Új Dunántúli Napló, 1993. november (4. évfolyam, 298-327. szám)
1993-11-11 / 308. szám
1993. november 11., csütörtök Gazdaság üjDunántüli napló 7 Diósviszló határában dolgoznak a kft. kombájnjai Fotó: Szundi György A pellérdi Gazdakör Kft. bizonyítani akar Reménykedő földművelők Túl az 1000. árverésen Pécsett nem elég a föld Svájci kapcsolat A Magyar Vállalkozói Kamara szervezésében _ Pécsről Stolmárné Schunter Ágnes, az Agroker üzletkötője és Erb József, a BER-ING Kft. ügyvezetője vettek részt egy Svájcban rendezett manager-találkozón. A Bemtől 20 km távolságra fekvő Thun városban a Hotel Seepark adott otthont a háromnapos rendezvénynek. Vezető svájci cégek - többek között Schweizerische Bankverein, az OMEGA óragyár és Neue Zürcher Zeitung - szponzorálták. A profi módon megszervezett és lebonyolított eseménysorozat alatt a svájci üzletemberek élénken érdeklődtek a magyar- országi gazdasági helyzet iránt. Többen készségüket jelezték hazai befektetésekre. Gáz 2010-ig Minden lehetőség adott arra, hogy Oroszország kielégítse Magyarország 2010-ig szóló gázigényét. Igaz, ehhez mindkét országban technikai, technológiai fejlesztések szükségesek. Ebben is elképzelhető együttműködés - mondta Vlagyimir Rezunyenko, a Gazprom igazgatóságának tagja a magyar-orosz gázipari tárgyalások után. Vidéki bankhálózat A kormány támogatja a vidéki bankhálózat megvalósítását és úgy döntött, hogy 2,7 milliárd forint tőkével - konszolidációs kötvények kibocsátásával - hozzájárni a takarékszövetkezetek közös intézményvédelmi alapjának feltöltéséhez. Az országban egyébként az elmúlt három hétben 246 takarék- szövetkezet részvételével létrejött az integráció, s mindössze 9 fiók maradt kívül a hálózaton. Üzletközpont Pozsonynál Szlovákia területén, Rajka- Hegyeshalom közelében, a ma- gyar-szlovák-osztrák hármas határ térségében 600 millió schillingért üzletközpontot építenek. A Shopping Centrum Bratislava (SCB) néven tervezett üzletközpont építését 1994- ben kezdik el, megnyitását 1996 őszére jelezték. A beruházó a MAYREDER nevű osztrák cég kereskedelmi igazgatója arról tájékoztatta az újságírókat, hogy a cég által biztosított 600 millió Schillingen kívül az üzletközpont költségeihez a pozsonyi városi magisztrátus is hozzájárul. A 40 000 négyzetméternyi területű üzletközpontban 80 kereskedelmi egység, éttermek is helyet kapnak. A bátraké a szerencse? Avagy Fortuna azt fogadja kegyeibe, aki tudatosan készül arra, amihez ért is? A pellérdi Gazdakör Kft. esetében ez utóbbi a helytálló. Pedig a kényszerűség vitte rá őket még 1990-ben, hogy önállósítva magukat, tulajdonosi szemlélettel foglalkozzanak a földművelés- seL A jelek szerint azóta a szerencse is melléjük szegődött. Legalábbis még léteznek, dolgoznak és tervezik, álmodják is a jövőt. Szczaurski József agrármérnök, a Gazdakör Kft. ügyvezető igazgatója, a hajdani pellérdi borjúnevelőben kialakított irodában avat be maroknyi közösségük erőfeszítéseibe.-Még 1990-ben letettük a görcsönyi tsz. asztalára a gazdasági elképzelésünket, hogy mi a szövetkezeten belül önálló gazdálkodó egységet szeretnénk kialakítani 1500 hektáron, a gépekkel és 20 emberrel. Cserébe azt ígértük, hogy a tsz-nek a növénytermesztésből korábban elért legjobb eredményénél másfélszer többet adunk, ha szabadon rendelkezhetünk a költségek felett.- Ezt az ajánlatukat alaposan végiggondolták? i-Igen, mégsem fogadták el, máig sem tudom, miért. Erre huszonketten úgy döntöttünk, hogy kiválunk, lehetőleg olyan emberekkel, akik önálló gazdálkodási feladatokat is el tudunk látni. Jöttek tizen, hozzánk csatlakozott tizenkét nyugdíjas a szövetkezeti vagyonrészével és földtulajdonával. Megkezdődött a bizonyítás időszaka. A görcsönyi szövetkezet kiadta 1990 decemberében a szövetkezeti vagyonrész fejében a termelési eszközöket (épületek, két traktor és egy kombájn), valamennyi készpénzt és az adósA gépek karbantartását is a cégen belül oldják meg ság vagyonarányos részét. Ez a 153 hektár föld szántóban mindössze 120 hektárt jelentett. Azóta is mozognak a földalapok, a Gazdakör ma mintegy 800 hektáron gazdálkodik. Honnan ez a terület? 1991-től és azóta is folyamatosan bérelnek földet, hisz emberrel és géppel ma már 1000-1200 hektáron képesek gazdálkodni. Bérelnek tagi részaránytulajdoni és kárpótlás során szerzett földeket a pellérdi, aranyosgadányi, görcsönyi és a diósviszlói határban aranykoronánként a görcsönyi tsz-nél 20%-kal több búzával, illetve annak árával fizetve, míg a Pécsi ÁG. keresztespusztai földjeinek bérletéért hektáronként 7 mázsa kukorica a díj. A Mezőbanktól reorganizációs fejlesztési hitelre négymilliót kaptak, ebből szerezték be a szükséges gépekej a felszámolás alatt álló téeszeknél. Ma már teljes a gépi eszközrendszerük, viszont még mindig kénytelenek nélkülözni a termény tárolását és szállítását biztonságossá tevő eszközöket. Erre most pályáznak a mezőgazdasági fejlesztési alapból. Képesek-e gazdálkodni hitel nélkül? Sajnos, nem. Ők sem. Terményeikre (búza, őszi árpa, borsó, kukorica, repce) van piac, de nem mindegy, ezekre mennyiért találnak vevőt. Hiába tudják, hogy a termények értékesítésére kellett volna szövetkezni a megyében, ez a lehetőség azóta is csak álom.- Jó, ha marad 5%-os nyereség a tevékenységünkön, ha a tavalyinál is többet ártó aszály, a növényi kártevők és az időjárás egyáltalán meghagynak nekünk ennyit. A kukorica hektáronkénti költsége 45 ezer forint, hitellel, melyre 28%-os a kamat. S ha csak 45 mázsa a hozam, máris ráfizetünk. Örülünk, ha elérjük az ötven mázsát. Most kérdem én, ha 1100 forint körüli a kukorica mázsánkénti önköltsége az elszabadult termelési költségek miatt, akkor miért kell importtal lenyomni az átvételi árát? Mi szabjuk meg a növényvédőszer, az üzemanyag, az energia, a gépek egyre emelkedő árát? Nem!- Elkeseredett?- Nem, sőt mindennel együtt, és minden ellenére optimista vagyok. Amiben fantáziát láttam, azt eddig keresztül tudtuk vinni. A megkapaszkodás igen nehéz volt. A mezőgazdasági szövetkezetekkel szemben már előnyben vagyunk, a tulajdonosi szemlélettel, a racionális gazdálkodással nekünk hosszú távon van jövőnk. B. Murányi László Csaknem 10 000 ember jutott eddig földhöz az árverések révén Baranyában. Dr. Kóbor Béla, a Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal megyei vezetője elképesztő számokat említ. Az árveréseket 1991. augusztusának végén kezdték - Nagynyá- rádon volt az első -, most, október 19-én Nagybudmérban volt az ezredik. Ebben az évben az összes kárpótlásba bevont szövetkezeti földet elárverezik. Egyelőre azonban hat szövetkezet földkijelölése még nem jogerős, februárra válnak azzá, ezt követően négy hónapon belül ezek is új gazdára találnak. A megyei hivatal kiváló munkát végzett. Ezt nem csak az elismerő oklevelek jelzik, hanem az is: Baranyában a különleges körülmények ellenére érték el, hogy a megyék sorrendjében a második helyre kerültek. (Az első Veszprém.)-Volt olyan hely, ahol hajnali háromkor végeztek a munkatársaink, hetente 30-35 árverés van. Rendkívül feszített a tempó! - mondja dr. Kóbor Béla. Ami az említett különleges körülményeket illeti, külön gond volt a bányászok kártérítési igénye. Mert hiába kapta meg a jegyét Békésben, Vasban, vagy éppen Bács-Kiskun megyében, Pécsett kér érte földet. Kiugróan magas igényt szült ez, akkorát, hogy, hogy a megyeszékhelyen nem elég a föld a kárpótlásra.-Annyira nem, hogy ha ötször ekkora lenne a határa, akkor sem tudnánk mindenkit kielégíteni ... A földművelésügyi miniszter a napokban meghirdetette a vágómarha garantált árait, de az érdekképviseletek elégedetlenek az új tarifákkal. Alacsonyaknak tartják, mert szerintük közel sem fedezik az előállítási költségeket. A MOSZ a hús- és a kettős (hús- és tejelő) hasznú állatokra magasabb, 110 helyett 125 illetve 100 helyett 110 forintos kilónkénti árat javasolt. A hazai állatállomány több mint 90 százaléka tartozik a tej- és a kettőshasznú fajtacsoportba. A húshasznú marhaállomány a korábbi 60-70 ezerrel szemben jelenleg mindössze 30 ezer darabra tehető, de nem is annyira a mennyiséggel, sokkal inkább a hízlalási ‘ kedvvel van baj. Az állattartók ugyanis az alacsony felvásárlási ár miatt évek óta nem hizlalják nagy súMár tárgyalások folynak állami tartalékföldek kijelölésére, s úgy néz ki, hogy a jövő év januárjában elkezdik ezeknek a földeknek is az árverezési hirdetését. A megyei hivatalban az I. kárpótlási törvény végrehajtásával teljes mértékben végeztek. A II. is a befejezéséhez közeledik, most 97 százaléknál tartanak, de két héten belül a végére jutnak. Baranyában összesen közel 1 351 000 aranykorona értékű földet árvereznek el, amiből már csak 214 234 van vissza. A 12 200 licitálásra jogosultból majdnem 10 000-en jutottak földtulajdonhoz. Az árveréseken a termőföld ellenértékeként 376 201 000 forint értékű kárpótlási jegyet és 51 088 000 forint értékű földutalványt vettek át. Mint ismert, az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal vezetője javasolta: a jövő év januárjában mindazok pótolhassák elmaradt kárpótlási kérelmeik beadását, akik bármilyen ok miatt ezt korábban elmulasztották. Dr. Kóbor nem számít ennek következményeként újabb, hatalmas rohamra. Mint mondja: ha lesz is párezer, bírni fogják, mert miközben 3 csoportjuk naponta többször is árverez, néha még arra is szakítanak időt, hogy korábbi sikertelen árverési helyszínre ismét visszamenjenek. Azt pedig még megbecsülni sem lehet, hogy a pótlásként beadott kérelmek mekkora értéket igényelnek majd vissza. Mészáros A. lyúra a vágó marhát, mert jobban járnak, ha félig hízva adják el, mert akkor ugyanis kilójáért akár a 240 forintot is megkapnak. A vágómarha felvásárlási ára egyébként tavaly is nyomott volt: a gazdaságok igyekeztek megszabadulni az állatoktól. A MOSZ szerint a meghirdetett garantált árak az állomány- és a termeléscsökkenést sem mérsékelni, sem megállítani nem képesek. Bonyolítja a helyzetet, hogy a húsipari vállalatok külföldről a hazai felvásárlási árnál jóval olcsóbban jutnak vágómarhához, s ez erősen rontja a hazai termelők pozícióit. Az érdekképviseletek szerint ebben mindaddig nem is várható változás, amíg az illetékesek nem tekintik szívügyüknek a hazai termékek és termelők védelmét. Olcsóbb az import marha,- védeni kellene a hazait Alacsonyak a garantált árak „Az úr nem számol, csak fizet” Mit ér a forint? A közvéleményt váratlanul érte, hogy a forintot ismét le kellett értékelni. Az elmúlt néhány év ugyanis elkényeztetett minket abban a tekintetben, hogy a forint devizaértéke lényegesen kisebb mértékben romlik, mint a hazai vásárlóereje. Ennek a jelenségnek nem csak az az oka, hogy a külföldi devizák is inflálódnak. A nemzetközi pénzpiacon fő szerepet játszó pénzek inflációja ugyanis eltörpül a mi forintunké mellett. Normális viszonyok között azzal kellene számolni, hogy nekünk a forintot egy-egy év alatt annyival kell leértékelni, mint amennyivel nagyobb a mi inflációnk az övéknél. De öt év óta ez sem történt meg, mert. ennél lényegesen kisebb leértékelés is elégnek bizonyult. Ezt úgy fejezhetjük ki, hogy évek óta nem jól jártak azok, akik devizában helyezték el a pénzüket, hiszen a leértékelés nem pótolta a jóval kisebb kamatot. Mégis mivel magyarázható, hogy a lakossági megtakarítások jelentős hányada devizában jelenik meg? Mindenek előtt azzal, hogy a pénztulajdonosok nem voltak kellően informálva. Máig nem tudják, hogy várható és természetes jelenség, hogy az import felszabadítása szükségszerűen a devizák árának jelentős csökkenését eredményezi. Erről mindmáig még a szakmai sajtó is alig beszél. Az is fontos tényező volt, hogy a pénztulajdonosok jelentős hányadának nem annyira a kamatjövedelem nagysága, mint annak feltételezett biztonsága a fontos. Érdekes módon az sem tudatosult eléggé, hogy a hazai betétek mennyire biztosítottak, hogy a lakossági megtakarítások könnyen elhelyezhetők úgy forintban is, hogy teljes legyen a biztonság. A pénztulajdonosok problémáival kapcsolatos gondokkal komolyan alig foglalkoztak és foglalkoznak, ez,t rábízzák a betétgyűjtő bankok reklámjaira, aminek hitelessége a közvélemény előtt nem elég. Mivel a politikusok számára a nemzetközi pénzintézetekkel való jóviszony az elsődleges, ők csak a forint devizaárával foglalkoznak, azzal nem, hogy nekünk itthon mennyit ér a deviza. Jellemző módon ez világbetegség. A nemzetközi politikai élet és a sajtó az egyes országok gazdasági fejlettségét úgy fejezi ki dollárban, hogy a hazai árban kifejezett értékeket a hivatalos dollárkurzuson számolja át. Mindenki tudja, hogy ez a módszer badarság, hogy annyit sem ér, mint a has- raütés, de a számítógépek világában egyre többen inkább hallgatnak a számítógépekre, mint a józan eszükre. E téren is először az amerikai politikusoknak jött meg az eszük. Azt akarták tudni, hogy milyen lenne az összehasonlítás akkor, ha az átszámítást a devizák otthoni vásárló ereje és nem a pénzpiaci értéke alapján számolnák át. E munka elvégzésre végül a Világbankot is megnyerték. Most, hogy nyilvánosságra kerültek a számok, mindenki csodálkozik, mert azt ugyan tudták, hogy a használt adatok pocsékul rosszak, de hogy ennyire mit sem érők, azt nem gondolták. Kiderült, hogy a kínaiak nemzeti jövedelme a hazai vásárlóerő alapján közel hétszer akkora, mint amit a pénzpiaci kurzus alapján eddig közöltek. Az eddig nem zavarta a politikusokat és a tudósokat, hogy az egy nulliárd kínai 99,99 százaléka nem a pénzpiacról, hanem a piacról látja el magát, vagy hogy a hadsereget nem dollárban, hanem hazai pénzben látják el. Vagyis senkit nem zavartak a tények, sem a szaktudósok, sem a kínaiak világában és az élet ment két nagyon eltérő vágányon itt és ott. Mi a helyzet nálunk? Nálunk a szorzó 2.5 Vagyis, a mi nemzeti jövedelmünk a valóságban két és félszer akkora dollárban, mint amit eddig számoltak. Ez sem sok és ezt a mi lakosságunk tudja a legjobban. De azért legalább is elgondolkoztató, hogy az egyik oldalon mindent megtesznek az illetékesek annak érdekében, hogy kiemeljék fontosságunkat a világban, hogy a közvélemény körében optimizmust keltsenek, ugyanakkor a tényleges nemzeti jövedelmet alig több mint harmadára kurtítják. Másként mondva: Az adósságállományunknak a nemzeti jövedelemhez viszonyított súlyát a valóságosnál két és félszeresnek mutatják ki. Ez is sok, de még több az a nagyvonalúság, amivel a mi pénzügyeinket kezelik. „Az úr nem számol, csak fizet.” feudális hagyománya tovább él. Miért ez a nagy eltérés? Azért mert a szegényebb országokban sok szolgáltatást és alapvető fogyasztási cikkeket egyrészt nem lehetne világpiaci áron kellő mennyiségben eladni, másrészt sok mindent megtermel maga a fogyasztó vagy a fekete, adózás alól kibújó gazdaság. A tudománynak is számolni kellene azzal, hogy más a külkereskedelem és más a lakosság fogyasztási kosara, mint ahogyan más a kis nyugdíjasoké és más a gazdagoké, más a szegény és más a gazdag népeké. Mindez nagyon egyszerű. Megérthetnék végre a politikuspk és a közgazdák is. Kopátsy Sándor
