Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-02 / 269. szám

6 uj Dunántúli napló 1993. október 2., szombat Legyenek-e újabb városaink? Szürke csatahajók gyakorlatoznak Sir Francis Drake városában Időnként Devonban is megszólalnak a harangok A királynő flottájának városa, a brit hadikikötő: Plymouth Erősen szaporodik Ma­gyarországon a városok száma. Az 1961-es kiadású Új Magyar Lexikon még csak 4 megyei és 58 járási jogú vá­rost sorol fel Budapest mellett, az 1985-ös helységnévtár már 109 várossal számol. Jelenleg pedig immár 188 a várossá nyilvánított települések száma és több tucat jelentkező re­méli, hogy a közeli jövőben elnyerheti e címet. Nem kel­lene megálljt parancsolni? - kérdeztük dr. Sóvágó Lászlót, az Országgyűlés önkormány­zati, közigazgatási, rendőrségi és belbiztonsági bizottságának alelnökét, aki a közelmúltban Hajdúszoboszlón részletesen ismertette e témában is a kor­mány álláspontját.- Mindenképpen üdvöz­lendő volna a városi címért harcoló települések vezetői­nek önmérséklete - mondta dr. Sóvágó László, de rögtön hozzátette: - Ám erre aligha lehet számítani, így inkább a törvényi előírásokat kellene megszigorítani.- Miként gondolja?-A jelenleg érvényes ön- kormányzati törvény e téren igen szűkszavú. Eszerint egy község várossá nyilvánítását kezdeményezheti, ha fejlett­sége, térségi szerepe indokolja e cím viselését. Ezek pontos mérceként nem alkalmazható kritériumok, s részben emiatt máris több a város - legaláb­bis szerintem - mint amennyi indokoltan viselhetné e címet. Különösen az utóbbi időszak­ban tapasztalható az újabb te­lepülések tömeges „előrelé- pési” kérelmeinek jelentke­zése.-A rendszerváltás előtt a várossá nyilvánítással közis­mert politikai és gazdasági A mezőgazdaság egyik égető gondja ma a finanszíro­zás megoldatlansága. A vidéki bankhálózat kialakítására tett erőfeszítések nem sok re­ménnyel kecsegtetnek. Számos vád éri a bankokat, hogy tisztességtelenül maga­sak a rövidlejáratú és a fejlesz­tési hitelek kamatai, hogy vo­nakodva, körülményesen nyújtanak kölcsönt. Nem készségesek, nem segítőké­szek, nem partnerei sem a termelőknek, sem a kormány­zatnak. Suchman Tamás (MSZP) országgyűlési képviselőtől, három vidéki bank igazgatójá­tól kérdeztük, hogyan látja ő a mai helyzetet?-Tisztában vagyok a költ­ségvetés állapotával és azzal is, hogy pénz nélkül nem lehet termelni. De szembesülni kell azzal, hogy a föld négy éve nem kapott „ennivalót”, 27 százalékkal csökkent a műtrá­gya felhasználása, a 84 agro­kémiai vállalatnak a fele pad­lón van. A gyenge termésért legalább annyira hibáztatható a talajelőkészítés elmaradása, a minőségileg gyenge vető­magfelhasználás, mint az aszály. Ki kellene számolni, hogy mit jelent pénzben az ag­rárexport számottevő csökke­nése, a munkanélküliség, a föld minőségének romlása, az állatállomány kivágása? S mindezek ismeretében elvi­selhető mértékig mégiscsak finanszírozni kellene a mező- gazdaságot. Ami a bankokat illeti? A kormányzat és a bankvilág közötti párbeszéd nélkül sehol előnyök jártak. Ma ezeknek a többségére már nem számít­hatnak a települések. Mégis, miért tartják fontosnak a köz­ségek, hogy kiemelkedjenek a sorból?- Egyetlen számottevő többlet-jogosultság illeti meg a városokat: a polgárok befize­tett adójából több térül vissza, mint a községek esetében. És persze nem szabad megfeled­kezni arról az eszmei értékről sem, ami a köztudatban egy városhoz tapad a kisebb tele­pülésekkel szemben.- Ön az MDF parlamenti frakciójának tagjaként a felté­telek szigorításáért, ponto­sabban meghatározásáért emelt szót, kormányzati egyet­értésre hivatkozva. Indokolt­nak tartaná lélekszám szerint is meghúzni azt a határt, amelytől egy település egyál­talán kezdeményezhetné, hogy várossá nyilvánítsák?- Természetesen, habár hal­lottam az ellenérveket: jóné- hány nyugati országban né- hányszáz fős lakosságú város­kák is léteznek. Csakhogy ott más infrastruktúra, más köz- igazgatási rend es más gazda­ság működik. Én úgy vélem, hogy nálunk 3000-3500 fős lé­lekszám alatt nem szabad vá­rosi rangot adni egy település­nek! E fölött is csak akkor, ha minden feltételnek meg tud felelni. De hangsúlyozom: ez csupán személyes vélemé­nyem, - tudom, hogy sokan nem így gondolják. Ä döntés csak az önkormányzati tör­vény kétharmados szavazati többséget igénylő megváltoz­tatása útján lehetséges.- Mikor kerülhet erre sor?-Ebben a parlamenti cik­lusban már aligha. Schöffer Jenő a világon nem lehet gazdasá­got irányítani. Amíg a pénz­ügyi világ nem ismeri meg a kormányzatnak az agrárszfé­rával kapcsolatos konkrét el­képzeléseit, amíg ki nem de­rül, hogy mely területeket kí­vánja fejleszteni, vagy elsor­vasztani, addig - mivel a ban­kok köztudottan nem a saját pénzüket kockáztatják, hanem a lakossági megtakarítást he­lyezik ki hitelként - nyilván­valóan a finanszírozás nem oldható meg. Az országgyűlés nyári idő­szakának utolsó napjaiban ke­rült sor először konzultációra az öt legnagyobb érintett bank vezetőjével. A mezőgazdaság finanszí­rozásával kapcsolatos megbe­szélésen jelen voltak az MSZP, a Fidesz és az SzDSz agrárszakemberei. Ekkor de­rült ki, hogy a bankokat ko­rábban senki nem kérdezte meg arról, hogy a szövetkezeti törvény milyen károkat fog okozni a bankrendszernek. A tét az öt banknál nem keve­sebb, mint hetvenmilliárd fo­rint sorsa. Ezért megalapozatlannak tartom a bankokkal szembeni vádat. Nem igaz, hogy nem akarnak partnerek lenni, nem akarnak segíteni és csak ülnek a pénzükön. Inkább fordítva igaz! Az ágazat az, amely nem tartja eléggé fontosnak a ban­kok kellően széles körével miniszteri szinten folytatandó tárgyalásokat. Tisztán akkor látnánk, ha ismernénk a kor­mány agrárkoncepcióját. (Újvári) Valószínűleg a világ minden pontján szent dolog a barátság; kivétel aligha akad. S néhány nap, adott esetben néhány óra, néhány pohár ital és gesztus elég ahhoz, hogy rokonszenves legyen a táj s annak lakója. Hogy az angol Andrew és a magyar Zoltán félszavakból is megértse egymást. (Nem tudom már, vendéglátóink mondták avagy mi ötlöttük ki á legendát: Állítólag amikor Morgan kapi­tány harangszót hall (ha- rang^ell, Bell=jóféle skót whisky), azaz a jégkocka a vas­tagfalu pohár oldalához koccan, valószínű elfelejti a ködöt, a vi­dékre ülő nehéz párát, a hirtelen érkező csípős szelet, s elmerül az asztaltársaság sűrűjében.) Devoni parola Az angolokról is sok közhely elmondható. Ne tegyük. Ami mindenesetre feltűnt nekem, nem udvariaságból nyitottak a világra. Nem csupán udvaria­ságból érdeklődnek az egykori vörös Kelet országai, köztük az apróbbak, úgymint Magyaror­szág iránt. Sokan megfogalmaz­ták, köztük politikusok is, gaz­dasági szakemberek is: az an­gol-orientált nyelvterületek ki­bővítése létkérdés, pénzt, pia­cot, hasznot hoz. Vonzódást Anglia felé. A polgár előbb tú­ristaként, aztán érdeklődő üz­letemberként, aztán munkahelyt teremtő vállalkozóként utazik. Oda és vissza. S az érdekkel és szimpátiával is font kötelékek egyre erősebbek, alig elvágha­tok. Devon és Baranya testvér^ megyék. Országaik déli me­gyéi: megannyi kedves emlék­kel és parolával átszőve e né­hány esztendős kapcsolatot, ta­lálkozva gazdasági, politikai és kulturális metszéspontokon. A minap az Overture (Nyi­tány) program keretében a me­gyei közgyűlés kislétszámú de­legációja járt a devoni Plymo- uth-ban és annak környékén. Név szerint: dr. Kurucsai Csaba, a megyei közgyűlés al- elnöke, Püski Mátyás Szászvár és Tóth József Komló polgár- mesterei, Hamóczy Csaba Komló alpolgármestere, Gál Zoltán, a megyei Munkaügyi Központ komlói kirendeltségé­nek vezetője valamint Huber György, a komlói Carboker Kft műszaki vezetője. (Velük e so­rok írója, az Új Dunántúli Napló újságírója.) Furcsamód, két hasonlóan nehéz gazdasági helyzetbe került térség illetéke­sei randevúztak Plymouth váro­sában, keresve minél jobb meg­oldásokat a térség - a város - jö­vőjének érdekében. Drake’s town Plymouth a pókhasu Sir Francis Drake városa, aki félka­lóz módra végigverte a főleg spanyol hajósokat, miközben időnként felfedezőként járta a nagyvilágot. De innen indult annakidején Nelson admirális az Armada ellen, e folyótorko­lattal bélelt, sziklaszirtekkel vé­dett óriás öbölből. A legfonto­sabb brit hadikikötő. A királynő városa évszázadok óta a ki­rálynő flottájának ad otthont: Szürke és gyorsjáratú hadiha­jóknak és fekete, alattomos atomtengeralattjáróknak. (Lásd legutóbb: falklandi bevetés.) A város a nagy óceán kijá­rata, a Csatorna cápája. Szép. Ódon utcái, házai a múlttal fel­eselnek. Időjárását is a nagy víz határozza meg: percenként for­dulhat a klíma. Eshet és süthet a nap, akár egyszerre is. Polgára­inak megélhetést ma főleg az idegenforgalom hoz: a halásza­tot szigorúra szabott korlátozó kontingens fojtogatja, a tengeri hadászat szép tradíciókon ago­nizál. A haláltusa nemrégiben kezdődött. Plymouth alig tíz esztendeje vesztette el önálló­ságát: egy közigazgatási átren­dezés Devon megyéhez csa­tolta, annak ellenére, hogy fele Devonban, fele Comwallban van tulajdonképpen. A döntés nemcsak vérig sértette a ply- mouthi polgárt, hanem elvette többségük kenyerét is: ugyanis a közigazgatási határok módosí­tásával egyidőben megkezdő­dött haditengerészet leépítése is. Az admiralitás döntött: az el­addig foglalkoztatott közel 20 ezer dokkmunkásból 15 000-et szélnek eresztettek. A demilitarizáció jegyében elbocsájtott emberek az utcára kerültek, a dokkok - műhelyek és a meglévő infrastruktúra - kiürültek. A város honatyáinak 1982 óta talán nincs fontosabb teendője, mint az állástalanok hadán segíteni. De hogyan? Enterprise Ltd A gyötrő gondok felszámolá­sára a város és a központi hata­lom - állami pénzek - segítsé­gével létrehozták az Enterprise Plymouth Ltd-t, a business ad­vice centert, azaz a városi vál­lalkozók központját, az úgyne­vezett inkubátorházat. Ennek vezetője és résztulajdonosa Andrew Ashley, aki a baranya­iak ötnapos programjának fő kovászolója volt, amelyben a délelőtt és a délután a kemény munkaprogramé, este a barát- kozásé lett. (Külön köszönet segítőtársainknak. A két remek tolmács, Kincse Szabolcs és Szalay András, akik a pécsi Ne­velési Központban érettségiz­tek, majd Devon és Baranya kultúrális programja keretében egy évi angliai megmérettetés­ben vesznek részt.) Hosszan is lehetne ecsetelni az inkubátorház működését, de egészen leegyszerűsítve így néz ki. Egy régi üzemépületet ál­lami költségen - a város költsé­gén - apró műhelyekké-iro- dákká alakítottak át, meg­mentve a már meglévő infrast­ruktúrát, villanyt, vizet, hőszol­gáltatást, telefont, egyebet. A leendő vállalkozó itt kaphat magának mini-üzemet, előbb ingyen, aztán - ha beindul a vál­lalkozása - bér fejében. S mivel a vállalkozó tevékenységének haszna nem csak a vállalkozóé hanem a városé is, nem hagyják magára. Megtanítják a gazdál­kodás menetére, szakértők hada segíti termékválasztásban, pi­ackeresésben, értékesítésben, stb. Nem kevesebb mint 18 hó­napig amolyan teljes védettsé­get élvez! (Nem engedik meg­bukni.) Devonban meleg hangon be­szélnek e vállalkozói centrum­ról - és még néhány, a vállalko­zásokat segítő szervezetről. Ugyanis például a centrum, fel­állítása óta, csaknem 5400 em­bert indított útnak, segített ki a gazdasági élet vizeire. Köztük azóta nagyvállalkozókat. Hi­szen, mondanom sem kell, aki­nek jól megy, azonnal elhagyja az Enterprise Ltd. apró kalitkáit, nagyobb, tágasabb üzemet épít, s büszke arra, ha időnként egy-egy támogató csekket visz- szaküldhet az inkubátorházba, evvel hálálva meg a korábbi se­gítséget. (Láttuk is: a Patronic cég tulajdonosai, a kedves Pat és John Meyrick már j ólmenő elektronikai céget vezetnek, családi alapon, s éppen ottjár- tunkkor rótták le többezer font értékű hálájukat, Andrew ke­zébe helyezett csekk formájá­ban.) Overture Sajátos találkozás: hasonló cipőben járunk mi is, mint a plymuonthiak. Van üzemünk, üzemépületünk bőven, de jó ré­szük már most üresen áll, a ka­puk előtt pedig ott tolul a sok munkanélküli. Komlón például a bányaüzemek fölhagyott inf­rastruktúrájával kellene valamit kezdeni, ugye? (Komlói úti tár­saink sommás véleménye: némi plusz pénzzel és a helyi önkor­mányzat tulajdonába átadott üzemcsarnokkal - csarnokokkal - itt is csodát lehetne művelni.) Hát erre volt jó többek között ez a tapasztalatcsere látogatás, amelyt az úgynevezett Overture program finanszírozott. Négy régió - Strathelide, Asturias, Piemont és Saarland kezdemé­nyezte, 's 1990-ben az Európa Közönség hagyta jóvá ezt a nyi­tányt, amely nagy hangsúlyt he­lyez a kevésbbé kedvező adott­ságú területeknek területi és gazdasági hátrányaik leküzdé­sében. A project 300 millió ECU-t ér, s ebből hasított ki jó érzékkel és jó pályázattal Bara­nya megye közgyűlése is némi pénzt. Oktatási célra, egyébre. A projekt második fordulójában lehetőség nyílt e külföldi támo­gatás igénybevételére a vállal­kozásfejlesztés céljaira, s így futotta a nagybritanniai Devon megye és Baranya ismételt ta­lálkozására, a plymouthi üzleti tevékenységek áttekintésére, az abból adaptálható ötletek föl- térképezésére. Fókasziget Nyilván a szakemberek és a hozzáértők dolga, hogy lehető­ségeik és szándékaik mérlegre tételével eldöntsék, mi az, ami hasznosítható egy tapasztalat- cseréből. A devoni vizitet is bi­zonnyal a munkalátogatás kiér­tékelése követi. Az újságíró számára mindössze annak meg­állapítására futja: nem árt, ha időnként kitekintünk a nagyvi­lágra, s tanulunk azoktól, akik­től lehet. Főleg, ha a tanító őszinte, segítőkész és figyel­mes. Az angolok ilyenek voltak. Hisz nemcsak gazdasági ter­vező irodákba, munkaerő-köz­pontokba, üzemekbe, bányába vitték barátaikat, hanem él­ményt adó hajókirándulásra is. Amelyről alighanem megőrző­dik a résztvevőkben annak a csepppnyi szigetnek is a képe, hol fókacsemeték hancúroztak, mitsem törődve a körülöttük lévő világgal. Kozma Ferenc Baranyaiak a vállalkozói center bejáratánál Ahogy egy vidéki bankigazgató látja Van-e pénz a mezőgazdaság számára? i

Next

/
Thumbnails
Contents