Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-02 / 269. szám
6 uj Dunántúli napló 1993. október 2., szombat Legyenek-e újabb városaink? Szürke csatahajók gyakorlatoznak Sir Francis Drake városában Időnként Devonban is megszólalnak a harangok A királynő flottájának városa, a brit hadikikötő: Plymouth Erősen szaporodik Magyarországon a városok száma. Az 1961-es kiadású Új Magyar Lexikon még csak 4 megyei és 58 járási jogú várost sorol fel Budapest mellett, az 1985-ös helységnévtár már 109 várossal számol. Jelenleg pedig immár 188 a várossá nyilvánított települések száma és több tucat jelentkező reméli, hogy a közeli jövőben elnyerheti e címet. Nem kellene megálljt parancsolni? - kérdeztük dr. Sóvágó Lászlót, az Országgyűlés önkormányzati, közigazgatási, rendőrségi és belbiztonsági bizottságának alelnökét, aki a közelmúltban Hajdúszoboszlón részletesen ismertette e témában is a kormány álláspontját.- Mindenképpen üdvözlendő volna a városi címért harcoló települések vezetőinek önmérséklete - mondta dr. Sóvágó László, de rögtön hozzátette: - Ám erre aligha lehet számítani, így inkább a törvényi előírásokat kellene megszigorítani.- Miként gondolja?-A jelenleg érvényes ön- kormányzati törvény e téren igen szűkszavú. Eszerint egy község várossá nyilvánítását kezdeményezheti, ha fejlettsége, térségi szerepe indokolja e cím viselését. Ezek pontos mérceként nem alkalmazható kritériumok, s részben emiatt máris több a város - legalábbis szerintem - mint amennyi indokoltan viselhetné e címet. Különösen az utóbbi időszakban tapasztalható az újabb települések tömeges „előrelé- pési” kérelmeinek jelentkezése.-A rendszerváltás előtt a várossá nyilvánítással közismert politikai és gazdasági A mezőgazdaság egyik égető gondja ma a finanszírozás megoldatlansága. A vidéki bankhálózat kialakítására tett erőfeszítések nem sok reménnyel kecsegtetnek. Számos vád éri a bankokat, hogy tisztességtelenül magasak a rövidlejáratú és a fejlesztési hitelek kamatai, hogy vonakodva, körülményesen nyújtanak kölcsönt. Nem készségesek, nem segítőkészek, nem partnerei sem a termelőknek, sem a kormányzatnak. Suchman Tamás (MSZP) országgyűlési képviselőtől, három vidéki bank igazgatójától kérdeztük, hogyan látja ő a mai helyzetet?-Tisztában vagyok a költségvetés állapotával és azzal is, hogy pénz nélkül nem lehet termelni. De szembesülni kell azzal, hogy a föld négy éve nem kapott „ennivalót”, 27 százalékkal csökkent a műtrágya felhasználása, a 84 agrokémiai vállalatnak a fele padlón van. A gyenge termésért legalább annyira hibáztatható a talajelőkészítés elmaradása, a minőségileg gyenge vetőmagfelhasználás, mint az aszály. Ki kellene számolni, hogy mit jelent pénzben az agrárexport számottevő csökkenése, a munkanélküliség, a föld minőségének romlása, az állatállomány kivágása? S mindezek ismeretében elviselhető mértékig mégiscsak finanszírozni kellene a mező- gazdaságot. Ami a bankokat illeti? A kormányzat és a bankvilág közötti párbeszéd nélkül sehol előnyök jártak. Ma ezeknek a többségére már nem számíthatnak a települések. Mégis, miért tartják fontosnak a községek, hogy kiemelkedjenek a sorból?- Egyetlen számottevő többlet-jogosultság illeti meg a városokat: a polgárok befizetett adójából több térül vissza, mint a községek esetében. És persze nem szabad megfeledkezni arról az eszmei értékről sem, ami a köztudatban egy városhoz tapad a kisebb településekkel szemben.- Ön az MDF parlamenti frakciójának tagjaként a feltételek szigorításáért, pontosabban meghatározásáért emelt szót, kormányzati egyetértésre hivatkozva. Indokoltnak tartaná lélekszám szerint is meghúzni azt a határt, amelytől egy település egyáltalán kezdeményezhetné, hogy várossá nyilvánítsák?- Természetesen, habár hallottam az ellenérveket: jóné- hány nyugati országban né- hányszáz fős lakosságú városkák is léteznek. Csakhogy ott más infrastruktúra, más köz- igazgatási rend es más gazdaság működik. Én úgy vélem, hogy nálunk 3000-3500 fős lélekszám alatt nem szabad városi rangot adni egy településnek! E fölött is csak akkor, ha minden feltételnek meg tud felelni. De hangsúlyozom: ez csupán személyes véleményem, - tudom, hogy sokan nem így gondolják. Ä döntés csak az önkormányzati törvény kétharmados szavazati többséget igénylő megváltoztatása útján lehetséges.- Mikor kerülhet erre sor?-Ebben a parlamenti ciklusban már aligha. Schöffer Jenő a világon nem lehet gazdaságot irányítani. Amíg a pénzügyi világ nem ismeri meg a kormányzatnak az agrárszférával kapcsolatos konkrét elképzeléseit, amíg ki nem derül, hogy mely területeket kívánja fejleszteni, vagy elsorvasztani, addig - mivel a bankok köztudottan nem a saját pénzüket kockáztatják, hanem a lakossági megtakarítást helyezik ki hitelként - nyilvánvalóan a finanszírozás nem oldható meg. Az országgyűlés nyári időszakának utolsó napjaiban került sor először konzultációra az öt legnagyobb érintett bank vezetőjével. A mezőgazdaság finanszírozásával kapcsolatos megbeszélésen jelen voltak az MSZP, a Fidesz és az SzDSz agrárszakemberei. Ekkor derült ki, hogy a bankokat korábban senki nem kérdezte meg arról, hogy a szövetkezeti törvény milyen károkat fog okozni a bankrendszernek. A tét az öt banknál nem kevesebb, mint hetvenmilliárd forint sorsa. Ezért megalapozatlannak tartom a bankokkal szembeni vádat. Nem igaz, hogy nem akarnak partnerek lenni, nem akarnak segíteni és csak ülnek a pénzükön. Inkább fordítva igaz! Az ágazat az, amely nem tartja eléggé fontosnak a bankok kellően széles körével miniszteri szinten folytatandó tárgyalásokat. Tisztán akkor látnánk, ha ismernénk a kormány agrárkoncepcióját. (Újvári) Valószínűleg a világ minden pontján szent dolog a barátság; kivétel aligha akad. S néhány nap, adott esetben néhány óra, néhány pohár ital és gesztus elég ahhoz, hogy rokonszenves legyen a táj s annak lakója. Hogy az angol Andrew és a magyar Zoltán félszavakból is megértse egymást. (Nem tudom már, vendéglátóink mondták avagy mi ötlöttük ki á legendát: Állítólag amikor Morgan kapitány harangszót hall (ha- rang^ell, Bell=jóféle skót whisky), azaz a jégkocka a vastagfalu pohár oldalához koccan, valószínű elfelejti a ködöt, a vidékre ülő nehéz párát, a hirtelen érkező csípős szelet, s elmerül az asztaltársaság sűrűjében.) Devoni parola Az angolokról is sok közhely elmondható. Ne tegyük. Ami mindenesetre feltűnt nekem, nem udvariaságból nyitottak a világra. Nem csupán udvariaságból érdeklődnek az egykori vörös Kelet országai, köztük az apróbbak, úgymint Magyarország iránt. Sokan megfogalmazták, köztük politikusok is, gazdasági szakemberek is: az angol-orientált nyelvterületek kibővítése létkérdés, pénzt, piacot, hasznot hoz. Vonzódást Anglia felé. A polgár előbb túristaként, aztán érdeklődő üzletemberként, aztán munkahelyt teremtő vállalkozóként utazik. Oda és vissza. S az érdekkel és szimpátiával is font kötelékek egyre erősebbek, alig elvághatok. Devon és Baranya testvér^ megyék. Országaik déli megyéi: megannyi kedves emlékkel és parolával átszőve e néhány esztendős kapcsolatot, találkozva gazdasági, politikai és kulturális metszéspontokon. A minap az Overture (Nyitány) program keretében a megyei közgyűlés kislétszámú delegációja járt a devoni Plymo- uth-ban és annak környékén. Név szerint: dr. Kurucsai Csaba, a megyei közgyűlés al- elnöke, Püski Mátyás Szászvár és Tóth József Komló polgár- mesterei, Hamóczy Csaba Komló alpolgármestere, Gál Zoltán, a megyei Munkaügyi Központ komlói kirendeltségének vezetője valamint Huber György, a komlói Carboker Kft műszaki vezetője. (Velük e sorok írója, az Új Dunántúli Napló újságírója.) Furcsamód, két hasonlóan nehéz gazdasági helyzetbe került térség illetékesei randevúztak Plymouth városában, keresve minél jobb megoldásokat a térség - a város - jövőjének érdekében. Drake’s town Plymouth a pókhasu Sir Francis Drake városa, aki félkalóz módra végigverte a főleg spanyol hajósokat, miközben időnként felfedezőként járta a nagyvilágot. De innen indult annakidején Nelson admirális az Armada ellen, e folyótorkolattal bélelt, sziklaszirtekkel védett óriás öbölből. A legfontosabb brit hadikikötő. A királynő városa évszázadok óta a királynő flottájának ad otthont: Szürke és gyorsjáratú hadihajóknak és fekete, alattomos atomtengeralattjáróknak. (Lásd legutóbb: falklandi bevetés.) A város a nagy óceán kijárata, a Csatorna cápája. Szép. Ódon utcái, házai a múlttal feleselnek. Időjárását is a nagy víz határozza meg: percenként fordulhat a klíma. Eshet és süthet a nap, akár egyszerre is. Polgárainak megélhetést ma főleg az idegenforgalom hoz: a halászatot szigorúra szabott korlátozó kontingens fojtogatja, a tengeri hadászat szép tradíciókon agonizál. A haláltusa nemrégiben kezdődött. Plymouth alig tíz esztendeje vesztette el önállóságát: egy közigazgatási átrendezés Devon megyéhez csatolta, annak ellenére, hogy fele Devonban, fele Comwallban van tulajdonképpen. A döntés nemcsak vérig sértette a ply- mouthi polgárt, hanem elvette többségük kenyerét is: ugyanis a közigazgatási határok módosításával egyidőben megkezdődött haditengerészet leépítése is. Az admiralitás döntött: az eladdig foglalkoztatott közel 20 ezer dokkmunkásból 15 000-et szélnek eresztettek. A demilitarizáció jegyében elbocsájtott emberek az utcára kerültek, a dokkok - műhelyek és a meglévő infrastruktúra - kiürültek. A város honatyáinak 1982 óta talán nincs fontosabb teendője, mint az állástalanok hadán segíteni. De hogyan? Enterprise Ltd A gyötrő gondok felszámolására a város és a központi hatalom - állami pénzek - segítségével létrehozták az Enterprise Plymouth Ltd-t, a business advice centert, azaz a városi vállalkozók központját, az úgynevezett inkubátorházat. Ennek vezetője és résztulajdonosa Andrew Ashley, aki a baranyaiak ötnapos programjának fő kovászolója volt, amelyben a délelőtt és a délután a kemény munkaprogramé, este a barát- kozásé lett. (Külön köszönet segítőtársainknak. A két remek tolmács, Kincse Szabolcs és Szalay András, akik a pécsi Nevelési Központban érettségiztek, majd Devon és Baranya kultúrális programja keretében egy évi angliai megmérettetésben vesznek részt.) Hosszan is lehetne ecsetelni az inkubátorház működését, de egészen leegyszerűsítve így néz ki. Egy régi üzemépületet állami költségen - a város költségén - apró műhelyekké-iro- dákká alakítottak át, megmentve a már meglévő infrastruktúrát, villanyt, vizet, hőszolgáltatást, telefont, egyebet. A leendő vállalkozó itt kaphat magának mini-üzemet, előbb ingyen, aztán - ha beindul a vállalkozása - bér fejében. S mivel a vállalkozó tevékenységének haszna nem csak a vállalkozóé hanem a városé is, nem hagyják magára. Megtanítják a gazdálkodás menetére, szakértők hada segíti termékválasztásban, piackeresésben, értékesítésben, stb. Nem kevesebb mint 18 hónapig amolyan teljes védettséget élvez! (Nem engedik megbukni.) Devonban meleg hangon beszélnek e vállalkozói centrumról - és még néhány, a vállalkozásokat segítő szervezetről. Ugyanis például a centrum, felállítása óta, csaknem 5400 embert indított útnak, segített ki a gazdasági élet vizeire. Köztük azóta nagyvállalkozókat. Hiszen, mondanom sem kell, akinek jól megy, azonnal elhagyja az Enterprise Ltd. apró kalitkáit, nagyobb, tágasabb üzemet épít, s büszke arra, ha időnként egy-egy támogató csekket visz- szaküldhet az inkubátorházba, evvel hálálva meg a korábbi segítséget. (Láttuk is: a Patronic cég tulajdonosai, a kedves Pat és John Meyrick már j ólmenő elektronikai céget vezetnek, családi alapon, s éppen ottjár- tunkkor rótták le többezer font értékű hálájukat, Andrew kezébe helyezett csekk formájában.) Overture Sajátos találkozás: hasonló cipőben járunk mi is, mint a plymuonthiak. Van üzemünk, üzemépületünk bőven, de jó részük már most üresen áll, a kapuk előtt pedig ott tolul a sok munkanélküli. Komlón például a bányaüzemek fölhagyott infrastruktúrájával kellene valamit kezdeni, ugye? (Komlói úti társaink sommás véleménye: némi plusz pénzzel és a helyi önkormányzat tulajdonába átadott üzemcsarnokkal - csarnokokkal - itt is csodát lehetne művelni.) Hát erre volt jó többek között ez a tapasztalatcsere látogatás, amelyt az úgynevezett Overture program finanszírozott. Négy régió - Strathelide, Asturias, Piemont és Saarland kezdeményezte, 's 1990-ben az Európa Közönség hagyta jóvá ezt a nyitányt, amely nagy hangsúlyt helyez a kevésbbé kedvező adottságú területeknek területi és gazdasági hátrányaik leküzdésében. A project 300 millió ECU-t ér, s ebből hasított ki jó érzékkel és jó pályázattal Baranya megye közgyűlése is némi pénzt. Oktatási célra, egyébre. A projekt második fordulójában lehetőség nyílt e külföldi támogatás igénybevételére a vállalkozásfejlesztés céljaira, s így futotta a nagybritanniai Devon megye és Baranya ismételt találkozására, a plymouthi üzleti tevékenységek áttekintésére, az abból adaptálható ötletek föl- térképezésére. Fókasziget Nyilván a szakemberek és a hozzáértők dolga, hogy lehetőségeik és szándékaik mérlegre tételével eldöntsék, mi az, ami hasznosítható egy tapasztalat- cseréből. A devoni vizitet is bizonnyal a munkalátogatás kiértékelése követi. Az újságíró számára mindössze annak megállapítására futja: nem árt, ha időnként kitekintünk a nagyvilágra, s tanulunk azoktól, akiktől lehet. Főleg, ha a tanító őszinte, segítőkész és figyelmes. Az angolok ilyenek voltak. Hisz nemcsak gazdasági tervező irodákba, munkaerő-központokba, üzemekbe, bányába vitték barátaikat, hanem élményt adó hajókirándulásra is. Amelyről alighanem megőrződik a résztvevőkben annak a csepppnyi szigetnek is a képe, hol fókacsemeték hancúroztak, mitsem törődve a körülöttük lévő világgal. Kozma Ferenc Baranyaiak a vállalkozói center bejáratánál Ahogy egy vidéki bankigazgató látja Van-e pénz a mezőgazdaság számára? i
