Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-21 / 288. szám
1993. október 21., csütörtök uj Dunántúlt napiö 11 Az TJj DN politikai vitafóruma Találkozzunk szombaton 11 órakor! Októberi emlék 1 956 októberének dicsőséges és tragikus napjairól számos mondanivalójuk akad még a történészeknek, egy valami azonban bizonyos: sokak számára ekkor vált kézzelfogható valósággá, hogy bármely embertelen diktatúra - s!a kommunizmus ez volt - fölszámolható; nincs az az erőszakra épülő rendszer, mely akár pillanatok alatt, ne tudna összeomlani. A diadal, a kommunizmus végének győztes ünnepe azonban 1956-ban nem tartott, nem tarthatott sokáig. A testvérinek mondott Szovjetunió tankjainak hatékony segítsége, no meg némi honi hitszegés folytán, alig két hét múltán ismét egy olyan kormány került hatalomra, melyet senki sem választott és melynek legitimitása pusztán egy elnyomó nagyhatalom fegyveres támogatásán nyugodott. Ettől a pillanattól fogva azonban a kommunizmus sem Magyarországon sem másutt nem lehetett többé azonos korábbi önmagával. A forradalom nem csupán a szabadságot adta vissza, de a magyar nemzet méltóságát is helyreállította. A kommunista hatalom több mint 30 éven át rettegett attól, hogy nevén nevezze a gyereket. Három évtizednek kellett eltelnie, míg valaki félhivatalosan kimondta: az, amit korábban egyszerűen csak ellenforradalomnak, majd némileg langyosabb fogalmazással, „októberi sajnálatos eseményeknek” neveztek - forradalom volt. Ez a kijelentés azonban a levegőben maradt, holott éppen olyan fontos és 1956 forradalmához tartozik az is, hogy a félelem teremtette meg az alapjait annak, amit a történészek kádári konszolidációnak, majd - nem kevés öniróniával - gu- lyásszocializmusnak neveztek. (Tudniillik Magyarországon, szemben például Romániával, legalább volt mit enni. Es voltak olyanok, akik erre azt mondták, hogy a rendszer elérte célját, innen már látni lehet Kánaánt, ahonnan a kellemes gulyásszag árad.) Kettős félelmi szorításban, melynek egyik oldalán az uralmon lévők féltek 56-tól, másik oldalon a társadalmat kényszerítették arra, hogy féljen 56-ról beszélni vagy 56 követeléseit számonkénti, a Kádár-féle vezetés korábban és másutt elképzelhetetlen engedményekre kényszerült. (Érdekes, hogy az a Kádár-rendszer, melynek hatékonyságát sokan elismerték, de a forradalomból származó okok folytán jogosságát soha, manapság kezd olyan vonásokat magára ölteni, melyeket korábban mindenki megtagadott volna tőle. Mintha jogosnak is látszana utólag a Kádár-rendszer. A jelenlegi kormányzat sokat tett azért, hogy az 1956-ból származó bizalmatlanságot, mely Kádár Jánossal szemben megnyilvánult, mára elsikkassza.) Ez az a rendkívül ellentmondásos, terhelt légkör, 1956 forradalmának hatása, melyben létrejönnek a magyarországi viszonylagos jóléthez szükséges társadalmi feltételek. Viszonyunk 1956-hoz azonban mintha az utóbbi időben mindjobban összekuszálódna, mind több rétegben rakódnak a forradalomra torzult és nagyzoló emlékek. Sokan állítják magukról, hogy 1956-ban elindultak a damaszkuszi úton - ehhez képest csak manapság érkeztek meg. Volt moszkvai nagykövetek gondjaikkal Istenhez fordulnak. A hivatalos ünnepségek árnyékában föltűnik az Árpád-sávos lobogó és néhány barna ing. Vannak, akik 1956-ra hivatkozva dolgozzák ki politikai programjaikat, mely alig több mint egy kiadós akasztás követelése. I nkább emlékezzünk! Október 23-án emlékezzünk azokra akik elestek, de azokra is, akik lőttek. Legyen ez a nap a csöndes megemlékezésé: jómagam, október 23-án délelőtt a Nagy Imre úton fogok végigsétálni és egyik utcanévtáblánál koszorút helyezek el, annak jeleként, hogy 1956, a forradalom, észrevétlenül és immáron kitörölhetetlenül, mindennapjaink részévé vált. Délelőtt 11 órára hívok minden pécsi polgárt, tartson velem: a Nagy Imre út 1-es számtól indulunk. Bretter Zoltán országgyűlési képviselő, SZDSZ A magyar mezőgazdaság „támogatottsága” Szelektív magyarázkodás IDF- rendezvény Vajszlón Most már tettekre van szükség Kiktől kell félteni az országot? , A lengyelországi választások eredménye különös reakciót váltott ki egyes politikusok körében. Többen is - egy a lengyelekéhez hasonló választási eredmény esetén - a visszarendeződés rémével ijesztgetik a polgárokat, mondván, az tragédiát jelent Magyarország számára, ha a baloldal alakít kormányt 1994-ben. Úgy tűnik, ezek az emberek elfelejtették az elmúlt fél évtized történéseit, és nem hajlandók szembenézi a realitásokkal. A politikai hangadói között számosán vannak olyanok, akik néhány évvel ezelőtt még csak a partvonalról szemlélték a kommunizmus sötétségéből kiutat kereső reformerek bátor kezdeményezéseit. Azokét, akik személyes szabadságukat kockáztatva kezdték bontogatni a rendszer korábban még megingathatatlannak hitt bástyáit. A közvélemény - a választó- polgárok zöme - ma már tisztában van azzal, hogy elsősorban kiknek köszönhető annak az útnak a kiépítése, amely elvezetett az 1990-es szabad választásokhoz. S hogy ezek az emberek - annak idején - munkájukkal bizonyították szakmai rátermettségüket, politikai tisztánlátásukat. Nem tőlük kell félteni az ország jövőjét, hanem azoktól, akik demagógiájukkal megtévesztik a jóhiszemű választókat, akik önös céljaik érdekében szemrebbenés nélkül feláldozzák az ország, a nép érdekeit. Nem képzetlen szerencselovagokra, hanem emberileg hiteles, szakmailag érett szakemberekre van szükség. Olyanokra, akik nem csak szónokolni tudnak a problémákról, hanem azok megoldásáért tenni is képesek. A magyar választópolgár ma már elég érett arra, hogy ne nosztalgia, előítélet és üres szónoklatok alapján mondja ki véleményét. A Nemzeti Demokrata Szövetség Baranya Megyei Szervezete Nincs ítélet Mint a Mohácsi Érdekegyeztető Fórum ügyvezető elnöke az ŰDN szeptember 25-i számában Földárverés helyett tengeri kígyó .. . címmel megjelent cikkre kívánok reagálni. A cikk azon mondata, mely szerint: „ ... egyes perek végeredménye eddig az volt, hogy a szövetkezet eljárását törvényesnek és végrehajhatónak ítélték, ...” nem felel meg a valóságnak. Eddig olyan bírósági ítélet nem született, amely a Mohácsi Tsz eljárását törvényesnek nyilvánította volna. Rádics József 1993. október 16-án Vajszlón az IDF nagyszabású rendezvényt tartott a délbaranyai régió fiataljainak, amelyen resztvettek az IDF országos vezetői Skribek Péter vezetésével, valamint az MDF helyi és a Munkanélküliek Érdekvédelmi Szövetségének országos képviselői. A gyűlést Vajszló polgármesterének meleghangú üdvözlete nyitotta meg. Ezt Horváth Gé- záné, a választókerület MDF-es képviselőjelöltjének felszólalása követte. Horváth Gézáné hangsúlyozta a fiatalok történelmi felelősségét azokban a változásokban, melyek hazánkban az elmúlt három évben lezajlottak. Egyben segítségüket kérte azoknak az elképzeléseknek megvalósításához, amelyek az ormánsági régió felemleke- dését szolgálja. Pócsfalvi Csaba a MÉSZ, Habjánecz Tibor az MDF Baranya Megyei Iroda részéről ígéretet tettek a vajszlói fiataloknak a régió fejlesztésére tett erőfeszítéseik támogatására. Darvas Miklós, az MDF Baranya megyei 6. sz. választókerületének szervezője felszólalásában azt hangsúlyozta, hogy igaz, hogy kormányok jöt- tek-mentek, de igazán áttörő intézkedések nem történtek ezen a területen s a szép szavakon túl most már tényleges tettekre van szükség, ha meg akaijuk őrizni ezt a nagy múltú vidéket Magyarországnak. Ehhez minden jóakaraté és segítőkész ember segítségére számítanak, legyen szó iskolateremtésről vagy in- frastruktuális fejlesztésről. Ennek egyik sarkalatos pontja, hogy az Ormánság 44 települése végre valós képviseletet kapjon az Országházban, ami csakis úgy lehetséges, hogy egy helybeli, itt élő ember képviselje ezt a területet, akinek eddigi élete is bizonyította, hogy az ormánsági emberekért valóban tenni akar. Horváth Gézáné reményét fejezte ki, hogy törekvéseiben nemcsak az MDF, hanem az itt élő emberek bizalmát is élvezni fogja. Ä gyűlést követően a résztvevők megkoszorúzták a vajszlói hősi emlékművet, majd megtekintették a Kodolányi Múzeumot. A programot jó hangú- latú, hajnalig tartó bál zárta, amin a talpalá valót az Ypszilon együttes szolgáltatta. Ez a rendezvény szép példája volt annak az összefogásnak, mely a halmozottan hátrányos helyzetű vidék felemelkedését szolgálja, ahol fiatalok és idősek, polgárok és politikusok a közös cél érdekében, a magyar falvak megmaradásáért egymásra találtak. Darvas Mikiás, MDF Baranya megye 6. sz. választókerületi szervező Nagyon érdekelt lehet a kormányzat abban, hogy a mezőgazdaság támogatott voltáról szóló legendát életben tartsa, hiszen reális gazdasági értékelés e kérdésről alig-alig lát napvilágot, annak ellenére, hogy valójában már a 80-as évek második felétől a mezőBefizetések Jövedelemadók: Forgalmi szféra adói: Összesen: Támogatások összesen: Egyenleg: Tb-járulék (és szolidaritási alap) Az egyenleg abszolút értékének volumen növekedésén belül figyelemreméltó az, hogy a vizsgált évek alatt a befizetések 15 %-kal növekedtek, míg a támogatásokat 60 %-kal csökkentették. Ugyanakkor a mezőgazda- sági export támogatásból mára már gyakorlatilag semmi sem kerül a mezőgazdasági termelőhöz, annek döntően nagyobb része a kereskedelmi ágazatot gyarapítja. A táblázatban nem költségvetési befizetésként kezelt, ezért A pedagógusbérekről két hete közzétett, rövid statisztikai adatokat tartalmazó cikkünkre Ma- tavovszky Iván, a Közoktatási Bizottság elnöke kb. ötszörös terjedelemben válaszolt. A magyarázkodáshoz sok hely kell. Msünk nem azt próbálta „elhitetni a közvéleménnyel, hogy az önkormányzatok felelősek elsősorban a mai szomorú állapotokért”, hanem azt a tényt hozta az olvasók tudomására, hogy míg az önkormányzatok jelentős része - saját forrásból - 1992. szeptember és 1993. májusa között megemelte a pedagógusbéreket, addig Pécs ezt nem tette meg. Az adatok közt valóban mazsoláztunk, mert az Új DN. teljes terjedelme nem áll rendelkezésünkre. Örültünk volna , ha a Bizottság SZDSZ-es elnöke terjedelmes cikkében kifejti vajon miért nem hasonlíthatók össze a pécsi pedagógusbérek akár kisebb településeken kifizetett bérekkel? Talán a kisebb települések önkormányzatai előnyösebb helyzetben vannak? Több az átcsoportosítható tartalékuk? Több a maradványuk? Matavovszky Iván szelektív válaszában megfeledkezik a fővárosi kerületekről (Pécs nagygazdaság nem kap - egyenlegében - az állami költségvetésből, hanem annak ad. Nem is keveset. Az alábbi táblázat bemutatja, hogyan alakult a mezőgazdaság befizetéseinek és támogatásainak egyenlege 1989-től 1992-ig, milliárd Ft-ban: 1989 1990 1991 1992 21 19 12 15 74 84 83 94 95 103 95 109 97 77 46 40-2 +26 +49 +69 43 47 46 41 külön sorban feltüntetett Tb-já- rulékra és szolidaritási alapra befizetett összeg csökkenő voltára magyarázat a folyamatosan növekvő agrár-munkanélküliség. A valóság tehát a mezőgazdaság támogatásánál: minden elvont 109 Ft-ból 69 Ft-ot megtart az állami költségvetés és 40 Ft-ot visszaad. Támogatás magyar módra: 1992-ben 69 milliárd Ft. nettó befizetés az államkasszába. Buzássy Lajos Agrárszövetség ságrendje), ahol 1993. májusában -január 1-jei hatállyal - hajtották végre a béremelést. Méltó válasz is születhetne kérdéseinkre, amennyiben Pécs SZDSZ-FIDESZ többségű ön- kormányzata utána járna annak, másutt hogy csinálták. Egy dologban egyetértünk Matavovszky úrral: a polgárok valóban nem ostobák. Olyannyira nem, hogy tájékozottabb igazgatók, pedagógusok cikkünk előtt is konstatálták a város vezetésének „hatalmas igyekezetét” a pedagógus bérek rendezésére. MDF Pedagógus Kollégiuma Baranyaiak az MSZDP vezetésében A régen várt szociáldemokrata egyesülés 1993. október 3-án megtörtént. Az egyesült párt neve Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSzDP) lett. A kongresszus az országos pártvezetésbe választotta Simon József megyei elnököt. Kovács Mózest az országos elnökség első póttagjává és az országos vezetőség tagjává, dr. Vejkey Kálmánt az Országos Ellenőrző Bizottság alelnökévé választotta. A kisgazdák november 6-i országos nagygyűlése elé Még talpra állhatunk! Mi, akik a nagygyűlésre készülünk, a baranyai kisgazda-elvű, érzelmű társadalmi hányad küldötteinek, szószólóinak, a hajdani baranyai parasztvezérek; Nagy Ferenc és Kovács Béla követőinek tekintjük magunkat. Azoknak a véleményét tolmácsoljuk, akik elítélik pártunk történelmi értékű, demokratikus alkotmányának a semmibevételét. Elítéljük mindazokat, akik ennek alapján a Kisgazdapárt hajdani egységének a megbontásához, szétforgácsolásához, akarva-akaratlan, segédkezet nyújtottak. Elítélünk minden olyan személyes, vagy csoportos hatalomratörő igyekezetei, amely a magyar falu, a mezőgazdaság érdekeinek mellőzésével, de annak jelszavával, egyéni ambíciókat helyez előtérbe. A ,Jdsgazda”-fogalom talán sokakat elgondolkodtat: a paraszt-pártosság történelmiségét örökítjük meg vele, jelezve egyben az elődök által megfogalmazottakat, a követendőket, melyeknek javarésze, a kor áttételével, ma is időtálló. A kisgazda, a paraszt szavaink a mai fülnek lehet, idegen, de a megteendő út indulópontjait mérföldkövező szavak. Az utat mutatók, mely - akaratunkkal - a polgári célhoz juttatja a rajta haladókat! A magyar vidék ma is kisgazda-elvű és érzelmű. Egyetlen pártban gondolkodik, mint ahogy az 1945-ös nagy győzelem idején, és attól az egyetlentől, az érte szólótól várja az élete jobbra fordításában való munkálkodást. Követni se tudja, de követni sem akarja a szétfor- gácsolódottan lézengő, jórészt egyéni vállalkozások alapján és nem az ő jóváhagyásával, köz- felkiáltásával létrejött, ma is tovább burjánzó, magukat kisgazdának keresztelt pártokat. Megveti a történelmi értékű névvel való visszaéléseket és magától elutasít minden olyan propagandát, amely a nevében, de kézzelfoghatóan ellene szól. A mai falu, a magyar vidék érte tevékenykedő, véreiből szervezett, belőlük képviseletet teremtő pártot ismer el magáénak. Ezt a pártot keresi, ez utáni óhaját fejezi ki minden olyan fórumon, amelyen ennek értelmét hiszi. Ezt figyelmen kívül hagyni politikai vakság, kalandorság, vagy a vidék megosztására való céltudatos törekvés. Mindhárom változatot elutasítjuk! Az utolsó, még eredményes mozdulást hozható pillanatban vagyunk! Az utolsó percben, amelyben makacs, kitartó és szigorúan közös akarattal - térdre esett helyzetünkből - még talpra állhatunk! Az akarathoz azonban az ésszerűségnek és a kompromisszum-készségnek is társulni kell! Közös akaratot a történelmi értékű elvek mára adaptált vallása teremthet. Ha ebben egyek vagyunk, már csak józan eszünk használatára van szükségünk. Az elmúlt évek gyakorlata bizonyítja, hogy az érzelmek nem segítettek, hanem szítottak, a bomlást segítették - érzelmeinket most félre kell hát tennünk! Lehet, hogy lesz idő, amelyben egy erős Kisgazda- párt tagsága, vezetősége majd az érzelmeire is hallgathat. Most az érzelmekkel bajlódva, képviselet nélkül marad a magyar vidék, az újraszerveződés nagy feladatával vívódó, egyre tétovább mezőgazdaság! Vannak, akik meggondolatlanul, vagy éppen hatalomvágytól vállalják, vállalnák ezt a hazai milliókat buktató, társadalom elleni vétket. Mi, akik magunkat kisgazda-elvűeknek valljuk, nem vállalhatjuk és nem is engedhetjük! Történelmi elvű, egységes kisgazdapártot akarunk, politikailag és erkölcsileg tiszta tagokkal és vezetőkkel! Tudjuk, hogy ezt nem elég kívánnunk és ennek megteremtése nem egyszerű, nem is a pillanat dolga. Most az egység megteremtése a fő és elsődleges feladat! S ez kompromisszumok nélkül elérhetetlen. Kompromisszum pedig nincs fájdalom nélkül, de ellentétele a Kisgazdapárt léte, vagy bukása - a magyar vidék egységes képviselete, vagy magára hagyása! Ésszel kell hát döntenünk - most, ebben a pillanatban! Okosan kell arról is elmélkednünk, hogy kikkel fogunk kezet, kiknek a keze mellé feszítjük küllőre a magunkét, a hozzánk közelállón gondolkodók közül kiket kell sürgősen megkeresnünk, hogy az együttműködés szándékát tőlük is tudakoljuk. A párt neve, mely ma vitákat kavar, egyőnk számára sem közömbös, de nem lehet a kézfogások buktatója. Úgy ítéljük, hogy noha a Kisgazdapártról beszélünk, sokkal többről van szó: a tízmilliónyi magyarság majd felének az érdekeiről, képviseletéről, szavának értékéről, hiteléről, kenyérteremtő szorgalmáról, földjének, hazájának szereteté- ről. S ez kell, hogy gondolkodásunkat, a tárgyalások, az elhatározások pillanatának nagyságát áthassa! Varga János Történelmi Kisgazdapárt Baranya megyei Szervezete nevében
