Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)

1993-11-15 / 312. szám

1993. november 15., hétfő A mai nap üj Dunantüli napló 5 A Pécsi Madrigálkórus a Csontváry Matinén Vargha Károlyra emlékezve Egy nagy egyéniség, az utolsó polihisztorok közül Vasárnap délelőtt a nagy ha­vak ellenére is szép számú kö­zönség előtt lépett fel a Pécsi Madrigálkórus. Jeles alkalom volt ez, hiszen a kórus régi pat- rónusára, barátjára és szöveg- fordítójára-írójára, a tavaly el­hunyt dr. Vargha Károlyra em­lékezett. Vargha Károly szentlászlói pedagógus családba született. Iskoláit a megyében, majd az egyetemet Szegeden végezte, ahol olyan szeretve tisztelt mes­terek tanítványa volt, mint Sík Sándor és Bálint Sándor. Hosz- szabb ideig Berlinben is tanult. Tanári pályáját a Bajai Taní­tóképzőben kezdte, majd a Pé­csi Tanárképző Főiskolán foly­tatta, ahonnan végül is a Német Tanszék vezetőjeként ment nyugdíjba. Akik ismerték, való­ságos polihisztorként emlékez­nek rá, hiszen nyelvekkel, tör­ténelemmel, honismerettel és zenével egyaránt mélyen és szakértelemmel foglalkozott. Virágh Károly néven nem egy - főleg vallásos ihletésű - verset ís írt. Vargha Károly, aki Kodály Zoltán és Bárdos Lajos barátjá­nak és munkatársának is mond­hatta magát, Pécsett is aktív ré­szese volt szövegírói, illetve - fordítói tevékenysége révén a zenei életnek. A tegnapi alkalomra kifeje­zetten „madrigálmatinéval” ké­szült a Pécsi Madrigálkórus, olyan művekkel, melyeknek minden egyes darabját Vargha Károly fordította. Szerepeltek Jeep, Hassler, Othmayr, Senfl és Widmann szerzeményei, majd a reneszánsz táncok után Morley és Purcell művei. Fel­csendült Leclair A-dúr szoná­tája, végezetül pedig Gastoldi, Garvaise, Vecchi és Passereau madrigáljait énekelte a kórus, melyet ez alkalommal Jandó Jenő művészeti vezető irányí­tott. A műsorban egyébként közreműködött még N. Rozgo- nyi Klára (hegedű), Nagy And­rás (gordonka) és Nagy Gergely (hegedű). M. K. A Pécsi Madrigálkórus Fotó: Szundi György Nyílt nap a határőr akciószázadoknál Két évesek, de nem gyerekek! (Folytatás az 1. oldalról) A nap az ünnepélyes állo­mánygyűléssel kezdődött, ahol Lengyel László alezredes, a Pé­csi Határőr Igazgatóság igaz­gató-helyettese és Gál Gyula százados, századparancsnok tekintette át a megalakulástól eltelt idő eseményeit, hangsú­lyozva, hogy e századokkal szemben nagyon magas köve­telményeket állítottak, s ezek­nek mind a hivatásos, mind a sorállomány tagjai megfelel­tek. Igaz, változik a katonaélet is. A fegyelem, a követelmény- rendszer mellett megszólalt az emberi, a bajtársi hang, ami az egyéni problémáikon is átsegíti a fiatalokat. Nagy jelentőséget tulajdonít ennek Tóth György százados, a századparancsnok általános helyettese, hozzá­téve, hogy náluk nem történt „rendkívüli” esemény, vagyis egyetlen fiatal sem kezelte úgy a gondjait, hogy magának, vagy másoknak ártson. Miközben folyamatosan tar­tott a bemutató, a különböző vetélkedők, a legénységi étte­rem asztalai mellett is mindig üldögéltek, beszélgettek a lá­togatók. Szülők, nagyszülők, testvérek, menyasszonyok, vagy jelöltek. A Misina és a Tenkes akciószázadban csak baranyai és tolnai fiatalok van­nak. A többség pécsi, illetve kör­nyékbeli. Ezért nem okozott leküzdhetetlen akadályt a szombati havazás, az utak álla­pota a hozzátartozók, látogatók számára. Ezért gőzölögtek még a fóliából, szalvétából kibon­tott rántott csirkecombok, ka­rajszeletek. . . Márton-nap Siklóson: mise és műsor bál nélkül A váratlanul az országra sza­kadó hó alaposan fölbontotta a Siklósi Művelődési Központ és a Dél-baranyai Sokacok-horvá- tok Egyesületének közös szer­vezésű Márton-napi programját, november 13-án este Siklóson. A Szent Márton életéről és tetteiről beszélő Markó Bubalo, horvátországi plébános végül egyedül celebrálta a 18 órakor a katolikus templomban kezdő­dött szentmisét, mivel főtiszte­lendő Báthory László a rossz útviszonyok miatt nem érkezett meg. A misén a zord időjárás el­lenére azért szép számú sokac, egykori alsószentmártoni lakos és horvátországi menekült je­lent meg. Utóbbiak sorsát pár­huzamba is vonta a pap a 20 év­vel ezelőtti szentmártoni kitele- pítettekével. A „Semarkuse” asszonykó­rus este fél 8-kor sorakozott fel a Siklósi Művelődési Ház szín­padán. A gazdag sokac népvise­letbe öltözött lányok és asszo­nyok változatos népdalkincsük­ből adtak ízelítőt a közönség­nek. S ezzel a Márton-nap szer­vezett része véget is ért, tudniil­lik a meghívott Baranya Népi­zenekar, mely a bálon is húzta volna a talpalávalót, a hóaka­dály miatt nem ért oda az ese­ményre. Mindenesetre a részt­vevők föltalálták magukat; a bálra hozott ételeket kirakták az asztalokra, és falatozás közben egymást szórakoztatták szép nó­táikkal. Sz. A. A fehérváriak jól felkészültek Pécsből Messziről jött csapat nyerte a hagyományos városismereti vetélkedőt Ki alkotta a pécsi Szent Fe­renc szobrot? Ki volt a Király utca névadója? Ki gondolná, hogy ezekre a kérdésekre a hét­végén nem maguk a pécsiek tudták a legjobban a választ. Pedig így volt. A székesfehér­vári Vörös Meteor nyerte a va­sárnap megrendezett hagyomá­nyos pécsi városismereti ver­senyt, megelőzve számos helyi, baranyai csapatot is. Hogy a messziről jött versenyzők nem érdemtelenül jutottak a győz­tesnek járó kupa birtokába azt az is bizonyítja, hogy már nem először érték el a legjobb ered­ményt. A Pécsi Polgármesteri Hiva­tal Közoktatási, Közművelődési és Sport Iroda által meghirdetett versenyre 27 négy tagú csapat érkezett a Vasutas művelődési házba. A csoportok előre meg­adott szakirodalomból készül­tek az egésznapos vetélkedőre, ám a lexikális tudás ezúttal nem volt elég a végső győzelemhez. A csapatok kora délelőtt kiraj­zottak a hólepte történelmi bel­városba. Épületeket, köztéri szobrokat és egyéb nevezetssé­geket kerestek fel, mivel csak azok részletes megfigyelésével tudták hiánytalanul kitölteni a versenyre készült feladatlapot. A végeredménytől függetle­nül a remek hangulatú verseny emlékezetes marad valamennyi résztvevő számára. Közülük legtávolabbról a székesfehérvá­riak jöttek, de több csapat érke­zett a megyén kívülről, például Kaposvárról is. A vetélkedő legfiatalabb résztvevője a pécsi Pálfl Gábor volt, aki az Árpád fejedelem úti iskola csapatát erősítette. A felnőtteket és gyerekeket egyaránt szórakoztató vetélke­dőt követően délután hirdettek végeredményt. A családosok között a pécsi Meszesi Általá­nos Iskola csapata lett az első. Az általános iskola alsó tagoza­tos kategóriában az Árpád feje­delem úti Gimnázium és Álta­lános Iskola, a felsősök között pedig a Bánki Donát úti iskola diákjai örülhettek a sikernek. Mint az már a fenti sorokból ki­derült, a felnőtt-ODK korcso­portban a fehérvári Vörös Me­teor diadalmaskodott. K. E. Téli veszélyben a hétvégi házak Az elhagyatott családi birtokokat előszeretettel látogatják a betörők Kéne egy kis vakáció Az iskolai téli szünet dá­tumhoz kötött, többnyire rög­ződött napok sora. A tegnapi pécsi várostörté­neti vetélkedőre becsúszkált a bel- és külterületi iskolákból is néhány diák és pedagógus, s hóbaágyazott gondolatuk ott fogalmazódott meg: most ör­vendenének igazán a tanulók néhány nap szánkózási vakáci­ónak. Általánosban, gimnázi­umban egyaránt. Ideális kö­rülményeket teremtettek hozzá az égiek: van hó bőven, éppen, hogy járnak a buszok, s min­denki gondolata amúgy is e szokatlanul hirtelen jött, kia­dós télelő körül forog. (A me­teorológusok előrejelzése pe­dig újabb adag havat, hófúvást, fagyot jósol.) Mondom: feltehetően iga­zuk van a rendkívüli hószü­netre áhítóknak. Kéne egy kis vakáció. Egy nap vagy több. S talán saját hatáskörükben is te­hetnének ezért valamit, a min­dig megértő, tanoda-igazgató hölgyek és urak. K. F. A késő őszi, téli hideg napok beköszöntével, a kerti munkák végeztével a kiskerttulajdono­sok, a gyümölcsösök, szőlők gazdái mind kevesebbszer láto­gatnak ki a családi birtokra, így ebben az időszakban alaposan elszaporodnak az üdülőterüle­teken, a kiskertek tájékán a hét- • végiház-feltörések. A védekezés lehetőségeire hívja fel a figyelmet a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának minap elkészült tanulmánya, amelyben egyúttal azt is jelzik, hogy melyek a hétvégi házak legsebezhetőbb pontjai. A statisztika szerint (a tavalyi év utolsó három hónapjában) 146 olyan betörés történt a me­gyében, melynek célpontja pince, hétvégi ház és szerszám­tároló volt. Ezen bűncselekmé­nyek összes kárértéke csaknem elérte a 3 millió forintot. Az el­követési módszerek között a legelőkelőbb helyen az ajtó- és ablakkifeszítés áll, majd követ­kezik az ablaküveg betörés, a lakat-, a lakatpánt levágás és le- feszítés, de nem ritka a tető- il­letve a falbontás sem. Mint kiderült, a betörők nem válogatósak. Az elvitt vagyon­tárgyak között ugyanis élelmi­szer, bor, pálinka, háztartási műszaki cikk, mezőgazdasági kisgép, barkácsgép, készpénz és aranyékszer(!) egyaránt előfor­dult. Volt olyan betörés, mely során csupán egyetlen szál füs­tölt kolbásszal távozott a hívat­lan látogató, ugyanakkor elő­fordult 300 ezer forintos kárér­ték is. A szakemberek szerint a be­törők, fosztogatók ellen nem elég csupán az ajtók, ablakok védelme, ezek zárakkal, laka­tokkal, riasztókkal, védőrá­csokkal való ellátása, mert nincs olyan zár, lakat és nyílás­záró, amelyet ne lehetne rövi- debb-hosszabb idő alatt ki­nyitni. A védekezést leginkább talán azzal kellene kezdeni, hogy már a pincekulcsot is biz­tosabb helyre tegyük a megszo­kott ereszcsatornánál, lábtörlő­nél, falrepedésnél vagy éppen virágcserépnél. További tanács, hogy kész­pénzt, ékszert, régiséget, érté­kes porcelánt még véletlenül sem hagyjunk az őrizetlenül ha­gyott hétvégi birtokon. Ugyan­csak felelőtlenség, ha a külső megjelenésében is hivalkodó, figyelemfelkeltő berendezési tárgyak vannak az épületen. Ilyen például a műholdvevő an­tenna, amelyet télire érdemes leszerelni és biztos helyre zárni. Mindemellett - vélekednek a bűnmegelőzők - a jó szomszédi viszony, az egymásra (egymás portájára) való odafigyelés is fokozhatja a vagyontárgyak biz­tonságát. A megszokott környe­zetből kirívó személygépko­csik, idegen személyek moz­gása, feltűnésük időpontjának regisztrálása hasznos lehet a megelőzés, és a bekövetkezett bűncselekmények t felderítése szempontjából egyaránt. B. N. A pécsi Happy End Színház „Audíció” című előadásának bemutatóját tartották tegnap Pécsett a Szántó Kovács János utcai Happy End Kamarateremben. A következő előadás november 17-én lesz. Képünkön Somos Zoltán és Somos Ákos. Fotó: Szundi György Esőisten baranyai védernyője A pénzügyi nehézségek ellenére fennmaradhat a jégesőelhárítás Nefela, vagyis esőisten véd- emyőjére az év eleji pénzügyi nehézségek ellenére jövőre is számíthatunk Baranya megyé­ben. Ez derült ki a minap azon az értékelő ülésen, amelyet a NEFELA Dél-Magyarországi Jégesőelhárítási Egyesülés te­vékenységéről tartottak Pécsett. Huszár István, az egyesülés igazgatója arról számolhatott be lapunknak, hogy végre „meg­tört a jég”, a mezőgazdasági nagyüzemek és a biztosító tár­saságok mellett a települési ön- kormányzatok is mind nagyobb arányban vesznek részt a jégve­rések elhárításában. Mint a be­számolóból kiderült, a védett te­rületen (amely a szomszédos megyék jelentős részére is kiter­jed), a Nefela, vagyis a talajge­nerátoros jégesőelhárítási egye­sülés működése óta ebben az évben keletkezett a legkisebb jégkár. A talajgenerátorokat sikerült felkészíteni a beavatkozási idő­szak kezdetére. A hármashegyi megfigyelő állomás meteoroló­giai műszereivel, valamint az új műholdvevővel együtt már nagy biztonsággal lehetett a rendszert működtetni. Újabb ti­zenegy generátorkezelőt képez­tek ki, sőt egy generátorral a védekezési hálózatot is bővíteni tudták egy eddig kevésbé védett területen. Érdekesség, hogy az aszályos időszak folytatódása miatt több helyen már azt feltételezték: a jégesőelhárítási tevékenység miatt hullik kevesebb csapadék a Dél-dunántúli területen, mint korábban. Ezt azonban cáfolják csapadékhullási adatok, ugyanis míg országosan a beavatkozási időszakban a sokévi átlag csa­padékmennyiségének csak 64 százaléka hullott, addig a védett területen lévő állomások körze­tében a sokévi csapadékátlag 80 százalékát mérhették. A jégveszélyes időszakban az idén 36 esetben kezdték el mű­ködtetni a generátorokat, ennyi­szer vittek véghez felhőmódosí­tást. Június volt a leginkább jégveszélyes hónap, míg a vé­dekezések ellenére a legna­gyobb jégkár júliusban követ­kezett be. Már 57 település lépett az egyesületbe, jövőre újabb ön- kormányzatok csatlakozását remélik. Az ülésen egyébként nyugdíjba vonulása alkalmából elbúcsúztatták Fejes Istvánt, a jégesőelhárítók korábbi vezető­jét, aki hosszú éveken keresztül irányította e munkát. Balog N. i k

Next

/
Thumbnails
Contents