Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-03 / 270. szám

Lékó Péter nagyon szeret nyerni „Magyarország a tehetséges ifjú sakkozók A The Times című tekinté­lyes angol napilap sakkmellék­letében a sportág fiatal nagysá­gaival foglalkozott, és a magyar Lékó Péterről így írt: „Magyarország a tehetséges ifjú sakkozók melegágya. A fiúk közül a vezető játékos Lékó Péter, aki idén áprilisban, a budapesti Expressz tornán el­érte első nagymesteri eredmé­nyét. 13 éves és öt hónapos volt ekkor. Honfitársa, Polgár Judit négy hónappal fiatalabban érte el ezt a szintet, de Lékó Péter gyorsan behozza hátrányát. Ju­ditnak további két évbe került, míg a nagymesteri címhez szükséges második és harmadik eredményét elkönyvelhette, de Péter már júniusban besöpörte a másodikat. Célkeresztjébe ke­rült a minden idők legfiatalabb nagymesterének rekordja, ame­lyet most Polgár tart. Péter hét éves volt, amikor első sakk-készletét kapta apjá­tól, és ő ezt azzal hálálta meg, hogy egy évvel később legyőzte apját. Kilenc évesen minden idők legfiatalabb mestere lett - ezt a címet júliusban elvette tőle a nyolc és féléves angol Luke Me Shane. Lékó 11 éves korá­ban már előbbre tartott, mint hasonló korban a Polgár-lányok bármelyike. 12 évesen nemzet­közi mester lett, a 14 éven alu­liak EB-jén és világbajnokságán elért győzelemmel. Noha az ő apja nem olyan sakk-megszállott, mint a Pol­gár-apuka, Péter sem jár már is­kolába, hanem Károlyi Tibor nemzetközi mester edzi. He­tente hat napon napi hat órát ta­nul és több, mint 300 kötetes sakk-könyv gyűjteménye van. Károlyi Tibor szerint Péter fő baja az, hogy lusta. Péter szerényen azt mondja, hogy nem született sakkozó, de szeret nyerni. - Kemény munka ez, mint akármi más - mondta. Szeretne 19 éves korára világ­bajnok lenni, és akkor ő lenne minden idők legfiatalabb világ­bajnoka - hacsak Polgár Judit nem ér oda előbb” - írta a The Times a sakkmellékletében. Schumacher kapusedző lett A szekszárdi Máthé Belgiumba szerződött Tornyi ajánlotta, olcsón kelt el Úgy látszik, ha a Bayem Münchennek segítségre van szüksége, Toni Schumacher mindig „kéznél van”. A 76-szo- ros válogatott kapus két éve a váratlanul megsérült Raimond Aumann helyett ugrott be nyolc mérkőzésre a bajorokhoz. Most megállapodás született közte és a Bayem között, miszerint Schumacher lesz a csapat kapu­sedzője. A 39 éves német kapust, aki egyébként a SAT 1 tévéállomás szakkommentátoraként dolgo­zik, Üli Hoeness, a Bayem me­nedzsere kérte fel. A népszerű Toni azonnal igent mondott. A feladat nem ismeretlen számára, hiszen az egykori nagyszerű há­lóőr 463 alkalommal szerepelt Bundesliga-találkozón, és ko­rábban a Schalke 04-nél már dolgozott kapusedzőként. A Bayemnél Schumacher előtt Sepp Maier dolgozott ha­sonló munkakörben. Van egy 23 éves játékos, akit sokan hiányolnak a szekszárdi focicsapatból. Máthé Csaba Belgiumba szerződött. Annak idején Pécsett is volt Í iróbajátékon, nem felelt meg. gy hát Tatabányán focizott egy évet, aztán visszatért Szek- szárdra a sióagárdi születésű középpályás. Fel is figyeltek rá itthon és külföldön. Itthon például Tornyi Barnabás. Ő ajánlotta egy deb­receni mendzsemek, aki aztán annak rendje és módja szerint ki is közvetítette próbajátékra Máthét, méghozzá a belga má­sodosztályba most kiesett Co- urtrai csapatához. A fiú azonnal ott is maradt. Megítélésem szerint nevetséges összegért. Ahogy hallottam a belgák valamivel több mint egymillió forintnak megfelelő összeget fizettek. Az ügy pikantériája, hogy ugyanennél a belga csapatnál nem felelt meg a román Pena. A volt győri középpályás azóta visszatért Magyarorszgára, és Csepelre szerződött, ott találko­zunk majd ezentúl vele. Mert­hogy a Csepel leigazolta a góle­rős csatárt. Máthé egyébként értesülése­ink szerint már most jól érzi magát Belgiumban, beilleszke­dett a csapatába, hamarosan la­kást, saját használatú autót is kap, és, ahogy mondani szokás, mindent megtesz azért, hogy klubja visszakerüljön a legma­gasabb belga osztályba. Ennyire kevés pénzért talán dél-dunántúli csapatnak is ér­demes lett volna leigazolni a te­hetséges játékost. Bozsik László Ez még nem végállomás Gulyás István a Davis Kupasikerről Krocskó József a magyar Davis Kupa-csapat egyik erőssége Gulyás István a magyar te­niszsport történetének egyik ki­emelkedő alakja. Négy eszten­deje Hamburgban él és dolgo­zik, de a magyar Davis Kupa-csapat zajos sikerének hangjai hozzá is elhallatszottak.- Sajnos, a televízió nem közvetítette a mérkőzést, így a teletexet figyeltem állandóan, s 10 Új VDN borzasztóan örültem, amikor láttam, hogy már az első nap után 2-0-ra vezettünk - mondja a 62 esztendősen is aktívan te­niszező sportember. - A siker kulcsa az lehetett, hogy a játé­kosok eredményesen mentették át formájukat az előző verseny­ről.- De a hazai közönség támo­gatása, meg az, hogy mi vá­laszthattunk pályaborítást, nyil­ván sokat számított.- Nem tudom. Én annak ide­jén külföldön sokkal felszaba­dultabban játszottam, idehaza, az én szurkolóim előtt mindig valahogy túl görcsös voltam. A pályaborításról meg csak any- nyit: az argentinok salakon a legjobbak.- Mit gondol, ez a valóban páratlan siker mekkora lökést adhat a magyar teniszsportnak?- őszintén szólva: fogalmam sincs. Valamit biztosan, de alapvető változások addig nem lesznek, amíg minden marad a régiben. Sajnos, a pénzhiány nagyon rányomja a bélyegét a sportág hazai helyzetére. Profi eredményeket csak profi kö­rülmények között dolgozóktól lehet elvárni. Ha a mieinknek olyan lehetőségeik lennének, mint az argentinoknak, ők is a legjobb százban ütnék a labdát.- Véleménye szerint mi lenne jobb nekünk: ha a Világcso­portban egy hasonló, a tizenhat közé meglepetésre került csa­pattal találkozhatnánk, vagy ha a világ egyik legjobbját láthat­nánk Budapesten ?- Egyértelműen az előbbi, hi­szen itt pénzre is megy a játék. Szerintem: jobb egy szürke csa­patot szoros meccsen legyőzni, mint mondjuk a németektől nagy csatában kikapni.- Tényleg úgy gondolja, hogy még innen is továbbléphetünk?- Miért ne? Ezek a fiúk nem rosszak, s a következő mérkő­zésig még jobbak lesznek. Ha szerencsénk lesz az októberi sorsolásnál, számukra nem ez lesz a végállomás. Tengerentúli ugródeszka „Kosár-calcio” Néhány nagy név búcsúzott, és a szponzorok sem voltak olyan bőkezűek, mint az elmúlt szezon kezdetén. Az élet azon­ban megy tovább, így múlt va­sárnap újra rajtolt az olasz ko­sárlabda bajnokság. A nemzet­közi kupaeredmények év- ről-évre híven tükrözik, hogy a labdajátékok terén Olaszország kiemelkedő pozíciót foglal el Európában. A labdarúgás és a vízilabda mellett a kosárlabda mérkőzések is magas színvo­nalú csatákkal örvendeztetik meg a publikumot. Az amerikai profi kosárlabda bajnokság (NBA) fényét ugyan továbbra is lehetetlen elhomá­lyosítani, de az vitathatatlan, hogy a „kosár-calcio” a sportág legrangosabb nemzeti küzde­lemsorozata az öreg kontinen­sen. Az NBA-ből érkező ide­genlégiósok éppenúgy előny­ben részesítik az olasz csapatok szerződésajánlatait, mint azok az európai klasszisok, akik ten­gerentúli ugródeszkának is te­kintve Itáliát, az amerikai me­nedzserek figyelmét felhívandó repkednek a palánkok körül. Nem jelent tehát csodát, hogy nagy a jövés-menés az olasz klubok házatáján. Az elmúlt szezon rájátszásnak nagy vesz­tese, a Benetton Treviso például búcsút vett a Chicago Bulls által „draftolt” Toni Kukocstó\, de a horvát sztár helyére máris meg­találta az új sikerembert Wins­ton Garland személyében. Az új csillag a Houston Rockets együtteséből érkezett. Az olasz játékosbörze legnagyobb sztárja idén mégis a 32 éves Cliff Li­vingston volt. Az amerikai kosa­ras a Detroit Pistonsból a görög PAOK Saloniki együttesébe igazolt, az új szezont azonban az olasz bajnoki cím védőjénél, a Buckler Bologna gárdájánál kezdte meg millió dolláros nagyságrendű gázsiért. A Sca- volini Pesaro sem maradt ki az amerikai „importból”. Ők Ge­orge McCloudásá, aZ Indiana Pacers kosarasával erősítettek. A Recoaro Milan Thomas Jor­dánt mondhatja immáron ma­gáénak. Az NBA jelenlegi leg­nagyobb sztárjának, Michael Jordan-nék névrokona a Phila­delphia 76-ers-ből érkezett. Az amerikai játékosok mellett fő­ként a részekre szakadt Jugo­szlávia kosárlabdázói élvezik még az olaszok bizalmát. A szerb Predrag Danilovic, Ale­xander Djordjevic és Dejan Bo- diroga, valamint a szlovén Slavko Kotnik és a horvát Ara­mis Naglic egyformán most mu­tatkozott be új csapatában. Aleszereplés ellenére meghívás A kötöttfogású birkózók meglehetősen gyengécske stockholmi vb-szereplése (he­lyesebben fogalmazva leszerep- lése) nyomán meglepő az hír, amelyet közölt a Magyar Táv­irati Iroda. Eszerint meghívót kapott Ko­csis Ferenc szakágvezető kö­töttfogású válogatottja a no­vember 6-án és 7-én Finnor­szágban sorra kerülő csapat Vi­lág Kupán való rajtra. Ez az év második legnagyobb versenye a világbajnokság után, nagyon sok kiváló birkózó vesz részt rajta. Akit erre meghívnak, az megtiszteltetésnek veheti a részvételt. Kocsis Ferenc elújságolta: Milan Ercegan, a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) el­nöke tolmácsolta a meghívást, ezzel is jelezve: a stockholmi visszafogott eredmények elle­nére a magyar kötöttfogással igenis „számolnak”, vagyis még nem írták le a magyar birkózó­kat. Prost, a négyszeres November 7-én az ausztráliai Adelaide-ben a 199. Grand Prix-futammal végetér Alain Prost, a franciák immáron négyszeres Forma-1-es világ­bajnokának pályafutása. A Pro­fesszor egy év szabadság után tért vissza idén a Williamshez, és szinte a terv szerint 1985-86, 1989 után 1993-ban is diadal­maskodott. Ezzel a sikerével csak egy vb-címmel marad el a nagy legenda, Juan Manuel Fangio mögött, aki az 50-es években ötször lett bajnok. Prost 1980-ban érkezett a Forma-1-be, az akkor gyengén szereplő McLaren-Ford csapat­hoz, de már akkor nagy jövőt jósoltak neki, így nem csoda, hogy az év végén a francia nemzeti istálló, a Renault (a turbómotorok úttörője) elcsábí­totta, azzal a nem titkolt re­ménnyel, hogy Prosttal sikereik csúcsára érnek, világbajnokok lesznek. 1981-83-ban mind a három évben a Prost/Renault kombináció számított a legna­gyobb esélyesnek, mégis apró hibák miatt rendre lecsúsztak a dobogó legfelső fokáról. 1984*ben Prost visszatért a McLarenhez, és a Porsche-TAG motorral rendre aratta győzel­meit, azonban minden idők egyik legnagyobb profijával, Niki Laudával meggyűlt a baja, és megint, fél pontos hátránnyal csak második lett. Lassan úgy nézett ki, hogy csillogó tehet­sége ellenére is örök második­nak kárhoztatja a sors, mígnem 1985-tól elindult az a fantaszti­kus sikersorozat, aminek a mai napig is tanúi lehetünk. 1985-86-ban bajnok lett, 1987-ben 4. volt, 1988-ban úgy szorult Senna mögé megint a második helyre, hogy több szerzett pontja volt, csak az ak­kori pontrendszer a brazilnak kedvezett, 1989-ben újra ő a bajnok. 1990-ben a Ferrarit tá­masztotta fel haló poraiból, és ha Senna nem megy neki Ja­pánban akarattal, tán győzhetett volna, így megint maradt a 2. hely. 1991 az egyetlen gyenge év Prost pályáján, egyetlen ver­senyt sem nyert, nem csoda, hogy egy szezont kihagyott, hogy idén megint tarolhasson. Kétségtelen, sokan sportsze­rűtlennek tartották kikötését, hogy Sennával nem hajlandó egy csapatban vezetni, szíve­sebben látva maga mellett a zöldfülű Damon Hilh. 51 Grand Prix elsőségét azonban immár senki nem kérdőjelezheti meg. És azt, hogy azért ez a nagy ver­senyző lassan veterán kora elle­nére sem felejtett el vezetni, azt pont a kilátástalannak tűnő helyzetekben láthattuk. Mindenképp bizonyos, hogy akárcsak Fangio, Stewart, La­uda távozásával, Prost vissza­vonulásával is egy korszak zá­rul le a Forma-1-ben. Méhes Károly Kerékpárral a labdarúgó vb-re Különös biciklitúrát tervez három nyíregyházi futballra­jongó: kerékpáron mennek a jövő évi, amerikai labdarúgó vi­lágbajnokságra. A 29 éves Már­ton Attila, a 30 éves Dallos András és a 36 éves Orosz László már meg is kezdte az erőgyűjtő edzéseket a nagy útra. Elképzeléseik szerint 1994. má­jus 20-án indulnak a szabolcsi megyeszékhelyről, útjuk első szakaszán Írország fővárosáig, Dublinig kerekeznek. Onnan repülővel kelnek át az óceánon, Montreálba. Ott újra nyeregbe pattannak, New York a cél, majd az Egyesült Álla­mok más nagyvárosaiba is ellá­togatnak egy-egy focimérkő­zésre. Természetesen vissza is kerékpárral jönnek, Portugália - Olaszország útvonalon. A 90 naposra tervezett, háromhóna­pos túrán 11 ezer kilométert bi­cikliznek. Az ötletgazda Orosz László, akinek nem ez az első hosszú kerékpárút) a. Tavaly négy nyír­egyházi társával a barcelonai olimpiára is elkerekezett, s az ötkarikás játékokon szurkolt a magyar sportolók sikereiért. Amerikában, a foci vb-n ezt nem teheti, mivel hazája válo­gatottja - sikertelen selejtezője miatt - nem lesz ott a mezőny­ben. Orosz László mégis úgy véli, lesz kiért szorítania, mert szerinte egy magyar játékvezető biztos, hogy meghívást kap a vi­lágbajnokságra. Szentpétervár készül Szentpétervár készül a jövő évi Jóakarat Játékok megrendezésére. A Néva partján rendületle­nül folytatódnak az előkészü­letek az 1994 nyarán esedé­kes, kisebbfajta olimpiának beillő sport-világtalálkozóra. „Semmi ok nincs, ami arra kényszerítene bennünket, hogy elálljunk e grandiózus eseménytől” - mondta a vá­ros polgármestere. Az orosz kormány meg­szavazta a kért támogatást a városnak ahhoz, hogy a Jóa­karat Játékokra kellő új sport- létesítmények elkészüljenek, illetve a régebbiek rekonst­rukciója megvalósuljon. Mindez durván egymilliárd rubeles segítséget jelent. 1993. OKTÓBER 3., VASÁRNAP

Next

/
Thumbnails
Contents