Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-11 / 278. szám

10 aj Dunantaii napló 1993. október 11., hétfő Tizenöt év távlatából Miért halt meg? I. János Pál pápát megmenthették volna A legrövidebb ideig uralkodó pápa, I. János Pál 15 évvel ez­előtti, hirtelen halála időről időre felveti a kérdést: miért halt meg? A pápa halálának 15. évfor­dulóján, szeptember 28-án Sil­vio Oddi bíboros - aki a halále­settel kapcsolatos teendőket an­nak idején intézte - az olasz hí­rügynökségnek érdekes részle­teket tárt fel a pápa halálának körülményeiről. Kijelentette: I. János Pált meg lehetett volna menteni, ha komolyan vették volna a halála előtti estén bekö­vetkezett rosszullétet. „Feledé- kenységről is beszélhetünk, bár utólag könnyű okosnak lenni” - mondta. Oddi bíboros szerint élete utolsó estéjén a pápa olyan erős szúrást érzett a szíve tájé­kán, hogy a kíntól feljajdult. A fájdalom azonban elmúlt. Kö­zölte: nem kell orvost hívni, nyugovóra tért. A vacsorán je­lenlévő két személyi titkára kö­zül egyik sem tulajdonított je­lentőséget az esetnek, még csak azt sem ellenőrizték később, hogy mi lehet a pápával... Egyikük a barátaihoz ment a Vatikánból, a másik lefeküdt, aludni. Nem sokkal később, 23 órakor érte a végzetes szívro­ham a pápát. Ki és mikor köve­tett el mulasztást? A bíboros az­zal menti fel a két személyi tit­kárt, hogy: „Hozzászoktak az új pápa szenvedéséhez, hiszen na­gyon fáradt volt már korábban is, még mielőtt pápává válasz­tották volna. Velencei pátriárkaként, tehát az utolsó időben, a vasárnapi mise celebrálása is annyira ki­merítette, hogy utána egész nap pihennie kellett. Érthető tehát, hogy a pápasága alatti egy hó­napban rendkívül nagy megter­helést jelentett számára a fel­elősségteljes munka.” A 83 éves bíboros visszautasít min­den találgatást a halállal kapcso­latban. A mérgezést - merthogy ez is felmerült - egyszerűen hü­lyeségnek minősítette. „A bíbo­rosok testületé úgy döntött, hogy nem engedélyezi a bonco­lást, mert semmi sem indokolja és ezzel csak olyan találgatá­sokra adnának módot, amelyek voltaképpen megvetést érde­melnek. Tizenöt év távlatából is úgy látom, hogy helyesen cse­lekedtünk. A Vatikánban soha, senki sem kételkedett Luciani pápa halálának okaiban” - je­lentette ki Silvio Oddi bíboros. Rejtély tehát nincs. Ez persze nem záija ki a további találgatá­sokat, véleményeket. Közéjük sorolható I. János Pál testvéré­nek a nyilatkozata is, melyet egy katolikus lapnak adott. Eszerint a pápa tudta, hogy nem sokáig maradhat Péter trónján, mert 1977-ben - tehát a pápává választást megelőző esztendő­ben - az utolsó, még életben lévő fatimai látnok, akinek megjelent a Szűzanya, közölte Albino Lucianóval, hogy rövid időn belül meg fog halni. Mire gondolhatott vajon a frissen megválasztott Pé- ter-utód, amikor az őt megvá­lasztó bíborosok előtt állítólag kijelentette: „Az Isten bocsássa meg maguknak, amit velem cse­lekedtek!”? Kiállítás királyi étkezésekről Versailles-ban kiállítás nyílt három évtized királyi étkezési szokásairól, amelyek megszab­ták az európai elit viselkedését. Amikor XIV. Lajos, a „Nap­király” áttette udvarát Versail- les-ba (1682-ben), éppenhogy bevezették a villa és a pohár használatát. Jean-Luc Babelon, a versailles-i palota igazgatója azt mondta a Reuter brit hí­rügynökség tudósítójának: „A királyi étkezések kialakították azt az etikettet, amelyet Euró­pában ma is ismerünk”. XIV. Lajos nyilvánosan ét­kezett, naponta kétszer, 13 óra­kor egyedül és 22 órákor csa­ládja körében. Az udvar tagjai csak nézhették a szertartást. XV. Lajos és XVI. Lajos nem szerette a ceremóniát és korlá­tozta a nyilvános étkezést heti egyszeri alkalomra. A francia királyok a XVII. században vezették be a „fran­cia tálalási módot”. Ez abból állt, hogy a tálakat asztalra tet­ték és a vendégek maguk szol­gálták ki magukat. Napoleon bukása után a francia tálalási módot helyettesítették az „orosszal”. Ekkor az ételeket egyenként kínálták a vendégek­nek. A kiállításon bemutatják a pompás versailles-i porcelán ét­készleteket, amelyekből csak három maradt fenn. Egyet az angol király vásárolt meg a francia forradalom kitörése után rendezett árverésen, s most Er­zsébet királynő kölcsönadta a kiállításnak. A kiállítás csaknem 3 és fél­millió dollárba került. Jacques Toubon, Franciaország kulturá­lis minisztere elmondta, az eseményre nem kerülhetett volna sor Európa koronás fői­nek és néhány múzeumnak a segítsége nélkül. Erzsébet brit, Margit dán királynő és Gusztáv Károly svéd király is adott köl­csön kiállítási tárgyakat. Bemutatnak azonban olyan gyűjteményeket is, amelyek az orosz cár tulajdonában voltak, valamint XVIII. századi portu­gál, olasz, német, osztrák és belga tárgyakat. Pályázati felhívás A Pécsi Bőrgyár nyilvános pályázatot hirdet a vállalat állami tulajdonban lévő vagyontárgyainak és know-how-jának megvásárlására: Megvételre kínáljuk a pécsi 4125 lapon nyilvántartott, Pécs, Siklósi út 22. sz. alatt elterülő 19552/1. hrsz.-ú 7613 m2 alapterületű, un. SEVECS csarnok (70. sz. épület) 19552/2/F. hrsz.-ú 536 m2 alapterületű, un. kismeszes műhely (41. sz. épület) 19552/2/G. hrsz.-ú 776 m2 alapterületű, un. bélés üzem (40. sz. épület) ingatlanokat az alattuk lévő földterülettel, valamint a sertésbőrgyártásra szolgáló gépeket, berendezéseket -teljes infrastruktúrális kiszolgálással. Ajánlott hasznosítás: sertésbórgyártás. Ajánlatot lehet benyújtani a sertésbórgyártás komplett know-how-jára is, melynek é**éke 50.000.000 Ft. Az irányárak az ÁFA-t nem tartalmazzák. A vagyontárgyak megvásárlására kárpótlási jegy és E-hitel nem vehető igénybe. A pályázat benyújtásának határideje. 1993. november (megjelenéstől 45 nap). A pályázat beadásának helye: Pécsi Bőrgyár Pécs, Siklósi út 22. 7622 A pályázaton való részvétel feltétele 1 MFt készpénzben történő befizetése a pályázat benyújtásával egyidóben a Pécsi Bőrgyár által e célból elkülönített számlára. A pályázóknak 60 napos ajánlati kötöttséget kell vállalnia. t A kiíró a pályázóktól ajánlatuk módosítását kérheti. A kiíró a benyújtási határidő lejáratától számított 10 napon belül értesíti a pályázókat a pályázat eredményéről. A kiíró fenntartja a jogot, hogy a pályázatot eredménytelennek nyilvánítsa. A vállalattal megkötendő adás-vételi szerződés érvényességének feltétele a szerződés ÁVÜ általi jóváhagyása. A jelen pályázati felhívásban nem szabályozott kérdésekben az ÁVÜ versenyeztetési szabályzatának rendelkezései irányadóak. A pályázaton való részvétel feltétele a részletes tenderfüzet titkossági nyilatkozat ellenében történő átvétele a Pécsi Bőrgyár titkárságán. A pályázat meghirdetésével egyidejűleg az eszkőzök/ingatlanok főbb adatairól és jellemzőiről információ beszerezhető: Tarr György műszaki és dr. Rideg László igazgatási osztályvezetőtől. Drága akt Súlyos büntetést sza­bott ki a namuri bíróság arra az 56 éves belga fér­fire, aki feleségéről Éva-kosztűmben készített fényképeket osztogatott a dél-belgiumi Mettet vá­roska újságárusainak. Eugene Lefevre-t, aki ráadásul időnként jól el is verte az asszonyt, a bíró­ság kilenc havi elzárásra, további 11 hónapi felfüg­gesztett börtönre és 32 000 belga frank pénzbün­tetésre ítélte amiért „a jó erkölcsökkel ellentétes képeket osztogatott”. Az amatőr fényképész férjnek ezenkívül másfél millió belga frank kártérí­tést kell fizetnie, kama­tokkal együtt feleségének. Postaszolgálati bélyeg nélkül feladható! POSTAHIVATAL HELYBEN Budapest határában, Alsónémediben található Magyarország első kisállattemetője. Az állatba­rátok igény szerint kopjafát, emléktáblát, vagy akár szobrot is állíthatnak kedvenceik emlékére. Kincsesbánya Csak egy értékes festményt és egy vázát kerestek mint bűn­jelet, de szinte Darius kincse tárult a nyomozók elé, amikor kinyitották Duilio Poggiolini, az olasz egészségügy korrup­cióval vádolt szürke, ámde an­nál nagyobb hatalmú eminen­ciásának széfjét. Száz aranyrúd, a legkülön­bözőbb korokból és országok­ból, köztük Magyarországról származó arany pénzérmék, arany használati tárgyak (tol­lak, öngyújtók, papímehezé- kek, névkártyák), továbbá gyémántok tömkelegé vakí­totta el a házkutatást végző nyomozókat. A korrupt köz- tisztviselő trezorjában talált aranybánya értéke legalább 200 milliárd líra, s a titkos bankszámlákon elhelyezett 100 milliárd lírányi valutával együtt az „olasz egészségügy Rockefeilere” által összehará­csolt vagyon megközelíti a 20 milliárd forintot. A 11 sűrűn gépelt oldalon leltárba vett értéktárgyak kö­zött igazi ritkaságok is akad­tak, mint például II. Miklós cár már szinte fellelhetetlen arany­rubeljei, Flavius és Antoninus antik érméi, amerikai, mexikói, dél-afrikai, kenyai, lengyel és magyar arany pénzérmék, 6 ezer, különböző korokból származó arany font sterling, 1,2 karátos gyémántok. A nyomozók erősen gyanítják, hogy Poggiolini nem mégoly magas minisztériumi tisztvise­lői fizetéséből spórolta össze a rávalót. Duilio Poggiolinit a múlt hé­ten Svájcban vették őrizetbe, mert azzal gyanúsítják, hogy a Francesco de Lorenzo volt egészségügyi miniszter ve­zette, az olasz egészségügyön nyerészkedő bűnbanda tagja volt. Poggiolini aránylag ke­véssé előtérben álló, ám annál befolyásosabb köztisztviselő volt: a minisztérium gyógy­szerészeti osztályának vezető­jeként, az országos gyógyszer­bizottság tagjaként az évek so­rán 13 ezer milliárd líra állami pénz elosztásáról, gyógyszerek sorsáról és áráról döntött, s ha egy gyógyszergyár új terméket dobott piacra, ajánlatos volt el­nyernie a jóindulatát. A korrupt köztisztviselő azonban nemcsak az aranyat, hanem a tisztségeket is hal­mozta.

Next

/
Thumbnails
Contents