Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)
1993-10-09 / 276. szám
10 új Dunántúlt napló 1993. október 9., szombat Léka Géza Zörög az ősz, a szerelem Csókjaim a szél kibontja benne gally és fűzfa lombja zöld az ősz, a szerelem Nem érti itt Istent senki bárány, farkas együtt zengi megimádnak fény-sebesen Elkattant az Ördöglakat ki-berozsdállnak a szavak villannak és leperegnek Újra együtt császár, király kék- és félcédulás zsivány hányja rám mind a keresztet Ám magányom akkora már megfér benne élet, halál jöhet az ősz minden szele Csókjaim ha ki is bontja átölel a fűzfa lombja soha nem hull a levele Magyar-magyar párbeszéd Múlt, jelen, jövő - egy találkozó tükrében A kaposvári székhelyű Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság valamint a based központú Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem október 1-3-ig közös találkozót rendezett Kaposváron. A Berzsenyi Társaság az utóbbi időben a névadó kultuszának ápolása, az irodalom, a művészet népszerűsítésének túl találkozók szervezésével is foglalkozik. 1987-től a Berzsenyi korabeli helikoni ünnepségek hagyományainak újjáélesztéseként évente rendezi meg helikoni találkozóit a keszthelyi Festetics kastélyban. Az elmúlt négy évben ezeket* a rendezvényeket a Kárpát-medencei magyarság jeles szellemi és kultúrális képviselőinek részvételével olyan fórumokká emelte, amely elősegíti a magyar nemzet szétszakított közösségeinek kapcsolatépítését, így került sor 1990-ben a Magyar kisebbség a Kárpát-medencében témájú tanácskozásra, ahol első alkalommal találkoztak a határon túl élő magyarság képviselői egymással és a Társaság tagjaival. 1992-ben a Magyar írók I. Világtalálkozója, 1993-ban a Magyar egyetemi tanszékek a kisebbségi létben témájú tudományos tanácskozás, illetve a Kárpát-medencei magyar irodalmi társaságok és művészeti műhelyek I. találkozója - mind a kapcsolatok bővülését, továbbfejlődését segítette. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem tevékenysége eddig földrajzi értelemben csak Nyugat-Európára korlátozódott. A Kaposváron szervezett szabadegyetemi hétvége, melyen közel százan vettek részt, lehetőséget adott a két társaság bemutatkozására, a kapcsolatok bővítésére. A vendéglátók nevében 7a- káts Gyula, a Berzsenyi Társaság elnöke köszöntötte a megjelenteket, a társaság eddigi tevékenységé- ről pedig dr. Kanyar József, a Tudományos Tagozat elnöke szólt. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemet dr. Steinmann Judit elnökségi tag mutatta be. Működésüket elemezve hangsúlyozta, szervezetük nem politikai, hanem szellemi mozgalom, melynek célja: „ .. .a magyar kultúra és a magyarság szellemi kincseinek ápolása Európa különböző országaiban élő magyar vagy magyar származású értelmiségiek körében. A magyarságot érintő kérdések tanulmányozása, különös tekintettel a magyar protestantizmus szellemi értékeire és az ökonomikus gondolat fejlesztésére.” Tevékenységük két fő ága: konferenciák rendezése (évente egyhetes „Akadémiai Napok”, esetenként hétvégi találkozók), és a könyvkiadás. Eddig mintegy 50 magyar vonatkozású művet jelentettek meg a Szabadegyetem Könyvbarátainak Köre támogatásával, köztük Bibó István műveinek első teljes kiadását, Mikó Imre, Papp László, Szabó Zoltán, illetve a korábban még Magyar- országon hallgatásra ítélt Kon- rád György, Szelényi Iván és Hanák Tibor könyveit. Dr. Szöllősy Pál, az EPMSZ elnöke, a szabadegyetem jövőjéről szólva elmondta, ezentúl a könyvkiadói tevékenységről a találkozókra szeretnék a fő hangsúlyt helyezni, hiszen Magyarországon a rendszerváltás óta politikai okok nem állják útját egyetlen könyv megjelenésének sem. A Berzsenyi Társasággal való együttműködés pedig elősegítheti a korábbi barátságok elmélyülését, a fiatalokkal való kapcsolat kialakulását Magyarországon és a Kárpát-medence országaiban. A szombat délutáni előadások középpontjában 1956 értékelése, az eddigi kutatások ismertetése, ’56 és az Európai protestáns Magyar szabadegyetem viszonya állt. Dr. Szilassy Sándor amerikában élő történész az 1918-1920-as forradalmi Magyarországról, Kovács Andor elnökségi tag ’56 és a szabadegyetem viszonyáról, míg dr. Kende Péter politológus ’56 világjelentőségéről beszélt. „A magyar-magyar párbeszéd jelene és jövője” - melyet Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Anyanyelvi Konferencia elnöke elemzett előadásában -, „arra az igen széles körű meggyőződésre épül, hogy a magyar kultúrát lényegét illetően egyetlen szellemi képződménynek kell tekinteni... A magyar nemzeti kultúra megosztottsága és többközpontúsága történelmi tény, olyan állapot, melyet a közép-európai és a nemzeti történelem e századi alakulása hozott létre. Ez a megosztottság többközpontúság ugyanakkor nem jelentheti azt, hogy le kell mondanunk kultúránk lényegi egységének elvéről ... A magyar kultúra vállalt hagyományai, nemzeti tudata és értékrendje értelmében - egységes szellemi entitás, ennek a szellemi entitásnak azonban több központja, több történelmileg kialakult intézményrendszere van ... A magyarság szellemi egymásra találása az együttműködésnek abban a szellemi hálójában jöhet létre, amelyet az ilyen találkozóknak kell megszőnie.” A találkozó a két társaság író tagjainak irodalmi esten való bemutatkozásával, majd vasárnap délelőtt a kaposvári református templomban tartott ünnepi istentisztelettel zárult. Sallai Éva Külön tanulmány és külön titok Harminc éve hunyt el Sík Sándor Három évtizede hunyta le örökre szemeit Sík Sándor, akitől az irodalom szeretetét tanultam meg egyetemi éveiben. Sík Sándorról nehéz teljes körű megemlékezést mondani sokoldalúsága miatt. Katolikus költő volt és a Vigília egykori főszerkesztője. Az egykori Szegedi Fiatalok Művészeti Köre szellemi vezetőjüknek tekintették. A magyar tudomány képviselői kiemelkedő tudós profe- szorként tartják számon, aki számos publikációval gazdagította irodalomtörténetünket. A közoktatás-politikusok jelentős személyiségnek tekintik, hisz neve a Pedagógiai Lexikonban is szerepel. Ott találjuk nevét a Kossuth-díjasok között. Mi, régi szegedi tanítványai mint az ifjúság barátjára és kiemelkedő mesterére emlékezünk. Sík Sándor 1889-ben született többgyermekes családból. A piarista renddel szimpatizált, amelybe be is lépett. Ä budapesti egyetemen szerzett tanári oklevelet, tanárai Beöthy Zsolt, Négyesy László és Riedl Frigyes voltak. Először a rend gimnáziumában tanított szegedi egyetemi tanári kinevezéséig. Másfél évtizedig, 1930-tól 1945-ig működött Szegeden. Rendes és tiszteleti tagja volt számos tudományos és irodalmi társaságnak. Sík professzor kettős tevékenységet végzett: az egyetemen oktatott, otthon pedig verseket, tanulmányokat írt. E kettő jól megfért nála egymással. Ä Szabolcsi Miklós szerkesztette nagy irodalomtörténet úgy jellemzi őt, hogy „kora egyik legműveltebb tudósa volt. Megértő, bátorító, felfedező pedagógus.” Valóban, a fiatal tehetségek felkarolásában nagy szerepe volt, ő habilitálta magántanárrá Szerb Antalt és Baráti Dezsőt, aki később utóda lett a magyar irodalomtörténeti tanszéken. Sík mint költő verseiben sok helyütt a modem kor szociális kérdéseinek is hangot adott. 1936-ban ódát írt az értelemhez, tollával küzdött az előretörő fasizmus ellen. Volt egy egyetemi kollégiuma, melyet többször is megismételt, Remekművek elemzése címmel. Itt elemezte Ady Endre költészetét, de bővebben szólt róla Gárdonyi, Ady, Prohászka c. könyvében (Bp. 1929.) A 40-es évek elején ismét tartott előadásokat a remekművek elemzéséről. Ekkor már behatóan foglalkozik József Attilával, Illyés Gyulával, Szabó Lőrinccel és másokkal is. „Ez volt az első egyetemi előadás, amely József Attilával a legteljesebb szakmai elismeréssel és őszinte rokonszenvvel foglalkozik.” (Vigilia 1984. 