Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-09 / 276. szám

8 uj Dunántúlt napiö 1993. október 9., szombat Minden út „Nyugat-Szerbiába” vezet Baranya a szerb Krajinában Horvátország,Jelszabadított” területein már csak mintegy 5000 magyar lakos él A magyarországi Baranyá­nak olyan szomszédja lett, amelyről nem tudni, marad-e, vagy távozik. Ez az úgynevezett Szerb Krajina, amely magát nemrégiben Krajinai Szerb Köztársaságnak kiáltotta ki, s amelynek a székvárosa a távoli, észak-dalmáciai Knin városa lett. Hozzá tartozik Vukovár - most már csak a neve a régi - és Dél-Baranya. Ez az egykor jugoszláviai Baranya, amely gazdag termő­földjeiről, szoléiról, kiváló bo­rairól és nagyrészt magyar la­kosságáról ismert, már nem ha­sonlít önmagára. Ami a termé­szeti adottságait illeti, azzal nincs baj, ha csak nem az, hogy korántsem nyújtja azt, amit ko­rábban, mert a két évvel ezelőtt ezen a területen is folyt háború a gazdaságot is legalább har­minc évvel visszavetette, ám a lakosság összetételét illetően, felismerhetetlenné vált. A Drá- vaszög és környéke már igen kevés horvát és magyar lakos otthona, helyüket szerbek fog­lalták efí akik kénytelenek vol­tak Horvátország egykori szerb községeiből ide menekülni. Vagy ide vezényelték őket. Már csak 5000 magyar ma­radt ezen a vidéken, ahol né­hány évvel ezelőtt legalább hat­szor ennyien voltak. Állj, van-e fegyver nálad? Miután beszereztük a szük­séges engedélyt a Szerb Kraji- nához tartozó Baranya megte­kintésére, Kis-Jugoszlávia legé­szakibb csücske, Bezdán vá­roska felé vettük az irányt. Még mielőtt átkeltünk volna a Dunán - mert Krajina eme részébe csak itt és Gombosnál, a Duna-hidon lehet eljutni - át kell esnünk a „vámvizsgála­ton”. Két bódé áll itt és a szerb zászló „országhatárt” jelezve. Az egyikben a rendőrség, a má­sikban a vámhatóság székel. Mivel Kis-Jugoszláviából jö­vünk, útlevélre nincs szüksé­günk, csak a személyazonossági igazolványra. Miután átjutunk a batinai hí­don a Duna túlsó oldalára, kék­sisakos ENSz határőrökkel, majd pedig Szerb Krajina rend­őrségével találjuk magunkat szemben. Az előbbiek közönyösen to- vábbot intenek, amazok viszont álljt parancsolnak, kinyittatják a gépkocsink csomagtartóját és megkérdezik, van-e nálunk fegyver. Tüzetesen megnézik a dokumentumainkat, majd to­vábbengednek. Batinánál az orosz katonák emlékműve áll. A Deák szur­dok, amely a mesés szőlőkbe vezet s amelyen ilyentájt élénk forgolódás szokott támadni, a nép szüretel. Milyen a szüret?- A szőlő megsínylette az aszályt, a szüretelők pedig a há­borút. Nem ünnep már a szüret, mint azelőtt volt. A fiatalok Magyarországra, Horvátor­szágba menekültek, az öregek meg csak rájuk gondolnak: visszajönnek-e valaha? Vörösmart következik, Csör- gits Jóska szülőfaluja. Házában szerbek élnek. Gerstmayer Mi­hály kocsmárost többször bán­talmazták a falu új lakói. Itt azonban lövöldözés nem volt, golyó- és repesznyomok nin­csenek. Csak kihalt a falu, a megmaradtak tengetik életüket, őrzik vagyonkájukat. Csúza. A templom áll, pusztí­tás nem volt. Csak a magyar fel­irat tűnt el a falu előtti tábláról. Most szerbül, cirill betűkkel írja: Suza. Vörösmart helyett is Zmajevac van kiírva. Herceg­szőlős is csak szerb nevén sze­repel: Knezsevi Vinogradi. Pélmonostoron, Baranya székhelyén megérdeklődjük Djordje Latasz egykori történe­lemtanártól,aki most a községi önkormányzat alelnöke, miért kellett törölni a kétnyelvű táb­lákat.- Butaság az egész, de hábo­rúban ez így van ... Nagy a lel­kesedés, de majd lelohad egy­szer. Én mondtam nekik, ne csinálják. Hiába. Igyekszem majd oda hatni, hogy visszake­rüljenek a magyar feliratok ... Milán Ilics Kelet-Szlavónia, Baranya és Nyugat-Szerémség körzeti önkormányzatának el­nöke. Azt állítja, ezért a funk­cióért nem kap semmit, ő is ta­nár, abból él. Egy elnyűtt cipő­ben jár, inge nincs, csak egy pu­lóvere.- Milyen a helyzet, hogy él a nép?