Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-13 / 310. szám
1993. november 13., szombat Irodalom - Művészet aj Dunántúli napló 11 Schrammel Imre: Minotaurusz a trónon Fotó: Szundi György Schrammel a Parti Galériában Kerámia-szobrászatunk nagykorúsága Dr. Bárdos Kornél O. C. (1921-1993) Sárándi József Etűd Valaki szélretol, egyre lejjebb taszít, s lelkem hátából derékszíját hasít. Miben vétkeződtem? Szemembe mondd, Uram! Utadból félreállok vakon, s világtalan. Restau-ráció? Értelme annak van - vélelmed hiteles, akárha szeles vagy, akárha nem szeles. Tévedtél? Istenem. Botlott lóvátevőd. Ne izgasd föl magad. Tégy úgy mint azelőtt. Bizony bizony semmi fedezete nincsen -, ki megosztozkodik nemlétező kincsen. Kancsalul Ha van is egy-két gondolatom, Magamtól elhessegetem. Kürtöljem őket világgá? Blamás vagyok eléggé. Dűli dúl balalajka, Nyírfaligetecske. Rózsa Endre Beforr a levegő Mappára porosodik egy kéz nyoma s most gazdátlan hever. Összegubancolódott magnetofon szalagja játssza le elakadt esélyeid. Mint kígyó a karóra, órarugóra tekeredik egy halálos marás. Két kifordított tenyér mutatja: el, el, innen el! A forrásokat lepecsételik. Ki dróton rángott eddig, kihagyja magát közületek, és beforr a levegő nyomán. Schrammel Imrét sokan kerámia szobrászatunk egyik leghagyobb - ha nem a legnagyobb - hazai megűjítójának tartják. Olyan egyéniségnek, aki a szobrászat archaikus intencióit is megőrizve, a formaalakulás szerves belső törvényei szerint teremt formát, „égeti bele” gondolatait az agyakba, és aki szinte kezdettől fogva a tudós-kutató szenvedélyével és a művész ösztönével keres majd választ, egy, a klasszikus formaelvtől eltérő utat. Iskolateremtő, úttörő szerepe van a siklósi kerámia alkotótelep létrehozásában, Fa- enzától Calgary-ig díjak sora, később itthon Kossuth-díj és vendégprofesszori katedrák igazolják, hogy Schrammelt olyan művésznek tarthatjuk, aki munkásságával nagykorúsí- totta a magyar kerámia-szobrá- szatot, hozzájárult nemzetközi elismertetéséhez. Most Pécsett Tátrai Annamária és Fabinyi Gabriella Káptalan utcai magángalériájában , a Parti Galériában láthatunk válogatást, az utóbbi években készült és néhány újabb alkotásából. Az üveg- és kerámia-kiállításokra berendezkedett galéria számára mérföldkő, hogy Schrammel munkáit fogadhatja falai közt. A szerény méreteinél, egyszerűségénél fogva a korakeresztény kápolnák miliőit idéző kiállítóterem nagyszerű transzcendes hangulatú keretet adhatna Schrammel vonagló, saját erővonalaitól eltorzult, az idő lenyomatát hordozó szobrainak, ha jobban élne a fény, a megvilágítás eszközeivel. Az első kisteremben két torzó, a falon egy kariatida, kisméretű nőalakok - reliefek - sora fogadja a látogatót. A másodikban Minotaurusz „kő- vévált” legendaköre, Minotaurusz aranytrónusa, a Kövület, a Nyárutó , az Udvarlás. Ezekben a raku- és kőcserépszob- rokban egyszerre döbbenhetünk rá a salaktartalmát kiizzadó, tűzben érlelt anyag és a testi-lelki szerelem önkívületére. És itt van természetesen a Pompei-sorozat egy-két újabb darabja is: a valamikori történet újabb stációi, a dráma mintegy az anyagból „előhívott” emlékezete. Ugyanakkor itt van a másik emlékezet is, az erőnek az a jelenléte, genetikai kódja, amit maga a formálódó, a gyúrható és tulajdonképpen a csak ideiglenes formába dermedő anyag sejtjei hordoznak, amit maga a művész sejtemlékezetnek nevez. Az eltorzult vagy torzóban maradt nőalakokat, az áramló test, az üreges anyag belülről feszítő erővonalait a múlandó, az anyaföldhöz kötő termékenység és a szüntelen gravitáció egyaránt jellemzik. Ez a túlélésbe átforduló, a születés és a halál entrópiáját is megérzé- kítő formarend a Schram- mel-szobrok egyik legszug- gesztívabb sajátossága, hatásának egyik titka, egyúttal filozi- fiai tartalmakat hordozó művészi mondanivalója is. A Parti Galéria ezúttal - életében először - a művész 60. születésnapja alkalmából rendezett tárlat katalógusával lepi meg látogatóit. A Káptalan utcai kiállítás november 29-ig látogatható. B. R. Végtelen kutatómunkára indult 1993. november 7-én éjjel a mennyei levéltárba dr. Bárdos Kornél zenetörténész, a zenetudományok doktora, az MTA Zenetudományi Intézetének osztályvezetője. Élete utolsó pillanatáig dolgozott: éppen Kassáról érkezett haza, ahol a részben már megjelent, illetve a készülő Magyarország Zenetörténete c. monumentális alapmű 16-18. századot átfogó III. kötetéhez keresett újabb adatokat. Mert mindig talált újabb adatokat. Latin-német szakos tanárként és rendkívül körültekintő bibliográfusként kutatásai, összegzései nyomán az egykori városi és egyházi jegyzőkönyvekből, memoárokból és levelekből elénk tárult Pécs, Tata, Győr, Sopron, Eger, Székesfehérvár, Kalocsa, a Felvidék és Erdély zenetörténete, amelyekben hús-vér alakokat, napi gondokat és egyben az európai műzenében való egykori aktív részvételünket bizonyítja nemcsak színes leírásokkal, hanem részletes kot- tatári anyaggal is. Hiszen zenetanár is volt, aki pécsi énekiskolai indíttatása után tanulmányait a budapesti zeneakadémián folytatta. Kutatásai nyomán a világ zenetudományi műhelyei mikrofilmen ismerik a magyarországi templomok és A pécsi székhelyű Pro Pannónia Kiadói Alapítvány pályázatot hirdet 1994 és/vagy 1995-ben kiadásra kerülő művek megjelentetésére. A pályázat benyújtásának feltételei:- pályázni kész kézirattal vagy szinopszissal (és a hozzá mellékelt legalább egy kidolgozott fejezettel) lehet,- a pályamű tárgyával, témájával és/vagy a szerző személyével kapcsolódjon Baranya megyéhez vagy a dél-dunántúli régióhoz,- műfaji megkötöttség nincs. A Kuratórium külön figyelmet fordít azon pályázatokra, melyek valamilyen formában kapcsolódnak az 1996-ra tervezett Világkiállításhoz. Kedvező szakmai elbírálás esetén előnyt élveznek azok a szerzők, akik levéltárak mélyén porosodó kottákat, amelyek várták, hogy avatott kéz, szem és fül felfedezze őket. Mert az értékeknek van idejük várni. Pécs a nyugodt felkészülést jelentette minden újabb nagy vállalkozása előtt és alatt a rokonság üdítő szellemi és emberi légkörében. Megtisztelő, hogy néhá- nyan Pécsett barátai lehettünk, és a magunk tehetsége szerint - tisztelettel elfogadva módszereit, tanácsait és lektori véleményeit - kutattunk a zenetörténeti múltban. Mert barát volt „ecclesias- ticus” értelemben is, lévén ciszterci rendtag Albert testvér néven, miután az egykori és újra ciszterci pécsi Nagy Lajos Gimnázium, majd 1940-45 között a zirci Teológiai Főiskola hallgatója volt. Röstellve a személyes hangot, mégis mily’ öröm volt közösen felfedezni azt, hogy felszentelés előtt állt Zircen, amikor a háború folytán véletlenül ugyanott születtem 1944 novemberében. Ritkán beszélt az 1951-től kezdődő megpróbáltatásairól. Hite, szellemisége, tudása és tud- nivágyása erősebb volt. Dr. Bárdos Kornél temetése 1993. november 15-én 13 órakor lesz Zircen rendtársai, rokonsága és tisztelői jelenlétében. Szkladányi Péter pályamunkájuk megjelentetéséhez valamilyen pénzügyi forrással már rendelkeznek. Ebben az esetben az Alapítvány kiegészítő támogatást nyújt(hat) a mű megjelentetéséhez. A pályázati kiírás alapjául szolgáló források - az egyes munkák kiadási költségeitől függően - néhány (három-öt) pályamű díjazását és megjelentetését teszik lehető. A pályázatokat név és pontos cím feltüntetésével lehet benyújtani a Baranya Megyei Könyvtár - Pannónia Könyvek Szerkesztősége címére (7601 Pécs, Pf. 100). Benyújtási határidő: 1994. január 31. A pályázat elbírálására április végéig kerül sor. A döntésről a résztvevőket személyesen és a sajtó útján értesítik. A Pro Pannonnia Kiadói Alapítvány pályázata A misztériumjátéktól - Szedő doktorig Újabb böngészés színházi múltunkban Legutóbb a Hajnal Ernő nevéhez fűződő színpadi szerepléseket böngésztem ki a Futaky Hajna által összeállított és roppant adatmennyiséget felhalmozó színházi repertórium-gyűjteményből. Említettem, hogy Hajnal Ernő alakította a főszerepet Az ő útja c. misztériumjátékban, amelyet Göbel Károly írt, (cikkemben egy sajtóhiba jóvoltából 1993 jelent meg a nyilvánvalóan 1933 helyett; mint ahogy ponto- sítanom kell magamat is: nem a ma is élő Gorrieri Ferenc, hanem az ezredtambur édesapja vezényelte annakidején néhány alkalommal a színházi zenekart). Göbel Károly legnagyobb színházi sikerét a Halló, Pécs! c. énekes és táncos revüjével aratta, megosztva a négy előadás sikerét a zeneszerzővel, Petrovics Istvánnal. Személyes emlékem erről sajnos, nincs, hiszen az ősbemutató idején, 1925. március 26-án még a világon sem voltam, de a korabeli napilapokból sok mindent megtudtam, s fiától is, a régi pécsi színházi életet jól ismerő dr. Gesztesy Emiltől. Évekkel később aztán személyesen is találkoztam Károly bácsival, aki egyik korai zsengémet, A repülőember c. ön- képzőköri pályadíjnyertes elbeszélésemet két részletben leközölte az általa szerkesztett Pécsi Napló 1944. január 9. és 11-i számában. Megismertem Petrovics István zenetanárt is, az Ágoston téri plébániatemplom kántorát, a Budai Katolikus Kör estjeinek zenei irányítóját, aki az 1925/26-os évadban leszerződött a színházban Hajsinek Rezső mellé karmesternek. Feleségül vette a kulturáltan csengő szopránhangú pécsi Ludwig Vilmát, a színház operaénekesnőjét (az ő jutalomjátékaként vitték színre 1921-ben Gounod Faustját.) A házasságkötés után is állandó vendége maradt a színháznak. Futaky könyvében **-gal jelzi az ősbemutatókat. Legtöbbjükről korábban már megemlékeztem e hasábokon. Most kiböngésztem egy 1921. május 5-i eredeti bemutatót, melynek megkerestem a korabeli sajtóvisszhangját. Eszerint az volt a fő érdekessége, hogy „helyi darab, zenéje itt készült a szomszédban, Siklóson.” A bár virága c. operett librettóját ugyanis Mikes Alfréd dr. siklósi ügyvéd írta, míg zenéjét Szohner Sándor, a siklósi polgári fiúiskola zenei téren is alaposan képzett igazgatója komponálta. És egy másik ősbemutató: Horváth Tivadar, a még napjainkban is népszerű színművész volt a társszerzője, a rendező Székely György mellett játékmestere az 1944. január 5-én ősbemutatóként színrevitt Éjféli dal c. revűoperettnek. Januárban tizenhétszer adták, az utolsó elaődást a rádió is közvetítette, ami számomra azért különösen emlékezetes, mert ott szoronghattam a jobb 2-es páholyban konferáló Natter Gitta szpikemő közelében. Különösen Fodor Oszkár igazgatósága alatt került több pécsi szerző műve színpadra, így a Hadapródiskola akkori tanárának, (az eredetileg színésznek készülő, a Bajor Gizivel évfolyamtárs) vitéz Zitás Bertalannak négy darabját böngésztem most ki. 1932. március 15-én (és még egy délutáni előadáson) A költő lelke c. háborús történetet játszották, melynek zenéjét Bethlen B. László, a színház karmestere állította ösz- sze. Maga is több - rövid életű - operettet komponált. Jól emlékszem magas, szikár alakjára, hozzá megszólalásig hasonlító fia a gimnáziumban 8 évig osztálytársam volt. Zitás másik művét: Elmegy a falu (Epizód a nagy zivatarból) 1938. október 26-án, a Horthy Miklós repülőalap és a m. kir. honvédség tiszteletére rendezett díszelőadáson mutatták be. Ha- dányi Antal vezényelt a 8. honv. gyalogezred zenekarának élén. A Toldi Miklós c. daljátékot 1939. március 23-án mutatták be, melyet további 8 előadás követett. A március 26-it a rádió is közvetítette. Futaky könyvéből tudtam meg, hogy a díszleteket a pécsi festőművész, Gebauer Ernő tervezte. Az 1940. december 6-i díszelőadáson bemutatott „őszi harmat után ...” c. 3 felvonásos történelmi játék zenéjét Horváth Mihály szerezte és ő vezényelt is. Horváth Mihály neve szerepel még, mint az 1946. május 20-án, a Pécsi Kulturális Hét műsorában bemutatott Kőműves Kelemenné c. balladaopera szerzője, valamint a Faust c. opera 1948. februári három előadásának karmestere. Értéke a könyvnek, hogy néhány - a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete által a színházban rendezett hangversenyről, Zenélő Ifjúsági Koncertről is említést tesz, többek között az 1945. október 22-i Bartók-emlékmű- sorról, kár hogy a néhány nappal később, november 19-én tartott nagyjelentőségű Ko- dály-hangversenyt (amelyen Kodály meghirdette a „magyar zenei nevelést” és elhangzott a Missa brevis is) nem tartotta említésre érdemesnek. Apró elírás, hogy Szedő Miklós dr.-ról, mint Pécsett ,jo- gászkodó” énekesről ír, holott Szedő Miklós orvosi tanulmányait végezte Pécsett, amint arról e hasábokon 1991. május 4-én megjelent cikkemben írtam. Idéztem a Dunántúl 1933. márc. 5-i számában közölt interjút, mely szerint Szedő, mint „az Erzsébet egyetemi szigorló orvosa ideiglenesen pécsi lakos lett.” A Pécsi Színházi Élet 1934. évi 3. számában pedig „Szedő Miklós, az operaénekes nyilatkozik Szedő Miklósról, az or- vosszigorlóról”. Szedő elmesélte, hogy egy súlyos szívbeteg asszony ezt mondta neki: „Ne íijon orvosságot, doktor úr, énekeljen inkább, attól biztosan meggyógyulok!” Még egy kiböngészett adat a könyv 388. oldaláról: 1938 márciusában a Magyar Nyelv Ünnepe műsorában hegedűszólóval szerepelt Tomanek Nándor tanuló. Lám, a színházszerető pécsi ember mennyi mindent kiolvashat ebből a vaskos kötetből! Dr. Nádor Tamás 1 i A A