7. sz.) Könyvet írt Zrínyi Miklósról, fő életműve azonban a háromkötetes Esztétika. Sík Sándor patronálta a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumát. Jinnek kb. 15 tagja volt, a nevezetesebbek Buday György, Erdei Ferenc, Hont Ferenc, az én idősebb hallgatótársaim közül Radnóti Miklós, Tolnai Gábor, Báró ti Dezső, Or- tutay Gyula. Radnótit kedvelte legjobban, „Miklós fiának” nevezte. Ez a csoport a kor parasztságával és munkásságával, helyzetükkel és fölemelkedésükkel foglalkozott. Sík Sándor szárnyakat adott nekik. Felhívta őket a lakására teázni, és bölcs türelemmel hallgatta őket, s vitatkozott velük. Sík vizsgáztatási módszerében is jellemző volt a hallgató egyéni véleményének megkérdezése. Amikor a sudár, őszes hajú, fekete reverendájú Sík profesz- szor bevonult a nagy előadóterembe, utána hozták a Szegedi Fiatalok a könyveket, melyekből a tanár idézni akart. Ezután a költő Sík elkezdet a költőkről beszélni, és lenyűgözően tolmácsolta, elemezte a verseket. Művészi élmény volt! Egyik professzortársa azt mondta róla: „Sík Sándor amikor verset olvas: külön tanulmány és külön titok.” A fasizmus utolsó éveiben Sík kegyvesztett lett, bár „men- tesítettnek” tekintették a „keresztény Magyarországon.” A h ború után teljes erővel bekapcsolódott a közéletbe. Az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető alelnöke lett, majd a Piarista Rend tartományfőnöke. Egészségét nem kiméivé hunyt el harminc évvel ezelőtt, 1963-ban. Radnóti Miklós ezt mondta róla: „Sík Sándorhoz hasonló pedagógussal soha nem találkoztam életemben.” Tolnai Gábor így jellemzi: „Rendkívüli hatást tett ránk, megértő ember volt. A nagy nevelők emberségével és megértésével.” Sík Sándor magatartása, mély humanizmusa valóban példaadó marad számunkra, mint ahogy írja egyik versében „embernek lenni emberek között.” Dr. Szántó Károly Új arcok a PNSZ színpadán: Réti Attila Verdi-énekes szeretne lenni Réti Attila operaénekes Réti Attila is vargabetűvel jutott el élethivatásához, az énekléshez. Érettségi után a Szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-francia szakára jelentkezett, majd újdonsült tanárként a szegedi Deák Ferenc Gimnázium egyik alapító tagja lett. Három év közép- és két év általános iskolai tanítással a háta mögött, 29 évesen úgy döntött, itt az ideje, hogy régi álma megvalósuljon, s meghódítsa az operaszínpadot. Ezért még azt is vállalta, hogy Trabantjával (hatalmas csau-csau kutyája társaságában) hetente átjárjon Pécsre a szép Ti- sza-parti városból, ahol feleségével és egyéves kislányával él. Színházi babonákban nem hisz, szabadidejében nyelveket tanul, a zöldségek és a rendszeres testedzés híve.- Bár tenorista édesapám jóvoltából korán megismerhettem az operát, nagyon sokáig nem érdekelt különösképpen - mondja zengő baritonján. - De amikor középiskolás koromban kiderült, hogy jó énekhangom van, elhatároztam: operaénekes leszek. Ettől fogva tudatosan, kemény munkával készülök erre a pályára.- Mégis tanári diplomát szerzett.- Szerencsére édesapám szakmai szigora megmentett attól, hogy túl korán legyek operaénekes. Úgy érezte, tizennyolc évesen nem vagyok elég érett a zenei pályára. A nyelveket és az irodalmat mindig szerettem, gondoltam, megpróbálom a bölcsészkart. Ám nem adtam fel a reményt, hogy egyszer operaénekes leszek. Ötödéves koromban kezdtem el komolyan énekelni, különórákra jártam, szolfézst és összhangzattant tanulni. A Liszt Ferenc Zeneiskolában Jarosiewitz Margit adott nagyszerű alapokat, és sokat köszönhetek Sinkó György egykori szegedi basszistának is.-Hogyan indult énekesi pályája?-Úgy, hogy Gregor József rámbízta Gounod Faustjából Valentin szerepét. Sikerem volt, megnyertem vele a bizalmát, és egyre több karakterszerepet osztott rám. Akkoriban főállásban már tanítottam, de mellette állandó vendégként dolgoztam a szegedi operában. Elénekelhettem A sevillai borbély Fiorelló- ját, a Rigolettóban Monterone szerepét, a Bánk bánban pedig Biberach lehettem. Nagyon szerettem Giordano ritkán játszott művét, az André Chenier-t is.- Mi hozta Pécsre?- A tudásvágy. Gregor Jószef azt mondta: Ha meg akarom tanulni a szakmát, Pécsre kell jönnöm, Hirsch Bence keze alá. Az ő rendkívüli igényessége és szigora, a vezetése alatt folyó műhelymunka a legjobb iskola egy fiatal énekes számára.- Miben láthatjuk?- Puccini Bohéméletének Schaunard-jaként debütálok. Az előadást Horváth Zoltán rendezte, aki 1971-ben már színre vitte itt ezt az operát, melynek Rodolphe-ja akkor édesapám, Réti Csaba volt. Szegedi szerepeim közül Valentint és Bibera- chot tovább énekelhetem, de rám vár Germont is, Verdi Tra- viatájában. Szeretném áriaestjeimet is repertoáron tartani, hogy tovább járhassam vele az országot. Konkrét szerepálmom nincs, csak egyetlen vágyam: igazi Verdi-énekessé válni. Ezt nagyon nehéz jól csinálni, de akinek sikerül, nem élt hiába. Csató Andrea Méhes Károly Régi történet A hasfalon expresszionista képek nevetés tántorog így emlékszik a növendék arra amit hülye szóval „régen”-nek hív hajdan ivott rá néhány korty ez-az-ő-vérét nevek sztorik fölemlegetésével tréfálja ez azt a soha be nem fejeződőt: elrongyolódott focilabda döndülését hallja újra és újra mintha makacsul ajtót csapkodnának sose hitt benne hogy megtörténik ami megtörténhet próbál átalbújni a tű fokán mikor senki se látja Gyerekszerelem Első osztályos volt a fiam, amikor egy tavaszi, verőfényes napon egy kislánnyal jött haza az iskolából. A barna hajú, széparcú kislány boldogan cipelte a magáéval együtt fiam iskolatáskáját is, és ahogy elébük mentem a kertben, rögtön közölte velem:- Mi szerelmesek vagyunk egymásba! Ugye, Laci? Elvettem a kislánytól a nehéz iskolatáskákat, és üdítővel kínáltam meg őket. Aztán hazaindítottam fiam kis' osztálytársát, nehogy a szülei aggódjanak. Eltelt néhány év, a valamikor szőke kisfiú nyurga kamasz lett, és megint szerelmes. Van úgy, hogy egyszerre két lányba is, és így ugyanazt a szerelmes levelet elküldi mind a kettőnek. A kislányok talán nem sérelmezték annyira, de a felnőttek reakciói félelmetesek. Egyik levelet kapott kislány apja minden teketória nélkül pofon vágta a fiamat, mondván: Mit macerálod te az én lányomat? Én tudom, mit írt azokban az érzésekkel teli levelekben, és egy biztos, semmi olyan erkölcstelent nem, amiért pofont érdemelt volna. Én ugyan óvtam attól, hogy elküldje ezeket, de megakadályozni nem tudtam. Kicsit jobban ismerem a világot és az embereket, mint a fiam, de végül is ha nekem nem hisz, majd tanul a saját kárán. Ha az iskolában tetszik neki egy kislány, és a szünetekben beszélgetni szeretnének, minden módon igyekeznek megakadályozni őket ebben. Gondolom, ,jobb félni, mint megijedni” alapon. Fiam néha félig sírva kérdezte tőlem:-Anyu, mit gondolnak ezek rólam? S én úgy vagyok ezzel, hogy jobb, ha nem mondom meg. Pedig tudom. Nem véletlen, hogy a szexuális nevelés olyan rettenetesen aggályosán és eredménytelenül, mondhatnám bányászbéka szinten zajlik nálunk. Az eredménye pedig megmutatkozik. Nem képmutatókra, szemforgatókra van szüksége a fiataloknak, hanem a felnőttek bizalmára és barátságára. Nem beszélve arról, hogy okos tanácsaikra. De hogy adjanak okos tanácsokat azok, akiknek egyenesen szégyellni- való, és örökösen feldolgozatlan probléma marad a szexuális élet? Nem csoda, ha ezekután egy gyerekkori tiszta szerelmet egészen más színben látnak, mint amilyenben kellene. Akinek valaha volt része ilyen tiszta szerelemben, az úgy is viszonyul ehhez a kérdéshez. S ha nem volt, ha vele egészen másképpen történt, miért vetíti rá minden fiatalra saját rossz tapasztalatait? Mert azt hiszi, másképpen nem is történhet? Mert azt hiszi, annyi a világ, amennyit őneki sikerült megismerni belőle? Hogy csak annyi? Bán Zsuzsa
