: Ausztria, Svédország és Finnország rendelkezik a legjobb bebocsájtási esélyekkel, de ott van Ciprus és Málta is- és ne feledkezzünk meg magunkról, a visegrádi négyekről sem. Réti Ervin Kína csökkenti a vámokat Kína a jövő év végéig átlagosan három és fél százalékkal csökkenteni fogja az importra kirótt vámokat, hogy növekedjék az ország külkereskedelmi forgalma - jelentette a China Daily című, angol nyelvű kínai lap a kormány vámtarifa-bizottságának egy névtelenül nyilatkozó tagjára hivatkozva. Közel 3 ezer importcikk vámtétele lesz alacsonyabb, köztük elsősorban a nyersanyagoké és az olyan berendezéseké, amelyekből Kína hiányt szenved. A vámtételek átlagos mértéke a jelenlegi 39,9 százalékról 36,4 százalékra süllyed. „Mi négyezer esztendeje gyakoroljuk a demokráciát” Tömeggyilkos vagy diplomata? Retteget bandavezér vagy hajlékony diplomata Mohammed Farah Aidid? Ahhoz képest, hogy huszonöt ezer dollár vérdíjat tűztek ki a fejére, feltűnően gyakran mutatkozik a nyilvánosság előtt. Egyetlen napon több mint féltucat televíziós forgatócsoprotot és újságírót fogadott az Egyesült Államokból, Kanadából, Németországból, Franciaországból és Olaszországból. Igaz, meg kellett szenvedni a találkozásért. Amikor például a Le Figaró munkatársáért kocsit küldött Mogadishuba, a zsurnalisztának lelkére kötötték, hogy sem rádiót, sem talkie-walkkie-t nem vihet magával. Az utas szemét ugyan szabadon hagyták, s az ablakot sem függö- nyözték le, de az autó viharsebesen cikázott a homokba vájt utcák labirintusában, majd átszállás következett, így érkeztek meg egy nagyobb, de megrongálódott villa elé. A súlyos kapu megnyílt, motoztak, s már nem volt akadálya a belépésnek a tágas szalonba, ahol együtt voltak a Szomáliái Nemzeti Szövetség (SZNSZ) vezérkarának tagjai. Egy órácskányi várakozás után megjelent a szövetség elnöke és hadseregének főparancsnoka, Mohamed Farah Aidid tábornok is. Faragott sétapálcájával, kék nyakkendőjével, elegáns csíkos ingében inkább kíván tiszteletre méltó politikusnak látszani, mint rengeteg hadúrnak. Enyhén olasz akcentussal ejtve az angol szavakat üdvözli az időközben tekintélyes létszámúra gyarapodó tudósítóé soportot, majd tanácsadói társaságában egy íróasztalhoz telepszik, s háromszor ismétli el arabul: „Nagy az Isten”. Aztán egyszerre szól valamennyi nemzet képviselőihez. S bár nem térhet ki mind a huszonhárom országára, amelynek harmincnégyezer katonája vesz részt az Unosom-ban, az ENSZ Szomáliái akciójában, mindenkinek jut jó szava. Még az amerikaiakra is jut jó szava, holott ez nem könnyű. Amikor tavaly decemberben az amerikaiak partra szálltak a kelet-frikai országokban, Aidi- dék felszabadítóként üdvözölték őket. A tengeren túliak ugyanis a jól képzett generálistól remélték, hogy összehangolt csapataival rendet teremt az anarchiától zilált országban. Szomália „erős embere” oko- zott-e nekik csalódást, vagy a „Barré-barát” Morgan tábornok hatása érvényesült túlzottan, de a jövevények ellenőrzésük alá vontak fontos létesítményeket, s amikor a rádióadót lefoglalták, június elején a helybeliek tüntetést rendeztek, és az ENSZ katonák belelőttek a népbe. Hát az a huszonnégy pakisztáni kéksisakos, akiket a hazafiak gyilkoltak meg? - firtatja a Der Spiegel tudósítója, akit a fővezér szintén meghívott titkos szállására. ,.Miért nem említik az ENSZ-jelentések azt a harmincöt Szomáliáit, aki meghalt és azt a hetvenhármat, aki megsebesült?” - vág vissza a házigazda. Leginkább az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkára van a begyében. Butrosz Gáli - mondja - még amikor az egyiptomi kormány tagja volt, lepaktált Sziad Barréval, az 1991-ben megdöntött Szomáliái diktárorral. Hogy Aidid msot miért vélekedik olyan árnyaltan a yanke- ekről, akiknek alapos részük van benne, hogy huszonöt ezer dollár jutalom kecsegteti a tábornok kézrekerítőjét, akik reményeik korábbi megtestesítőjét egyszercsak háborús bűnösnek minősítették, akik miatt a nemzeti hősnek illegalitásba kellett vonulnia? Még október elején egy amerikai különelges egység Aidid alakulatával harcba keveredve tizenhét embert vesztett, hetvennyolc katonájuk megsebesült, s egy helikopter vezetőjük fogságba esett. Vészjósló mozgósítás kezdődött, de Aidid elébe ment a helyzet további mérgesedésé- nek. Egyoldalúan tűzszünetet hirdetett, s szabadon engedte a fogoly pilótát. Clintont a kongresszus amúgy is szorongatta, hogy miért harcolnak megint idegen földön az amerikaiak, ígéretet tett tehát, hogy jövő márciusig kivonja Szomáliából csapataikat. Ha elege is van az idegen katonákból, arról vajon mi a véleménye, hogy a nemzetközi haderő közbelépése előtt több százezer honfitársa pusztult el a nélkülözéstől, halt éhen? Ez Sziad Barré vétke - mondja Aidid. A menekülő diktátor az ország nyugati részében mindent megsemmisített, ami az útjába akadt: termőföldeket, élelmiszerkészleteket és állatállományt. „Ennek az embernek és seregének fogta pártját Butrosz Gáli, és őt támogatták korábban az amerikaiak, akik azonban már ráébredtek, hogy rossz lóra tettek. De az ENSZ-erők egészében véve most semlegesek. Szomáliában, jóllehet ez az egyetlen afrikai nép, amelynek közös a nyelve, kultúrája és vallása, mély ellentétek tátonganak a lakosság egyes részei között - akadékoskodik az egyik hamburgi riproter. Hiszen Aidid katonái és Ali Mahdi ideiglenes államelnök több ezer fegyveMohamed Farrah Aidid az október 27-i sajtótájékoztatón rese tömegesen irtják egymást, míg a kéksisakosok már elbari- kádozott laktanyáikba visszahúzódva szemlélik az összecsapásokat. Tudnivaló, hogy Mohammed Farah Aidid a Habir-Gedir klán, Ali Mehadi az Abgal klán képviselője. „Csak akkor akarok hatalomra kerülni, ha demokratikus úton a nép választ meg az elnöki székbe” - hirdeti Mohammed Farah Aidid, és leszögezi: „az önök nyugati demokráciája mindössze kétszáz éves, mi négyezer esztendeje gyakoroljuk a demokráciát. A pásztorok hajdanán egy fa alatt gyűltek ösz- sze, s addig vitatkoztak, mígkielégítő döntést nem hoztak .. . Elég érettek vagyunk ahhoz, hogy országunkban helyreállítsuk a demokráciát”.