Új Dunántúli Napló, 1993. október (4. évfolyam, 268-297. szám)

1993-10-01 / 267. szám (268. szám)

1993. október 1., péntek üj Dunántúli napló 13 1989 szeptembere. Dudaszó, nevetés, kurjongatás, sírás... Felemelkedik a piros-fehér-zöld színű sorompó: az út szabad Az egyesítési szerződés aláírása után 1990. augusztus 31-én: Wolfgang Schäuble bonni belügy­miniszter, Lothar de Maiziere, az NDK miniszterelnöke és Günther Krause államtitkár írta: Hanns Rehfeld, az NSZK pécsi fökonzulja Jövőnk: a közös Európa H árom év telt el, amióta a Német Főkonzulátus megnyitotta kapuit Pé­csett. Ismét elérkezett a Német Egység Napja, amely szorosan kapcsolódik a magyar politiká­hoz. Szívélyes köszönetét mon­dok ezért Önöknek, valamint minden segítségért és támogatá­sért, a kellemes beszélgetése­kért, beleértve az Önöktől ka­pott meghívásokat is. Minden gond ellenére úgy vélem, szép három év volt ez Magyarország számára. Sok minden változott, szebbek let­tek az utcák, a házak és a terek. Ha észak, kelet vagy akár dél felől érkezik a látogató az or­szághatárhoz, úgy érzi, egy nyugati országba érkezett. Egyetlen korábban szovjet ura­lom alatt álló országnak nem volt ilyen stabil kormánya, egyik ország sem vonzott ennyi beruházót, és nem látogatta meg annyi turista, mint Magyaror­szágot. Jött segítség Nyugatról, sok hasznos is, de akadt kevésbé célszerű is, ám lényegében a pozitív változás az Önök ér­deme, és erre joggal lehetnek büszkék. Az éppen véget ért Pé­csi Napok azt mutatják, hogy a kultúra területén nagyobb gaz­dagságot szinte már kívánni sem lehet. Testvérvárosi kap­csolatok szövődtek, sokan ta­nulnak idegen nyelveket, új tör­vények születnek, így az okta­tási, a nemzetiségi törvény. A negyven éves idegen uralom utáni újjáalakulás hatalmas munkája van Önök mögött. Gazdasági szempontból nagy nehézségeket kellett legyőz­niük. A keleti piac összeomlott, délen polgárháború dúl, Ma­gyarország három legfontosabb exportfogadója Ausztria, Olaszország és Németország átmeneti konjunktúragyöngü­léssel bajlódik. így adódhatott, hogy az idei kezdeti exportsike­rek íve megtört. Ennek ellenére úgy hiszem, a gazdasági ered­ményesség alapjait lerakták. Számosán behatóan tanulmá­nyozták a piacgazdaság feltéte­leit, és azon munkálkodnak, hogy termékkínálatukat ehhez alakítsák. A privatizáláshoz óvatos kézzel nyúltak, ám a magánszektorok már így is je­lentős tényező a nemzeti össz­termékben. A piacgazdaság jellemzője, hogy a javak elosztása késede­lemben van. Részben az az oka, hogy a beruházásokhoz tőkét kell gyűjteni, és a jövőbeni jólé­tet ki kell gazdálkodni. Min­denképpen szomorú azonban a munkanélküliség. Vannak, akik szívesen együttműködnének a gazdaság újjáalakításán, de nin­csen módjuk rá. Németország tanfolyamok, tanulmányutak és modellek segítségével mutatta be, hogy mit tesz a munkanél­küliség enyhítése érdekében. De a problémát mi magunk sem oldottuk meg. Országom a mezőgazdaság 40 nehéz évét tudja maga mö- tött. A korszerű módszerek túl­termeléshez vezettek, és egyide­jűleg nehézségbe ütközött, hogy a gyorsan fejlődő ipari ország­ban a mezőgazdaságban dolgo­zóknak is megfelelő életszínvo­nalat biztosítsunk. A következ­mény az volt, hogy nyolc em­berből, aki 1950-ben még a me­zőgazdaságban tevékenykedett, hét más területre ment át, és leg­följebb keresetkiegészítésként foglalkozik csak mezőgazda­sággal. Bár Magyarországon kedvezőbbek az időjárási vi­szonyok, itt is nehéz átalakulási folyamatokkal kell számolni, amelyek nemcsak a parasztokra rónak súlyos terheket, hanem a falusi élet egész stílusát megvál­toztatják. M indezen kérdésekre fi­gyelemmel volt a Fő­konzulátus Délnyu- gat-Magyarországon. Volt úgy, hogy segíteni tudtunk, sok min­den történt nélkülünk is, meg­szakítás nélküli volt azonban az érdeklődésünk, míg nem a vá­ros polgármestere dr. Krippl úr egy nap azon nem kapott, hogy a „magyarok” szó helyett a „mi” szócska jött a számra. Éppen ilyen jók volt az or­szágaink közötti kapcsolatok is. Csak ebben az évben olyan hi­vatalos látogatások történtek Magyarországon, mint a szö­vetségi elnök, a szövetségi kan­cellár, öt miniszter, két tarto­mányi miniszter és számos ál­lamtitkár. A magánkapcsola­toknak pedig se szeri, se száma. A legfrissebb adat szerint Né­Népszerűsödik a német nyelv Újra népszerűsödik a német nyelv Baranyában. Az angol ugyan vezet, ám a német köz­vetlenül mögötte áll a toplis­tán. Mint azt Muráth Fe- rencné-től, a JPTE Továb- képző Intézete Idegennyelvű Titkársága német szekcióveze­tőjétől megtudtuk, a legutóbbi három baranyai állami nyelv­vizsgán a nyelvtanulók fele e nyelvből jelentkezett a meg­mérettetésre. Az pedig már egy országos felmérésből de­rül ki, hogy megyénkben nem csak sokan, de jól is sajátítják el a német nyelv fordulatait, ugyanis az átlagosnál jobbak a megfelelési arányok a vizsgá­kon, ám Muráth Ferencné ezen túl is naponta tapasztalja annak előnyét, hogy a megyé­ben jelentős a németajkú la­kosság lélekszáma. A megváltozott igényekhez a tanintézetek is alkalmaz­kodni próbálnak. A JPTE-n soha ilyen létszámban nem képeztek német nyelvtanáro­kat, mint ma. Az ötéves egye­temi mellett három éves nyelv­tanári szak is működik, ha­gyományos idegennyelvi és a nemzetiségi formában egy­aránt. Idén szereztek először dip­lomát azok az orosztanárok, akik részt vettek az át­képző-programban. Ennek első része egy nyelvtanfolyam volt, majd a nyelvvizsga sike­res letétele után jelentkezhet­tek a három éves nyelvtanári szakra. (Tavaly 7 csoportban összesen 80 orosztanár vett részt a heti 12 órás német tan­folyamon.) Több általános iskolában (pl. Pécsett a Tiborc utcában, Bolyban, Mecseknádasdon) az általános tantervtől eltérő, ma­gasabb szinten tanulhatnak németül a gyerekek. A gimná­ziumokban a legismertebb a Leőwey nemzetiségi tagozata (1957 óta működik) mellette azonban több kétnyelvű gim­názium is megkezdte már mű­ködését. A Továbbképző Intézet együttműködik a Goethe Inté­zettel, amelynek Pécsett léte­sül egyik első vidéki tovább­képző- és vizsgáztató köz­pontja. Itt mód lesz a certifikat vizsga letételére is - amelyet a németországi munkavállalás­hoz szükséges nyelvismeret bizonyítására is elfogad­nak. Sz. Zs. Németország melléklete Magyar-német kapcsolatok 1990. október 2-an éjfélkor: megvalósult a németek álma! A képen Willy Brandt, Hans-Dietrich Genscher, Helmut Kohl, Richard von Weizsäcker metországból 36%-kal több tú­rista érkezett, ezt mi a Főkonzu­látuson is érzékeltük. Jövőre választások lesznek Magyarországon és Németor­szágban is. Alakuljon akárho­gyan is az új kormányok össze­tétele, semmit nem fog változ­tatni országaink jó kapcsolatain. Sőt, országuknak az Európai Közösséghez és a NATO vé­delmi szövetséghez való köze­ledésével mind szorosabbra fo­nódnak. Az előttünk álló jövő közös jövő tehát. Ennek felté­tele, hogy jobban megismerjék országunkat. Azok számára, akik nem jutnak el túl gyakran Németországba, a Főkonzulátus megkísérelte a lehető leghíveb­ben bemutatni az országot rövi- debb-hosszabb beszélgetések és újságcikkek keretében. Különös hálás vagyok a megyei lapnak, az Új Dunántúli Naplónak, hogy maga is hozzájárult ehhez a mai Németország-mellékleté- vel. A múltat sem szabad azonban teljesen figyelmen kívül hagyni, becsülettel szembesülni kell vele. A mi hibáinkból vált lehetővé annak idején a hosszú szovjet uralom Európa egy része fölött. Nyugodt szívvel biztosíthatom Önöket, hogy Németországnak ma nincsen olyan törekvése, hogy ebben a térségben vagy akár keletebbre innen uralomra töijön ki. J övőnket egy közös Európá­ban látjuk, amely a sok új ál­lam csatlakozása révén bi­zonyára változni fog. Abban áll majd a művészet, hogy kulturális jellegzetessé­günket megőrizzük, mégpedig úgy, hogy ez ne játjon gazda­sági és főleg ne politikai károk­kal. Bajorország így is Bajoror­szág maradt, holott nem húzó­dik Németország és közötte ál­lamhatár, de higgyék el nekem, hogy egészen mások, mint pél­dául az én berlini „földijeim’’. A különbözőség az egység­ben teszi majd Európát belsőleg biztosabbá, külsőleg erősebbé a Föld gazdasági térségeinek ver­senyével szemben, mindenek­előtt azonban mindnyájunkat emberileg és kulturálisan tesz majd gazdagabbá. Baranyai ácsok Münchenben Három évvel ezelőtt ala­kult meg, fele részben német tőkéből a Pannónia BAU GmbH, amely német mun­kára szervez magyar szak­munkásokat. 30-40 embert - természetesen amíg a két­éves munkavállalási engedé­lye le nem járt - foglalkoz­tatnak folyamatosan a bajor- országi München környéki építkezéseken. Főleg laká­sok, kommunális épületek kivitelezésénél alkalmazzák a baranyai kőműveseket és ácsokat. Tavaly 60 milliós árbevételt értek el. Az idén is erre számítanak, bár ezt ne­hezebb lesz elérni, a néme­tek újabban már a munkavál­lalási engedélyeknek is megkérik az árát. A dolgo­zók arra panaszkodnak, hogy az elmúlt évtől kezdve a kinti ellátmányukat is meg­adóztatják.

Next

/
Thumbnails
Contents