Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-21 / 288. szám
1993. október 21., csütörtök tu Dunántúlt napiö 21 * Vásár a Királyhágón túl Ezerkilencszázkilencvenhármat írunk. De ez a Királyhágó tövében megbúvó román falvak népeit mit sem zavarja. Természetes méltósággal éli itt az erdős hegyektől határolt szűk völgyben, a Körös mentén a falusi ember évszázados szokásrendek szerint kialakított életét. A Királyhágón túl majd minden vidékhez fűződik valami messze földön híres-nevezetes népünnepély. Olyanok, mint a csíksomlyói búcsú, vagy a Szent Bertalan napi ünnepségek Széken, és legalább ilyen hírre-névre tett szert itt a Sebes-Körös mentén Körösfeke- tetó (Negreni) évszázadok óta tartó nagy őszi vásáraival. A Körösparton innen és túl, a szélső házsortól a folyón túli domb aljáig áll a vásár. A „Feketetói vásár”, amely egy évben csak egyszer van, október második hetében, és öt napig tart: csütörtöktől hétfőig. Jönnek a népek ide mindenfelől: a mó- cok, mokányok a Havasokból, a magyarok a Kalota vidékéről, a Szilágyságból, sőt még a Havason túlról is jönnek a vásározók: a korondiak, a kalmárkodó cigányok. A hegyi emberek gyapjút hoznak, állatbőröket; a vándorcigányok maguk készítette üstöket, padláson gyűjtött régiségeket; a kézművesek edényeket, műves ködmönöket, kucsmákat, a korondiak egyre elnagyol- tabban kidolgozott, silányuló minőségű kerámiákat. Tajti András maga készítette traktora századelőt idéző gépészeti mű. A gépész is mintha a filmkockákból lépett volna elénk. Rezzenéstelen arccal, szoborszerű mozdulatokkal tekergeti az indítókereket a bá- mész vásári nép előtt. Seres Berta, a krasznai parasztasszony nagy üstből kínálja a jóízű szilágysági káposztagombócokat, amelyből töménytelen mennyiséget hozott. De a vásár végére el fog fogyni, mert rengeteg itt az ember. A sokadalom ott hullámzik a sátrak között, hangosan ricsajkod va mindenféle nyelven. Alkudoznak a vásári árusokkal, miccset falnak, vagy a sörösbódékat rohamozzák éppen. A sátras árusok között egyre több a kommersz holmit kínáló kiskereskedő. Ők már nem szekéren, hanem ilyen-olyan típusú nyugati autóval érkeztek. A folyó túlpartján áll a zsibvásár. Sátrat állítanak az árusok a kipakolt portéka mellé szálláshelynek. Időtlen korú öreg néni aggatja ágasfából készült vázra öreg rongyait. Kissé távolabb lakókocsi előtt ül kempingszéken a vándorkereskedő. Büszke kivagyisággal konstatálja a kényelembeli különbséget. Vannak még, akik szekérre hányt szénában töltik az éjszakát, de ők már kevesen. Alkonyodik. A szerte égő tüzek mellett feljajdul egy hegedű. Konkurálnak az idén először megjelenő kazettaárusok hangos gépzenéjével. Ezerkilencszázkilencvenhármat írunk. A faluban még nem, a vásárban már érzékelhe tők a modem idők hatásai. Varga Ferenc F 4 t