-Nehezen, ez még csak a kezdet ebben az új országban. Meg kell indítani a gyárakat, szakemberek kellenek, mert mind elemenekültek, elszöktek. Még a mezőgazdasági gépeket is magukkal vitték. A nyugdíjat nem akarja fizetni Horvátor­szág. „Saját tanítványom vert meg”- Miért csökkent Baranyában ennyire a magyarok száma? - szegezzük a kérdést Djordje La­tasznak.- Nem is élt itt annyi magyar meg horvát, ahogy beszélték - fortyan föl az alelnök. - Her­cegszőlőstől északra mintegy 6000, délre pedig csak 3000. Az elmenekült magyarok száma nem lehet több 1500-nál. Az egykori horvát hatalom meg­hamisította a népszámlálás ada­tait, hogy csökkentse az itt levő szerbek számát. Milán Kupresanin, a pélmo- nostori Remont gépjavító válla­lat igazgatója azt bizonygatja, hogy a munkások a legnagyobb megértésben élnek. Együtt a szerbek, horvátok és magyarok. Kopácsra vezet az utunk. Há­rom fiatal rendőr állít meg a falu határában, igazoltatnak s megkérdezik, mi járatban va­gyunk. A faluban látszólag egy lélek sem tartózkodik. Az UN- PROFOR hatkerekű, ágyúval is ellátott páncélkocsijai őrködnek a nyugalom felett. A tanítónéni sírva fogad: „akkor” (ki se meri mondani, mikor), nagyon meg­verték. Egykori tanítványa. Azt mondta neki, bocsásson meg tanító néni, ezt most meg kell tennem... ő volt az egyik szerb, a falu három szerb csa­ládjából való. Fosztogatják őket. Azóta a hatóság 3500 vá­dat emelt, több száz ítéletet ho­zott rablás, fosztogatás miatt, sőt halálos ítéletek is születtek. Baranya megmaradt őslakossá­gának a félelmét azonban so­káig nem lehet eloszlatni. Kik a vezérek? Az úgynevezett Szerb Kra­jina Köztársaság elnöke Goran Nadzsics, egy Eszék-közeli bir­tok egykori raktárosa. Szlobo- dan Milosevics csinált belőle ál­lítólag elnököt, amikor az előd­jét, a knini Milán Babicsot - szófogadatlanság • miatt - me­nesztette. Nos, Nadzsics Újvi­déken él, a Krajinában működő Radikális Párt helyi vezére sze­rint azért, mert nem mer Pél­monostoron vagy Kninben lakni. Nagyon kemény legé­nyeknek lenne vele leszámolá­suk bizonyos ügyek miatt. Pél­dául, amiért kiirtott erdőket Szlavóniában, híres tölgyfa-er­dőket, és eladta a fát. Meg ben­zinnel és gázolajjal üzérkedett. Állítólag a páncélkocsik üzem­anyagát is megszerezte, úgy­hogy nem lehetett igénybe venni azokat, amikor február­ban Horvátország támadást in­tézett Knin ellen ... S a pénzt, amit így zsebre vágott, elkár­tyázta. A „köztársaság elnöke” pedig cáfol a sajtóban: a fát azért adta el, hogy a katonasá­got felöltöztesse, a benzinke­reskedelem szintén hadászati célokat szolgált... Erre a Horvátország területén létesült új köztársaságra a rend­csinálás, a bűnözés elleni harc jellemző ezekben a napokban. Mile Paszpaly, a parlament el­nöke parlamenti bizottságot alakított a vezető személyek felelősségének kivizsgálására. Itt Baranyában pedig a magyar lakosság meg sem mer muk­kanni az újságíró előtt: hja ké­rem, mit tudom én, ki hurcol meg, vagy ki dob be egy kézi­gránátot az ablakomon! Vagy elviszik az első front­vonalba. Kevés zenés, vidám szüret lesz itt az ősszel. Polyvás József Magyarul magyarán Eb vagy kutya? Európai New Deal Nagyszabású, az egykori amerikai „New Deal”-hez ha­sonló gazdaságfejlesztési programra szólította fel az Eu­rópai Közösséget Michel Ro- card, a francia Szocialista Párt vezetője a Libération című lapnak adott inteijújában. A politikus - akit sokan a szocia­listák jövendőbeli elnökjelölt­jének tartanak - nyilatkozatá­ban rámutatott: a technológiai forradalom ugyanolyan hatás­sal lesz az iparra és a szolgál­tatásokra, mint volt egykoron a mezőgazdaságra, azaz sok­kal kevesebb munkahellyel lehet majd sokkal több termé­ket előállítani. Rocard szerint erre a fejleményre a munkaidő jelentős csökkentésével kel­lene reagálni. Morandi múzeum Grandiózus múzeum nyílt Bolognában Giorgio Morandi, századunk egyik legnagyobb festőjének műveiből. A mú­zeumot Scalfaro olasz államfő avatta fel. A városháza, a Pa­lazzo D’Accursio első emele­tén berendezett múzeum a vi­lág eddigi legnagyobb Mo- randi-gyűjteménye: tizenöt te­remben a művész 216 alkotá­sát - olajfestményeket, akva- relleket, metszeteket - cso­dálhatja meg a közönség. A műveket részint a polgármes­teri hivatal vásárolta össze hosszú évek során, részint a Morandi-család adományozta a városnak. A Bolognában élő és alkotó Giorgio Morandi Pablo Picasso, Montale, Un­garetti kortársa-barátja volt, s csodálta őt Marc Chagall, aki egy Morandi-képet adott lá­nyának nászajándékként. A rokon értelmű szavak, a szinonimák világában jártas embert is zavarba hozhatjuk ez­zel a kérdéssel: Eb vagy kutya? Nem elégíthet ki bennünket az a diplomatikus válasz, hogy: Egyszer eb, másszor kutya — mert újabb kérdéssel hozako­dunk elő: Mikor, milyen be­szédhelyzetben, milyen ér­zelmi, hangulati töltéssel mon­dunk ebet, s mikor, milyen kö­rülmények hatására kutyát? A föltett kérdésre aligha talál­juk meg a kielégítő választ, de nem lesz tanulság nélkül való, ha bepillantunk e rokon értelmű szópár vizsgálgatásával a rokonértelműség rejtelmeibe. Első tekintetre az a felfogás tűnik valószínűnek, hogy az eb inkább hivatalos, szakszerű, vá­lasztékos, tudományos, esetleg ünnepélyes, - a kutya viszont mindennapi, közönséges, meg­szokott. Ézt látszik igazolni a szóban forgó állattal foglalko­zók szakmai szervezetének el­nevezése: Ebtenyésztők Egye­sülete, továbbá hivatalos nyelv­ből jól ismert több kifejezés: ebadó, ebzárlat, az ebek veszett­ség elleni oltása. A rokonértel­műség lehetővé teszi a szópár másik tagjának az alkalmazását, tehát beszélhetünk a kutyate­nyésztők egyesületéről, kutya­adóról, kutyazárlatról, de mindannyian érezzük, hogy ez­zel egy alsóbb nyelvi, illetve stí­lusrétegbe csúsztunk, s a hivata­losságnak nyoma se maradt be­szédünkben. Ugyanakkor sokat levon feltételezésünk meg­győző voltából az a tény, hogy az imént emlegetett egyesület folyóiratának a címe: A kutya. A kivert kutya, veszett kutya, nagy kutya, irigy kutya (a két utóbbi átvitt értelemben) kifeje­zésekben az eb erőltetése súlyos hangulati törést jelentene, sokak magyarázata szerint azért, mert a rosszabbító hangulat kifejezé­sére a kutya szó az alkalmasabb. Ezt a föltevést látszik igazolni a következő néhány példa: ku­tya-macska barátság, kutya baja, kutya kötelessége, kutyaszorító, kutyapecér, kuíyakorbács. De a kutyaugatás már kevésbé illik ebbe a sorba, legföljebb ha eb­ben a közmondásban fordul elő: Kutyaugatás nem hallatszik az égig. Még kevésbé ez a kifeje­zés: A kutya se törődik vele - vagy: Azért a villányi bor se ku­tya. A fakutyát, akár téli spor­teszköz értelemben használják, akár az ízléstelenül nevető em­bert jelöljük vele, majdnem képtelenség faeb-nek nevezni. Töményen fejez ki rosszalló minősítést, s a hozzá kapcso­lódó hangulat is erősen negatív, mégis az eb szó fordul elő az ebadta, eb a lelke! Ebek harmin- cadjára kerül. Eben gubát cse­rél, Ebül jött jószág ebül vész el, Köti az ebet a karóhoz szólása­inkban, közmondásainkban. De itt van az ellenpélda: Egyszer volt Budán kutyavásár. Több példa azt látszik iga­zolni, hogy szitkokban, károm­kodásokban, obszcén kifejezé­sekben csak a kutya fordulhat elő. Gondoljunk csak az erő­sebb kutyáról szóló kincstári regulára, na meg az ebgumi is érthetetlen. Ugyanakkor a hű­ségnek mint nagyra becsült er­kölcsi erénynek a jelképe nem az eb, hanem a kutya. Kutyahű­ség még akad, de ebhűség már szóban is alig. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés október 18-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg LEVELEZŐ­LAPON Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A szeptember 25-i lapban közölt rejtvény he­lyes megfejtése: Megígérem, hogy máskor nem lakkozom la a körmeimet lefekvés előtt. A helyes megfejtéseket beküldők közül utal­ványt nyertek: Igaz Bertalan, Pécs, Rákóczi u. 77., Pete Jó- zsefné, Szajk, Petőfi u. 150., Ribicsné Vajda Má­ria, Pécs, Darvas J. u. 1., Roll Henriett, Szigetvár, Széchenyi u. 70., Túra Émil, Pécs, Tímár u. 19. Az utalványokat postán küldjük el.

Next

/
Thumbnails
Contents