Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-02 / 269. szám

1993. október 2., szombat üj Dunántúli napiö 3 Gyorsított vámolás A Vám- és Pénzügyőrség azonnali intézkedéseket hozott a Rábafüzesnél kialakult két ki­lométeres kocsisor okozta tor­lódás csökkentésére. A határál­lomáson többen teljesítenek szolgálatot a megszokottnál. Még a reggeli órákban elérték az itt szolgálatot teljesítő pénz­ügyőrök, hogy folyamatos le­gyen a beléptetés. A gépkocsik beléptetésének azonban gátat szab az átkelőhely szűk kapaci­tása. A VPOP illetékese el­mondta: az ilyen jellegű torló­dásokra valójában nem lehet felkészülni, mert a lehetőségek­nek határt szabnak a meglévő adottságok. Az utasoktól egyébként olyan információk­hoz jutottak a vámosok, hogy már az olasz, illetve az osztrák határ átlépésénél is legalább egy napot kellett várakozniuk. (MTI) Törvényalkotás a napirenden Az Országgyűlés a jövő hé­ten törvényt alkot a munkavéde­lemről, a vasútról, a helyi bíró­ságok létesítéséről és módosítja a Polgári törvénykönyvet. Megkezdődik a rendőrségről szóló törvényjavaslat, folytató­dik a honvédelem kérdéseit szabályozó, valamint az or­szággyűlési képviselők válasz­tásáról benyújtott jogszabály- tervezet általános vitája. Szabad György házelnök szokásos pén­teki programismertető sajtótá­jékoztatóján elmondta, a rend­őrségi törvényjavaslat ügyében a frakciók önmérsékletet vál­lalva megegyeztek: egyetlen vezérszónok sem fog 20 percnél hosszabb ideig beszélni. Szabad György ismertette a következő heti feltételes napi­rendi javaslatot is. Eszerint az oktÓDer 11-ével kezdődő héten már háromnapos lesz a plenáris ülés, s a törvényhozás megkezdi az 1994. évi költségvetés tár­gyalását. Alkotmányossági vizsgálatok Az Alkotmánybíróság októ­ber 4-én és 5-én teljes ülést tart. A testület sajtófőnökének tájé­koztatása szerint az Alkot­mánybíróság hétfőn többek kö­zött folytatja annak a már elfo­gadott, de még ki nem hirdetett törvénynek az alkotmányossági vizsgálatát, amely az 1956-ban elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos eljárás szabályait, a háborús bűnökre vonatkozó ha­zai és nemzetközi normák al­kalmazhatóságát állapította meg. Az alkotmánybírák meg­tárgyalják azt a hozzájuk érke­zett indítványt is, amely szerint a Hungária Televízió Alapít­ványt létrehozó kormányhatá­rozat sérti a sajtószabadság el­vét. Beszélgetés Báliké Tamás színigazgatóval, terveiről Harcossá avatva Balikó Tamás Határozott, erőteljes ember Balikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója, akinek há­rom évre szavaztak bizalmat a város képviselői, a színház tag­jai. Terveiről kérdeztem az idei évad kezdetén. Az olvasó bo­csássa meg a tegeződő formát, de Balikó Tamással több, mint egy évtizedes az ismeretségünk. Arra az időre nyúlik vissza, amikor még mint fiatal színész játszott itt Pécsett, színjátszó csoportot vezetett. Most azonban ennél már jó­val többről van szó. Nagyobb a tét, nagyobb az esély a sikerre, de a bukásra is ...-A fiilem kettéáll, annyi a dolgom -kezdte. -A színház­ban már másfél hónapja irgal­matlan munka van! Most meg­nézzük, mint egy új autónál, meddig lehet elmenni... Na­gyon komoly eredménynek te­kintem, hogy egy fél évre meg­vannak előre a próbatáblák. Nem engedem, hogy csússzunk, és hogy túllépjünk a költségke­reten. Az induló produkciókon már dolgozunk, októberben hat darabot játszunk, s még kettő próbái folynak. Már az új (az idei) műsorter­ven is látszanak a változás jelei. Más lett a kamaraszínház sze­repe is. Az igazgató szerint si­került egy olyan „étlapot” kita­lálni, amiben mindenki megta­lálhatja a neki való falatot. Nép­színházát kell működtetni, ez rengeteg kompromisszumot je­lent, de azért nem olyan nehéz a helyzet, hiszen sok korábbi ér­tékmérő eltűnt, ma csak egyva­lami számít: ha a nézőnek tet­szik az, amit lát a színpadon. — Első lépésben a színház gazdasági helyzetéről akartam tudni mindent. Az az igazság, hogy tíz év leforgása alatt igen rosszul dotált színház lettünk, országos viszonylatban is. Pe­dig itt 400 ember dolgozik, 4 ta­gozat van, és évi 16-17 bemu­tató! Azt látom, hogy valamiért mindenhol elfordulnak az illeté­kesek a kultúra támogatásától. Pedig vigyázniuk kellene ránk. Amíg nem késő... A kamaráról és a tagozatok­ról szólva az igazgató elmondta, hogy Szikora János segítségével a kamaraszínházban egy más­fajta munka kezdődött. Olyan produkciók készülnek ott, me­lyekkel a kisebb, meghittebb tér kihasználhatóbb lesz, s amelyek egy kísérletező, újító műhely­munkáról tanúskodnak majd. A tagozatok működésére nézve azt tartaná kívánatosnak, ha együtt tudnának dolgozni.- Nem szeretném, ha min­denki csak úgy magára csukná az ajtót - folytatta. -Ne kezd­jünk el veszekedni a grundért, hiszen egy közös játékterünk van. Azt akarom, hogy emeljük egymást jobb nívóra, egy egész­ségtelen versengés helyett. Hogy határozott, látszik. De már több benne a türelem, s a nyugalom is, mint régen. Azt mondja, az emberek 95 száza­léka inkább a rendben szeret dolgozni, és jó hatású az is, hogy látják: konzekvensen ra­gaszkodik a stratégiájához. Há­rom éve van, ami csak arra elég, hogy felvillantsa, mit is akar va­lójában. Tényleg. Mit?- Egy nagyon jól működő színházat, olyan izgalmas társu­lattal, amiről sok minden eszébe jut az embereknek! 35 éves, tehát a legjobb kor­ban van. Azt állítja, hogy ez az a generáció, az övé, amelynek tagjai most vannak erőik teljé­ben. A következő tíz évben mindent kibírnak. Azt is meséli, hogy most tapasztalja meg azt a szemléletet, amely szerint Ma­gyarországon a 18 éveseket még ostobának tartják, a frissen végzettekre rásütik: zöldfülű, a harmincasok taknyosnak minő­sülnek, a negyvenesekkel köz­ük, hogy még várhatnak, s csak az ötvenesek azok, akiknek el­hiszik, hogy amit mondanak, az igaz. Talán jobb lenne olyan törzsi társadalomban élni, ahol a kamaszkorú fiú felnőtt har­cossá lesz egy hét alatt, s nem kételkednek benne többé, ha a kiállja a kemény próbát. Baükó Tamás nem várt másra, magát avatta harcossá. Lesz is küzdelem elég, ami­ben megpróbálhatja magát. Az igazgatói poszton ugyanúgy, mint színészként és rendező­ként. Ezekről sem akar lemon­dani, bár kétségtelen, hogy ke­vés ideje lesz. Idén Jean Anuilh Becket, avagy az isten becsülete című művét állítja színpadra, de az operatársulat felkérte Gou­nod Faustjának rendezésére is. És játszik Arthur Miller Közjá­ték Vichy-ben című drámájá­ban. Az még kérdéses, Berto­lucci engedélyezi-e Az utolsó tangó Párizsban színpadi adap­tációját, ha igen, övé a főszerep. És hogy megy-e mindez együtt?- Tulajdonképpen minden­képpen vesztek - zárta végül a beszélgetést kis mosollyal. - Ha jó igazgató leszek, azt akarhat­ják, hogy folytassam tovább. Ha viszont rosszul csinálom, min­denestül bukom. Én most min­dent föltettem a pirosra. Na­gyon komolyan veszem, hogy ez a város szavazott bizalmat ne­kem, hogy ez a társulat lett rámbízva, és hogy értük válla­lok felelősséget... Hodnik Ildikó Gy. Jelenet az első bemutató, Puccini: Bohémélet című darabjának főpróbájáról Fotó: Läufer László Dinó, dinó, dinócskám ... Futnak a képek Kedves volt tanítványom, Sz. E., e hasábok egyik buzgó olva­sója, arra figyelmeztetett a mi­nap, hogy a filmek nem a kriti­kusoknak készülnek, nehogy azt higgyem, hanem az egy­szerű nézőknek, akik gond- jaik-bajaik közepette fogják magukat, beülnek a moziba, s csupán szórakozni kívánnak: jókat kacagni, izgulni, ámul­dozni és örvendeni. Intését szándékosan időzítette a Juras­sic Park bemutatója elé, amely, mint felhívta rá a figyelmemet, a június 11-i világpremiert kö­vető héten több, mint ötven mil­lió dollár bevételt hozott, s ez­zel valószínűleg minden idők legsikeresebb filmjének bizo­nyul, ami nem semmi. Igaz, ami igaz, a kritikusok nem nagyon járultak hozzá eh­hez a nyereséghez, főként azért nem, mert hát ők hivatalból jár­nak moziba, s többnyire nem fi­zetnek a jegyért. (Bezzeg kriti­zálni, azt tudnak!) Ám készség­gel elismerem, ha egy film esté­ről estére zsúfolásig megtölti a nézőtereket szerte a világon, az csakugyan komoly dolog, s nem csupán a furfangos reklámhad­járatnak tulajdonítható. Ez még akkor is elismerésre méltó, ha a film amúgy nem remekmű, mert hát nem az, még a kaland­film műfajában sem. A Michael Crichton bestsel­leréből kiszabott cselekmény meglehetősen nehézkesen in­dul, s az alkotók nagyon is jól ismert sémákból építkeznek: gyerekeket hoznak vészhely­zetbe, akikért, persze, különös­képpen izgulunk, jobban, mint a filmbeli nagypapájuk, s megró­ják, ki tudja, hányadszorra, a természet műhelyébe belekon- tárkodó tudósokat és a felelőt­len üzletembereket. Aztán meg jön a kilencedik utas. A figurák, bocsánat a szóért, ebben a na­gyon térhatású filmben megle­hetősen laposak, jóllehet Sam Neill önfeláldozóan küzd, La­ura Dem hatásosan rémüldözik, Richard Attenborough pedig, akivel az elmúlt héten a Chap- lin-film rendezőjeként találkoz­tunk, most az őslénypark főnö­kének szerepében igazán el­szántan magyaráz, bár kissé tán túl sokat. Egyszóval Steve Spielberg csinált már ennél jobb filmet, ha sikeresebbet nem is. A cápa iz­galmasabb volt, a Harmadik tí­pusú találkozások titokzato­sabb, az E. T. játékosabb, a Bí­bor szín pedig igényesebb. Lát­szik, ezúttal minden figyelmét a dinoszauruszokra kellett össz­pontosítania. A dinók pedig valóban nagy­szerűek, s nemcsak méreteiket tekintve. Hátborzongatóan hite­lesek, mondhatnám ha - sze­rencsére - nincs is nagyon ösz- szehasonlítási alapunk. Az a kép, amikor a szájukat tátó ős­lénybúvárokkal együtt először pillantjuk meg az egyik hatal­mas jószágot, ahogy szorgosan csupálják a fák koronáját, ak­kora lehet, mint Tóbiás, a to­ronydaru, szóval ez a jelenet a mozi nagy pillanatai közé tarto­zik. És közben arra gondoltam, ha a számítógépes animáció ma erre képes, mit fog művelni holnap. Most még csak szauru- szokat varázsolnak a vászonra, de később talán tetszés szerint kitalált embereket is, akiket nem színészek teremtenek, ha­nem a technika. Lehet, hogy ebből a szempontból a Jurassic Park mégiscsak fontos mér­földkő a mozgókép történeté­ben. Olyasmi, mint az egyik felvételen a tojásából éppen ki­kelő dinócska. Sir Richard meg csak nézi, és becézgeti. De mi lesz belőle holnapra? Vérszom­jas fene vad, vagy jámbor növényevő? De ezt már csak a kritikus kérdezi, nem a néző. Mert ez csak ámuldozik, s bízik abban, hogy a dinók, bármilyen lele­ményesek is, úszni vagy repülni mégsem tanulnak meg, s ottma­radnak azon a szigeten, ahol Spielberg fantáziája megterem­tette őket. Nagy Imre • • Üzleti tudományok mesterei Két évvel ezelőtt indította útjára a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Közgaz­daságtudományi Kara a posztgraduális képzést, kettő vagy három év után a végző­sök MBO, vagyis üzleti tudo­mányok mestere címet kapnak a diplomájukkal együtt. Az ország minden tájáról idese- reglett hallgatók az egyetemen tegnap megtartott évnyitón dr. Dobai Péter rektorhelyettes üdvözlő beszédéből azt is megtudhatták, hogy az egye­tem nagy súlyt helyez a gaz­dasági életben tevékenykedő emberek felkészítésére, éppen ezért szeretnék, ha a mostani hallgatók gyakorlati tapaszta­lata, valamint az elméleti okta­tás tartalma szinkronba ke­rülne. Dr. Rekettye Gábor dékán az oktatási évet indító beszé­dében pedig arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a társadalmi át­alakulást követő gazdasági át­rendeződés jól felkészült szakembereket igénynyel, a posztgraduális képzés temati­káját is e cél megvalósítása érdekében állították össze. Fontos az - jelentette ki a dé­kán -, hogy az itt végzettek nyitottak legyenek a világra, az egyetem ehhez úgy próbál segítséget nyújtani, hogy nyu­gati universitásokról hívott meg előadókat. B. G. Bliccelők és ellenőrök harca a pécsi buszokon Gyakran hallani, hogy elsza­porodtak a jegy nélkül, ingyen utazók, közismert néven, a blic­celők száma. Magam is kíván­csi voltam a valóságra. Reggel a 30-as buszon. Pró­bajeggyel kezdik a munkát az ellenőrök ezen a diákjáraton. Egy fiatalembernek akkor jut eszébe lyukasztani, amikor az ellenőr kéri a jegyet. Késő. Nem ússza meg a büntetést. 600 Ft-ról szóló csekket kap.-Próba, szerencse, gondol­ják sokan, ha elrakhatják ké­sőbbre a jegyet. Jól ismerjük ezt a fifikát - jegyzi meg az ellenőr.- Majd holnap elintézem. Nem bírom, ha 12 és 2 óra kö­zött maceráinak - hallani a hát­térből. Ideges párbeszédek- Inkább azzal foglalkozná­nak, hogy sűrűbben indítsanak buszt! Miért nem gondoskod­nak arról, hogy minden megál­lóban lehessen buszjegyet kapni? - hangoztatja vélemé­nyét egy asszony.- Kérem a menetjegyet, bér­letet ellenőrzésre felmutatni! Köszönöm, rendben. További jó utazást kívánok! - hallom az el­lenőrt. Egy fiú megpróbálja kike­rülni az ellenőrzést. - Nekem itt le kell szállnom!- Rá kell írni a bérletre a számot! Kérek 50 Ft-ot, vagy a 78 Ft-ot csekken befizeti. Ez az önkormányzati utasítás - intéz­kedik az ellenőr. A 31-es buszon már a Kon- zumnál horogra akadnak az első bliccelők.-Nincs jegyük? Akkor ne szánjanak fel a buszra! - szól az erélyes ellenőmő.-Nincs pénzem, munkanél­küli vagyok, a személyi igazol­vány nincs nálam - mondja az utas. Bemondásra veszik fel az adatait. Az emberek szociális helyzete, a munkanélküliség nem kerülhető meg és ezen nem segít a büntetés. Egy diáklány azzal védekezik, hogy mindenét elvesztette, ő is megkapja a csekket.A buszosok védekezése ez a szigorúság, ám sok esetben megszégyenítő.- Városszerte 11 óra után je­lennek meg a notórius blicce­lők. Tudatosan sportot csinál­nak a bliccelésből - mondja az ellenőmő. Az ellenőr ráérez Átszállunk a városba jövő 31/a buszra. Tömve. Két ápolat­lan külsejű férfi fordít hátat a kocsi végében, mint kiderül egyiknek sincs jegye. Vitatkoz­nak. Se jegy, se pénz, se igazol­vány, mint ahogy az ellenőr megjósolta. Alkalmi munkából élő munkanélkülieknek vallják magukat. A tényeket is ellen­őrizni kellene? A nyilvános megszégyenítés mindenesetre ellenállást vált ki. Ezt jelzi a felháborodásuk.- Pellérdre megyünk egy ma­szekhoz dolgozni. Maga fogja megfizetni, amiért elkésünk a munkából! - de azért kitöltik a kötelezvényt. Amikor tovább halad az ellenőr, legyintenek rá.-És akkor most mit ér el vele? Könnyebb a szívének? Beljebb két lány ül nyugod­tan, nem lepődnek meg.-Nincs jegyünk, de igazol­ványunk sincs, pénzünk meg pláne!- így szokott lenni. Nem ad­ják oda az igazolványt - mondja az ellenőr. Szintén csekket kap­nak. A nagyobbik lány később megjegyzi:- Ne aggódj, visszafelé nem néznek. Otthon már van egy ra­kás csekkem. Pár lépés és újabb bliccelő bukik le. Ennél az utasnál sincs semmi. Szokás szerint min­denki ugyanazt állítja. Egy tes­tesebb asszony üvöltözik, ami­kor az ellenőr kéri a jegyet.- Hát maga nem ismer en­gem? - ripakodik az ellenőrre.- Értse meg, nem kapok személyi igazolványt, mert be­teg vagyok! - várja, hogy valaki védelmébe veszi. Senki. Bemondás alapján készül el a kötelezvény. Látom az ellen­őrön, hogy maga sem hiszi el az adatokat.- Adok egy csekket, mi mást tehetek? - tálja szét kezét. - El­hozhatnánk a végállomásig a bliccelőket, ott még rendőrt is hívhatnánk - teszi hozzá a társa.-Járatonként jelentést kell készítenünk. Hálátlan munkát végzünk, látja, milyen nehéz. Sokan szidalmaznak bennünket. Valóban így van. Előfordul, hogy az utasok védelmükbe ve­szik a bliccelőt, és megjegyzést tesznek az ellenőrre. Embersé­ges megoldást várnának. A bliccelés mára már jelenség lett, de sokszor kényszer is. Keres­hetjük az okokat, de tény, hogy ez is hozzájárul a jegyár kialakí­tásához. Hol lehet jegyet vásárolni? A legtöbb buszmegállóban újságos is található. Valóban, miért nem lehet mindegyiknél egész napon át buszjegyet vásá­rolni? Éz már hosszú ideje téma, és egyelőre megoldatlan. Nem az utas feladata ezt meg­szervezni. A Pécsi Tömegköz­lekedési Rt. nem tesz meg min­dent a buszjegyárusításért. Ne csak a végállomásokra és mun­kaidőre gondoljanak, hanem az estékre, a vidékiekre, a külföl­diekre, a vasárnapokra és a megállóhelyekre is. Vajon merre találhatók je­gyárusító automaták? Legalább a büntetésekből befolyt pénzt erre fordítanák. Azt is elképzel­hetőnek tartom, hogy a buszve­zetőnél is legyen jegyvásárlási lehetőség. Végszükségből és emberségből, vagy ha tetszik ideiglenes megoldásként. A bliccelés kivédésének ezen fel­tételeit kell megvalósítani, és csak azután lehet élni a bünte­téssel, aminek a mértéke is bi­zony túlzott... Rozvány Gy. i. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents