Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-17 / 314. szám

1993. november 17., szerda Politikai vitafórum üj Dunántúli napló 11 A Sopiana Gépgyár fűtésszámlája ürügyén A pécsi önkormányzat leg­utóbbi ülésén foglalkozott a So­piana Gépgyár fűtésdíj-tartozá- sával, az állami cég ugyanis 3 millió forinttal tartozott a pécsi T ávfűtő Vállalatnak. Az alpolgármester asszony szóbeli tájékoztatásából azt tudhatták meg a képviselők az önkormányzatban, hogy két le­hetőség között választhatnak: vagy kifizeti a város az állami vállalat helyett a fűtésszámlát, s ezzel precedenst teremt más ké­sedelmes fizetők számára, vagy a Távfűtő és a gépgyár meg­egyezésére hagyatkoznak, s a város „mossa kezeit” az ügylet­ben, s nem avatkozik a vitába. A gyár igazgatójának a vá­rosvezetőkhöz írt levelét, vagy annak kivonatát nem osztották ki, a képviselők írásos tájékoz­tatást igénylő javaslatát, a több­ség nem támogatta (!), a cég je­lenlévő jogásza nem jutott szó­hoz. így senkinek sem lehetett • • • Önkormányzat kontra állam? pontos képe arról, milyen súlyú a cég adóssága más nem fizetők köztartozásaihoz képest, sem arról, milyen következmények­kel jár a nem ismertetett levél­ben foglalt kérés kategorikus elutasítása. Csak a szenvtelen- ség és idegenkedés érződött a legtöbb hozzászóló szavaiból: a gyár az államé, az állam oldja meg a maga baját, ne terhelje a várost. Föl sem merült, hogy 332 pé­csi polgár, a cég dolgozóinak megélhetése van közvetlen ve­szélyben, s ezért valamicske felelősséggel a város is tartozik. A Sopiana a túlélésért, piacai megőrzéséért, a dolgozók a csőd elkerüléséért küzdenek. A távfűtő a fűtést korábban már elzárta, bizonyára jogosan. Az újbóli fűtetlenség a csőddel egyenlő! Ha most nem tudnak szállítani nyugati megrendelő­iknek, oda a jövő évi megrende­lés is. Az „állam” pénzügyi hely­zete közismert. A vagyonügy­nökség is ígéretet tett és törek­szik a Sopianahoz hasonló álla-* potú, átalakuló és magánkézbe* szánt cégek adósságainak, bankhiteleinek közeli konszoli­dálására. A gyár sem azt kérte-kéri a várostól, hogy fizessen helyette, hanem az azonnali bezárás ve­szélyét elkerülendő keres alku­helyzetet, néhány hónap hala­dékot, mert reményt lát a tal- ponmaradásra. Fizetési szándé­kát jelezte: e hó elején kifizetett 1 milliót a háromból, csütörtök óta táskában vitték át a távfűtő­nek az egyik adósuktól meg­szerzett újabb félmilliót. Több­féle pénzügyi konstrukcióra, el­lentételezésre tesznek javaslatot a városvezetésnek. Ha azonban Távfűtő Vállalat nem ad pontos tájékoztatást megállapodásaikról a vezetők­nek, a képviselők a vezetőktől nem kapnak kielégítő informá­ciót a körülményekről, a testü­letben pedig valamiféle rideg kompromisszum képtelenség, leckéztetési szándék uralkodik el, s nem a humánus közérdekű megoldást keresik, akkor leáll a fűtés az állam szándékától füg­getlenül is, szétfagynak a veze­tékek, megdermed az olaj a gé­pekben, és megdermed az élet a gyárban (is). Kevesebb részvétlenséggel, több jóindulattal és tárgyalá­sokkal még melegen lehetne tar­tani a Sopiana fűtéscsöveit. Pap András országgyűlési képviselő Miért nem lett köztársasági elnök Pozsgay? Az elvtelen kritikának nincs igazsága (Válasz Pauska Zsolt: „Miért nem lett köztársasági elnök Pozsgay?” című cikkére.) Az Új Dunántúli Napló no­vember 5-i számában írás jelent emg „Miért nem lett köztársa­sági elnök Pozsgay?” címmel Pauska Zsolt tollából. A cikk elsősorban Pozsgay Imre kö­zelmúltban megjelent 1989 című visszaemlékezését kísé­relte meg elemezni. Bár tiszteljük Pauska Zsolt újságírói tevékenységét, meg­ítélésünk szerint ezúttal cser­benhagyta őt jóizlése, mérték- tartása és politikai rálátása. Nem Pozsgay Imre politikai szerepéről akarunk vitába szállni a cikk írójával, hiszen bármennyire is igyekeznénk mértéktartóan fogalmazni, az NDSZ-ban vállalt pozíciónkból adódóan elfogultsággal vádol­hatnának. Csupán mint az ügy­ben elkötelezettek szeretnénk az írásra reagálni. Leginkább az a lekezelő személyiséget sértő megjegyzés váltotta ki nemtetszésünket, amelyet a cikk második bekez­désében ír Pauska Zsolt. Nem értjük, honnét vette a morális indíttatást ahhoz, hogy egy eu­rópai formátumú, az ország közvéleménye előtt is elismert politikust, állampolgárt ilyen kiszólással illessen. A sértő mondat így hangzik: „Az em­bernek ha jóindulatú akar lenni az 1989 című munkával, s Pozsgayval, sok mindent nem szabad komolyan vennie.” Nem értjük mi ösztönözte a cikk íróját arra, hogy kezébe vegye Pozsgay Imre könyvét? Még kevésbé világos szá­munkra, miért éppen a fellelt nyomdai hibák okozták számára a legmélyebben szántó problé­mát? Mindenesetre, ha valaki nyomdai hibákat keres egy könyvben, igazán nem tud a szöveg lényegére is figyelni. Talán az nem is volt annyira fontos az újságírónak? Meghökkentő volt szá­munkra az is, ahogyan megrója Pozsgay Imrét, amiért az adott időben nem figyelt eléggé arra a jelzésre, amelyet Bíró Zoltán­nak az MDF-bőlvaló távozása­kor elhangzott szavai sugalltak. Néhány mondat az újságíró által közölt idézetből: „Egyébként párttagként is harcoltál annyit ez ellen a rend­szer ellen, hogy bárki, aki nyo­modba lép, elbújhat mögötted. - mondta Pozsgay Imre Bírónak 1989-ben. Egyébként is, ha be­sétálunk ebbe az utcába, (már­mint ha elfogadnák Bírónak azt a véleményét, hogy volt párttag ne vállaljon pártfunkciót az új rendszerben), akkor már előre mi avatjuk szentté azokat a sen­kiket, akik a választások után ír­ják újra a történelmet, s helyet találnak majd benne a ma még sehol sincs érdemeikért.” Az élet Pozsgay Imrét iga­zolta, csak ezt eddig Pauska Zolt még nem vette észre. Az sem tűnt fel neki, hogy a kor­mányban, a kormányon kívül és a parlamentben szép számmal vannak olyanok, akik a háttér­ből jöttek elő és demagógként, felkészületlen szerencselova­gokként akarják alakítgatni a történelmet, miközben százez­reket vágnak zsebre a semmi munkáért. A szerző sajnálkozik cikké­ben, amiért Pozsgay Imre nem követte Németh Miklóst, aki ki­lépett a hazai politikai életből. Azt hisszük, az újságíró ezzel a gondolatával különösen nagy politikai érzéketlenségről adott bizonyságot, hiszen ma már sok józanul gondolkodó állampol­gárnak az a véleménye, hogy ha a választások után Németh Mik- lósék és Pozsgay Imréék, vala­mint a hozzájuk hasonló gon­dolkodású és felkészültségű po­litikusok, szakemberek irányí­tanák az országot, nem süllyedt volna ennyire mélyre a gazda­ság. Nem tudjuk elképzelni, mi indíthatta Pauska Zsoltot arra, hogy ezt a címet adta a cikké­nek, mert a saját maga által fel­tett kérdésre egyáltalán nem adott választ. Az utolsó előtti bekezdésben megfogalmazott megjegyzése is ezt igazolja. Göncz Árpád - írja - nagyon sokunknak köztársa­sági elnöknek a mai Pozsgaynál jobban megfelel. Pauska Zsolt egy látnok, aki még azokat a folyamatokat is képes elemezni, amelyek le sem zajlottak. A Nemzeti Demokratikus Szövetség Baranya megyei Szervezete Tisztelt Ügyvivő Úr! Köszönöm, hogy vette a fá­radságot és megírta válaszát. Bár úgy véli, az NDSZ-ben, azaz a Pozsgay Imre által veze­tett pártban vállalt pozíciójából adódóan véleményét akár elfo­gultnak is tarthatják egyesek, ez nekem eszembe sem jut, így néhány sorban reagálnék gon­dolataira.- Ha lekezelőnek érzi a cikk második bekezdését, elnézést kérek, bizonyára másképp kel­lett volna fogalmaznom.- Az Ön által sértőnek talált mondat nem Pozsgayra, hanem az „1989” című könyvre vonat­kozik. Hogy miért foglalkoztam annyit a kötetben hemzsegő nyomdai hibákkal, annak oka pont az, hogy Pozsgay szemé­lye és története megérdemelte volna, hogy a hibás szöveget még nyomdába adás előtt korri­gálják. Egy életmű csak megér­demel ennyit.- Hogy az élet Pozsgayt iga­zolta volna, azzal legalábbis vi­tatkoznék. Azt viszont nem tu­dom megállapítani - Önnel el­lentétben -, hogy ha Pozsgayék vezetnék az országot, milyen ál­lapotban lenne a gazdaság.-Németh Miklóst a magam részéről nem venném Pozsgay Imrével egy kalap alá, már csak azért sem, mert Pozsgay elé nem abból a szempontból „állí­tottam példaként”, amely szem­pontból Ön kritizálja szerény dolgozatomat. Én nem sajnál­koztam, hanem arról írtam, hogy ki (mi) lehetne ma az 1989-ben a népszerűségi listá­kat vezető Pozsgay, ha akkor háttérbe vonul. (Talán még Némethnél is nagyobb respekt- tel bírna - jelenleg pedig na­gyon nem ez a helyzet.)-A Göncz-Pozsgay párhu­zamot az elmúlt három eszten­dőben aktuális közvéleményku­tatási adatokkal kapcsolatban ír­tam le, s hogy e téren Göncz Árpád messze Pozsgay Imre előtt áll, abban talán egyetért velem. Levelét köszönve tisztelettel üdvözli: Pauska Zsolt Közös közlemény A Fidesz és az Ipartestületek Országos Szövetsége Magyar Kézműves Kamara vezetése 1993. október 29-én tárgyalást folytatott a Fidesz székházában. A Fidesz delegációját Orbán Viktor pártelnök, az IPOSZ MKK delegációját Szűcs György elnök vezette. A két delegáció áttekintette az aktuális gazdasági kérdése­ket. Közös álláspont alakult ki abban, hogy haladéktalanul meg kell teremteni a gazdasági növekedés feltételeit, és ebben az eddigieknél nagyobb mér­tékben célszerű támaszkodni a gazdasági érdekképviseleti szervezetek kezdeményezése­ire. A felek megállapodtak abban is, hogy a megbeszéléseket fo­lyamatossá és rendszeressé te­szik. 9 Orbán Viktor Szűcs György elnök elnök Sok bók után Kelet-Európának várnia kell a nyugati integrációra; ezt Len­gyelország után Magyarország­gal is közölték - állapítja meg a Die Presse. A tudósítás szerint Magyarország a múlt héten, ré­szint Manfred Wömer NATO főtitkár budapesti látogatásakor, részint egy magyar küldöttség és .a Nyugat-európai Unió kép­viselőinek megbeszélésein sok bókot kapott, de távolról sem hallhatta az annyira áhított fel­kérést a csatlakozásra. Az oszt­rák lap úgy fogalmaz, hogy Wömer megválaszolatlanul ha­gyott több, a közeledésre vo­natkozó magyar kérdést. Sir Dudley Smith, a WEU közgyű­lés elnöke pedig „óvatosan, de bizakodóan” nyilatkozott a kö- zép-kelet-európaiak NATO Csatlakozási vágyairól. Két nehéz feladatra két alkalmas ember Kuncze és Pető „Felnőtt párttá vált az SZDSZ” - állapította meg Pető Iván, a párt elnöke. A Szabad Demokraták Szövet­ségét öt éve alapították. Egy ember esetében nem elegendő öt esztendő ahhoz, hogy nagy­korúnak számítsák, de egy párt történetében ez nyilvánvalóan másképp van. Öt év alatt az SZDSZ meg­tanulta azt, hogy egy egész rendszer (a szocializmus) el­lenzékéből csak a kormány (a jelenlegi MDF-es) ellenzéke legyen. A párt most új fel­adatra készül, az 1994-es vá­lasztásokat követően az új kormánykoalíció részese, lehe­tőleg meghatározó erejű része kíván lenni. Az SZDSZ szilárd, demok­ratikus, a társadalom legszéle­sebb rétegeit „szolgáló” kor­mányzatot és parlamentet sze­retne, olyat, amely bírja a la­kosság zömének a bizalmát. Olyat, amely teendőinek ellá­tása során nem felejti el, hogy miért és mennyi időre szólóan élvezi választói bizalmát. Olyan kormányzatot akar, amely mentes a problémaelte­relő módon szomszédokra, vagy „belső kártevőkre” mu- to’gatásoktól (aminek receptjét az utóbbi négy év kotyvasztói könnyűszerrel átvehették az őket megelőző, mintegy hét évtized belpolitikai gyakorla­tából) miközben nő a megélhe­tési bizonytalanság, a munka- nélküliség, a korrupció, mi­közben mindig magasabb a be- igértnél az infláció. A magyar­ság legfőbb érdeke ma első­sorban saját gazdasági bajai­nak orvoslását kívánja meg. E megfontolás is vezette a szabad demokratákat, hogy közgazdászt válasszanak mi­niszterelnök-jelöltnek. Kuncze Gábor, aki az SZDSZ országos listáját fogja vezetni, 43 esztendős, a kecs­keméti piarista gimnáziumban érettségizett. Dolgozott se­gédmunkásként és műtősként, majd mélyépítési üzemmér­nöki diplomát szerzett. 1985-ben közgazdász, majd iparszervezésből és vezetésből szakközgazdász diplomát ka­pott. Országgyűlési képvise­lővé történt megválasztása előtti években az ÉPGÉP- TERV gazdasági igazgatója volt. Kuncze Gábor Pest megye 12-es (Szigetszentmiklós és környéke) választókörzetéből jutott mandátumhoz, jelenleg is Tökölön lakik. Az ország- gyűlés költségvetési, adó- és pénzügyi bizottságának tagja. 1990-ben lett az Interparla­mentáris Unió magyar-osztrák baráti tagozatának elnöke, és a magyar-német tagozat tagja. Idén februárban az SZDSZ-frakció vezetőjévé vá­lasztották. Az SZDSZ elnöke Pető Iván marad, hisz vezetése alatt a párt helyzete megszilárdult. Két nehéz feladatra - pártel­nök és miniszterelnökjelölt - a szabad demokraták két alkal­mas személyt találtak, mind­egyiket az adott feladatra tartva a legalkalmasabbnak. A két ember közti baráti viszony a garancia arra, hogy vállvetve tudnak küzdeni az SZDSZ, a liberális alternatíva sikere ér­dekében, egy demokratikus Magyarországért. Bölcsházy Éva Al.LAMI VACYO^IIÍiYIMÍlKSEC, Aw, Állami Vagyonügynökség pályázati felhívása egyes állami vagyonrészek (gépek, berendezések) értékesítési konstrukciójának kidolgozására és az értékesítés lebonyolítására (Gépbörze) Előzetes felmérés szerint az ÁVÜ több száz gazdálkodó szervezeténél több ezer azon gépek, berendezések, egyéb tárgyi eszközök száma, amelyet a szervezetek értékesíteni terveznek (melynek nagyságrendje kb. 34 milliárd Ft). Célunk az, hogy az állami vállalatok és gazdasági társaságok egyes szabad, forgalomképes vagyontárgyai mielőbb privatizálásra kerüljenek s ezen vagyontárgyak felhasználásával a vállalkozások, vállalkozók köre szélesedjen. A pályázóktól az ÁVÜ Ügyfélszolgálatán (Budapest, XIII., Pozsonyi út 56.) ingyenesen Pályázat benyújtásának helye és határideje: \ Állami Vagyonügynökség Iktatója Budapest, 1133. Pozsonyi út 56. 1693. december 13_ 12 óra A pályázatot 2 példányban kell benyújtani, zárt borítékban, a borítékon feltüntetve: „Gépbörze" A pályázatok elbírálása előreláthatóan 1993. december 31-ig megtörténik. (Erről a pályázókat levélben értesítjük.) t 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents