Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-30 / 296. szám

1993. október 30., szombat A mai nap üj Dunántúli napló 3 Új elvek a bányászati egészségkárosodási járadékban Jövő héten újra indulhat az ügyintézés A Mecseki Szénbányák fel­számolása során számos dol­gozó a bányász egészségkáro­sodási járadék odaítélésétől várta és várja további sorsának rendeződését. Az erre vonat­kozó jogszabályok kuszasága folytán Baranyában augusztus óta áll, illetve nagyon lassan ha­lad az ilyen jellegű ügyintézés, pedig több százra tehető azok­nak a száma, akik kedvező hatá­rozatra várnak. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, valamint annak Mecseki Szövetsége párbeszé­det kezdeményezett az ügyben. Képviselőiket a héten fogadták a Népjóléti Minisztérium illeté­kesei, akikkal a vitatott kérdé­sek zömében sikerült közös ál­láspontot kialakítani. Ezek szerint a jövőben a já­radékot a saját kereseti átlag alapján állapítják meg, a szak­mai átlagot csak akkor veszik figyelembe, ha az a kedvezőbb a dolgozó számára. Az eljárást a földalatti nem fizikai állo­mányra is kiterjesztik. A járadék megállapítása vita­tott volt a korábban föld alatt dolgozó, rehabilitált bányászok esetében. Az egyeztetésen mindkét fél elfogadta, hogy ügyük vizsgálatánál nem a re­habilitációs keresetüket, hanem az előző munkakör tárgyévi (1993) szakmai átlagát kell fi­gyelembe venni. Sok, korábban 4000 teljesí­tett műszakkal fix járadékra ment bányász most sokkal ked­vezőbb egzisztenciális hely­zetbe jutna az egészségkároso­dási járadékkal. Esetükben az a kompromisszum született, hogy rehabilitációs munkakörbe elhe­lyezkedve ismét rehabilitálha­tók, és így a kedvezőbb megol­dás elérhető számukra is. Függő helyzet alakult ki az életkor, és a földalatti munkavi­szony éveinek vizsgálatában, ezen a téren a vonatkozó jog­szabály módosításához további egyeztetések szükségesek. Mivel az ügy megoldása már régóta húzódik, Baranyában több bányász per útján igyeke­zett érvényt szerezni az egész­ségkárosodási járadékot megál­lapító határozatának. A Me­cseki Szénbányák Szakszerve­zeti Szövetsége arról tájékozta­tott, hogy a Népjóléti Miniszté­riumban létrejött egyezség foly­tán várhatóan már a jövő héten ismét megindul az ügyintézés, így a peres eljárások is felesle­gessé válhatnak. K. E. A tüdőbaj nem magánügy Ismét kötelezővé kellene tenni a szűrést Nem történt választási csalás Nem történt választási csalás az üzemi, közalkal­mazotti tanácsi választáso­kon. A csalás tényét felvető Magyar Szabad Szakszer­vezetek Uniója félreértel­mezi a szavazatok összesí­tési módját - adott tájékoz­tatást Pál Lajos, a Munkaü­gyi Minisztérium munka­jogi főosztályának vezetője. Mint Pál Lajos rámuta­tott: a Magyar Szabad Szak- szervezetek Uniója által em­lített és az összesítésben szereplő „összes szavazat” megjelölést nem szabad összekeverni a választáso­kon megjelenő szavazók számával. Az új Munka törvény- könyve szerint az egyes munkahelyeken - a munka­hely dolgozói létszámától függően - egy üzemi meg­bízottat, vagy háromtól ti­zenháromig teijedő szám­ban üzemi tanács tagokat kellett választani. A jelölt­listán szerepelhetett akár 20 név is. Amennyiben az adott munkahelyen például 13 üzemi tanács tagot lehetett megválasztani, a 20 név kö­zül maximálisan 13 nevet jelölhet meg egy-egy dol­gozó a szavazólapján. Ez esetben tehát egy dolgozó 13 szavazatot adott le. Az így leadott és összeszámolt szavazatok száma egyértel­műen lényegesen több, mint ahány foglalkoztatott talál­ható Magyarországon. Az ágazati szakszervezeti va­gyon egyelőre használati jogának megosztása szem­pontjából az összes szak- szervezeti jelöltre leadott szavazatokat kellett össze­számolni. Ez még több le­het, mint a ténylegesen megválasztható jelöltekre leadott szavazatok száma. (MTI) Már leírtuk, szinte elfelejtet­tük a rettegett kórt a tuberkuló­zist. Most ismét felbukkant, te­hát beszélnünk kell róla. A be­tegség barátja és segítőtársa az egyre romló szociális helyzet, a növekvő alkoholizmus, a fo­lyamatos elszegényedés. Áldo­zatainak többsége a perifériára került, sokszor minősíthetetlen körülmények között élő ember.-A tbc szociális betegség, azonban, hogy újbóli terjedésé­ről most kezdünk csak beszélni, ennek nagyrészt társadalmi okai vannak - mondja dr. Meskó Sa­rolta a Pécs városi tüdőgon­dozó-hálózat intézetvezető fő­orvosa. - Ugyanis az elszegé­nyedés, a szociális helyzet rom­lása és annak káros hatása nem regisztrálható egyik napról a másikra. Ez a folyamat viszony­A betegség megelőzésében, felismerésében fontos szerepe van a tüdőszűrésnek Fotó: Löffler Gábor lag lassú, melynek következ­ményei napjainkban már látvá­nyos méreteket öltenek. Az or­szágos statisztikai adatok már 1991- ben figyelmeztettek a be­tegség ismételt felbukkanására. Ugyanis az addig tapasztalt csökkenés hirtelen megtorpant, és 1992-től már némi emelke­dés figyelhető meg. Eszerint amíg 1991-ben 1719 volt az újonnan felfedezett be­tegség száma , addig ez az adat 1992- ben már 1988-ra módosult az országos statisztika szerint. Pécs viszonylatában aggasztóak tulajdonképpen csak az 1993- ban mért adatok voltak, hiszen ez év június végéig két­szerese volt az új megbetegedé­sek száma az elmúlt teljes évhez mérten. A tuberkulózis megszaporo­dását több okkal is magyaráz­hatjuk. Elsődleges és talán a legfontosabb ok a szociális helyzet folyamatos romlása. A perifériára kerülés, a kallódás, a munkahely elvesztését sok esetben az alkoholizmus követi, amely az egyik legfőbb hajla­mosító a tbc kialakulásában. Hiszen az alkoholista élettere leszűkül, életmódja, nem meg­felelő táplálkozása az immun- rendszer gyengüléséhez vezet. Innen már egyenes az út a tbc felé.- Tulajdonképpen a tüdő­gyógyász-hálózat munkájának legfőbb nehézségét is az jelenti, hogy az alkoholista embernek nincs betegségtudata, nehezen lelhető fel, és egész egyszerűen elutasítja a kezelést. A tbc kényszergyógykezelését jelen­leg megszüntették. Az egész or­szágban csupán a Korányi Kór­ház országos pulmonológiai in­tézetén belül van az egyetlen olyan nyitott osztály, ahol óriási energiával és empátiával keze­lik az alkoholista tbc-s betege­ket. Azonban, mint említettem, ez a kórházi osztály is nyitott, tehát bármikor, akár a kezelés közepén is elhagyhatja a beteg az intézetet. Nincs a kezünkben olyan eszköz, amellyel lokali­zálni tudnánk a fertőző forráso­kat - mondja a doktornő. A másik nagy probléma az, hogy a menekülttáborok, a haj­léktalan éjszakai szállások tele vannak tbc-s betegekkel. Felku­tatásukra, szakszerű kezelé­sükre gyakorlatilag nincsen mód, hiszen folyamatosan ván­dorolnak és persze fertőznek, maguk körül szórják a betegsé­get. Nehezíti a helyzetet az is, hogy maga a tbc kezdetben lap­pangva jelentkezik, nem produ­kál drasztikus tüneteket. Kez­deti stádiumára jellemző az enyhe köhögés, fáradékonyság, hőemelkedés, melyet sokan a környezeti tényezőkkel hoznak összefüggésbe. Úgy mint a ro­hanó életmóddal, vagy a do­hányzással. A betegség gyógykezelése gyakorlatilag 1941 ótafolyama- tossan vált ismertté. A gyógy­kezelés fontos alapszabálya a kombinált gyógyszeres kezelés. Azonban az alkohol és az anti- tuberkulotikumok együttes fo­gyasztása súlyosan májkárosító, ezért a drága gyógyszer sokszor kerül a mosdóba és helyette az alkoholt választja a beteg. A tbc nem magánügy. Gyó­gyítása kötelező és ingyenes. Ismételt felszámolására megvan a remény, hiszen a 60-as évek­től egészen 1990-ig egyszer már sikerült szinte teljesen vissza­szorítani. A főorvosnő szerint a betegséggel szembeni küzde­lem alapvető feltétele lenne a korábbi jól bevált egészségügyi törvények mai alkalmazása. Miszerint ismét kötelezővé kéne tenni a szűrést, a kiemelést és a gyógykezelést. E. E Futnak a képek A lovak célba érnek Kissé meglepett, amikor a minap Jancsó Miklós úgy nyi­latkozott az egyik lapban, hogy a film szerinte nem művészet, hanem csupán szakma. Állítása igazolásaként az amerikai mozi­iparra hivatkozott. Kedvem lett volna vitatkozni vele, jóllehet ő elég jelentős művész ahhoz, hogy megengedhesse magának a mozgókép lefokozó besorolá­sát a közhasznú tevékenységek csoportjába. Hanem ami az amerikai, pon­tosabban szólva a hollywoodi filmet illeti, annak megítélésé­ben maradéktalanul egyetérthe­tünk Jancsóval: ez alapvetően szakmai jelenség csakugyan, sőt, egyre inkább csak az. Itt van például Sidney Pollack, aki negyedszázaddal ezelőtt A lo­vakat lelövik ugye? című művé­ben még harmonikusan egyesí­tette az esztétikai szándékot a professzionális mesterségbeli hozzáértéssel. Azóta viszont jobbára a szélesebb közönség érdeklődésére számító izgal­mas, kalandos filmeket forga­tott, igaz, elsőrangú szakmai színvonalon. A cég (The Firm) című, most bemutatásra kerülő munkája is ilyen. Hibátlan mozilátványos­ság, a filmművészet fájának messzegurult almája. Bevallom, miközben egyre nagyobb érdek­lődéssel követtem a maffia és az FBI hálójába került fiatal ügy­véd elszánt küzdelmét a min­dent megrontó szervezetekkel, azt a külön passziót is megen­gedtem magamnak, hogy árgus szemekkel vadászni kezdtem valami technikai lazaságra, félmegoldásra, esetleg hibára, netán bakira. Egy idő után azonban kénytelen voltam fel­hagyni ezzel a próbálkozással. Sidney Pollackot egyszerűen nem tudtam rajtacsípni effélén, aztán pedig, ahogy mindinkább lekötött a magányos hős sorsá­nak alakulása, már nem is na­gyon akartam. Hiszen olyan lett volna, mintha egy számítógépet akarnék összeadási hibán érni. Pollack abszolút profi. Vágá­sai hajszálpontosak, a beállítá­sok időtartama tizedmásod- percnyi precizitással megfelel a dramaturgia adott követelmé­nyeinek, a plánok megválasz­tása vitathatatlan, a montázs mérnöki tudatossággal készült, és így tovább. Legfeljebb annyit jegyezhetnénk meg, hogy a film kissé hosszú, ám ez is inkább csak utólag tűnik föl, amikor a vetítés után az óránkra pillan­tunk, s nem hiszem, hogy bár­mit is ki lehetett volna metszeni belőle. Ez a történet éppen százötvenhét percet igényelt, se többet, se kevesebbet. Azért is állíthatom ezt, mert Tom Cruise, akit korábban gyakran színtelennek, szürké­nek tartottam, ezúttal, a mindig megbízható karakterszínész, Gene Hackman oldalán, igen meggyőző alakítást nyújt. S mi­után a műfaj jellegéből adódóan Mitch McDeere figurája nem igényel összetettebb lélekrajzot, az ifjú sztár képes • megfelelő formátumot kölcsönözni a bátor ügyvédnek, aki szembeszáll a különféle, rossz és még rosz- szabb cégekkel. Mert Pollack szerint csak ilyen firmák létez­nek, ezért azt tanácsolja hősei­nek, inkább legyenek szabadú­szók. Tudjuk, a rendezőnek mindig gyanúsak voltak a különféle szervezetek, de ma már derűlá­tóbban ítéli meg magányos hőse esélyeit, ha dacol velük. Most arról beszél, hogy az egyén, ha kellően képzett, elszánt és tiszta, a törvények által biztosí­tott keretek között képes meg­vívni kétfrontos szabadsághar­cát az alvilági erők és a felvilági hatalom ellenében. S ennek so­rán meg tudja védeni személyi­sége autonómiáját mindazokkal szemben, akik csupán eszköz­nek tekintik, még ha jól megfi­zetett eszköznek is. És az ilyen keménykötésű ügyvédeket ma már nem lövik le, ugye .. . Nagy Imre Az elszánt kis csapat nagy sikert aratott Erdélyben. A kép Gyulafehérváron készült. Erdélyben a Kodály leánykara A pécsi Kodály Zoltán Gim­názium Bartók Béla Leánykara a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium meghívására, Ker­tész Attila karnagy vezetésével október közepén Erdélyben koncertezett. Az idén 20 éves jubileumát ünneplő leánykar megjárta már Európa számos országát, Erdélybe azonban csak most jutott el. Ezért talán a szokásosnál is nagyobb lelkese­déssel, a kórusművek mellett versekkel, hangszeres darabok­kal, népdalokkal készültek a fel­lépésekre. Szombaton, a késő esti órák­ban aggódó szülők és barátok intelmeivel indult útnak az el­szánt csapat. Elhagyva Ma­gyarországot, Nagyváradon ke­resztül vitt az út. A reggel a Ki­rály-hágó útjain köszöntött ránk, majd következett a híres Boncza-kastély Csúcsán - ami mára inkább Goga-múzeum, semmint Ady-emlékhely -, Bánffyhunyad és Kőrösfő, ahol a gyönyörű templom látványa mellett a szép szőttesek, fara­gott dobozkák is megállásra késztettek bennünket. Kolozsvár és Torda után a déli órákban érkeztünk meg Nagyenyedre. Feledtette velünk az éjszakai utazás fáradalmait az a meleg fogadtatás, amiben részünk volt. Még talán össze sem ismerkedett szállásadó és vendég, máris sor került az első koncertre a református vártemp­lomban a gyülekezet és az ér­deklődők előtt. Másnap a Tordai-hasadék megtekintése nyújtott felejthe­tetlen élményt számunkra. Dél­után kórusunk két koncertet adott Kolozsvárt, egyiket a dr. Brassai Sámuel Líceum zsúfo­lásig megtelt dísztermében, majd rövid városnézés után a csodálatos akusztikájú és szép­ségű Szent Mihály templom­ban, ahol Geréd Vilmos kántor úr kalauzolt bennünket, szava­ira sokáig emlékezni fogunk. Kissé fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk nyugovóra, hiszen a következő napon újabb hangverseny várt ránk, ezúttal Marosvásárhelyen. Rövid hely­színi próba és városnézés után a körút egyik legforróbb hangu­latú koncertjét hallgathatta a Bolyai Farkas Líceum hálás kö­zönsége. Ottlétünk negyedik napját a 700 éves Nagyenyed megismerésével töltöttük. Az enyedi diákok emlékműve - kiknek hőstettét Jókai is meg­örökítette egyik elbeszélésében -, az Árpád-kori vár, az 1849-es emlékmű, a történelmi múzeum mind kedves emlék marad szá­munkra. Szintén nagy élményt jelen­tett a 371 évvel ezelőtt alapított, majd 70 ezer kötetes Bethlen könyvtár megtekintése Győrfi Dénes könyvtárőr előadásával fűszerezve, melyből többek közt megtudtuk, hogy a könyv­tár legrégebbi ősnyomtatványa 1474-ből származik. A polco­kon ott lapul könyvekbe zárva a Bethlen-szellem, az a szellemi­ség, amely olyan kiváló ember­főket adott a világnak, mint Kö­rösi Csorna Sándor, Apáczai Csere János, Áprily Lajos, Sütő András, hogy csak néhányat említsünk. Az ősi kollégium udvarán Erkel Ferenc Szózatá­nak hangjai mellett koszorúztuk meg az alapító Bethlen Gábor szobrát. Délután fellépés követ­kezett a líceum diákjai és a helybéli közönség előtt. Áz erdélyi kirándulás utolsó koncertjének hangjai Gyulafe­hérváron a XI. századi székes- egyház ősi falai között csendül­tek fel, ahol a Hunyadi család, Izabella királyné és János Zsigmond hamvait őrzik. A székesegyház zsúfolásig meg­telt érdeklődőkkel. A csodálatos akusztika és a templom ódon hangulata még jobban kiemelte a kórus gyönyörű hangzását, akkora sikert aratva, hogy a hangverseny végén - talán elő­ször ezek között a falak között - felhangzott a szűnni nem akaró vastaps. És valóban, a Bartók Béla Leánykar méltó módon zárta fellépéseit ezzel a csodála­tos hangversennyel. Rövid botorkálás után a sötét városnegyedben, ahol egyedül Mihai Viteazul szobrát övezi csak díszkivilágítás, megtekin­tettük az egyetlen magyar nyelvű teológiai főiskola és ka­tolikus gimnázium épületeit. A kedves fogadtatást rövid ének­léssel köszönte meg a kórus. Másnap fájó szívvel mondtunk búcsút kedves barátainknak, a Bethlen kollégiumnak, Nagye- nyednek és Erdélynek. Pavlovics Attila Ideiglenes határátkelők a hét végén Tizenkét ideiglenes határát­kelő nyílik a hét végén - tájé­koztatta pénteken az MTI-t a Határőrség szóvivője. Krisán Attila ezredes elmondta: szlo­vák viszonylatban Cerednél, Lácacsékénél, Ipolytamócnál, Letkésnél, Ipolydamásdnál, Hollóházánál és Sátoraljaúj­helynél nyílnak ideiglenes átke­lők. A szlovén határszakaszon Kercaszomomál és Magyar- szombatfánál, román viszony­latban Dombegyházánál és Kis- varjasnál, míg az osztrák szaka­szon Rajkánál lehet majd át­lépni a határt. Az ideiglenes átkelők csak napközben vehetők igénybe - gyalogosan, kerékpárral, sze­mélygépkocsival. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents