Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-05 / 243. szám (242. szám)
Szlavica Pecikoza nagyon ponterős Új külföldi játékos a PVSK női kosarasainál Szlavica Pecikoza Új idegenlégiósa van a PVSK NB I-es női kosárlabda csapatának: Szlavica Pecikoza (32). A jugoszláv első ligából jött, utolsó klubja a Zseljeznicsar Boszna volt. Sokszoros B-válogatott. Elsősorban bedobóként hszanálható, de más poszton is tud játszani. Tétmérkőzésen egy éve szerepelt utoljára, de ez nem jelent semmit, hiszen végig edzett. Amikor még kosarazott ottani bajnoki- és kupamecs- cseken, 20-25 pontot szórt átlagban. Most hívták görög és izraeli klubok is, ám nem tudták megszerzni. Pécsre villámgyorsan került, egy hét alatt igazolták le, megszerezve hozzá az összes szükséges papírt. A PVSK mostani edzője, Rátgéber László ezt megelőzően sokszor látta már játszani, ugyanis a vasutas szakvezető utolsó klubcsapata, az újvidéki Vojvodina korábban többször lépett pályára a Zseljeznicsar Boszna ellen. Szeretne a vasutasok minden mécsén jól játszani, és segíteni őket minél előkelőbb helyezés eléréséhez. ígéri: ezért mindent megtesz. Eddig jó benyomást keltett. H. L. Marlene Ottey már gyereket szeretne Marlene Ottey A leggyorsabb versenyek A valaha volt leggyorsabb versenyt 1971-ben futották: az Olasz Grand Prix volt az Monzában, ahol a győztes átlagsebessége 242,615 kilométer volt óránként. A második és harmadik helyen a belgiumi Spa-Franchorchamps áll, az 1970-es futamon 241,308-as, az 1968-ason 136,797 átlagot ért el a győztes. Monzán és Spán kívül a nagyon gyors pályák közé tartozik az angol Silverstone, a német Hockenheim és három olyan versenyhelyszín, ahol ma már nem rendeznek Forma-1 futamokat: az ausztriai Österreichring, a francia Reims és a német Avus. Verebes József Verebes József, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya a régi-új szakvezető az oroszok elleni szerdai (üllői út, 19 óra) világbajnoki selejtezőn szeretne szívderítő eredményt elérni játékosaival.- Ezen az őszön két vb-selej- tező szerepel műsoron. Mire számít?- Pontokban hadd ne tervezgessek, de az oroszok és Luxemburg ellen csakis a győzelem érdekel. Ugyanilyen szellemben vezényelem majd a játékosokat a jövő tavaszi erőpróbákon. Kell a pont, hiszen minél előkelőbb „kosárból” szeretnénk várni az Európa-bajnoki selejtezők csoportbeosztását, a sorsolást.- Ön valósággal izzik a futballért. Lelkesedése ugyanolyan-e, mint volt annak idején, 1987-ban, amikor február 8. és július 23. között négy csatán ült a „kormánykerék mögött"? Verebes: „Visszaadni a magyar futball önbecsülését!”- Pontosan ugyanúgy érzem: most nagy szükség van a segítségemre. 1987-ben ugye egy, korábban remek eredményeket elért (dicséret érte Szepesi György akkori MLSZ-elnöknek és Mezey György volt szövetségi kapitánynak!) válogatott bukott meg a mexikói vb-n. Utána sem az Eb-, sem a vb-selejtezőket nem tudta együttesünk sikerrel megvívni. Egyre mélyebb régiókba zuhant a fut- ballsport. Kikezdték a játékosokat, vezetőket, klubelnököket, edzőket. Manapság pontosan ugyanolyan mélyen vagyunk. Amikor elvállaltam a kapitányságot, csakis egy dolog vezérelt: ebből a mélységből felfelé repíteni a magyar futballt. Nem tűröm, hogy lehajtott fejjel kelljen járkálnia mindazoknak, akik a futballal valamilyen kapcsolatban vannak ebben az országban. Ez hivatástudatom lényege.-Milyen típusú csapatjátékkal rukkolnak majd elő?- Modernnel; olyannal, ami eredményt hoz. Ennek számos régi és új eleme is akad. Fölösleges sorolgatnom, hogy például a lescsapda, meg ilyesmi - majd meglátjuk szerdán, mire jó ez az oroszok ellen.- Tart ettől az erőpróbától?- Miért tartanék? Három eset, háromféle eredmény van a futballban. Rajtunk múlik, mire visszük. Szerencsés színhelyen játszunk, az Üllői úton reménykedem abban, hogy telt ház vár bennünket. Én „meghúzom” azt, hogy négy ferencvárosi futballista kap lehetőséget a kezdőcsapatomban. Hiszem, hogy Lipcseiért, Détáriért, Albertért és Kovácsért kijönnek a Fradi-drukkerek, akik persze ezúttal a nemzeti színekért is hevülnek!- Mióta keretet hirdetett, folyik a „nyilatkozatháború". Hírlik, a verebek csiripelik, több légiós fanyar szájízzel fogadta, hogy egyetlen külföldit sem hívott meg az oroszok elleni keretébe!- Nem hiszem, hogy értelme lenne a háborúnak, mert én egyetlen szóval sem mondtam azt, hogy a jövő tavaszi erőpróbákon nem számítok rájuk. Mindennek eljő a maga ideje. Nem mondok le senkiről. Akinek helye, jogos helye van válogatottamban, az ott is lesz, higgyék el! Mert hát az őszi két 90 perc során az a feladat, hogy kedvező Eb-csoportbeosztási lehetőséget erőszakoljunk ki, tavasztól pedig kezdődik a nagy munka, mert már ütőképes válogatottat kell összekovácsolnom a magyar futball „krémjéből”. Erre szerződtem, ezért mindent meg is teszek. Hiszen 1987-ben is hasonló szemlélet vezérelt. Akkor voltak erők, melyek miatt azután a sikerrel megkezdett úton megálltam, lemondtam. Azt mondtam, az életben nem leszek többé kapitány! A szakma becsülete azonban megkövetelte tőlem, hogy újra nekivágjak ennek a kényes magaslatnak.- Van-e olyan terve, mint 1987 telén, amikor gondmentes görögországi edzőtáborozásra vitte ki jelöltjeit?- Tervem van, de kérdés, mit tudok abból megvalósítani. Most annyit hadd mondjak el frissiben, hogy októberben, Győrött az olasz Atalantát fogadjuk. Megfelelő edzőpartner lesz az itáliai gárda.- Az oroszok elleni keret?- Lényeges változtatást most nem tervezek, a „mostaniakra” számítok, azért is dolgozunk együtt a BKV-pályán. Fejébe szállt a dicsőség? A fenegyerek fenyegetőzik Darnyi Tamás „Az atlétikai világbajnokság szervezői elmulasztották az igazi és gesztus értékű nagy lehetőséget: a 100 méteres síkfutás döntőjében mindkét hölgynek aranyérmet kellett volna adni! És ha a jamaicai szövetségnek nagyobb a tekintélye, Marlene kapta volna az aranyérmet.” Vagyis Marlene Ottey, a fekete szélvészkisasszony. S aki beszélt, az nem más, mint az élettárs és edző, Stefano Tilli. Érthető, hogy a viharos stuttgarti döntés után az olasz újságírók kivallatták az ugyancsak híres -jelenleg sérült - vágtá- zót. Tilli a La Repubblicának elmondta, hogy Marlene keményfejű tanítvány az edzőpályán. „Ha mondok neki valamit, nemcsak vonakodva fogadja, hanem rosszul is hajtja végre, csakhogy bizonyítsa, nincs igazam. így aztán egyfolytában vitatkozunk. Más edző már régen otthagyta volna. Meg is tették, vagy tizen. Én azonban hajthatatlan vagyok, üvöltök vele: addig nem megyünk haza, amíg meg nem csinálod úgy, ahogyan kell.” Nyilván ezek után arra is Az első nagy dráma 1953-ban Argentínában zajlott le. Farina Ferrarija elszabadult és 9 nézőt gázolt halálra. Egy év múlva a Német Nagydíjon az argentin Onofre Marimon edzé- > sen vesztette életét. Az 1955-ben Indianapolisban az amerikai Bill Vukovich halt í meg. Az 1958-ban három ver- ' senyző is meghalt versenyen, Franciaországban az olasz Luigi Musso, Németországban a brit Peter Collins és Marokkóban a I szintén angol Stuart Lewis-Evans hunyt el. Az 1959-es indianapolisi viadalon ketten haltak szörnyet, Unser és Cort- ner. Egy év múlva Belgiumban újra két áldozata lett a vb-nek, Bristow és Stacey. Aztán 1960-ban egy néző is meghalt, amikor Gumey BRM-je kicsúszott. kíváncsiak voltak, hogy ő miért csinálja, ha folyton veszekszenek? „Azért, mert igazi nő - így a válasz. - Mert gyönyörű feladat ilyen hatalmas tehetséggel dolgozni.” Tilli szerint a barcelonai olimpián azért vesztett Marlene, mert helytelenül állapították meg az étrendjét, proteinhiánya volt, a vérképe sem volt megfelelő. Le is vonták a következtetést, most már kéthetente vizsgálják az orvosok. Arra a kérdésre, hogy milyen a kapcsolata az edző-élettársnak a folyton veszekedő versenyző-asszonyával, Tilli kijelentette, hogy Marlene otthon mindig megköszöni a tanácsokat és elnézést kér. Hogyan alakul Ottey jövője? „Tény, hogy fáradt. Most már gyereket szeretne, hiszen 33 éves, tehát itt az ideje. Már arra is gondolt, hogy a világbajnokság után végleg abbahagyja, de nagyon jó szerződései vannak, sokat keres. Majd meglátjuk. Mindenesetre együtt vettünk házat és akkor azt mondta: itt akarja nevelni a gyerekünket, a mi családunk szellemében.” A Forma-1 legnagyobb tragédiája 1961-ben az Olasz Nagydíjon következett be. Von Trips Ferrarija 13(!) nézőt gázolt halálra és a kitűnő német pilóta is életét vesztette. Egy pályabíró halt meg 1962-ben a monacói versenyen, s két év múlva, de Beaufort a Német Nagydíj tréningjén. Újabb két év múlva, 1966-ban ismét Németországban Taylor halálát okozta a verseny. 1967- ben Bandini a monacói versenyen veszítette életét. 1968- ban a francia futamon halt meg Schlesser, 1969-ben a Német Grand Prix-n Mitter. Az 1970-es holland versenyen az angol Piers Courage esett áldozatul. És még ugyanA válasz postafordultával érkezett és csattanós volt: ,jól is néznénk ki, ha teljesítjük kérését, legközelebb valaki azt követeli majd, hogy az anyósa legyen a vonalbíró!” A kifakadás Günter Sanderstől, a Német Tenisz Szövetség főtitkárától származik, aki úgy gondolta, még idejében helyre kell tenni a gyereket, nehogy a fejükre nőjjön. A követelőző „gyerek”, a 22 éves bonni diplomatacsemete, Marc-Kevin Goellner, a német tenisz új csillaga. Goellnert pár héttel ezelőtt a csehek elleni Davis Kupa-mérkőzésen állították be először a csapatba - Németország simán kétvállra fektette Csehországot. A fiatalember, a tinilányok kedvence, most, egy héttel a Svédország elleni Davis Kupa-mérkőzés előtt, levelet intézett a szövetséghez és követelte, hogy edzője, Andreas Maabban az évben az olaszországi versenyen meghalt Jochen Rindt, a Forma-1 egyetlen poszthumusz világbajnoka. Az egyik legszömyűbb baleset az 1973-as holland futamon következett be. Roger Williamson autója felborult és a kiömlő benzin meggyulladt. A sietve érkező tűzoltók sikertelenül próbálkoztak a lángok megfékezésével és a tévénézők milliói világszerte egyenes adásban láthatták a fáklyaként lángoló kocsit, hallhatták a szerencsétlenül járt versenyző segélykérő kiáltásait. 1973-ban Amerikában Ce- vert, majd egy év múlva ugyanott Koinigg halt meg. 1975-ben Strommelen Lolája öt nézőt ölt urer, valamint a lelkiállapotát karban tartó két szakember, Christina és Heidemarie Walber legyen állandóan körülötte, ha pedig nem teljesítik a kérését „levonja a konzekvenciákat”. S anderst a levél nem hatotta meg különösképpen, „ha Goellner kitart a kívánság mellett, nélküle fogunk játszani” - mondta. Claus Stauder, a szövetség elnöke több pedagógiai érzéket árult el: „Marc-nak nincsenek tapasztalatai a Davis Kupával. Talán meg kellene neki magyaráznunk, hogy mit is jelent a csapatverseny. Nem megy, hogy hirtelen 25 ember ugrál körülötte az ebédnél és az edzésen”. Michael Stich, a csapattárs is bírálta Goellnert, akinek úgy látszik, fejébe szállt a dicsőség. Marc „nem engedhet meg magának ilyesmit. Ha edzője jelen akar lenni, váltson jegyet” - így az egykori wimbledoni bajnok. meg, s Ausztráliában Donoghue szerzett halálos sérülést egy edzésen. 1977-ben a dél-afrikai Kya- lamiban egy kigyulladt kocsihoz futott a pályán keresztül (!) egy tűzoltó. Éppen az arra robogó Tom Pryce elé lépett, aki elgázolta, s a tűzoltó kezéből kieső poroltó olyan erővel vágta fejbe a brit versenyzőt, hogy az is azonnal szörnyethalt. Japánban a nézők közé zuhant Villeneuve Ferrarija 1977-ben két nézőt ölt meg. Egy év múlva Olaszországban a rajt utáni tömegkarambolban svéd Ronnie Petersson a kórházban belehalt sebeibe. 1982-ben Villeneuve a belga futam tréningjén vesztette életét. Ugyanebben az évben, Kanadában szülei szeme láttára halt meg élete első versenyén Paletti. Amikor Jani Sievinen 1:59,50 másodperccel megnyerte a shef- fieldi ÉB-n a 200 vegyest, mindenki előtt világossá vált: Darnyi Tamás „megfutamodása” indokolt volt, csak így őrizhette meg nyolcéves veretlenségét. Folyik a vita, sportszerűtlen volt-e a négyszeres olimpiai bajnok húzása vagy sem, de ennél is fontosabb a kérdés: lezárult-e a Damyi-korszak, vagy - ahogyan Széchy mester állítja - Tamás újabb erőgyűjtés után ismét a világ legjobbja lesz.- Mostani gyengébb teljesítménye a Barcelonát követő hathónapos kihagyással magyarázható. Sokkal aggasztóbb viszont az a forma, amelyet az olimpián mutatott, ahol, ugye, elvben csúcsformában versenyzett - elemzi a helyzetet Wladár Sándor hátúszó olimpiai bajnok, aki a Damyi-éra előtt vegyesen is országos csúcstartó volt.-Igaz ami igaz, az olipián úgy nyerte a két aranyat, hogy másodpercekkel maradt el az egy évvel korábbi, perthi vb-n elért világcsúcsaitól. Mi történhetett vele?- Ne feledje, Darnyi 26 éves, és nagyon régóta úszik az élvonalban. Én már huszonkét esztendősen kiégtem, lelkileg aggastyán voltam, így egyáltalán nem csodálkozom azon, ha az utóbbi időben Tamás sem tud már annyira odafigyelni.- Mit gondol ennek fényében, Darnyi visszaverheti a fiatalok rohamát, legyőzheti mondjuk Sievinent?- Mindenesetre nagyon nehéz dolga lesz, hiszen egy fiatal úszó - márpedig a finn csak 19 éves -, ha lát maga előtt perspektívát, két-három másodpercet is javulhat évente.- Mit tanácsolna ebben a helyzetben Darnyinak?-Ő abszolút szuverén egyéniség, magának kell döntenie. Azzal azonban tisztában kell lennie, hogy a jövő évi vb-n már nem ő lesz az elsőszámú esélyes. Én, az ő helyében mindenesetre visszavonulnék.- Ön is Széchy Tamás tanítványa volt. Véleménye szerint az ő edzői zsenialitása sem segíthet ebben a helyzetben ?- Ellenkezőleg. Széchy egyébként sem könnyű ember, de akkor igazán nehéz kijönni vele, ha valakiről megérzi, hogy már lefelé visz az útja. És úgy tűnik, Darnyi most huzamosabban lejtőre került. Sz. T. 10 új VDN 1993. SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP Wladár javasolja Darnyinak: Vonuljon vissza! A Forma-1 halottai