Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-16 / 283. szám

1993. október 16., szombat aj Dunántau napiö 11 Szép magyar vers Jankóvich Ferenc Száz kőműves összedalolt Az ég kéke fehérre forrt. A kőmívesek mesze mállott. A kőmíves magasan állott: dalolt. Kertekről, aranytemplomokról, fáraókról, piramisokról szívéből ezer éve rejtett nóta hullt elő ...- A ládákban forrt a malter, az agyakban a velő... A dal az égő égbe vágott: magunknak építsünk világot!- És a megalvadt ég alatt száz kőműves összedalolt, égnek ütve a kalapácsot... Irodalmi Nobel-díj, 1993: Toni Morrison Az irodalmi Nobel-díj díja­zottjának neve némi meglepe­tést keltett a szakértők és a vá­rományosok körében. A döntés olyannyira váratlan volt, hogy magát Toni Morrisont sem tud­ták a bejelentéskor elérni. Az akadémia indoklásában az áll, hogy a fekete írónő az ame­rikai négerek életének kifejező ábrázolásáért kapta az elisme­rést: regényeiben a gazdag kép­zelőerő és költői megjelenítés az amerikai valóság egyik lé­nyegi vonatkozását kelti életre. Az egyik elsőszámú váromá­nyos, az albán Ismail Kadaré a bejelentés után nem túl lelkesen így nyilatkozott: a Svéd Királyi Akadémia döntésében - vagyis abban, hogy nem ő kapta a díjat - nagy szerepet játszik az, hogy ő egy kis ország írója. Hozzá­tette, hogy különösebb csaló­dást nem okozott neki a döntés, hiszen, ha egy nagy művész nem nyeri el a Nobel-díjat, az a díj számára veszteség, nem pe­dig az íróra nézve - mondta az argentin Jorge Luis Borgesre célozva. Mindamellett azt sem titkolta, hogy Toni Morrisonról még csak nem is hallott. A szinte csak az Egyesült Ál­lamokban ismert 62 éves Morri­son - lánykori nevén Chloé An­tony Wofford - irodalmi mun­kássága 1970-ben kezdődött a „The bluest eye” című regényé­vel. Hat regénye közül az 1987-ben írt „Beloved”-ért Pu- litzer-díjat kapott. Ezenkívül a „Sula” (1973), a „Song of So­lomon” (ez 1977-ben az Egye­sült Államokban az év legjobb regénye elismerést kapta), va­lamint a „Tar Baby” (1981) című regényekkel gazdagította az amerikai irodalmat. Leg­utóbbi munkája, a „Jazz” 1992-ben jelent meg. A regé­nyeken kívül 1983-ban egy mu­sical-komédiát írt „New Orle­ans” címmel, valamint a meg­gyilkolt Martin Luther King emlékére a „Dreaming Emmet” című darabot, ezt azonban bár eljátszották, soha nem adták ki. Toni Morrison „civilben” a New Yersey-i Princeton Egye­tem irodalomprofesszora. Egyik esszégyűjteményében így vall lehetőségeiről:- Munkám megköveteli tő­lem, hogy elgondolkozzam, af­rikai-amerikai írónőként meny­nyire lehetek szabad ebben a nemi és faji megkülönböztetés­sel terhes világban ... Uhrik Dóra (középen) tanítja a Művészeti Szakközépiskola tánctagozatosait Fotó: Löffler Hatéves oktatást terveznek a Művészeti Szakközépiskola tánctagozatán Sokoldalú fiatalokat keresnek A pécsi Művészeti Szak- középiskola tánctagozata a ti­zenkilencedik éve működik négy tanéves keretekben. A nö­vendékek sikeres szakmai és érettségi vizsga után színházi táncos képesítést nyernek. Színházainknál azonban - és külföldön is - mindenhol egyre magasabbak a szakmai köve­telmények. Egyre inkább a sok­oldalú, a többfajta táncfeladatra - így a modem táncokban is - alkalmazható fiatalokat keresik. Jó másfél éve hírt adtunk a tánctagozat szakoktatás-fejlesz­tési elképzeléseiről. Arról is, hogy 1992-ben a kultuszminisz­térium pályázatára benyújtották a táncművészeti tagozat kísér­leti ötéves képzésének program­ját. Mi lett e pályázat sorsa, mik a további elképzelések? - kér­deztük a tánctagozat igazgatójá­tól, Uhrik Dóra Liszt-díjas táncművésztől.-A pályázatot elutasították. Azóta kialakult egy hatéves képzési program koncepciója, amely - kétéves előképzéssel egy befogadó általános iskola 7-8. osztályaiban - már lénye­gesen többet nyújthatna az öt­éves képzési modellnél is. A hat éves kísérleti forma elképzelé­seit benyújtottuk a városi ön- kormányzat illetékeseihez; je­lenleg dr. Mikes Éva alpolgár­mester asztalán van. Döntés még nincs róla - válaszolt az igazgatónő. A tervezetből megtudom: ez a kísérleti modell mindenekelőtt a növendékek életkori és testi-lelki adottságaira kíván építeni. Figyelembe véve, hogy a 12-14 éves fiúk biológiai, fi­zikai, pszichikai fejlettsége, érettsége nem azonos szintű a lányokéval; s azt is, hogy a fér­fitánc technikája egészen más, mint a női táncé. Más izomzati felépítést kíván. Mégis a négy tanulmányi év alatt - ellentét­ben a budapesti, győri táncmű­vészképzés gyakorlatával - a klasszikus balettet, mint főtan­tárgyat lányoknak, fiúknak együtt oktatják. A szétbontás­nak - egy kivétellel - nem vol­tak meg a feltételei. „Bontással” egy kísérleti év­folyamot tudtak kibocsátani a 18 tanév időszakában. Az 1988/89-ben elindult évfo­lyamban ugyanis 16 lány és 10 fiú képzésében megkísérelték, hogy részükre külön-külön, azaz koedukációs bontással ok­tassák a klaszikus balettet. A kí­sérlet, mint júniusi záróvizsgá­juk sikere is fényesen bizonyí­totta, kitünően sikerült. Nagy kár, hogy a továbbiakhoz nincs anyagi fedezetük. Jóllehet ez sürgető szükség lenne Pécsett is, csakúgy, mint például a Nyugat-Európában ma már mindenütt honos különböző modem tánc-technikák rendsze­res, tantervszerű oktatása is. Nemcsak azért, mivel a Pécsi Balettnek - immár 32 éve - ez a meghatározó műfaji sajátos­sága, de a végzett növendékek elhelyezkedése szempontjából is. A színházaknál ma már min­denhol döntő szempont: mit tud a jelentkező fiatal? Pécsett azonban rendszeres modem tánc-oktatás - helyben nem lé­vén megfelelő szaktudású tanár - csak vendégtanár szerződteté­sével oldható meg. Költségve­tés viszont erre sincs: egyelőre csak átmeneti szükségmegoldás jöhet számításba. Ideális lehetőség kínálkozik ellenben egy másik területen: a tanítási évek meghosszabbítá­sára - elő-, azaz „aláképzéssel”. Szakmai sajátosság ugyanis, hogy a klasszikus baletthez e mesterségesen kialakult tánc­nyelv elsajátításához a megala­pozás legideálisabb életkora a 10-12 éves kor. Ilyenkor az ízü­letek még lazák, az izmok még nem kötöttek. Uhrik Dóra elképzelése sze­rint, ha a mostani négy évi sűrí­tett szakmai tananyagát hat évre oszthatnák el, sokkalta ideáli- sabb lenne a végeredmény. Eszerint az első két évben a 12-13 éves tanulóknak egy sajá­tos leningrádi klasszikus balett­technika (a Vaganova-meto- dika) I-n. osztályos anyagát ta­níthatnák, ami optimális meg­alapozottságot nyújtana a to­vábbiakhoz. Vagyis a rá követ­kező négy szakközépiskolai év­hez, amelynek a tananyagát - jóval több, időben jól eloszló gyakorlási lehetőséggel - ará­nyosabban oszthatnák be. Eh­hez azonban ismét egy sor tár­gyi-anyagi feltétel (kollégiumi helyek, balett-terem: speciális tárgyak tanárai, zongorakorre­petitor stb.) szükséges.-Előzetes tájékozódás után találtam olyan partneriskolát, ahol a két éves előképzés felté­teleit, lehetőségeit biztosítani tudnák. A megoldás kulcsát eb­ben a hat éves kísérleti képzés­ben látom - hangoztatta a tánc­tagozat igazgatónője, szorongó bizakodással tekintve újabb pá­lyázatának elbírálása elé. W. E. Jubiláló Macskák A Macskák című musical 750. előadását pénteken tartot­ták a Madách Színházban. Grizabella, Old Csendbelenn, Ben Mickering, Mindlevery és társai 1983. március 25-én léptek először a magyaror­szági publikum elé. Az elmúlt tíz esztendőben a színház folyamatosan műso­ron tartotta a Macskákat és ezzel magyarországi színházi rekordot ért el. T. S. Eliot - Lloyd Webber világhírűvé vált zenés játékát Szirtes Tamás állította szín­padra. Szövegét Romhányi Jó­zsef fordította, a díszleteket Götz Béla, a jelmezeket Vágó Nelly tervezte. A musical koreográfiáját Seregi László készítette. Az elmúlt tíz esztendő alatt a produkció zenei vezetője volt többek között Makláry László, Bolba Lajos, majd Gebora György is a musical dirigense lett. Deák Mór Magamban Jaj, óriásokban hittem, itt meg csak törpe van Elestem önfeledten, valaki jött mögöttem, azt hittem, Isten az. Jaj, én Istenben hittem, s átkoznak istenek. Sárguló angyalszárnyak maguk elé citálnak s tépdesik hitemet. Jaj, én magamban hittem, nem tudtam, Ki leszek. Most hát hogyan hazudjak, mit mondhatnék magamnak, ha semmit sem lehet? Ferenczes István Feléd menekítem ím sehonnai őszből talán már a földből feléd menekítem ím a rettegéseim cafrangok cafrangja dúlt országok hamva felkoszorúz gyászba szemem pusztasága már pokolbűz szakad belőlem hullaszag s te szeretni magam sem hagyod sem magam Átütő sikerű Csajkovsz- kij-est nyitotta meg Howard Williams vezénylésével a Pécsi Szimfonikus Zenekar idei kon­certévadát. Az együttes művé­szeti vezetőjének - bár október 18-án még egy külön búcsú- hangverenyen köszön el ked­ves pécsi zenekarától és kö­zönségétől - hivatalosan ez az évadnyitó volt ittléte záró „stá­tuszbeli” szereplése Pécsett, a zenekar élén. A Pécsi Szimfonikus Zene­kar élén, amelyet négy év alatt ő emelt arra a magas előadói nívóra, amellyel Európa, vagy a világ bármelyik koncertter­mében ugyanolyan őszinte lel­kesedést, hálát és zajos elisme­rést váltana ki ezzel a műsorral, mint hétfőn a POTE-aulában. A műsor, a művek előadása és a felfokozott, olykor extati- kus közönség-reakció emelke­dett, ünnepi hangulatú volt. S ami igazából érzékelhetővé nemesedett bárki jelenlevő számára: egymást erősítve, sőt, fölerősítve válhatott ez a kon­certhatás emelkedetté, ünne­pivé. Mintha csak a közbülső­Évadnyitó Csajkovszkij-est a Pécsi Szimfonikus Zenekarnál Egy angol úr, aki csodákat tett... ként elhangzott zongoraver­seny I. tételének szerzői előí­rása uralta volna az egész est atmoszféráját: „ ... molto ma­estoso”. Az alaphangot ehhez kétség­telenül a Romeo és Julia nyi­tányfantázia adta meg. A ro­mantikus tematikai és dinami­kai ellentétpárok: a sötét tó­nusú, tragikus, majd fájdalmas lírai; s a kegyetlen egymásnak feszülést követő szomorú vá­gyakozás és az elérhetetlen, a ki nem teljesedő szerelem vál­takozása megkapó szépséggel hangzott fel, tört utat az emberi lélekhez. Mindenki számára, aki hallhatta. A b-moll zongoraverseny mindig ünnep. Csajkovszkij egyik legnépszerűbb koncert­darabját dirigensünk a lehető legkorszerűbb felfogásban szó­laltatta meg, s tökéletes har­móniában, stílusbeli egymás­hoz simulással a koncertáló zongoraszólam előadójával, Jandó Jenővel. Ennek az élmé­nyéből, miként a másik kettőé­ből is nagyon nehéz lenne bár­mit is kiemelni. Jandó muzsi­kálását briliáns technika, min­taszerű átélés, érzelemgazdag­ság jellemezte, teljességében fölidézve az eszményi zongo­rajáték élményét. Jó fülűek szerint ugyan a Filharmónia jó öreg Stainway-D modell hang­szere a vége felé már „zihált” kissé, ám a műélvezetet még nem akadályozta meg. így a művész az ismert orosz nép­dalból írt románc (Aljabjev: Fülemüle) elbűvölően éneklő Liszt-átiratával ajándékozhatta meg kedves hazai közönségét. A második részben fel­hangzó IV. (f-moll) szimfónia előadásáról voltaképp a zongo­raversenyéhez hasonló belső hevülettel szólhatnék. Maga volt a tökéletes zeneiség, kar­mester és Orchester harmoni­kus egysége, önfeledt együtt- muzsikálása. De sorra vehet- ném itt a fa- és rézfúvós szólók gyönyörűségét; a csajkovszkiji dallam- és harmóniavilág ér­zelmes vagy indulati töltésű kontrasztjait, a hangszerszóla­mok kiegyenlítettségét, csoda­szép együtthangzását, dinami­kai árnyalását. Mind e között hadd emeljünk ki azért néhány rézfúvós hangszercsoportot, a négy trombita, három harsona; négy kürt és az egy tuba éterien tiszta hangzásáért, intemáció- jáért mindvégig, például a vo­nósok közt „longamétaként” át- vagy inkább felívelő „Nyir- fácska”-dallamnál a 4. tétel­ben, amelyet a fa- és rézfúvó­sok is az életöröm hangszíné­vel pattintanak tovább egy­másnak, egészen a mélybasz- szus-régióban megszólaló tu­báig. Egészében véve olyan tö­kéletes, pontos ez a nagy zene­kar, mint egy jól hangolt nagy orgona - csak éppen zenekari hangzással. Howard Williams póztalan egyszerűségéről, lebilincselő fölkészültségéről, szuggeszti- vításáról sokan, sokat írtak már. Csak aláhúzhatom mind­azt, sokféle zenei értéke, sok­oldalúsága okán. Most, elbú­csúzva lassan, más áll majd a számára is kedves, nagyrabe- csült pécsi szimfonikusok élén. Négy éven át - az ifjúsági­akkal együtt - több száz kon­certen szerepeltek együtt, mia­latt 140 hosszabb-rövidebb ze­nemű hangzott el előadásukban a klasszikus triásztól Bachon, Händelen s Bartóktól Bernstei­nen, Gershwinen át Rachmani- novig s a feledhetetlen Sztra- vinszkij-interpretációkig - hogy csak néhányat említsünk, mindenhol kiemelkedő sike­reik forrásai közül. Visszapillantással e négy évre, érzésünk szerint, ez az ember csodákat tett Pécsett. Feloldva görcsöket-gátlásokat, már az első évtől felszabdulva szólalnak meg az együttes ko­rábban is meglévő értékei. S csodát tett Williams a közön­séggel is: megadta a befogadás mindenkor és mindenhol föllel­hető nagy élményét attól a pil­lanattól, hogy fölemelte a kar­mesteri pálcát. A POTE-aula, a 80-as években hányszor, de hányszor tátongó, foghíjas né­zőterén mostanában 1 000-1 200 fős, őszintén és méltán lel­kesedő közönség zsúfolódik össze - az állóhelyeken egymás lábát tiporva .. . De hát ki érzi ezt, amikor a pódiumról felra­gyog a ZENE minden mást fel­edtető gyönyörűsége! By, by Mr. Wilhams, talál­kozzunk mielőbb! Wallinger Endre 1 í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents