Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-17 / 284. szám

Nyolcvan éve született Valódi mesék a pécsi villamosról A krónika szerint náthás, le­veleket fonnyasztó esős őszelő után, 1913. október 20-án in­dult útjára az első pécsi villa­mos - hétfői, ám annál ünnepé­lyesebb napon. A városháza előtt sorakoztak föl a díszko­csikázásra kijelölt vaskocsik - a Ganz Villamosági Rt. büszke gyártmányai - köröttük Nendt- vich Andor polgármester, va­lamint főispánok, közlekedési szakemberek nyüzsögtek, s már reggel kilenckor kezdetét vette a műtanrendőri bejárás, amely a város járművévé avatta közlekedésrendészeti szempon­tokból is.- Nagy öröm lehetett a gye­rekeknek - mondja az akkortájt született, most 79 éves Tegzes Béla a Pécsi Volán nyugdíjasa. - Azon a napon először a vá­rosvezetők kocsikáztak a vá­rosban, majd a déli harangszót követően estig mindenki in­gyen utazhatott. Három évti­zede gyűjtögetek dokumentu­mokat, fényképeket, emblémá­kat a város közlekedéséről, ezek szerint - nem is sokkal az 1879-es berlini ipari kiállítás után, ahol az első Siemens-vil­lamost bemutatták - 1887-ban lett villamosa Budapestnek, a fővárost Temesvár, 1895-ben Pozsony, 1897-ben Miskolc követte, de Szeged, Szabadka, Szombathely, Sopron is előt­tünk járt - mi Kassával egy időben avathattuk föl a villa­mospályát. Szakadó esőben, beszakadó pincékkel küsz­ködve kezdte el építeni a Ganz Villamossági RT., a munkákat Valentin Béla főmérnök és Lé­pes György mérnök irányította. Utóbbi később a Pécs Városi Közúti Vasút néven megalakult Rt. igazgatója is lett. Argentí­nában hunyt el 1980-ban 92 évesen. A kiváló szakember az ottani metróvonalak építésének is fő irányítója lett. Béla bácsi számtalan dosszi­éjának egyikében fényképek sokasága; fénykép az első vil­lamosról, amely a Hadapród iskolától indulva haladt a Szi­geti úton a belváros felé, hogy aztán a Király, a Kossuth Lajos utcán át érkezzen a Zsolnay gyárhoz, és a Széchenyi téren ágazott el a fővonal, hogy az Irgalmasok utcája-Rákóczi út- Indóház utca vonalán a Főpá­lyaudvarra is elvigye utasait. Fénykép a volt Nefelejts utcai remízről, a hosszúszoknyás ifjú kalauznőkről 1915-ből, no és Herke Józseftől is, aki az 1960 augusztus 31-én végleg meg­szüntetett vállalat utolsó, még üzemben lévő kocsijának veze­tője volt.- Az új jármű a fiákereket és a néhány városi omnibuszt vál­totta fel lassacskán - mondja Tegzes Béla- A harmincas években 12 fdlér volt egy sza­kaszjegy - ezen kapni lehetett 10 deka felvágottat és mondjuk két zsemlét... A nyári idő­szakban nyitott oldalú is közle­kedett, ami helyi specialitásnak számított - majomketrecnek nevezték a diákok. Szerettük a villamost, családias hangulata miatt is.-Azt mondom, elhamarko­dott volt megszüntetni a villa­mosforgalmat! Nem szennyezi a levegőt, alacsonyra épített lépcsőkkel kedvelnék a nyugdí­jasok, viszonylag olcsóüzemű. Az akkori vonalak hossza 5,4 kilométer volt, később új vá­rosrészek épültek, ahova nem lett volna akkora költség új vo­nalakat telepíteni. B. R. Villamos Pécsett, a Király utcában (archív fotó) Őszi-téli módi: Mellény minden mennyiségben A pedagógia hétköznapjai Minden (tanév)kezdet nehéz Úgy látszik, örök szabálya a divatnak, hogy ami sokáig ómódi viseletnek számít, az előbb-utóbb divatújdonságként tér vissza. Ez a sors teljesedik be most a 70-es évek kedvelt ruhadarabján, a mellényen: mintegy két évtizedes mellőzte- tés után az idei ősz egyszeriben a divatos holmik élvonalába emelte. Persze, némileg korsze­rűsítve - más anyagokból, más kiegészítőkkel. A három legjel­legzetesebb fazon a következő: 1. Kabátmellény (1. rajz), amely - mint neve is sugallja - kabát helyett is viselhető, akár kosztüm fölött, akár blézer ösz- szeállításhoz. Hossza változó; egyaránt divatos bokáig érő, há­romnegyedes és (a rajzon lát­ható) midi formában. Anyaga vastag, kártolt gyapjúszövet, kockás, halszálkamintás vagy egyszínű variációban. Általában gombolás nélküli, az alatta vi­selt kosztüm gallérja kihajlik rá. Szabása egyenes, de igen bő, így réteges öltözködéshez hű­vös őszi napokon jól használ­ható. A karöltőnek nagyon mélynek kell lennie, hogy elfér­jen alatta mondjuk egy japán vagy denevérujjú pulóver is. Könnyű lüsztrin selyemmel kell bélelni. Moletteknek külön is ajánlható, mert hosszít, takar és jól öltöztet. 2. Karcsúsított nőies mel­lény (2. rajz) hangsúlyos derék- és csípővonallal, kétsoros gom­bolással és úgynevezett ucli var­rással, amivel szépen testre lehet karcsúsítani. Posztószerű gyap­júszövetből nagyon elegáns, de elképzelhető alkalmi mellény­ként bársonyból is. Lefelé szű­kül; a most divatos lábszárközé­pig érő szoknya illik hozzá. Ez a modell a karcsú, magas hölgye­ken mutat igazán jól. 3. Pincérmellény (3. rajz), amely voltaképp kurta, karcsú­sított, mélyen kivágott, kétsoros gombolásu fazon. Ezt szintén elsősorban a vékony, jó alakú nőknek ajánlhatjuk, főleg ha a most szintén divatos trapéznad­rággal viselik. A forma nőies­ségét az alapanyag és a gombok megválasztásával hangsúlyoz­hatjuk. Ha például jacquar-min­tás szövet az anyaga, a hátát le­het egyszínű szaténból szabni; ha csíkos a selyem eleje, a csík színével azonos lehet a háta. Egyszínű szövethez fém vagy teknőcgombok jól illenek. Bármelyikkel bővítjük gard­róbunkat, praktikus, nem túl költséges és föltehetően nem ti­szavirágéletű darabbal gyarap­szik ruhatárunk. Záhonyi Lujza A deréktáji domborulatok alkonya? Nem régen ismerkedhetett meg a világ a dohányzás szen­vedélyének leküzdését segítő ragtapasszal, máris itt a „tapadó patikaszer” újszülött testvére, a sörhas ellen bevethető fo­gyasztó ragtapasz. Svéd tudósok fejlesztették ki, kifejezetten pocakos férfiak karcsúsítására, s titka abban rej­lik, hogy anyagát férfi nemi hormonnal, tesztoszteronnal impregnálták. Miként a stockholmi orvos­csoport kutatási eredményeiről szóló szakközleményből kitű­nik, a kezelés roppant egyszerű: a tapaszt az ominózus deréktáji domborulatra erősítik, s a tesz- toszteron beszívódása nyomán a belső szervekre lerakodott zsír­párnák fokozatosan leépülnek, illetve arányosabban oszlanak el. (Ily módon a kipróbálás so­rán az egyik pocakos paciens körmérete viszonylag rövid idő alatt 2,5 cm-rel csökkent, amit az amerikai Obesity Research szakfolyóirat szigorú kritikusa is „figyelemre méltónak” minő­sített.) A tapasz azonban a női test zsírpárnái ellen nem használ­ható, mert a tesztoszteron - mint ismeretes - nemcsak az izomképződést, hanem a szőr­zet, így a szakáll növekedését is serkenti. A túlsúlyos férfiak azonban azzal számolhatnak, hogy egy éven belül Európában és Ame­rikában is forgalomba kerül a sörhasúaknak „kecses” testalka­tot ígérő tapasz. Ezekben a hetekben elsősök­nek, felsősöknek bizony még szokatlanul kemény az iskola­pad. Nehezen találják a helyü­ket, fészkelődnek benne, mert a kicsiknek a „sulis”-élet újdon­ságaival, a nagyobbaknak a va­káció utáni akklimatizáció ne­hézségeivel kell megbirkóz­niuk. Ami a diák-újoncokat illeti: nekik még minden nap új iz­galmakat, meglepetéseket hoz, hol kellemest, hol kellemetlent. Ebben a kritikus szakaszban ta­lán az a legjobb szülői segítség, ha - nincs segítség. Pontosab­ban ha direkt módon sem anyuka, sem apuka nem győz­ködi csemetéjét, hogy ezt így, azt úgy csináld, nem köti be he­lyette a könyveket, füzeteket, nem rakja össze másnapra a táskát. Néhány tanácsnál, egy­két útbaigazító szónál több „beavatkozás” azzal a veszél­lyel jár, hogy gyerekünk ügyet­len és önállótlan marad, s a ké­sőbbiekben önmagára utalva nehezen találja föl magát. Az elkerülhetetlen kisebb— nagyobb iskolai kudarcokra legfeljebb a szemrehányás, a fejmosás legenyhébb formájá­val reagáljunk. A balsiker amúgy is bántja a kisdiákot - ha tetejébe otthon még „ügy” is lesz belőle, könnyen fölerősöd­nek gátlásai, s a rossz szereplést még rosszabbak követik. Ä pi­ros pontokat, a dicsérő iskolai jelzéseket viszont bátran fölér­tékelhetjük: a jó szó, a szülő öröme szinte erősítő injekció­ként hat a kisdiákok sérülékeny önbizalmára. Az iskolák nagy részében ezekben a hetekben vannak a je­lentkezések a tanórán kívüli foglalkozásokra: szakkörökre, különórákra, stb. A választás gyereknek-szülőnek egyaránt nehéz. Segíti azonban a döntést, ha föltesszük a kérdést: miért, mikor és milyen áron vállalha­tók a különórák terhei. Kivált azt érdemes mérlegelni, hogy a kötelező tanulnivalón túl ter­helhető-e a gyerek, hogy a fa­kultatív foglalkozások nem ve- sznek-e el túl sok időt a játéktól és a pihenéstől. S ha már az időbeosztásnál tartunk: reggelenként aligha­nem, a család apraja-nagyja ro- hanvást készül a munkahelyre vagy az iskolába. A kiadós reg­geli mellett a tízórai elkészíté­sére, csomagolására azonban a legnagyobb időzavarban is ér­demes pár percet szakítani, s a „tiziben” lehetőleg legyen zöld­féle (paprika, paradicsom) és gyümölcs. Pár forintnyi zseb­pénzt is dughatunk az iskolakö­peny zsebébe - de ez nem he­lyettesítheti a „hazait”. Mert a tapasztalatok szerint még a leg- szófogadóbb gyerekek is inkább csokira, egyéb édességekre köl­tik a tízórai-pénzt, mint tápláló, vitamindús harapnivalóra. Dr. Kecsmár Ilona A főnök a hibás? A rossz álmok is jót tesznek Divatba jöttek az álmos­könyvek, az álomfejtések, amiben nincs semmi kivetni­való. Mert a tudomány mai ál­lása szerint nincs még egy olyan titokzatos és izgalmas lelki megnyilvánulásunk, mint éppen az álom, amelyhez ős­idők óta babonák, hiedelmek sokasága fűződik. Az alvás élettani fontosságát senki nem vitatja, ám sokan úgy vélik: aludni kell, álmodni nem... Ezzel szemben az igazság az, hogy álmodni is kell. Nemcsak azért, mert egyes betegségekre, kóros álla­potokra éppen az álom hiánya a jellemző, hanem azért is, mert az álom-élményeknek jótékony hatásuk van a közérzetre és ál­talában az idegállapotra. Ami a miértet illeti: annyit bizonyosan tudunk, hogy alvás közben szürkeállományunk az agykéreg gátlása alá kerül, de a gátlás-hatás alól egyes sejtek vagy sejtcsoportok mentesítik magukat, és afféle éber őrök­ként fennmaradnak. Feltételez­hetően elsősorban azok, ame­lyek előzőleg intenzíven dol­goztak. A virrasztó sejtek és sejtcsoportok egymással kap­csolatot tartanak - ez magya­rázza, hogy álmainkban olykor a legbizarabb képek, helyzetek tűnnek föl. Az álomvilág ese­ményei minden logikai kapcso­latot nélkülöznek, leomlanak a tér és idő határai, s néhány pil­lanat alatt lepereghetnek hosz- szú napok, hetek történései. Az agykérek sejtjei gyakran külső vagy belső hatások miatt kerülnek ki a pihentető gátlás állapotából, s maradnak ingerü­leti készültségben. Ilyen hatás lehet egyszerűen a hideg is: aki alvás közben fázik, azt álmai - a külső hatáshoz igazodva - esetleg zimankós tájakra vagy hómezőkre röpítik. A negatív hatások közé tartozhat a túlmé­retezett, zsíros-fűszeres va­csora - a tele gyomor közvetve ingerületi állapotban tart agyi sejtcsoportokat, s a következ­mény: lidérces, nyomasztó álom... A belső feszültségek, érzelmi megpróbáltatások szin­tén előidézhetik azt, hogy az agykérek nem kerül gátlás alá. A szakemberek szerint azonban az álomvilágbeli kel­lemes és kellemetlen kalandok egyaránt fontosak és haszno­sak. Komoly jelzés-értékük van, ha nem is olyan, amilyet a babonák és az álmoskönyvek beléjük magyaráznak. Az álomképeknek rendszerint olyan események, gondok és gondolatok az ihletői, amelyek erősen foglalkoztatnak ben­nünket, vissza-visszatérő fe­szültségforrások, s főként ér­zelmi töltésűek. Alvás közben a jó vagy rossz álom szelepein át e belső feszültség kisebb-na- gyobb része eltávozhat s így javulhat a lelki egyensúly, eny­hülhetnek a lelki élet zavarai. Dr. Takács Ilona A stressz segíthet, de árthat is Tart a recesszió, sok vállalat felett csapnak össze a hullámok. Ilyen körülmények között ért­hető figyelmet keltett az a ta­nulmány, amely a bajok okait elemzi. Régi hagyomány, írják el­mélkedésükben a szerzők, hogy ha egy vállalatnál bajok vannak, rendszerint a főnököt hibáztat­ják és gyakran meg is válnak tőle. Ilyenkor az esetek megle­pően nagy százalékában az tör­ténik, hogy az utód kevesebb szakértelemmel, de kemény kézzel igyekszik nagyobb nyo­más alá helyezni a cég gárdáját és fokozni annak a teljesítmé­nyét. Ez - vélik -, azt jelenti, hogy a munkatársakon eluralkodik a stressz, méghozzá annak a rosz- szabbik fajtája. Van ugyanis jó stressz is: egyfajta szellemi fe­szültség, a nekirugaszkodó vágy a cég gondjainak megérté­sére és arra, hogy e gondok megoldásához közösen megta­lálják a valóban hatékony esz­közöket. Ez a pozitív stressz jó a cég­nek, növeli a „kollektív kreati­vitást”. Nehéz helyzetben azonban gyakoribb a rossz stressz. Ez akkor lesz úrrá az alkalmazotta­kon, ha a főnökváltásokon, bün­tetéseken és elbocsátásokon kí­vül - tehát a kizárólag megfé­lemlítésre alkalmas intézkedé­seken kívül - semmi olyasmi nem történik, amiből a cég-hie­rarchia különböző szintjein te­vékenykedők megértenék, mit kell(ene) tenniük a vállalatért most.- Az ezekből származó nega­tív stressz, összegzi a tanul­mány, nem túlságosan eredeti, de a mai helyzetben a jelek sze­rint igencsak aktuális. Nemcsak egyéni tragédiák (infarktus, ön­bizalom-vesztés, depresszió) sorához, de a vállalati bajok sú­lyosbodásához is vezet: foko­zódik a káosz, romlik a minő­ség. A tanulmány megjelenésére az üzleti élet sok vezetője így reagált: mindezt eddig is tudtuk. Lehet, hogy tudtátok - hangzott a válasz - de nem csináltátok. 8 Új VDN 1993. OKTÓBER 17., VASÁRNAP A kellemes álom jó hatással van a szervezetre Fotó: Läufer L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents