Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-19 / 316. szám

1993. november 22., hétfő Magazin üj Dunántúli napló 11 Százéves angol tábornok A párizsi Louvre Múzeum újonnan megnyílt Richelieu szárnyánál az üvegtetejű belső Puget ud­varban műremekek között sétálnak a látogatók november 19-én. A 800 éves Louvre Katonai tiszteletadással ün­nepelték meg a napokban Skó­ciában az Egyesült Királyság legöregebb tábornokának, Sir Philip Christisonnak századik születésnapját. A hosszú élet titka, hogy „az embernek sok barátja legyen, sportoljon rendszeresen, de ne vigye túlzásba” - magyarázta Christison tábornok, aki időn­ként nem vetett meg egy-egy pohár whiskyt. Sir Philip az első világhábo­rúban az arcán megsebesült 1915-ben a franciaországi Loos-nál vívott ütközetben, Amikor a Rio de Janeiro-i ka­tonai rendőrség arra készült, hogy megrohanja a város egyik kerületét, amelyben két kábító­szerrel foglalkozó banda fegy­veres tűzharcot vívott egymás­sal, a zászlóaljparancsnok fel­hívta az SBT nevű televízió tár­saságot.- Bevetésre megyünk - mondta a parancsnok Elisa Nu­nes riporternek, aki egy éjszakai műsort vezet. - Találkozzunk a Coroado nevű kerület bejáratá­nál. A riportemő Carlos Harduin operatőr kíséretében együtt ér­kezett a helyszínre az első kato­nai rendőri alakulatokkal. Egy kézikocsin fekvő holttest „fo­gadta” őket, s néhány házzal odébb másik három holttestet pillantottak meg.- Amit mi csinálunk, az na­gyon veszélyes - vallotta be El­isa Nunes, hozzátéve, hogy ha­lálos fenyegetéseket kapott ká­bítószercsempészektől. Harduin operatőr követte a rendőröket, amint sorra betörtek a kerület viskóiba, keresve a bűnözőket. Az esküdtszéknek viszony­lag kevés időre, hét órára volt szüksége, hogy megszülessen az egyöntetű verdikt: Vemon Robinson bűnös. A szokatlan nem maga az esküdtszéki döntés, nem is az elkövető személye, jóllehet a 48 éves férfi inkább kelti egy egyetemi tanár, mint egy brutá­lis gyilkos benyomását. A meglepő az, hogy az esküdt­szék harminc év után, egy ak­kor levett ujjlenyomat bizo­nyító erejére alapozva mondta ki döntését. A gyilkosságot 1963 október 3-án követték el Hollywood­ban. Az áldozatot - egy gyógy­szertár alkalmazottját - a tettes véresre verte, majd megfoj­totta. A rendőrség betörésre és - fiatal nő lévén az áldozat ­majd 1944-ben a második vi­lágháborúban - mint a szövet­ségesek szárazföldi haderőinek főparancsnoka az ázsiai had­színtéren - részt vett Szingapúr ostromában - tűnik ki az AFP jelentéséből. A tábornok kétszer nősült. 1949-ben nyugalomba vonult, és a skóciai Melrose-ban tele­pedett le, ahol azóta is gazdál­kodik. Ott ünnepelte több tu­catnyi családtagja - akik közül többen Ausztráliából, Francia- országból és az Egyesült Álla­mokból utaztak a centenáriumi ünnepségre. Mögötte Elisa Nunes futás köz­ben mondta magnetofonba a tu­dósítást. A rioi erőszakhullám filme­zése az SBT televízió „Aqui Agora” (Itt-Most) című műso­rát rendkívül népszerűvé tette. A televízió társaság havonta 500 ezer dollárt költ erre a mű­sorra. A legutóbbi két évben a műsor új televízió típust létesí­tett Brazíliában. A lihegő, iz­zadó és gyakran ideges riporte­rek látványa, akik futva követik a rendőröket, vagy a tűzoltókat munkájukban, a nézők millióit ültette a műsor adása idején a képernyő elé.-Az „Aqui Agora” lerom­bolta a televíziós újságírás ha­gyományait, mondta Marcos Wilson, az SBT központi igaz­gatója. - Levettük a kamerát az állványról, műsorunkba bevit­tük a realitást. Wilson beis­merte, hogy a riporterek mun­kája veszedelmes. - Természe­tesen elővigyázatossági intéz­kedéseket teszünk. Arról, hogy ezek az intézkedések miben áll­nak, nem nyilatkozott. nemi erőszak kísérletére gya­nakodott. A helyszínen talált ujjlenyomatot azóta tárolta a rendőrség, amely a régi „lele­teket” fokozatosan számító­gépre vitte. Időközben egészen más ügyben ujjlenyomatot vet­tek egy ruhatisztító cég igazga­tójától, nevezetesen Vemon Robinsonról. S az okos számí­tógép pillanatok alatt azonosí­totta a két lenyomatot. A Robinson-ügy nemcsak azért kelt figyelmet, mert alá­támasztja a számítógépes or­szágos nyilvántartási rendszer fontosságát, hanem azért is, mert a gyilkosság elkövetése és a felelősségrevonás között re­kord hosszúságú idő telt el. E tekintetben az eddig ismert leghosszabb időszak 15 év volt. Fennállásának 800 éve alatt a Louvre volt erőd, börtön, könyvtár, királyi lakóhely, ka- ravánszeráj. De már 20 évszá­zaddal azelőtt, a rómaiak a he­lyet, ahol ma a Louvre áll - a Szajna jobb partján - eszmé­nyinek találták az ellenség mozdulatainak megfigyelésére. A IX. században pedig a vikin­gek indultak innen portyáikra. Az első Louvre a XII. század végén épült, s erőd volt, 3 méter vastag és 10 méter magas falak­kal. Az erőd hossza 3000 méter. A közepén emelkedő torony 31 méter magasságot ért el. Fülöp Ágost király innen in­dult keresztes hadjáratra angol sógorával, I. Richarddal, aki Oroszlánszívű Richard néven ismert. V. Károly, aki szerette a könyveket, a palota három eme­letéből könyvtárt alakított ki. A XVI. században a tornyot és a falakat lerombolták s he­lyükön királyi palotát építettek I. Ferenc rendeletére, ő volt az első francia uralkodó, aki fest­ményeket helyezett el a palota Magánflottája már öt hajóból áll, gyárai, telkei vannak, saját összvagyonát az ingatlanokon kívül 114 millió dollárra becsü­lik a külföldi szakértők. Most éppen önálló tévécsatornát vesz magának a már meglévő rádió- állomása mellé. A székhelye a krími Szevasztopol, működési körzete az egész világ. Életkora mindössze 28 év. A nevét Ukrajna szerte isme­rik, úgy hívják: Szergej Suriga. Ha sikereiről kérdezik, mindig csak azt mondja: hokedlivel kezdte a bankalapítást, ma vi­szont - négy évvel az indulás után - a legújabb olasz irodabú­torok között fogadja a vendé­termeiben. Utasítására lakosztá­lyokat és konyhákat építettek, s a helyiségeket szatírok és nim­fák képeivel díszítették. A kö­zépkori erőd helyén reneszánsz palota épült. , I. Ferenc olasz mesterek, köztük Leonardo da Vinci, Ti­zian és Raffaello alkotásait sze­rezte be. Da Vinci Mona Lisája, amely mindmáig a Louvre sztárja, már az épületben volt, mielőtt az múzeummá alakult volna. I. Ferenc uralkodása után 100 évvel IV. Henrik a Louvre ud­varán rogyott le a merénylő ha­lálos döfése alatt. A XVII. században Moliére társulata szórakoztatta XIV. La­jos udvarát. A királyi Louvre szerepe megszűnt 1789-ben a francia forradalom kirobbanásával. „A Louvre-t fel kell újítani és mú­zeummá alakítani” - adták ki a parancsot a forradalom vezetői. Miután kiürítették a királyi csa­lád és az arisztokraták lakásait, s elkobozták a műkincseket, a múzeumot 1793 november geit. Titka nincs, legfeljebb ha a tisztességet, a kockázatot és a jó ötleteket annak lehet nevezni. Eddig a Krími Egyházi Bank ügyletei hozták a legtöbb pénzt, főleg a jól megválasztott ingat­lanvásárlások révén. Suriga sze­rint a tulajdonukban lévő arany- fedezet biztonságot nyújt a cég partnereinek, ezért nő rohamo­san számuk. Egyházi kapcsola­tai egyébként legendásak, leg­utóbb Il.János Pál is meghívta a Vatikánba. Az utazásra még az idén sor kerül. Külön fejezet Suriga életé­ben a jótékonyság, hiszen saját bevallása szerint jövedelme 10 százalékát fordítja erre a célra. 18-án megnyitották. Néhány évvel később Napóleon olaszor­szági és egyiptomi hadjáratairól visszatérve jelentősen gazdagí­totta a gyűjteményt. 29 kocsira­komány műkincset hozott Pá­rizsba olaszországi hadjáratáról. Néhányat visszadtak tulajdono­sainak Waterloo után, ezt azon­ban megelőzte az a fényes ce­remónia, amellyel a Louvre-ban Napoleon és Maria Lujza há­zasságát ünnepelték. Évszázadunkban a múzeum két megdöbbentő eseményt élt át. Az egyik a Mona Lisa ello­pása volt. A festményt 1911 au­gusztusában kivágták a keretből és elvitték. Egy olaszországi szállodai ágy alá dugták, s ké­sőbb váltságdíj ellenében küld­ték vissza. A másik a második világhá­ború kitörése volt. Amikor a múzeum vezetői már bizo­nyosra vették, hogy a háború ki­robban, kicsempészték a mű­kincseket, s elrejtették egy vi­déki kastélyban jóval azelőtt, hogy a németek megszállták volna Franciaországot. Legutóbbi akciója nyomán 158 lakás épül a veteránok, az Af­ganisztánt megjárt és ott meg­sebesült fiatalok, illetve több tucat nyugdíjas számára, Her- szonban pedig ugyancsak az ő pénzéből állítják helyre a város főtemplomát. A fiatalok között is egyre népszerűbb üzletember november elején közölte a saj­tóval: tárgyalásokat kezdemé­nyezett annak érdekében, hogy a Krímben fellépjen Madonna és Michael Jackson. Némi hu­morral is fűszerezve beszámoló­ját, gyorsan hozzáfűzte: ugyan­csak tárgyalásban áll a Krímben még mindig népszerű Álla Pu- gacsovával is. 87 évesen az Antarktiszra A 87 esztendős amerikai Norman Vaughan a hét végén meg akaija ismételni anktartiszi expedícióját, amelyet 1929-ben egyszer már végrehajtott. A dpa jelentése szerint Vaughan a chi­lei Punta Arenasban készül fel arra, hogy - 64 évvel ezelőtti vállalkozásához hasonlóan - kutyaszánon eljusson a Déli-sarkra. Sajtójelentések szerint az idős utazó megkísérel majd megmászni egy, a sarktól 600 kilométerre emelkedő 3000 méter magas hegyet, amelyet róla neveztek el. Vaughan ex­pedíciója mintegy 1 millió dol­lárba fog kerülni. Kíséretében lesznek operatőrök és két állat­orvos is. Húsz kutyát visz ma­gával, noha ezt az Anktartisz védelmére kötött 1991-es szer­ződés tiltja. A veterán sarkku­tató kivételesen felmentést ka­pott e rendelkezés betartása alól. Gyilkos kisfiúk Beismerő vallomást tett a bí­róság előtt a két általános isko­lás fiú egyike, akik a nyu­gat-angliai Liverpoolban még februárban elcsalták édesanyjá­tól, és kegyetlenül meggyilkol­ták a kétéves James Bulgert. Az ügy „a totyogós gyilkosság” néven került be a brit bűnügyek történetébe. A két vádlott nevét a sajtó - tekintettel korukra - nem közölheti: Nagy-Britannia e századi két legifjabb gyilkosa mindössze tizenegy, illetve tíz éves. A kis Jamest egy liverpo- oíi áruházban csalták el édes­anyja mellől, majd kivitték az erdőbe, ahol téglákkal és egy nehéz vasrúddal szinte agyon­verték. James még akkor is élt, amikor egy vonatsínre tették, lehúzták a nadrágját és arcát téglákkal fedték el. A kisfiú tes­tét később szétvágta egy vonat. Hópárduc Francia csendőrök egy or­szágúti rutinellenőrzés során rendkívül ritka állatra, élő hó­párducra bukkantak két orosz állampolgár gépkocsijában. Az oroszok autóját Délkelet-Fran- ciaországban intették le a csendőrök, akik a nagymacska láttán azonnal őrizetbe vették az oroszokat. A hópárduc a vá­mőrség és a nemzeti vadászhi­vatal döntése alapján átmeneti­leg egy szakember gondozásába került. A lefogott autósok Algé­riából érkeztek Spanyolorszá­gon át, és bevallott úticéljuk Oroszország volt. Azzal véde­keznek, hogy az állatot - kö- lyökkorában - egy évvel ezelőtt vitték magukkal Algériába, hogy ott filmet forgassanak róla. ............. ........... M eglopták az elnököt Merész kukoricatolva­jokat üldöz a zimbabwei rendőrség, akik nem átal­lották magát az ország elnökét meglopni. Mugabe államfő hálás parasztoktól kapott száz | zsák ajándék-kukoricáját j csenték el, mialatt az ál­lamfőnek szánt ado­mányt a gyűjtőhelyre j szállították. A Ziana hí- j rügynökség jelentéséből kiderül, hogy a földmű- | vesek a kormány aszá­lyellenes segélyprogram­jáért kívánták hálájukat nyilvánítani. A segélyprogram és a jó esők nyomán ugyanis a zimbabwei parasztság az idén gazdag termést takaríthatott be, s ebből futotta arra is, hogy az 1 elnököt „megjutalmaz­zák”. A Lenin-mauzóleum titkai A Lenin bebalzsamozott holttestének eltemetése és a mauzóleum sorsa körül magasra csapó vita közepette egyre újabb részletek válnak ismertté a husza­dik század egyik legbizarrabb sztorijá­ról. A jobblétre szenderült állampárt és az azóta cégérét változtatott KGB külön­leges objektumáról mind többet írnak az orosz lapok. A mauzóleummal és Lenin földi maradványaival kapcsolatban álló­kat ugyan kötelezi még a KGB-nek adott titoktartási fogadalom, de bizonyos dol­gok azért már félig-meddig nyilvános­ságra kerültek. Ebben nyilván szerepe van annak is, hogy sok ember személyes jövője függ Lenin sorsától. E sorok írójának értesü­lései szerint egy korábban szupertitkos kutatóintézet dolgozói - legalább há­romszázan - még mindig azért kapják a fizetésüket, hogy megőrizzék a holttestet - az eredeti elgondolás szerint az idők végezetéig . . Arról, hogy milyen körülmények kö­zött született meg a bebalzsamozás gon­dolata, az Izvesztyija írt legutóbb részle­tesen. Kiderült, hogy Lenint 1924. ja­nuár 21-én bekövetkezett halála után méltóképpen el akarták temetni. Annak rendje és módja szerint felállították a temetési bizottságot és január 27-re ki is tűzték a temetést. Nem tudni, pontosan kitől származott a konzerválásra vonatkozó, eleinte Lenin harcostársainak körében is megütközést keltő gondolat. A temetési bizottság, amely aztán Lenin emlékének megörökí­tésére hivatott bizottsággá alakult, jegy­zőkönyveiben - ahogy ez annak idején szokás volt - sok dolgozó kérését emlí­tette, akik szorgalmazták, hogy örökítsék meg a népek vezérének emlékét, azaz konzerválják földi maradványait. Sebtében előkerítették tehát az egyik leghíresebb szakembert, Abrikoszov akadémikust, aki ideiglenesen bebal­zsamozta a holttestet. A politikai bizott­ság január 23-i ülésén több, meglehető­sen éles ellenvélemény is elhangzott a mumifikálással kapcsolatban. így pél­dául Vorosilov egyenletesen szégyenle­tesnek nevezte még a gondolatot is, ami ellen Lenin egész biztos tiltakozott volna, de a többség annyira lelkesedett az ügyért, hogy hatástalanok maradtak a józan érvek. A halott Lenin szívét és agyát kiope­rálták, s az Izveszytija által közölt elis­mervény szerint azokat megőrzésre átad­ták a sebtében létrehoztt Lenin-intézet- nek. Ott Szemasko, híres sebészprofe- szor visszemlékezése szerint az aortán át a véráram irányában formaimból és gli­cerinből álló folyadékot fecskendeztek az erekbe, feltöltve a holttestet a konzer­váló szerrel. A korabeli feljegyzés szerint látható volt, amint valósággal „életre kelt” , fel­frissült Lenin arca. A tetemet 1924 már­ciusának végén Harkovba szállították, ahol egy jeles anatómiaprofesszor eljá­rása szerint bebalzsamozták. A mai mauzóleum elődje fából ácsolt építmény volt, s a tudósoknak állandó harcot kellett vívni a minduntalan megte­lepedő gombákkal. A megfelelő körül­mények megteremtésére aztán felépítet­ték a harmincas évek közepén a vörös és fekete márvány mauzóleumot, amelynek mélyén ott nyugszik Lenin szarkofágja. Kevesen tudják , hogy a holttest a II. vi­lágháborút a város egy tudományos inté­zetében töltötte, ahol újrakonzerválták. A szovjet állam atyjának utódai, Sztá­lin, Hruscsov és Brezsnyev semmit sem sajnáltak, ha a mauzóleumról volt szó. A hetvenes évek közepén a technika legfej­lettebb eszközeit vetették be az idő vas­foga ellen. így például az üveg szarkofág falának vastagsága tíz centiméter. Ki­próbálták állítólag lövésállóságát is, mi­után egy férfi a hetvenes években gráná­tot dobott a szarkofágra. A megvilágítás is különleges, teljesen ámyékmentes, rá­adásul olyannak kellett lennie, hogy ne károsítsa a holttestet. A különleges fényhatásokkal érték el Lenin arcszíné­nek a természetest megközelítő árnyala­tát és formáját: Lenin feje ugyanis állító­lag lényegesen kisebb, mint amekkorá­nak látszik. Évente egyszer mindig zárva tart a mauzóleum, ugyanis a tudósok különle­ges eljárásokkal vizsgálják a holttest ál­lapotát, némileg profán szóval „karban­tartják” azt, csakúgy mint korábban a szovjet segítséggel bebalzsamozott viet­nami Ho Si Minh-t és a bolgár Georgi Dimitrovot. Máshova külföldre egyéb­ként nem engedték a szupertitkos objek­tum dolgozóit, akikben még a KGB sem bízott meg teljesen: a mauzóleum őrpa­rancsnoka kibiztosított pisztollyal őrizte Lenin holttestét, amikor évente egyszer lekerült a szarkofág ... Kóti Lóránt Razzia „élőben” Akit harminc év után a komputer leplezett le Tévécsatornát vesz a flottatulajdonos .1 i k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents