Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-10 / 277. szám

TOP 200 - sikerek és titkok A Kanizsa Sörgyártól a Paksi Atomerőműig Igen nehéz feladatot vállalt a Figyelő, a gazdasági hetilap, amikor különszámot tervezett megjelentetni a legnagyobb vállalkozásokról. Miközben ugyanis a nyugati országokban „sikk” az ilyen listára felke­rülni, a sikert közhírré tenni, nálunk számos cég vagy nem küldte meg a kért adatokat, vagy azokkal a Figyelő szakér­tői csak komoly elemzések után tudtak mit kezdeni. Hogy e titkolódzásnak mi le­het az oka, csak sejteni lehet. Mindenesetre a régióban hall­gatott eredményeiről többek között a Baranya Megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat, a Pécsi Erőmű Rt., a Zalai Húsipari Rt. A sikeresek között szerepelnek többek kö­zött a Paksi Atomerőmű Rt., a Déldunántúli Áramszolgáltató Rt., a Balaton Füszért Keres­kedelmi Rt., a BAT Pécsi Do­hánygyár Kft., a Szikra Lap­nyomda, a Möbiusz Húsipari Rt. és a Kanizsa Sörgyár Rt. is. A gazdasági elemzők szerint az 1992. évi toplista amolyan kortörténeti dokumentum: a nemzetgazdaságban végbe­menő változások és folyama­tok tükröződése a vállalkozói szférában. Ezt persze az előző évi listához képest kell érteni, s az összehasonlítás eredménye: a változások drámaiak. Szá­mos biztos cég csúszott le a lis­táról, csőd- és felszámolási hul­lám rendezte át a sorokat, át­szervezések kuszálták össze a gazdasági számításokat. A TOP 200 a hétköznap polgárainak is sok mindent el­árul. Feltűnő, hogy az ener­gia-szektor képviselői milyen sűrűn foglalják el a sorrend ele­jét: a MÓL Magyar Olaj és Gá­zipari Rt., a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) a két első helyen van, az Atomerőmű Rt. a kilencedik, a Déldunántúli Áramszolgáltató a 24. A „titkolódzók” közül ket­tőre, a Baranya Megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vál­lalatra, illetve Pécsi Hőerőmű Rt.-ra rákérdeztünk. Az előbbi cégnél Faddi László gazdasági­igazgató a jelzőt némi értetlen­kedéssel fogadta. Ezzel együtt, hogy úgy vélik: az új számvi­teli rendszer alapján kimunkált mutatóik révén valószínűleg be sem kerültek volna a 200-as listába. (Az 1991-es TOP 200-on szerepeltek.) Ami mö­gött „pénzben kifejezve” az húzódik meg, hogy a 91-es eredményeikhez képest rela­tíve romlott a helyzetük. A Pé­csi Erőmű Rt.-nál dr. Gábor János pénzügyi osztályvezető válasza: a cég része a Magyar Villamos Művek Rt.-nak - ez pedig a második helyen szere­pel az éllovasok között -, a tár­saságon belüli belső eredmé­nyeknek pedig rendkívül bo­nyolult háttere van. Vagyis tit­kolódzásról szó sem lehet, csak az MVM eredményei nincse­nek társcégenként fel­bontva. Mészáros Attila Szüret Szaván Egy csónakba kényszerítve Többmilliós fűtési díjhátralék A pécsi Hőerőmű. Nem csak a füstje, az ára is nagy. A legféltettebb ragadozó madaraink a legkeresettebbek Védett madarakkal üzletelő jómadarak Szüret itt, szüret ott, fellobo­gózott szekerek itt, lovasok ott - a mostani szavai szüret mégis különbözött a többitől. Nem­csak azért, mert Kovács De- zsőné a Pécsi Katonai Kórház dolgozója volt az esemény egyik fő, fáradtságot nem is­merő szervezője, s még csak nem is azért, mert a szüreti bíró és felesége éppen az előző na­pon esküdtek örök hűséget a va­lóságban is, hanem mindenek­előtt azért, mert a Gróf Széche­nyi István nevét viselő baráti kör a színpompás felvonulást követő bál bevételét rákbeteg fiatalok támogatására ajánlotta fel. A Honvéd Kórházban egy széchenyis diákot is ápolnak ... A krónikához tartozik, hogy a falu és diákok közös, néhány éve működő Széchenyi István Baráti Körének egyik kezde­ményezője és létrehozója a névadó pécsi gimnázium és szakközépiskola. A baráti kör 1989-ben koszorúzta meg elő­ször a mártírhalált halt 1956-os forradalmár, a szavai Kálmán Dezső sírját, a kapcsolat már­cius 15-ék, október 23-ák ün­neplésével, majd egyszerűen csak a barátság elmélyülésével folytatódott. Most egy egész buszra való diák érkezett Pécs­ről, a Széchenyi István Gimná­zium és Szakközépiskolából Nagy Lajos tanár úr vezetésé­vel, hogy Szava után Diósvisz- lót, Garét is végigjárják - no és tegnap teltház volt a bálban! Aranyosgadányi koszorúk Hol vagy Pécs-Arányos? Mi­lyen messzire tőle Keményga- dány? Mint a falu tegnapi, zárt­körű nosztalgiaestjén, elszár­mazottak és „ősök” találkozóján kiderült - szívük szerint közel. De lehet, hogy ismét messze lesz, ha szegénységében a falu egyik vége a másik végét okolja, s ha az út sem akar meg­épülni Kerekespuszta felé. Praks Istvánná üzletvezető - aki néhanap hitelbe kénytelen ke­nyeret osztani - azt mondja, az „elszármazás”, a szétszóratott- ság régi, százszor elátkozott oka az út kóros hiánya is. Noha már gyűjtik a pénzt, Zók, s tán Bi- csérd is segít. Pedig hogy mi­lyen életrevaló a község népe, azt látni abból is, hogy milyen sokan s kik jöttek haza az „ősi” falubeliekkel való találkozóra. A valamikor még hatszáz lelkes falu („Arányos 100, Ga- dány 33 házat számlált”!) né­pes randevúját dr. Dunai Má­ria, Vér Tibor és mások szer­vezték. Az elszármazók közt akad akadémikus, ornitológus, szakorvos, de a hazalátogatók közt is dolgos embereket - pe­dagógusokat, neves szívse­bészt köszönthetett Vér JózseJ polgármester. A szíveket ezúttal a délutáni mise foghatta ismét egybe, a találkozón megkoszorúzták a háborúkban elesettek emlék­művét is. B. R. A két végpont: a beinduló fű­tési szezonban - jelezte a tagjai felé a pécsi Kertváros Lakás- szövetkezet - a hőener­gia-szolgáltatás korlátozására számíthatnak a hátralékos épü­letek, illetve: nem elsősorban azok tartoznak a fűtési díjakkal, akiknek egészen egyszerűen nincsen pénze, hanem azok, akik tudják: a nemfizetésnek csak igen hosszas jogi proce­dúra után lehet következménye. A lakásszövetkezeti úgyne­vezett lépcsőházi tagértekezle­tek eredménye előre sejthető. Nagyon sok épületben nem csak a fűtés-, de az áram-, a vízdí­jakkal is tartoznak, a közös költségeket sem fizetik. Vajon hányán lesznek az adósok kö­zül, akik a „Többiekre tekintet­tel ...” kérésre a pénztárcájuk után kapnak? Számolni kell az­zal a körülménnyel, hogy sok épületben műszaki okok miatt nem lehet „megosztani” a me­leget, azaz mérés alapján a la­kásonkénti tényleges költséget számlázni v A PÉTÁV lépése a piaci kö­rülményekhez igazodik. Csak abból fizethet a Hőerőmű Rt.-nak, amit a fogyasztóktól beszed. Ha túl sok a hátralékos - jelenleg 60 millió forint körül mozog a lakossági tartozás -, nem tudja a hiányzó összeget meghitelezni. Marad az energi­akorlátozás. Először a meleg­víz-szolgáltatást szünteti meg, második lépésként korlátozza a fűtést. Eddig Pécsett 80 épületben kaptak felszólítást a hátralék ki- egyenlítésére. Június 30-ig 5200 fizetési meghagyást küld­tek el - csaknem 40 millió fo­rint tartozás rendezéséért. A „megbízható adósoknak” köszönhetően végső soron az egész város hőellátása ve­szélybe kerülhet. A kérdés ma­Immár több mint egy éve részvénytársasággá alakult a Balaton déli partjának idegen- forgalmában meghatározó sze­repet játszó SIOTOUR - be­jegyzése azonban azóta is késik. Vélhetnénk: a cégbíróság leter­heltsége ennek döntő oka. Dr. Halmos Gábor, a cég gazdasági igazgatója azonban a vagyon­mozgást is említi. A magyará­zat: a SIOTOUR részvényeinek 51 százaléka a megyei önkor­mányzaté - a korábbi „gazdáé” -, a vagyont két címen adták a cég tulajdonába, s a cégbíróság a hiánypótlás során ennek a va­gyonnak a nyomát igyekezett pontosan felmérni. A bejegyzés késedelme ter­mészetesen gondokat okoz. Csak példaként: a szezonra való felkészülés úgynevezett forrás- hiányos időszakuk volt. Koráb­gától értetődik: el kell ezt a kö­vetkezményt viselniük azoknak is, akik rendszeresen kiegyenlí­tik a fűtésdíjat? Jóllehet, nem jellemző, de megjegyzendő: a peresítés alatt még nem álló tar­tozásokra az egyéni körülmé­nyeket méltányolva a PÉ- TÁV-nak módja van részletfize­tési lehetőséget adni. Ez azon­ban még mindig nem nyugtat meg mindenkit. A kényszer- helyzet adott: a hőenergia-fo­gyasztás mérése a hőközpon­tokban lehetséges, de csak épü­letekre - tehát lépcsőházakra, lakásokra nem. Ha valahol hő­korlátozást rendelnek el - pél­dául 20 fokról 18-ra csökkentik a lakások hőmérsékletét -, kénytelen lesz elviselni a fizető ügyfél is. Ha pedig hősugárzó­val pótolná a hiányzó meleget, ennek költsége gyakorlatilag ki­számíthatatlan, bajos tehát kár­térítésért fordulni a PÉ- TÁV-hoz. Jogilag szinte áttekinthetet­ban a cégtulajdonos a szükséges pénzt gazdasági előleg címén biztosította, ez az út ma már nem járható. Hitelt kénytelenek felvenni, ehhez viszont minden esetben kell a megyei önkor­mányzat hozzájárulása. A fo­lyamat ezért nehézkesebbé, las­súbbá vált. Ez a döcögősség a külső partnerekkel folytatott tárgyalá­saikon is tapasztalható. Szeret­nének néhány perifériális ingat­lantól megszabadulni, eladni ezeket, az így befolyt összege­ket a szorosan vett idegenforga­lomra fordítani - a bejegyzés hiánya azonban üzleti partnere­iket a tárgyalások elhúzására késztetik. Mindez nem gátolja oly mér­tékig a SIOTOUR Rt.-ot,hogy ne gondolna fejlesztésekre. Á déli part egyik legnagyobb len a helyzet. A lakók közös­ségben élnek, ennek hátrányai­val együtt. Csak sejteni lehet, hogy a városig önkormányzat - mint a PÉTÁV „gazdája” - megfelelő döntése mutathatna valamiféle kiutat. Reményt je­lenthet viszont, hogy az eddig kiküldött felszólítások, fizetési meghagyások nyomán többen is igyekeztek vagy kiegyenlíteni, vagy csökkenteni tartozásukat. Egyébként a jogi következmé­nyeknek nem a hátralék, hanem annak nagysága, illetve az adott épületben lévő adósok aránya az alapja. A Lánc utcai 139 la­kásból 80 volt hátralékos - ez már nem maradhatott válaszlé­pés nélkül: megszüntették a me­legvíz-szolgáltatást. Meddig lehet csökkenteni a fűtés hőfokát? Ameddig az épü­let, berendezései, műszaki álla­pota nem kerül veszélybe. A szakemberek szerint ez 14-16 fok körül van. Ebben élni azon­ban kellemetlen. M. A. campingje a „Vadvirág”. Jövő évben ennek teljes vizesblokk­ját kicserélik, eredményeként a jelenlegi 200-300 fős kapacitást megduplázhatják. A beruházás mintegy 40-50 millió forintba kerül. Saját erőből azonban a fedezetet nem tudják biztosí­tani. Hasonló a helyzet a szán- tódpusztai kulturális centrum­mal, ami egyébként a tervek szerint a budapesti EXPO egyik állandó vidéki helyszíne lenne. Miután a SIOTOUR a jövőben is üzemeltetni akaija, pénzügyi támogatást keresnek, s pályáza­tokkal is próbálkoznak. A cég bejegyzése azonban a hírek szerint nem sokáig várat magára. Sürgősségi kérelmük eredményeként - remélik a SI- OTOUR-nál - talán már ebben az évben végleges pecsét kerül rá. M. A. Nyugati országhatárunk men­tén riasztó méreteket öltött a védett és fokozottan védett álla­tok - különösen a ragadozóma­darak - preparálása és kiárusí­tása külföldiek részére. Ezt ál­lapították meg nemrégiben az Országos Természetvédelmi Hivatal munkatársai, akik el­lenőrzésük során például vörös­vércséket, egerészölyveket, hé­jákat fedeztek fel. Olyan prepa- rátort is lefüleltek, akinél több mint kétmillió forint értékben találtak védett állatok tetemeit. Az összeg magyarázatra szo­rul: a védett és fokozottan vé­dett állat és növényfajokra a természetvédelmi szabályok eszmei értékeket határoznak meg, s ez az összeg az ilyen nö­vények és állatok elpusztítása, elfogása, illegális kereskedelme esetén kiszabható bírság maxi­mumát jelenti. A „tarifák” éppen idén ta­vasszal emelkedtek, azzal együtt, hogy számos újabb ál­latfaj került védett vagy foko­zottan védett kategóriába. Az eszmei érték minimuma 500-ról 2000 forintra emelkedett, a fo­kozottan védett fajok esetén pe­dig 50 ezer forintról 100, 250, illetve 500 ezer forintra. Csak néhány példa legjobb szándékú elrettentésként a madarak köré­ből : kuvik, gyöngybagoly, fe­hér gólya 100, fekete gólya, kis- és nagykócsag 250 ezer, réti sas és kerecsensólyom 500 ezer fo­rint - példányonként! A Dél-dunántúli Természet­védelmi Igazgatóságtól kapott információ szerint régiónkban nem dívik a nyugati határszélre jellemző sajátos és illegális ke­reskedelem. Legalábbis nincse­nek ilyenre utaló nyomok. Senki nem bukott le, a viszony­lag kevés preparátort ellenőrzik, s azok a tapasztalatok szerint betartják a természetvédelmi előírásokat. Azt is, hogy még elhullott védett állatokat sem preparálhatnak senkinek a ter­mészetvédelmi hatóság engedé­lye nélkül. Ilyen célra pedig magánszemélynek engedélyt nem adnak, olyan nagy a köz- gyűjtemények, iskolák igénye a preparátumokra. Á nyugati országokban azon­ban nemcsak a szobadísz prepa­rátumok lettek divatosak, ha­nem a solymászat is. Sokan tar­tanak - illetve tartanának - sportvadászat céljára kerecsen- sólymot, illetve héját, s nálunk igyekeznek hozzájutni tojásaik­hoz. A kerecsensólyom Dél- dunántúlon különösen ritka. Őrzött fészkének helyét csak a legbeavatottabbak ismerhetik. Mégis megtörtént a közelmúlt­ban, hogy nem sikerült az egyik pár költése. Mivel természeti okkal nem magyarázható, felte­hetően emberi beavatkozás eredménye volt a szaporalat elmaradása. A fa kérgén talált egyértelmű nyomok utalnak vi­szont arra, hogy egy fekete gó­lya fészket is megpróbáltak ki­fosztani, de szerencsére nem fértek hozzá. D. I. Út vagy intézmény? Tartozik a minisztérium Évek óta tartozik Somogy megyének a Közlekedési, Hírközlési és Városfejlesztési Minisztérium: 170 millió fo­rinttal. Annak idején még a tanács előlegezte ezt meg a 67-es főút kaposvári átkelő szakaszának megépítéséhez. A megállapodás szerint 1994. márciusában 80, egy évre rá 90 millió forintot tartozik visszafizetni a KHV. Mi légyen ezzel a pénzzel - ez most a megyei önkormány­zat dilemmája. Eredetileg ösz- szekötő utakra gondolták for­dítani, ám a mai árak mellett ebből még 20 kilométernyi sem épülhetne meg. (Összesen egyébként Somogybán 500 ki­lométernyi utat kellene épí­teni.) Ugyanakkor az önkor­mányzat intézményei közül jó néhány siralmas állapotban van, felújításra szorulnak. Egynémelyik már annyira rossz, hogy működőképessége veszélyeztetett. Ezért már jö­vőre nagyobb anyagi figyel­met kell rájuk fordítani. Mi­után az 1994. évi költségvetési előirányzatok még nem ismer­tek - az azonban igen: aligha okoznak majd kitörő örömet - felvetődött a minisztériumi tartozás e célra történő fel- használása. Az igényeket felmérték: 1994- ben csaknem 100 millió, 1995- ben valamivel több, mint 72 millió, a következő évben pedig 63,7 millió forint megyei forrásra lenne szükség az összesített igények kielégí­tésére. Az önkormányzat min­denesetre nem mondta ki a végső szót, már csak azért sem, mert ezeket az intézmé­nyek által jelzett igényeket té­telesen felülvizsgálják. Annyit azonban megfogalmaztak Somogybán: indokolt lenne a minisztérium által visszafize­tendő 170 millió forint döntő hányadát az intézmények fel­újítására fordítani. Cégbírósági bejegyzésre vár a SIOTOUR EXPO-helyszín lesz-e Szántódpuszta? 1993. OKTÓBER 10., VASÁRNAP Új VDN 3 I k t t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents