Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-27 / 293. szám

1993. október 27., szerda Korunk üj Dunántúli napló 11 Kurblis segélyhívótól a képtelefonig Hadüzenet a végleteknek A távközlés viharos tempójú fejődése szinte naponta szolgál meglepetésekkel, a legcsodálatosabb eszközök bevetéséről szóló híreket hallunk. Egyre több autóban van már nálunk is rádióte­lefon, mind gyakoribb, hogy magyar cégek műholdak közbeik­tatásával továbbítják információikat, közlendőiket üzletfeleik­hez, hivatalos szervekhez. Ugyanekkor Magyarország többszáz településén még ma is megáll az élet, ha délután négykor bezár a postahivatal. Ezután már csupán segélykérő telefont lehet vészhelyzetben igénybe venni. A Berkeley egyetem professzora L. O. Chua és a magyar Roska Tamás professzor közösen megalkották az ún. bionikus szemet. A két professzornak egy olyan Chipet sikerült alkotniuk, amellyel különféle képfeldolgozási funkciókat lehet elvégezni. A képen: Roska Tamás a Chip elvi vázlatával. Felfedezők és felfedezések Megszületik az elektromágneses tér Kiáltó végletek ezek, felszá­molásuk nem tűr halasztást. De mi erről a véleménye a fejlesz­tésben legérdekeltebb és ezt a munkát irányító szakembernek? Erről beszélgettünk ifj. Frisch­mann Gáborral, a Matáv fej­lesztési igazgatójával. 4-5 évre van szükség-Egyetértek azzal, hogy ez így tarthatatlan. A feltételek is­meretében kijelenthetem, hogy négy-öt éven belül kedvező vál­tozás következik be az ország egész területén. A jelek szerint a század végére el tudjuk érni a közepes európai szintet. Ami­kor 1991 elejére elkészült a Ma­táv fejlesztési terve, amely tar­talmazza a távközlés elmara­dottságának felszámolását, a szakmabeliek közül is akadtak, akik hitetlenkedve fogadták. Nem csodálom, hiszen háromé­ves fejlesztési programunk még a nemzetközi mércét tekintve is szokatlan tempót diktál és az ütemet szeretnénk tartani a to­vábbiakban is. A vállalkozás nehézségét pont az a sajátságos helyzet növeli, amit már érintet­tünk. Vagyis, hogy egyszerre kell a súlyos elmaradottságot felszámolni, az alapigényeket kielégíteni a legkorszerűbb rendszerek, technikai eljárások bevezetésével a speciális igé­nyeknek megfelelni. Az a stratégiai cél, hogy 2000-re a kor technikai szintjén kielégíthessük a társadalom szé­leskörű, specializálódott igé­nyeit.-Mi szükséges ehhez és hol tartunk most? 100 milliárd az induláshoz- Mindenekelőtt sok-sok pénzre van szükség. Terveinket ugyanis állami támogatás nél­kül, saját erőből, valamint kül­földi tőkével és a lakossági hoz­zájárulással valósítjuk meg. A fejlesztés első szakaszára vo­natkozó beruházások, az 1991-es árakon számítva közel 100 milliárd forintra rúgnak. Ennek felhasználásával 1993 végére az^irszág telefonellátott­sága szembetűnően javul: a 100 főre eső telefonok száma az 1990-es helyzethez mérten 9,6-ről közel 15-re emelkedik. Közismert, hogy az ország kü­lönböző térségeiben igen eltérő az ellátottság mértéke. Például a nyugati országrészben a telefo­nellátottság általában jobb, mint a tiszántúli térségekben. Ezért ezeken a területeken gyorsabb ütemű fejlesztést kell megvaló­sítani. Megemlítem az egyik legmostohább helyzetű körze­tünket, Kisvárdát, ahol ma még 3 állomás sem jut 100 főre, de 1996-ra, a tervek szerint ötször annyi telefon áll majd rendelke­zésre, mint most. A feszített ütemmel eléljük, hogy 1993 végére 1,5 millió lesz Magyar- országon a bekapcsolt állomá­sok száma, ebből 600 ezer a fő­városban. Három évvel később 2,5-2,8 millióra szaporodik ez az állomány, és ebből a vidék részesedése 1,5-1,8 millió állo­más lesz.- Hallani a Matáv faluprog­ramjáról. Mi ennek a lényege?-Azt akarjuk elérni, hogy a több, mint ezer korábban csak nappal hívható helységet éj­jel-nappal működő telefonnal lássuk el. Ez legalább 20 ezer állomás korszerűsítését és 25 ezer új állomás létesítését je­lenti. A faluprogram azt is tar­talmazza, hogy az érintett köz­ségekben legalább egy, hazai és nemzetközi távhívásra is alkal­mas, visszahívható készüléket szerelünk fel. Ahol műszaki lehetőségek hiányában nincs mód erre, oda normáltarifával működő rádió- telefont telepítünk, s a többlet- költségeket a Matáv vállalja. De ez csak a kezdet. A fejlesztés gerince a digitális rendszer tel­jes kiépítése, ez a bázisa az év­tizedes elmaradottság felszámo­lásának. A közelmúltban kiírt koncessziós pályázatok szerint e nagy fejlesztéseknek 1997-ig meg kell történniük mindenütt.- Mit nyújthat a jövő? Megpezsdíti a világot A korszerű távközlés haszná­latával szinte elképzelhetetlen távlatok nyílnak előttünk. Csu­pán Ízelítőként: A betegellátásban megvaló­sulhat, hogy a községi orvos az általa kezelt beteg biztos gyó­gyulása érdekében sürgős segít­séget kérjen a legközelebbi, de elég messze lévő kórháztól. A betegre vonatkozó információ­kat betáplálja a számítógépébe és a telefon közvetítésével eljut­tatja azokat szinte percek alatt a kórházi szakorvosok csoportjá­hoz. Onnan, rövid idő múltával megkérkezik a községi orvos számítógépére a válasz a gyó­gyítással kapcsolatos teendőkre, ami nyomán megkezdődhet a gyógyítás. A betegnek azonban sehova sem kellett elutaznia. Ha mégis, akkor a betegség pontos ismeretében a legrövidebb idő alatt a megfelelő kórházba vihe­tik. Egyre több nagyvállalat a tervezők tucatjait foglalkoztatja úgy, hogy azok a saját ottho­nukban dolgoznak. A távközlés és a számítógépes tervezés mai eljárásával végzik munkájukat és eközben egymással és a köz­pontjukkal is állandó a kapcso­latuk, mert a megfelelő távköz­lés köti össze őket. A cég veze­tése csak időnként találkozik a tervezőkkel személyesen, a központban, a munka mégis ki­váló. A közlekedésben is új helyze­tet teremtett a műholdas infor­mációtovábbítás. A polgári ten­gerhajózásban ez már évek óta bevált gyakorlat, a hajók és a kikötők, a cégek és járműveik között állandó kapcsolat tart­ható fenn. Az USA után máshol is kezd elterjedni a közúti fuva­rozásban a műholdas közvetí­téssel egybekapcsolt számító- gépes irányítás. A nagyértékű szállítóeszközök így a leggaz­daságosabban működhetők, menetközben irányíthatók. Ez a módszer segít abban is, hogy az ellopott kamionokat mielőbb megtalálják. A Földet körbevevő műhol­dak segítségével néhány év múlva megvalósul, hogy egy mellényzsebben elhelyezhető készülék által, a világ bármely pontján és időben bárhonnan el­érhetjük a beszélgető partne­rünket. Ma már realitás az is, hogy képtelefonon beszélhe­tünk egy kissé borsos áron vásá­rolt készülékeken. Biztos profit-Milyen erők mozgatják ezt az ágazatot és mi a magyará­zata a gyors fejlődésnek?- Nincs mögötte semmi kü­lönös, hiszen nyílt titok, hogy e befektetési terület biztos és hosszú távon is magas profitot hozó vállalkozás. A távközléssel kapcsolatos befektetés ezért nálunk is vonzó, de ennek haszonélvezője az egész ország. Maris János Michael Faraday, a XIX. szá­zad legnagyobb kísérletező fi­zikusa Cambridge-ben oktatott az 1860-as évek elején. A könyvkötő inasból lett profesz- szor hadilábon állt a matemati­kával, nem is nagyon merész­kedett az elméleti fizika terüle­tére. Azért szeretett az elméleti problémákon gondolkodni, fog­lalkoztatta őt az elektromos és a mágneses kölcsönhatás miben­léte. Elgondolta, hogy talán a vákuum nem is üres, hogy az a valami, ami kitölti, felelős a töl­tések közti kölcsönhatásért. Ezt a valamit ő mezőnek nevezte, de akkoriban annyira fantaszti­kus, merész elgondolásnak tűnt, hogy senkinek nem mert róla beszélni. Ma már minden elemi iskolás tudja, hogy létezik elektromágneses tér, elektro­mos és mágneses mező, de Fa­raday idején ez teljesen abszurd elképzelésnek tűnt. Egyszer aztán meghívtak egy Waterstone nevű fizikust az egyetemre, hogy tartson elő­adást a saját felfedezéseiről. Waterstone tömegfóbiában szenvedett, félt a nagy tömeg­től, és főként félt sok ember előtt beszélni. Amikor meg­tudta, hogy nem csupán egy ba­ráti beszélgetésre hívták az egyetem oktatói, hanem 200 hallgató előtt kell előadást tar­tania, kiverte a veríték, kitalált valami ürügyet és elrohant. Ott várt a 200 diák, Faraday mit te­hetett mást, bement előadást tar­tani. Csakhogy semmiféle kísér­leti eszköz,szemléltető dolog nem volt bent, lévén hogy nem kísérleti fizikaórára készítette elő a termet a segéderő. Faraday gondolt egy nagyot és előadta mezőelméletét, gon­dolva, hogy a hallgatók úgy sem fogják megérteni. így is lett, ám akkor még az volt a szokás, hogy az előadások anyagát hivatásos gyorsíró le- íija, majd pedig nyomtatásban is megjelenik, és bekerül az egyetemi könyvtárba. Egyszer James Clark Max­well, a földbirtokosból lett fizi­kaprofesszor, jó svádája miatt a nők kedvence, az egyetemi könyvtárban sétált és kezébe került Faraday előadásának anyaga. Megtetszett neki, elol­vasta és megpróbálta matemati­kai formába önteni. így szüle­tett meg az a négy egyenlet, amelyből később kinőtt az egész modem világ. Megszüle­tett az elektromágneses térelmé­let, amely már magában foglalta a szabad térben tovahaladó elektromágneses hullámokat is, vagyis az elektromos és a mág­neses tér szabályos váltakozá­sát. Valójában a négy Max- well-egyenlet még nem diffe­renciálegyenlet formájában író­dott, hanem egy azóta már el­avult matematikai apparátus (az ún. quatemiók) segítségével. Majd Gibbs írja föl őket a ma ismert formájukban. Ebből a négy egyenletből nőtt ki a rádió, a televízió, a vil­lamoserőmű, a villanykörte, stb. Maxwell azonban ezt nem érte meg. Az elektromágneses hullámokat csak elméleti konst­rukciónak tartotta, nem jött rá arra, hogy a fény is ilyen termé­szetű. Az ő halála után fedezte csak föl Herz az elektromágne­ses hullámokat. Aki viszont szintén csak elméleti jelentősé­get tulajdonított neki, és nem érte meg a rádió megszületését. Gazdag László Egyre több utcai készüléket cserélnek ki korszerű kártyásra Fotó: Szundi György A szürkeállomány exodusa A „brain drain”-ről rendezett három napos konferenciát Bu­dapesten az Európa Tanács. Negyven ország képviselői ta­lán nem egészen véletlenül tár­gyaltak éppen Budapesten az agyelszívásról, a szellemi tőke, kiművelt emberfők átáramlásá- ról a fejlett ipari országokba. A szakértők úgy tudják, hogy a magyar tudományos ku­tatók körübelül 30 százaléka jelenleg is külföldön dolgozik. Abban a kérdésben már eltér a véleményük, hogy a közel egyharmados agykiáramlás a legtehetségesebbeket érinti-e elsősorban, vagy inkbáb a „második vonal” károsodik, ahova az újítókat, a műszerek kezeléséhez is értő kutatómér­nököket számítják, tehát olyan szakembereket, akik között Einstein nem igen akad, de akik a nyugati bérekhez képest alacsony gázsiért működtetik az agyukat. Lotz Károly képvi­selő, az ET gazdasági bizott­ságának alelnöke például úgy látja, hogy a legkiválóbbak mennek el, hiszen „eleve a leg­jobbakat, a krémet ismerik meg, ők kapnak ösztöndíjat, s így őket hívják vissza a nyugati cégek.” Bratinka József képviselő­nek (MDF), aki az Európa Ta­nácsban résztevő magyar dele­gáció vezetője, ezzel szemben az a véleménye, hogy kevés az olyan tudós, vagy kutató, aki a végleges letelepedés céljával vállal nyugaton munkát. „Né­hány évig kint vannak, aztán visszajönnek. Meghonosítják az idegenben tanultakat, s ez­zel a hazai kutatások, az ország hasznára válnak. Ez a mobili­tás a demokráciának köszön­hető. Nem kell túldramatizálni a helyzetet, aki tehetséges, itt­hon is érvényesül.” Bratinka József úr szerint a magyar „agyak” fele a jobb műszerellátásért megy kül­földre, a másik fele a maga­sabb fizetésért. A legnagyobb kiáramlás a műszaki, illetve a természettudományos szférák­ban figyelhető meg. Nemzetközi összehasonlí­tásban a Magyarországot érintő „agyelszívás” nem tűnik olyan súlyosnak, mintha önmagá- banvizsgáljuk. Sokkal nagyobb az agy-elvándorlás például Oroszországból és a FAK-ból. Mészáros Péter, aki az ET par­lamenti közgyűlésében a tu­dományos technológia bizott­ság elnöke, egy tavasszal Ira- elben megtartott „brain drain” konferencián szerzett tapaszta- taltairól elmondta: az orosz, azerbajdzsán, grúz kivándorlók nagy része magasan kvalifikált szakember, és szinte kizárt, hogy új hazájában álláshoz jus­son. Egyes szakterületeken, mint például az orvosok és a mérnökök, a jelentkezők száma többszöröse a meghirde­tett pályázatoknak. De aki az­tán álláshoz jut, például a We- iszmann Intézetben, az néhány hónap alatt keres annyi pénzt, amelyből aztán otthon évekig megélhet. Ezért különböző programo­kat dolgoztak ki a további be­vándorlás „lestoppolására”, il­letve a már Izraelben élők bé­kés hazatelepítésére. Kutatási eszközöket és pénzt küldenek például azoknak az orosz válla­latoknak, amelyek visszafo­gadják a korábban kivándorolt szakembereket. Nálunk a helyzet nem ilyen drámai, mégis használni tudjuk az izraeli tapasztalatokat. Lét­rejött a Szellemi Erőforrás Alapítvány, melynek egyik alapítója az említet Mészáros Péter. Az alapítvány céljáról elmondta, hogy különböző pro- jectekkel kívánják segíteni a magyar egytemek fejlesztését, hogy jobb munkakörülménye­ket biztosítsanak a hazatérő ku­tatók számára. Egyébként ná­lunk a belső agyelszívás is egyre erősebb: a nagyobb fize­tés reményében egyre több ku­tató hagyja ott tanult foglalko­zását . .. A budapesti „brain drain” konferencián szó esett arról is, hogy Magyarország úgyneve­zett donorként vesz részt a fej­letlenebb országok, Fekete-Af- rika, Ázsia, agy éppen Orosz­ország megsegítésében. Ott ugyanis még nagyon sok Cser- nobil-típusú atomreaktor mű­ködik, és a nyugati szakembe­rek már nem ismerik ezeket a változatokat. A magyarok el­lenben igen, és így közremű­ködhetnek az atomerőmű mo­dernizálásában. A konferenciák elmúlnak, a problémák megmaradnak. A verseny óriási, s aki kihagy egy-két évet, nem veszi meg a legújabb technikát, az végleg lemarad. Sajnos, ez történt a hazai orvostudománnyal is. Egyetlen szervezet sem tud annyi pénzt szerezni, amennyi megállíthatná a magyar szür­keállomány exodusát. De va­lami azért már történik. A Szel­lemi Erőforrás Alapítvány kongresszust rendez a Műegye­temen, melynek kifejezetten az a célja, hogy összehozza a fel­használókat (például a Gyár­iparosok Szövetségének tag­jait) az egyetemi oktatókkal és a kutatókkal. A művelődési minisztériummal együttmű­ködve pedig alternatív fejlesz­tési és kutatási programokat ír­nak ki. A cél mindkét esetben a hazai agyak hazai foglalkozta­tása. Mészáros Péter szerint ez a tevékenység nem eredményte­len. „Igaz, hogy nincs annyi pénz, mint régen, - mondja - de az egyetemeken pályázati alapon komoly fejlesztések in­dultak, melyek egyes tanszé­keken lökésszerű átalakulást eredményeztek. Már most is az egyetemeken dolgozik a kuta­tók 80%-a és csak a maradék az Akadémián”. Gáspár Ferenc V

Next

/
Thumbnails
Contents