Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-20 / 317. szám

1993. november 20., szombat A mai nap üj Dunántúli napló 3 Január 1-jétől változik a lapterjesztés Változik az előfizetési díj beszedése, meghosszabbodik úgy, hogy az esedékesség előtti hónap utolsó napjáig le­het előfizetni, sőt bizonyos esetekben akár a tárgyhónap 5-ig is. Az előfizető dönt arról, hogy milyen fizetési módot választ. Ha az általa megjelölt ; gyakorisággal készpénzben , kíván fizetni, akkor a kézbe­sítő a megbeszélt időpontban felkeresi a lakásán. Aki átuta­lási betétszámláról kívánja az előfizetési díjat kiegyenlíteni, > rendelkezhet annak gyakori­ságáról, hogy havonta, kétha- tonva vagy ennél hosszabb 1 időszakra fizet elő a lapra. Azt már jeleztük, hogy a je­lenlegi rendszernél korábban \ kézhez kapják az előfizetők a 5 lapot. Novemberben még a régi postai kézbesítő szedi be a de­cemberi előfizetési díjat és de­cemberben is ő kézbesíti a la­pot. Ugyanakkor a jövő évre történő igényfelméréssel kü­lön megbízólevéllel rendel­kező dolgozók keresik fel az előfizetőket november végéig, és a januári előfizetést is ugyancsak ezzel a megbízóle­véllel ellátott személyek gyűj­tik össze. Természetes az, hogy ekkora hálózatban min­dig van és lesz bizonyos fokú fluktuáció, ezért kérjék min­den esetben a megbízólevél felmutatását. Céljaink között szerepel a megbízható kapcsolat kialakí­tása az előfizető és a kiadó kö­zött. Ezért a lappal kapcsola­tos valamennyi észrevételét mondja el a kedves olvasó. A kiadó érdekelt abban, hogy pontos és gyors információt adjon az olvasónak az igé­nyeknek megfelelően. Ezen igények, a helyi érdekek, in­formációk feldolgozására, bemutatására legmegfelelőbb a helyi sajtó. Hisszük azt, hogy megnyer­jük az olvasó eddigi és a le­endő olvasóink támogatását nem csak azért, mert meg­szokták lapunkat, mert mindaz, amit teszünk az ő ér­dekükben történik és tudják, hogy a helyi közéletről azok­tól kaphatnak érdemi informá­ciókat, akik ott élnek köztük és az a dolguk, hogy arról írja­nak. Az Alkotmánybíróság folytatja a lakástörvény vizsgálatát Az Alkotmánybíróság hétfőn és kedden folytatja a lakástör­vény alkotmányossági vizsgála­tát. Ismeretes, hogy az eljárást indítványozók elsősorban az önkormányzat tulajdonosi jo­gait érintő rendelkezések al­kotmányellenességének megál­lapítását kérték a testülettől. Többen kifogásolták a részletfi­zetésre, valamint a kárpótlási jegyek, illetve a privatizációs bevételek felhasználására vo­natkozó szabályokat is. A testület hétfői teljes ülésén várhatóan négy indítványról ha­tároz. Dönt arról, amelyben az indítványozó kifogásolta, hogy a Polgári törvénykönyv rendel­kezése szerint magánszemélyek egymás közötti szerződéseik­ben nem köthetnek ki kamatos kamatot. Állást foglal abban az indítványban is, amely szerint hátrányos megkülönböztetést jelent, hogy a tásadalombiztosí- tással magasabb összegre csak az köthet megállapodást, aki nem töltötte be az öregségi nyugdíjkorhatárnál 10 évvel alacsonyabb kort. Határoznak arról is, alkotmányellenes-e, hogy jogszerűen megszerzett jogokat visszamenőleges ha­tállyal von el a kiemelt nyugdí­jakat és nyugídjkiegészítéseket megszüntető törvény. Továbbá döntenek arról, alkotmányba ütközik-e, hogy a köztisztvise­lői törvény nem ismeri el felső­fokú végzettségként a felsőfokú szakmai képesítést. A Pécsi Rádió hétvégi műsoraiból A szombati „Jó pihenést” magazint ezúttal Kovács Imre szerkeszti. A műsor első órájában rejt­vény színesíti a műsort és a he­lyes megfejtők közül valaki Kós Lajos bábművész „A Bóbita” című könyve dedikált példá­nyának örülhet. A könyv szer­zője exkluzív interjút adott a Pécsi Rádiónak. A műsorban bemutatjuk az új pécsi állomásfőnököt, aki no­vember elsejétől tölti be hivata­lát és máris találkozott a „két­órással ...” A Pécsi Ipari Vásárok és Ki­állítások az érmek tükrében. Egy érdekes kiállításról beszél­getünk a Várostörténeti Múze­umban Horváth Csillával. Bécsy Tamás Hajnal Ernő hajdanvolt pécsi Irodalmi Szín­padáról beszél, dr. Szálai István sportfőorvos pedig a hangver­senyek örömeiről. Kovács At­tila zenei szerkesztő Károly Ró- berttel az idén 10 éves fennállá­sát ünneplő Pécsi Operakórus elnök-karnagyával az együttes hétvégi miskolci I. Operakórus- fesztiválon való fellépéséről be­szélget. Hogyan várja a jövő héten Szekszárd a 40 évvel ezelőtti 6-3-as angol-magyar résztve­vőit Grosicstól Matthewsig? - erről érdeklődött tolnai munka­társunk. Győrfi nem felejtette Pécset, Szigetvárt és a már megszűnt BTC-t. Soproni beszélgetés az „istennel”, akit Laci bácsinak hívnak. Lesz-e decemberi tavasz és karácsonyi csukafogás, erről is beszél a szakember a 9-től 11-ig tartó kétórás magazinban és egy szerdán megjelent régi fotó nyomán pedig az Új Dunántúli Napló sportrovatával egyetem­ben várjuk, hogy jelentkezik-e az a két egykori gyermeksze­replő, akik Garami József tehet­ségkutatására érkeztek sok év­vel ezelőtt az újmecsekaljai pályára... Mire valók a diák-jogok, no és egyáltalán ki mondta, hogy a diákoknak vannak jogaik? A 100-as Faktor ezúttal agresszív lesz, ezt a kérdéskört kutatja első beszélgetésében: Laci és Robi. A gyereket nem akadályoz­zuk szórakozásában! - gondolta egy egyszerűnek nem mondható magyar család, így magukkal vitték a több hónapon át tartó tengeri utazásra egy kisméretű vitorláshajón. Hogy valóban megérte-e elmondják a 100-as Faktorban szombaton délután 3 és 4 óra között. Vasárnap délelőtt 8.30-tói 10 óráig Gungl László jelentkezik az élő telefonos kívánságműso­rával. Egymillió márka a pécsi 506-os szakmunkásképzőnek A Hanns-Seidel alapítvány egymillió márkával támogatja a pécsi 506-os szakmunkáskép­zőben jelenleg két osztályban folyó építéstechnikai képzést. A németországi alapítvány és a pécsi önkormányzat az iskola vezetőivel november 23-án írja alá a végleges megállapodást. Mint Horváth József, az is­kola igazgatója, a kapcsolatban legtöbbet tett szakember el­mondta, a projekt elsősorban kőműves és ács szakmákban nyújt, kiemelt háttérrel rendel­kező képzést, folytatva az is­kola hagyományait. Lapunkban is többször beszámoltunk arról, hogy a pécsi 506-os diákjai kö­zül jelenleg is többen a német- országi Erdingben folytatják ta­nulmányaikat. Az egymillió márkányi tá­mogatás túlnyomó részét a technikai háttér megteremtésére használja fel a pécsi szakmun­kásképző intézet. A támogatás­ból jut az oktatás fejlesztésére is. Ä jövő tanévre is várják az építéstechnikai szakképzésre a jelentkezőket, ács és kőműves szakmákban. A Hanns-Seidel Alapítvány által támogatott képzés német­magyar együttműködésben, mindkét országban párhuzamo­san történik. A tanulóknak lehe­tőségük lesz arra, hogy a gya­korlati képzés egy részét né­metországi vállalkozóknál tölt­sék, megfelelő díjazásért. Az Alapítvány szakemberek­kel, és állandóan Pécsett tartóz­kodó tanácsadókkal segíti a képzési folyamatot, melynek magyarországi tapasztalatai le­hetőséget adhatnak arra, hogy még több ember kapjon megfe­lelő szakképzettséget a német és magyar fél együttműködése, közös munkája alapján. Az együttműködéshez a pécsi önkormányzat biztosítja a keret- feltételeket. A Hanns-Seidel alapítvány iskolái több mint tíz országban működnek sikeresen. Hazánkban először a pécsi 506-osban próbálkoznak. Nem titok, hogy szeretnék, ha minél több dél-dunántúli szakmun­kásképzőben folytathatnák a duális, a gyakorlatot és elméle­tet ötvöző képzés megvalósítá­sát. Bozsik L. A tanbánya és a tanműhely házassága Komlón Közel száz diák gyakorlati oktatását látja el ma a tanműhely Fotó: Szundi György Az Anna aknai felvonó to­rony, akár egy fém zsiráf, már- csak néhány hétig nyújtogatja a nyakát, írja bele körvonalad a havas tájba: december folyamán ugyanis megkezdik bontását. A jövő héttől további változások várnak a Komlói Gépgyártó és szolgátlató Rt. üzemeltetésében lévő tanműhely és a vele közös területen lévő Mecseki Tanbá­nya épületeire, raktáraira. Az októberben hozott kormánydön­tés szerint az Ipari és Kereske­delmi Minisztérium az eddig ál­lami tulajdonban lévő tanbányát várhatóan január elsejével át­adja Komló város Önkormány­zatának. Az átvétellel járó kia­dásokhoz 5 millió forinttal járul a város. A Mecseki Szénbányák tulajdonában lévő tanműhelyt pedig - amit az év végéig még a KOGÉP üzemeltet, - ugyan­csak bérbe kívánja venni az ön- kormányzat, hogy a tanbánya és a tanműhely házasságából egy regionális feladatokat ellátó gyakorlati oktató bázis szüles­sen. Jelenleg a tanműhely oktató termeiben az 501-es sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet mintegy 100 diákja sajátítja el a szakma gyakorlati fogásait - le­endő lakatosok, esztergályosok, karosszéria lakatosok, vízveze­tékszerelők és így tovább. A vá­járképzés megszűnésével a tan­bánya belépése merőben új helyzetet és olyan lehetőséget teremt, amelyben egy új, a le­hető legkorszerűbb gyakorlati oktatóbázis körvonalai is kiraj­zolódhatnak.-Indokoltnak láttuk, hogy a Szakmunkásiskolái Tanulók Gyakorlati Oktatási Központja néven létrehozandó oktatóbázis független önkormányzati in­tézmény legyen - mondja Arató Péter a központ megbízott veze­tője. - Korábban arról volt szó, hogy az 501-es sz. szakmun­kásképző keretein belül műkö­dik majd, de nagysága, feladata­inak összetettsége is önállóságát indokolja. Természetesen első­sorban a szakmunkásképzés számára nagy nyereség, hiszen 200-250 gyerek gyakorlati kép­zését szeretnénk megoldani, gondolva a nyári gyakorlatok lehetőségére is. Már a cégek is érdeklődnek, pl. a Rajnai Kft. műanyagipari szakembereket szeretne képezni. 1994-ben 12 millió forintra, és tanulóink vál­lalkozó kedvére lesz szükség ahhoz, hogy a meglévő infras- tuktúrát felújítsuk, megteremtve a korábbi korszerűsítés, a min­den szakma iránt nyitott kérdés feltételeit. Az iskolateremtés feladatára nagy ambícióval készülő fiatal megbízott igazgatónak egyelőre falból kilógó csövekkel, hámló vakolattal kell farkasszemeznie. Maga is szerénynek találja azt a 27,4 millió forintot, ami a kal­kuláció szerint a jövő évi mű­ködtetéshez és az oktatóbázis részbeni kialakításához szüksé­ges. De mint elmondta a pénzek jórészéhez pályázatok útján sze­remének hozzájutni és segíthet­nek a szakképzési alap forintjai is. Komló iparának szakember­utánpótlásáról, jövőjéről lévén szó, óriási a kihívás a szakmun­kásképző intézet számára is, amely már kidolgozott egy komplex, hat szektorra - fémi­pari, energiaipari, járműipari, faipari, építőipari és humán szektorra elkülönülő képzési programot, és amely már egy sokoldalú lépcsős technikus képzés modellje is. Bóka Róbert A kormány a külföldön élő állampolgárok választójoga mellett A kormány továbbra is fenn­tartja azt az álláspontját, hogy minden külföldön élő vagy tar­tózkodó magyar állampolgár kapjon választójogot. A kor­mányszóvivői tájékoztatón Zsuffa István, a BM helyettes államtitkár elmondta: a kor­mány ugyánakkor támogatja azt az ellenzéki javaslatot, hogy közülük azok, akik a választás napján Magyarországon tartóz­kodnak, egy erre kijelölt válasz­tókerületben gyakorolhassák választójogukat. Százmillió forintos bírság Százmillió forint bírság meg­fizetésére és a tisztességtelen piaci tevékenység azonnali megszüntetésére kötelezte a versenytanács a Unique Kft.-t. A cég ellen állampolgárok kez­deményeztek eljárást, mert a megrendelt személyautókat 50 százalékos foglaló mellett késve vagy egyáltalán nem szállították le, miközben csak az idén 58 millió forintot költöttek rek­lámra. Magyar-portugál bankok hitelszerződése Hat portugál bank - a Caixa Geral de Depositos, lisszaboni székhelyű fejlesztési és beruhá­zási bank vezetésével - kétszer 20 millió dollár összegű hitel­keretet bocsátott magyar ban­kok rendelkezésére portugál fo­gyasztási cikkek, tőkejavak, szolgáltatások importjának fi­nanszírozására. A hitelmegálla­podásokat magyar részről a Budapest Bank Rt. és a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. írta alá. A Magyar Távirati Irodát a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. tájékoztatta a szerző­désekről. Futnak a képek Ripacsok a világ végén „Mindig a deficit járja, Semmi sincsen a pénztárba” - zengi a két reformkori teátrista, Liliomfi és Szellemfi, kart karba öltve. Ezt a dalocskát akár Bereményi Géza új filmjének hősei is elénekelhetnék, hiszen ők is vándorszínészek, s bizony nekik is gyakorta üres a zsebük. Ezért is határozzák el, hogy vál­lalják annak a vidéki turnénak a megpróbáltatásait, amelynek során negyven nap alatt, vagyis egy nagyböjtnyi időben, kilenc­ven fellépést kell ledarálniuk. A turné erről az utazásról szól, cselekménye tehát a me­semondás talán legősibb motí­vumára épül, lazán felfűzött ka­landok sorozata, olyan, mint egy csavargó-regény. Beremé­nyi, valószínűleg tudatosan, s alkalmasint nagyokat kun­cogva, jócskán meg is dézs­málja a pikareszk történetek gazdag tárházát, átveszi például az epekedő szalmaözvegy, a bőkezű várúr és a lókötő zsivá- nyok (itt, persze, autót lopnak) ismert figuráit, a Gil Bias-ból pedig elcsaklizza azt a híres je­lenetet, amikor a granadai ér­sek, a neves szónok, megkéri titkárát, figyelmeztesse, ha unalmasan beszélne, s amikor a gyanútlan fiatalember ezt csak­ugyan megteszi, sértődötten ki­hajítja. De hol vagyunk már Liliom- fiék derűjétől, s hova tűnt a haj­dani kalandregények felszaba­dult komikuma! Ez a történet keserű, mint az epébe mártott vackor. Rideg művelődési há­zakban, barátságtalanszálláso­kon és kietlen utakon játszódik, napjainkban, egy olyan világ­ban, ahol a film szerint a pénz utáni hajsza a legfőbb, ha nem egyetlen életszervező erő. Csodálkozhatunk-e azon, hogy a mi elnyűtt komédiásaink is a gázsi megszállottjai? Min­dent ez magyaráz. A Húzónév (Eperjes Károly) folytonos hő­zöngéseit, a Zongorista (Cseh Tamás) önérzeteskedő gesztu­sokkal társuló lapos pillantásait és a Bonviván (Benedek Mik­lós) hisztérikus kitöréseit és groteszk bölcselkedését. Ez egy tartás nélküli, léha, s ugyanak­kor szánalmasan kiszolgáltatott társaság, amelynek tagjai hiá­nyos mondatokban fejezik ki azt, ami éppen eszükbe jut, tör­melékszavakkal érintkeznek, té­tován csellengenek, majd várat­lanul pofozkodni kezdenek. Az utazás ősrégi meséje mintha a lejárt idő, a függöny legördü- lése utáni lét élményével tár­sulna. Azt hiszem, a film kulcs­mondatát az álmaiba zárkózó Díva fogalmazza meg (ő a film legjobban megírt, s legszínvo­nalasabban eljátszott figurája, alakítója, ki is lehetne más, Tö- rőcsik Mari), mikor így válaszol a Fiúnak, aki kijelenti, hogy hamarosan itt a világ vége: „Amikor maga megszületett, már régen vége volt, Angya­lom.” Csak az a baj, hogy rajta kí­vül eléggé érdektelenek ezek a komédiások. Kissé únjuk a Szubrettet (Börcsök Enikő), aki ölelkezés közben felsóhajt, „mennyire szeretlek, te ... te, melyik is vagy?”. Meg a Prima­donnát (Bordán Irén), aki imi­gyen fordul szobájába belépő, újsütetű hódolójához, mikor észreveszi, hogy valaki már na­gyon is ott van az ágyában: „Hát most már így alakult...” A film is csak úgy alakul, alakulgat szépen. Zavarba ej­tően nincs nézőpontja. Úgy tű­nik, a kamera sem jobb a De­ákné vásznánál, amin nem akadnánk fönn, ha nem csuk- lana össze emiatt a szerkezet. Ám a vége felé mégiscsak fel­pörögnek az események. Ami­kor szegény Húzónév, befe­jezve hőbörgéseit, holtan esik össze, s egy művelődési otthon kultúraszervező bajnoka sza­bályszerűen kifosztja, mintha csak az azincourt-i csatában esett volna el, az nagy jelenet. S az is az, midőn társai kiteszik a holttestét az autóból, s otthagy­ják egy pádon. Ő már tudja, hogy a Dívának igaza volt: vége a világnak. Nagy Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents