Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-04 / 271. szám
1993. október 4., hétfő tu Dunántúli napló n Működésképtelenség fenyegeti a Pécsi Kisszínházat (1.) ? : ' . '* ■ ■ • ; Az igazgató visszavonta a művészeti vezető megbízását Hogy a Pécsi Kisszínházban az utóbbi hetekben valami nincs rendben, arról városszerte lehetett hallani. Egyesek botrányról beszéltek, mások, „mindössze”, az intézmény működésképtelenségéről. Az egyértelmű volt, hogy a konfliktus lényege az igazgató és a művészeti vezető között létrejött ellentét. Mikuli Jánost, a Kisszínház igazgatóját kérdeztük először az ügy részleteiről. Bagossy László, visszaminősített művészeti vezető véleményét a következő számunkban közöljük. Konfliktusok-A történés középpontjában egy igazgatói döntés áll - mondta Mikuli János én Bagossy László művészeti vezető és igazgatóhelyettes vezetői megbízását visszavontam.- Mikor történt ez?- Szeptember 8-án. Ez valóban a színház életét meghatározó esemény, de azt gondolom, hogy semmiképpen nem botrányos esemény, hiszen az intézményvezetőknek megvannak a maguk jogosítványai arra, hogy ilyenfajta lépéseket megtegyenek.- Nem is a botrány az érdekes, hanem az okok, amik ezt a döntést előidézték.- Tisztában voltam azzal, amikor pályáztam erre a posztra, hogy olyan helyzetet fogok vállalni, amikor egy színházat létrehozó súlyos egyéniség kerül az irányításom alá. Akkor én bíztam abban, hogy képesek leszünk megegyezni bizonyos dolgokban. De nyilvánvaló, hogy a színház dolgaiba való beleszólási jogomat nem áldozhatom föl valamiféle kompromisszum oltárán. A másfél év tele volt konfliktusokkal. Például a horvát tagozat nyitó előadása miatt, amit a Laci rendezett, és a rendezés időszakában elment Amerikába. Az idén igyekeztünk olyan struktúrát kialakítani, amely az egyes területek pénzügyi és felelősségvállalási kötelezettségeit elkülöníti, így próbáltunk nagyobb szabadsághoz nagyobb felelősséget hozzárendelni. Én pedig igyekeztem törvényességi felügyeletet gyakorolni a színház fölött. Alapvető feltétel volt, hogy a megállapodásokat, a költségkereteket, a programokat betartsuk. Úgy gondolom, hogy ezeknek a megállapodásoknak a be nem tartása vezetett ezekhez a dolgokhoz.- Konkrétan?- Az utolsó csepp a pohárban a Peace Child köré szervezett akcióval kapcsolatos, amely nem volt a Kisszínház programjában. Az önkormányzattól kapott százezer forintot használta volna fel ez a program. Akkor, amikor én szabadságon voltam, zajlott le ez a nem túlságosan színvonalas esemény, talán azért, mert nem volt rá elég pénz. Ekkor a horvát tagozat vezetője, Vidákovics Antal és Bagossy a horvát tagozat pénzéből kétszázezer forintot átutalt ennek az alapítványnak.-Ezt nem tehették meg az igazgató távollétében?-Valóban rendelkeztek aláírási joggal, de tudták, hogy én ezzel nem értek egyet. Jellemző a kialakult helyzetre, hogy az lett volna az első dolguk: megmagyarázni, miért tették, de ez nem történt meg. Ebben az esetben mérlegelnem lehetett volna egy fegyelmi eljárást, de én elsősorban a vezetői magatartást kifogásoltam, hogy végletesen hiányzik az együttműködés. Ebben a megoldásban még mindig benne volt a kompromisszum keresése, egy olyan ember elismerése, aki egy színházat létrehozott, hiszen azzal, hogy vezetői megbízatását visz- szavontam, dramaturgi, rendezői munkájával még mindig művészi tevékenységet folytathat a színházban. Hangulatkeltés-De nem dönthet bizonyos kérdésekben.- Pontosan. Nem dönthet olyan kérdésekről, amelyek a költségkereteket érintik, nem vesz részt azokban a döntési mechanizmusokban, amelyekben korábban. Ez a történet, és a történet egyben az indoklás is. Bagossy László nem fogadja el ezt a döntést, de megvan a jogorvoslat lehetősége a bíróságokon. Azt gondolom, ha kialakul egy munkaügyi vita, az a munkáltató és a munkavállaló ügye. Ennek a dolognak ott kell eldőlnie, és semmiképpen nem szabad botrányt okozni, olyan hangulatot kelteni, amely a színház működését veszélyezteti.- Hol történt ilyen hangulat- keltés?- Első körben a színházon belül, Laci a színház dolgozóit, takarítónőtől kezdve a gyártás- vezetőig választás elé állította, és az én igazgatói döntésem az én alkalmasságom kérdését vetette fel. Itt sajnos Vidákovics Antalról is szólnom kell. A horvát tagozat tavaly májusban alakult meg. Azóta négy produkciót hoztak létre. Ennek ellenére felvetette, hogy én horvá- tellenessé váltam, és vádak is elhangzottak: én olyan diktatúrát kívánok bevezetni a színházban, amely Hitler és Mussolini diktatúrájához hasonlatos, fasiszta módon kívánom az intézményt vezetni. Az is elhangzott, hogy a színházban csak két művész van, Bagossy és ő, mit képzelek én, hiszen csak egy történelemtanár vagyok. Azt gondolom, hogy egy munkaügyi döntés semmiképpen nem vetheti fel az alkalmasságom kérdését. Más arculat- Ezek után mik a kilátások?-Mindezek ellenére a színház működőképes, dolgozik, új bemutatóra készül. Átgondoltam azt, hogy ez a döntés sok vonatkozásban meg fogja változtatni a Kisszínház arculatát. Fölkértem művészeti tanácsadónak Kaposi Lászlót, aki ezt vállalta is. Ő a Gödöllői Kerékasztal Színházi Társulásnak a vezetője. Ez a társulás az alternatív színházak közül ma Magyarországon a legjobb. Kaposi a Színház és Filmművészeti Főiskolán tanít. Széles körű szakmai kapcsolatokkal rendelkezik.- 0 tehát nem lenne státuszban itt a Kisszínháznál?-Az állandó jelenlétet én vállalom magamra ebben a helyzetben, de nyilvánvaló, hogy állandó munkakapcsolat lenne. Vállalta, hogy olyan rendezőket fog idehívni, akik azokat az irányokat próbálják megvalósítani, amelyek az ő művészi elképzelései, és az enyémek is. Ezekenkívül egyrészt rendez, másrészt a gödöllőiek egy rendkívül sikeres programot csinálnak évek óta, amely egy angol drámapedagógiai módszerre alapoz: színház a nevelésben. Ez budapesti színházakban nagy sikerrel megy. Kaposi részt kíván vállalni abban a programban, amelyet tavaly indítottunk el a pécsi egyetem irodalomelméleti tanszékével. Cseri L. Aki kijár? Az ironikus és felettébb igaz német mondás szerint a B-vitamin nemcsak az emberi szervezetre hat élesztő- leg, hanem a politikára és a gazdaságra is. A „B” ebben az esetben a Beziehungen-t, vagyis a kapcsolatokat jelenti ... Nem titok,hogy a szövevényes kapcsolatrendszerek építői elsősorban azok a lobbyk, kijáró szervezetek, érdekcsoportok, amelyek főként a Bundestag, a német parlament táján lelhetők fel. Húsz esztendővel ezelőtt 635 volt a számuk, a legutóbbi, nemrég megjelent lista viszont már 1530-at tartalmaz. Miközben a hivatalos érvelések úgy hangzanak, hogy a lobbyk hasznosak, mert sokirányú szakanyaggal és információval látják el a honatyákat, felhívják figyelmüket a részletekre, mind több szó esik a döntéshozók kulisszák mögötti anyagi befolyásolásáról. Amire csúnya szó lenne a korrupció vagy a vesztegetés, dehát mindenki maga fogalmazhat a tények ismerete alapján. A képviselő urat felkérik például előadás tartására, s a tiszteletdíj félmillió forintnak megfelelő összeg. Rengeteg alkalom van ajándékozásra, kedvezmények .nyújtására. A „hű katonákat” jó állások várják: Horst Köhler, miután távozott a pénzügyminisztérium államtitkári székéből, négyszeres fizetéssel a Takarék- pénztárak Egyesületének elnöki tisztébe ült át. Az igazi lobbysták nem apró-cseprő ügyekkel törődnek, mert a tét nem semmi. A legnagyobb állami megrendelő, a szövetségi postaügyi minisztérium tavaly például egybillió négyszázmilliárd forintnak megfelelő megbízást adott különböző magánvállalatoknak. Ekkora kalácsnak a morzsáival is jól lehet lakni. Az elmúlt évad egyik nagy sikere: az Oliver Fotó: Tóth L. ^0 -Jd K <í *5 A A J-AL/KADATl-AlJ ERŐVEL TÖLY1K TOVÁBB *4 I X TUEClDGRIKUAK, A VIZ/GOTOK KIKÄLVÄUAK AZ OSZT-BO&ŐT AUJMGIS LÁNDZSÁJA oltj-á ki az Eletet. La^óau £E£öt£ledik . £ Utasuk! •A OATALAUUUhM CSATATE1 L ♦
