Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-28 / 294. szám

1993. október 28., csütörtök

Honismeret

üj Dunántúli napló 11

Pécsi régi októberek

Liszt Ferenc - Bartók Béla - Kodály Zoltán

Baranyai várostörténetírás

Mohács, 1993

Csipszi

Tóth Kázmér is valamikor ! a sporttal kezdte az újság ol- í vasását. Amióta betöltötte a , f hatvanadikat és nyugdíjas i lett, azóta a gyászhíreket / | nézi át először. Ritka nap, hogy ne akadna közeli vagy távoli ismerősre; iskolatársra * elemiben, gimnáziumban , vagy főiskolán, kollegákra,

\ akikkel együtt dolgozott, ; f vagy akik a felügyeleti szervtől jártak le hozzájuk.

Most éppen Sz. Sándor, nyugalmazott nagykövet halálhírét olvasta megdöbbe- | néssel.

A főiskolán évfolyamtár- i sak voltak, egy csoportba ;

jártak, egy szobában aludtak f a diákszállóban: ő fölül, a 5 Sanyi meg alul az emeletes , ; vaságyban.

Sanyi a főiskola után a Külügyi Akadémiára ment. Belőle diplomata lett. Karri- ; erdiplomataként a nagykő- veti rangig vitte. Amikor i‘ utoljára találkoztak Prágában, akkor még sajtóattasé volt. Jól elhülyéskedtek, fel- i elevenítették az utolsó közös élményeket, a főiskolás éve- ; két. Szóba került minden, ; még az is, hogy egyszer j ugyanabba a lányba voltak : szerelmesek.-Már csak arra emlék- szem, hogy Csipszi volt a beceneve, - mondta Sanyi.- Valamilyen Henriette i volt a keresztneve. A vezetékneve az én fejemből is kiment.- Mit tudsz róla?- Én semmit. Én lekoptam rólatok.- Én még egy darabig leveleztem vele a Külügyi Akadémiáról. Egyszer meg: irta, hogy férjhez ment, ' többé ne Írjak neki. Ezzel ; vége is lett mindennek. Most már megmondhatod: te el- ; vetted volna?- Akkor nagyon szerel- : : mes voltam, akkor nagyon

fájt . . .-Akkor én is olyan sze- , relmes voltam, hogy még a barátságunkat is kockára tettem. Ugye nem haragszol a I történtekért?- Ha haragudnék, nem volnék itt!

Átölelték egymást, össze- ' koccantották a homlokukat és emlékeztek.

Csipszi fekete hajú, nagy : feketeszemű, kreolbőrű, fé- ) szes mellű, kisportolt testű, ) biológia-testnevelés szakos lány volt.

Ügy látszik Csipszi egyi- • küket sem szerette eléggé. Vagy az ő szerelmük nem volt elég erős? Ki tudja? Vajon hol él most Csipszi? 1 Vannak-egyerekei,unokái? Letette az újságot, levette a szemüvegét, mert egy ideig ezzel sem tudott volna olvasni. Sz. Harsányi János

1846. október 25-én négyesfogat vágtatott be Pécsre. Liszt Ferencet hozta, aki néhány nappal korábban Szekszárdon, a baráti Augusz család körében ünnepelte 35. születésnapját. A pécsi székesegyház néhány lelkes dalosának támadt az az ötlete, hogy meghívja Pécsre „a hangok nagy tanárját”, aki kérésükre - útközben, megpihenve Püspöknádasdon - Garay János versére megkomponálta első magyar nyelvű férfinégyesét: „A patakcsá”-t.

Pécsett Scitovszky János püspök látta vendégül Liszt Ferencet, aki az Életképek tudósítása szerint még aznap este „hét órakor adá első hangversenyét a csinosan elkészített és a német felírásokat magyarral felcserélt városi színházban”, melyet Liszt „titoknoka”, Gaetano Bel- loni ur 15 forintért bérelt ki tekintettel arra, hogy Havi és Szabó színigazgató urak társulatukkal mindeddig nem érkeztek meg. Ugyancsak Belloni urnák köszönhető, hogy az 1834-ben alapított pécsi Lyceum nyomdában rövid idő alatt elkészült, az azidőtájt még szokatlan módon magyar nyelven nyomtatott művészi műsorlap, a koncert programjával és Éiszt arcképével. Elmondhatjuk, hogy talán ez Liszt valamennyi magyarországi koncertjére készült műsorlap közül a légművészibb, ami a pécsi nyomda korszerűségét és Nagy Benjáminnak, a nyomda faktorának és üzletvezetőjének ügybuzgalmát dicséri. Mivel „számíthatlan éljen és kihívás, főleg a magyar daloknál, koszo- rúzá Liszt isteni játékát”, másnap délben újra leült a Fő utcai Hattyú vendégfogadó nagytermében a magával hozott Bö- sendorfer zongora mellé, melyet aztán Scitovszky püspök megvásárolt. A hangverseny bevételeként befolyt 350 pengőforintot pedig Liszt a budai külvárosi temető kápolnájának építésére ajánlotta fel. Október 27-én, miután hosszan improvizált a székesegyház orgonáján, megható búcsúzás után Mohácsra utazott, ahol „a residen- ciában ízletes vacsora s egy kis pihenés után az éji 10 órakor elinduló István gőzösre szállt” - közölte a Honderű.

1923. október 13-án érkezett Pécsre gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki ünnepélyesen meg- nyitottnak jelentette ki a Pozsonyból Pécsre költöztetett Erzsébet Tudományegyetemet.

Néhány nappal később, október 30-án a délutáni pesti gyorsról száll le Bartók Béla, akinek koncertjét az újságok már előre beharangozták. A Dunántúlban a pécsiek még aznap is olvashatták, hogy pontosan fél 9-kor kezdődik a Pannóniában Bartók hangversenye.

„Jegyek dr. Vámosnál és az esti pénztárnál kaphatók” - ami arra utalt, hogy voltak még eladatlan jegyek. Kutatásaim ellenére sem sikerült kiderítenem, ki hívta meg Bartókot Pécsre, ki nyomtatta a műsorlapot, melyen a program utolsó előtti számaként elhangzott Román „népi” táncot tévesen „régi” táncnak szedték.

Egyébként kellemes őszi idő volt aznap, 26 fokot mértek. Bartók a Pannóniában bérelt

szobát, majd sétát tett a belvárosban. „Megnéztem a dómot, amely azt hiszem remekmű tekintetében hazánkban egyedülálló” - mondta a Pécsi Éapok munkatársának, aki interjút készített vele. Este fél 9-kor pedig leült a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete tulajdonát képező fekete Steinway zongorához, melynek „... billentyűi aligha lehettek hozzászokva azokhoz a hátborzongató futamokhoz” - olvasom egy későbbi újsághírben. Amikor másnapi elutazása előtt a pályaudvaron rokona, Kari Lajos át akarta nyújtani a helyi sajtóban megjelent zenekritikákat, Bartók a vonat ablakából csak ennyit mondott: „Tartsd meg magadanak! Engem a kritika nem érdekel. Úgy is sejtem, hogy mit írhattak hangversenyemről!” - és elutazott. Többet nem jött Pécsre. A Steinway-zongora, melyen játszott, 1927 februáijában szólalt meg utoljára. Aztán kiselejtezték.

1945 októberéről is több feljegyzésre méltó eseményt kell

megemlítenem: október 7-én egyházzenei hangversenyt rendezett a ferences plébániatemplomban az Agócsy László vezette Szeráfi Kórus, melyen Kodály jelenlétében megszólaltatták az Öt Tantum ergót. Október 21-én a 9 órai mise alatt volt a székesegyházban Kodály Missa brevisének, Mayer Ferenc vezényletével, első nagy nyilvánosság előtti bemutatása. „A szerző iránti tiszteletből és nagyrabecsülésből vállalkozott

székesegyházi énekkarunk, melyet a háborús évek erősen megtépáztak, a mű előadására. A valamikor 60-as létszámú kórus jelenleg 11 fiú-szoprán, 6 fiú-alt, valamint 12 férfiénekessel rendelkezik.” - közölte a Dunántúli Népszava. Az Új Dunántúl pedig így harangozta be: „Páratlan egyházzenei eseménynek Ígérkezik Kodály Missa brevisének előadása.” 1945. október 22-én a nem sokkal korábban New Yorkban elhunyt Bartók Béla emlékére rendezett hangversenyt a Nemzeti Színházban a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete, melynek az adott ünnepi jelentőséget, hogy az emlékbeszédet Kodály Zoltán tartotta.

És még egy októberi dátum: 1976. október 24-én avatták fel a Séta téren Kodály életnagyságú szobrát. „Nekem emlékeimben így él, ahogy vállára vetett köpenyben láttam oly sokszor jönni, vagy a Zeneakadémiára menni...” - mondta a szobrot alkotó Varga Imre.

Dr. Nádor Tamás

Tanulmányok Mohács történetéből. A település fennállásának 900. évfordulójára. Mohács, 1993.

„Mohács emlékezete”, „Nemzeti múltunk nagy temetője”, „A mohácsi földben nyugvó hősök emléke” félezernél több cikk, tanulmány, történeti vázlat ihletője volt. A mostani jubileumi kötet az Emlék- bizottság szándéka szerint az illő főhajtáson túl egy leendő monográfia érdekében közöl hézagpótló tanulmányokat és izgalmas részleteket, nagyszerű illusztrációs anyag kíséretében. Ugyanakkor a kitűnő szerzői gárda történeti súlyának megfelelő szintre helyezi az esetenként túldramatizált állapotokat és történéseket s felhívja a figyelmet a korábban mellőzött folyamatokra is.

Égy tanulmánykötet anyagából ki-ki érdeklődése szerint válogat, amelyet a szerző személyének garanciája mellett, rendszerint speciális érdeklődés motivál.

Mohács évszázadai

A kötet történeti részében számomra bizonyos kutatási határterületek miatt Koszta László írása volt a legizgalmasabb, amely a település középkori változásait tekinti át gazdag okleveles anyag felhasználásával. Maráz Borbála szélesebb olvasóközönség számára teremt rendet a mohácsi csata régészeti emlékei között egy modem archeológus igényességével. Vass Előd, a kitűnő turkológus a katonai eseményeken kívül a török hódoltság mohácsi lakóinak névanyagával, a város akkori utcahálózatával és polgárainak életével ismertet meg. Szita László a török alóli felszabadító háborúk korából ad Mohács és környékéről nyugati kitekintést sem nélkülöző képet. Nagy Imre Gábor a felszabadult város társadalmának, igazgatásának 1918-ig ívelő szakaszával foglalkozik tanulmányában. T. Mé- rey Klára ugyanennek a korszaknak az iparát, kereskedelmét vázolja kitűnő források felsorakoztatásával. Munkáját a város életében oly fontos szerepet játszott német iparosok bevándorlásának útirányát rögzítő térkép is gazdagítja. Míg az eddig dolgozatok valamilyen formában mind az életadó Dunához kapcsolódtak, Huszár Zoltán múzeológus a várost a megyeszékhellyel összekötő „vaspálya” múlt századi történetét rajzolja meg.

A közművelődés értékei

Boros László a város építészeti és képzőművészeti kincseivel; Bojtár László egykor gazdag zenei és színházi múltjával; Márfi Attila a békdeidők irigyelt kisközösségeinek, a különböző egyesületeknek az életével ismertet meg bennünket. Komoly érték Bauhojfer József-Kovács Ágnes-Kiss Miklós iskolatörténeti vázlata is.

A kronológiai rend és a nehezen meghatározható műfaj miatt itt említem meg néhai Tihanyi János mohácsi plébános dr. Rózsás József által nagy tartalmi hűséggel felidézett emlékeit 1944 nehéz napjairól.

A világos szerkezet, a népes szerzői gárda és a kitűnő technikai munkatársak tevékenységének összehangolása Odor Imre gondosságát dicséri. Tovább növeli a kötet használhatóságát Nagy Imre Gábor 1763-1944. között élt városi vezetők névsorának összeállításával és Horváth Eszter újabb ismeretekre csábító, tematikus bibliográfiájával.

Komoly nyereség

Az 1000 példányban megjelent kötet komoly nyeresége helytörténetírásunknak, de fontosabb ennél a város falai között élt Duna menti népek (magyarok, sokácok, németek, szerbek, zsidók) kollektív tapasztalatának, békés együttélésének tudományos rögzítése, amely napjainkban is az egyetlen lehetséges alternatíva a térség békéjének helyreállítására.

Kiss Z. Géza kandidátus

75 éve fejeződött be az I. világháború (1.)

Az utolsó napok

Az első világháború 10 millió katona és kb. ugyanannyi polgári lakos életét oltotta ki, tengernyi szenvedést okozott a frontokon és a hátországban. Ma már csak a 85-90 éves embereknek lehetnek közvetlen emlékei erről az időről. Nem tűnik feleslegesnek felidézni ennek a nemzetek sorsát eldöntő hónapnak eseményeit, az egykorú sajtó reagálását és a helyzetet jellemző néhány hírét.

1918 októberében katonáink az utolsó csatákat vívták a frontokon, országunk határától még többszáz kilométerre ellenséges területen a győzelem minden reménye nélkül. A nyugati fronton az Amerikai Egyesült Államok (USA) hadbalépésével a küzdelembe bekapcsolódó friss erők és a hatalmas anyagi túlsúly, az eddig vereséghez nem szokott német hadsereget folyton hátrálásra késztette. A Balkánon Bulgária szeptember végén bekövetkező összeomlása be nem foltozható rést ütött a déli fronton. Az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetősége által irányított olasz front harcképessége a júliusi piavei katasztrófa után olyan gyenge volt, hogy a hadvezetőség nem merte a csapatokat visszavonni a Monarchia határára. A belső állapotok a Monarchiában válságosak voltak. Mind a mező- gazdasági, mint az ipari termelés jelentősen csökkent, sem a front, sem a lakosság igényeit nem tudta kielégíteni. A központi hatalmak reményei a megegyezéses békére szertefoszlottak. Károly király 1917

évi titkos különbéke kísérletét mind a németek, mind a Monarchia vezető körei elutasították, pedig gyetlen lehetőségként maradt meg az összeomlás elkerülésére. Az eredményt ismerjük, a fegyverszünetet még megkötötték a Monarchiával, de a békét már nem. Ez volt az utolsó ténykedése az 1526 után részben a középkori Magyarország romjain keletkezett birodalomnak, amely 400 éves fennállását már nem érhette meg.

Az alábbiakban röviden felidézzük a felgyorsult eseményeket, közbeékelve egy polgári radikális és a nemzetiségi kérdésekre érzékeny napilap (Aradi Napló) és egy konzervatív napilap (Budapesti Hírlap) reagálásait.

Szeptember 8. Károlyi Mihály békeszózata „Nyújtsunk kezet Wilsonnak” nyílt levél ceglédi választóihoz ... a háborút fegyverek erejével nem lehet eldönteni (Aradi Napló).

Szeptember 28. Varjassy Lajos vezércikke: „Múlt és jövő határán” A bolgár hadsereg óriási katasztrófája (4 sor cenzúrázva) ... Bajaink kútforrása, hogy a magyar törvényhozás a társadalomnak csak egy szűk rétegét képviselte ... Szerbia mezőgazdasági terményeinek az albán tengerparton kaput keresett és mi elébe álltunk és visz- szakergettük őket (utalás a Monarchia magatartására az 1912-es balkán háborúban, K.

L.) ... Ránk nézve kétesértékű dualizmus kedvéért hadat üzentünk a délszlávok jogos és természetes aspirációjának. .. Tévedés volt az a politika, amely a magyarországi románsággal megegyezés útjait egyengető törekvéseket hazaárulásnak bélyegezte ... Tévedés volt a demokratikus választójoggal szemben elfoglalt makacs álláspont... A nagy tragédia a végéhez közeledik . .. El kell távolítani azokat, akik csak az osztályuralomnak (cenzúrázva) ... Ha majd elkövetkezik a pillanat, amikor művelt népek előtt kell igazolni a magyar nemzet nagy értékeit, akkor azok kapjanak szót, akik a széles néprétegek vágyait, felfogását jól ismerik és nem a nép elnyomására, hanem demokratikus felemelésére törekednek. Nemzetek vesznek, nemzetek lesznek! A történelem szárnyai felettünk suhognak. Magyarország dolgozó polgárai vigyázzunk magunkra! (Aradi Napló)

Október 4. gr. Burián István a Moharchia külügyminisztere a wilsoni 14 pont alapján készült békejegyzékkel fordul az USA elnökéhez.

Október 6. Zágrábban megalakul a Délszláv Államok Nemzeti Bizottsága. „Mi várható?” ... Galicia Lengyelországnak jut. Magyarország területi épsége megmaradhat, ha módot találnak a nemzetiségek politikai és kultúrális autonómiájához. (Aradi Napló)

Október 16. A király mani- fesztumban deklarálja a Monarchia osztrák részének szövetségi állammá alakítását.

Október 18. Lansing USA külügyminiszter közli Béccsel, hogy a Monarchiát nem tartják illetékesnek a béketárgyalásokra, tárgyalnivalójuk a Monarchia nemzetiségeinek képviseletével lesz.

Október 18. gr. Tisza István elismeri a parlamentben, hogy a háborút elvesztettük.

Október 19. „Nincs többé román nemzetiség csak román nemzet”. A román képviselők deklarációja a Ház ülésén. Külön képviseletet követelnek a béketárgyalásokra. Tiazát kívánják külügyminiszternek. (Aradi Napló).

Dr. Kecskés Lajos

(Folytatjuk)

Liszt Ferenc szobra a püspöki palotán Fotó: Lesching László