Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-16 / 313. szám
8 uj DunantüU napló Magazin 1993. november 16., kedd 1977 egy nyári hajnalán, midőn éppen kelőben volt a nap, állt meg valahol Mostar óvárosa peremén a Pécsről indult busz. Az utasok szétszéledtek, mi a Régi híd, s a balparti bazár felé vettünk irányt. A jobbpart felől kaptattunk fel a hídra a fényes-simára koptatott köveken, megálltunk a csúcson, körbenéztünk, a dél felől magasodó hegyre is, amelyre éppen akkor kúszott a kelő nap sugara. Aztán leereszkedtünk a túloldalra. A bazársoron persze még minden zárva volt, így semmi sem terelhette el figyelmünket a látványról. A fényképezőgép sűrűn kattogott megörökítendő az itteni pillanatokat. Itthon, végignézve a kész diákat, az egyik felvétel különösen ismerősnek tűnt. Hol is láthattam ezt a beállítást? Hol is? Hát persze! A Csontváry által megfestett képen! Nosza elő is kerestem a reprót, összehasonlítottam a kettőt. Elégedetten szemléltem hol az egyiket, hol a másikat: az én felvételem csaknem ugyanarról a helyről készült, ahol Csontváry festőállványa is állhatott, amikor gyönyörű képét festette. És most egy harmadik kép társult e kettőhöz. Egy fénykép a csütörtöki újságokból, az a szörnyű, amely a kedden lerombolt régi hidat ábrázolja. Azaz már nem is a hidat, hiszen az kedd óta már nincsen, csak a romos hídfők állnak még. Horvát tüzérek lőtték szét. Vajon milyen lelkiismerettel? De hisz fölösleges ezt kérdezni, a háborúskodók lelkiismerete soha nem szólalt meg emberélet elpusztításakor sem, hát akkor miért szólalna meg egy élettelen kőhalmaz elpusztításakor. A híd, amely 427 évig ívelt át a Neretva fölött - 1566-ban kezdte építeni sak voltak, de - mint hallottuk - nem helyrehozhatatlanok. A horvátok - nyilván nemzetközi segítséggel - el tudják tüntetni a károkat. De ki, s hogyan feledtetheti sikeres újjáépítéssel a mostari híd horvátok általi elpusztítását? Borzasztó ez a háború, számomra - és nyilván minden kívülálló számára - érthetetlen az első pillanattól fogva, s kü- lönösen ez a mostani, boszniai szakasza, ahol a bosnyák nép hazájának a léte forog kockán. Erről mindig egyik első nótaélményem jut az eszembe, amit - úgy tudom - az első világháború idején magyar bakák énekeltek: „Megállj, megállj. . . Szerbia, /Nem lesz tiéd soha Bosznia!" Úgy látszik, mégis.. És a második világháború jut eszembe, a Tito vezette polgárháború, amelynek sok-sok részletét ismerhettük meg filmekből. De az külső ellenség ellen folyt, s f többnyire nem a városokban, városok ellen, mint ez a mostani esztelenül dühödt polgár- háború. Vajon születik-e valaha összehasonlítás: mi kárt okozott emberéletben, nemzeti és magánvagyonban a nácik | elleni polgárháború, és menynyit a mostani? Félő, hogy ha sokáig tart még az önpusztítás, a mostani lesz a „nyertes”. És ki-mi lesz a vesztes? Nemcsak „Jugoszlávia népei”, amelyek most a történelmileg kialakult I etnikai-földrajzi viszonyokat próbálják fegyverrel korrigálni aszerint, ahogy a mesterséges államalakulat hét évtizedes története során a belső migráció változásokat hozott, hanem 1 a Dubrovnikot ért károk, a mostari híd pusztulása, és a világörökség más ottani részeinek a károsodása révén mi európaiak is. Hársfai István ____________________________ A híd Hajrudin, s kilenc évig épült -, nincs többé. Nincs többé? Nagyon remélem, hogy talán újjáépítik, de az már nem lesz ugyanaz, ahogy a mi Lánc- hidunk sem ugyanaz, bármennyire is hasonlít rá, mint amit másfélszáz éve Clark Adám épített. Megvallom, amióta Mostar neve szerepel az önpusztító polgár - testvér (?) - háború hadijelentései élén, féltem: mikor olvasok a híd pusztulásáról. A hír - sajnos! - nem soká váratott magára. Annakidején - két évnél is több már? - Dubrovnikot, az egykori' Ragúzát féltettük ugyanígy, amikor körülötte dörögtek az ágyúk, s hallottunk a károkról. Azok is súlyoÁgy, takaró és fűtés nélkül Úgy gondolom, a puszta tények önmagukért beszélnek. Másfél évig lakott egy idős néninél kétéves gyerekével az a házaspár, akiket most az örökösök azonnali hatállyal kitettek a lakásból a lépcsőház előterébe. Oda rakták Ambrus József és felesége személyes holmijait meg a gyerekágyat. Se bútor, se takaró, se nagyszülő, se rokon, akikhez segítségért fordulhatnának, csak a fenyegetés, hogy az elhalt főbérlő fia „megöli őket a gyerekkel együtt”, ha mégis visszamennek a lakásba. A házbeliek nézték tétlenül a lépcsőn sírdogáló asszonyt és gyereket. Telefonáltak a rendőrségre. Vér nem folyt, rájuk tehát nem tartozik. Fordultak az önkormányzathoz, mint a bérlakás tulajdonosához. Noha az agyvérzéses nénivel nem törődtek a gyerekei, az albérlői ápolták haláláig, ha eltartási szerződés nincs, jogalap sincs a beavatkozásra. Maradt a Máltai Szeretetszolgálat. Szerdán elvitték az anyát a gyerekével, két éjszakára tudtak nekik helyet szorítani. A férfi a pincében húzta meg magát, amíg Tóth Józsefné megszánta és szállást adott neki, abban a reményben, hogy hamarosan valahogy majdcsak rendeződik a dolog. Pénteken Ambrus Józsefné is visszakerült a kisgyerekkel a fűtés, világítás, ágy és takaró nélküli pincébe. Utolsó pénzükből- még ebben a helyzetben is - kifizették az 1100 forintos villanyszámlát, ami becsületességre vall. A végső szorultságban következett a Dunántúli Napló panaszügyelete. A Támasz alapítványt hívtuk segítségül. Vezetője, Lőcsei Attila már otthonról, a lakásáról intézkedett. Elmondta, a hideg idő miatt óriási zsúfoltság alakult ki, nagy nehézségekbe ütközik a hajléktalanok elhelyezése. Pótágyak beállításával próbálnak megoldást keresni. Kevésnek bizonyul az a húsz férőhelyes bővítés is, amire a Sándor utcában egy hete megvásárolt ház nyújt majd lehetőséget. Ambrus József munkanélküli. A felesége gyesen van. Rettegnek attól, hogy elveszik tőlük a gyereket állami gondozásba. Siettem megírni és közzétenni ezt az esetet bízva az emberek segítőkészségében. Lőcsei Attila ugyan nem fűzött nagy reményeket ahhoz, hogy adományok érkeznének Pécsett a Korvin Ottó utca 7. szám alá, özvegy Tóth Józsefné lakására- ugyanis ő vette oltalmába a családot átmenetileg -, én azonban hiszek. Talán egy szegény család szenvedésének az enyhítése sem kilátástalan. A legfontosabb egy hajlék lenne. Rezes Zsuzsa Új zenei tv születik Az angol Birmingham az első európai város, ahol kábeltévén keresztül kiváló minőségű zenéhez juthat a néző. Birmingham 125 ezer háztartása januártól sztereóban hallgathatja Mozartot vagy Madonnát. A 35 csatornán sugárzó „Music Choice Europe” (MCÉ) új vállalkozás, amelyben az amerikai Warner és a japán Sony konszern is érdekelt: hosszú távon több mint 60 csatornán kívánják ellátni egész Európát zenei műsorokkal. Az Egyesült Államokban 1990 óta sikerrel működnek az ehhez hasonló zenei csatornák. Mindenki ismeri A bankkártyát, mely több, mint készpénz. Egyet jelent a biztonsággal, hisz pénze csak az Ön számára hozzáférhető; a kényelemmel, mert bármikor készpénzre van szüksége, vagy fizetnie kell, teljes bankszámlája rendelkezésére áll; .»»5 03/9S *»»»cs rmtic NM» ~ „ Budapest Cirrus Forint alapú bankkártya, melynek segítségével Ön bármikor készpénzt vehet fel bankszámlájáról függetlenül attól, hogy merre jár az országban. Ehhez az EC/MC/Cimis bankjegykiadó automaták a nap 24 órájában rendelkezésére állnak. a gyarapodással, ugyanis kártyaszámlán elhelyezett pénze eközben folyamatosan kamatozik és nem utolsósorban a tekintéllyel, melyet az előző előnyökkel együtt csak az Eurocard Budapest Bankkártyával tud felmutatni. Válasszon a Budapest Bank bankkártyái közül. Budapest Classic A Budapest Cirrus szolgáltatásán túl Ön az ország több, mint 4000 Eurocard/Mastercard emblémával jelölt kártyaelfogadó pontján (üzletekben, vendéglátóhelyeken, benzinkutaknál) fizethet vele, ezenkívül készpénzhez juthat a Budapest Bank fiókjaiban. s Budapest Bankkártya 9 az Eurocard Budapest Bankkártya Igényelhető a Budapest Bank Bármelyik Fiókjában. Információ: Budapest Bank. Bankkártya Főosztály, Telefon: 269-6286
