Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-05 / 243. szám (242. szám)

Régiónk cigány-skanzene Baranya megyében Országosan is egyedülálló a Fii Cu Női Egyesületnek a már több éve megfogalmazott ter­vére épülő kezdeményezése: hazánk legnépesebb nemzeti­ségének, ma még fellelhető kulturális értékeit szeretnék megőrizni az utókor számára, ezért falumúzeumot hoznak létre Baranya megyében. Kezdetben Alsószentmár- tonba tervezték a skanzen kia­lakítását, de végül Siklósnagy- falu mellett döntöttek. A zö­mében cigánylakta községben vásárolnak majd egy tisztes méretű telekre épült régi, ha­gyományos házat. A Tolna és Somogy megyei tagszerveze­teken kívül Baranya vala­mennyi cigányszervezetével szívesen osztoznának a mun­kában. A Fii Cu Női helyi szer­vezetei már-már hozzá is láttak az emlékek gyűjtéséhez, ám a baranyai múzeum óvatosságra intette a lelkes tagokat.- Felvettük a kapcsolatot a múzeummal, amelynek vezetése szintén magáévá tette elképze­léseinket - mondja dr. Bálint Bánk, a Baranya Megyei Köz­gyűlés Nemzetiségi és Etni­kai-Kisebbségi Bizottságának elnöke, Siklósnagyfalu pol­gármestere, aki személyiségé­vel, tudásával eddig is sokat segített megyénk hátrányos helyzetű közösségeinek.-Tudományosan megterve­zett alapokon szeretnénk dol­gozni. Szeptember közepén tárgyalunk ismét a múzeum­mal, amely néprajzos szakértő­ket bíz meg a munkával. A muzeológusokkal és a ci­gányszervezetekkel még idén megtervezzük a feladatokat. Jövőre kezdünk a még ma is archaikus életmódot folytató cigányemberek lakhelyének, a megmentésre szoruló, szellemi és tárgyi emlékek felderítésé­hez. Ehhez hasonló kutatás száz éve nem volt Magyaror­szágon. Most a múzeum is ci­gány-kutató bázis létrehozását, a JPTE romológiai dokumentá­ciós központ megteremtését tervezi. A Fii Cu Női Egyesület - amely már csaknem fél millió forintot tett félre a célra - ne­vével egyébként legutóbb a Besencén rendezett cigányfesz­tivál kapcsán találkozhattunk, amikor Ignácz József, a besen- cei egyesület vezetője szer­vezte rendezvényen több szá­zan vettek részt. A terv a cigány pályakezdők számára gyakorlati muzeoló­gus-képzés lehetőségével is kecsegtet. Információink szerint a par­lament etnikai bizottsága és a megyei közgyűlés is támogatja a skanzen megvalósítását, ám szponzorokra is szükség lesz, mert előreláthatóan több mil­liós nagyságrendű, több éves beruházássá nőhet a példaér­tékű, izgalmas kezdeményezés. Tröszt É. Egy csudabogár a Tenkes felett Balatinc Zoltán motoros ejtőernyővel emelkedik a felhők felé Olcsó utószezoni üdülések (Folytatás az 1. oldalról) A pécsi irodánál igen sok szeptemberi balatoni beutaló vár igénylőre, melyek már utó­szezoni áron kaphatók. A sió­foki uszodás, luxusigényeket is kielégítő szállókba két fő teljes ellátással mostantól 6-8000 ezer forintért lakhat egy hétig. De ugyanezen az áron a igen sok szálláshely van még Buda­pestre, a Rózsadombra is. Ha­sonló áron választhat bárki a gyógyvízi - Zalakaros, Hévíz, - a szívszanatóriumi, vagy a hegyvidéki beutalók közül. Meglepően népszerűek a bükkfürdői jegyek, többnyire már csak decemberi turnusokra lehet jelentkezni (minden beu­taló csütörtöktől-csütörtökig tart, de folyamatosan több hét is kérhető). A gyógyfürdőkhöz utazók viszont háziorvosuktól feltétlenül kérjék el a kezelőla­pot, mely a fürdőkúra összeállí­táshoz elengedhetetlen, s egyút­tal belépőt biztosít a meden­cékbe. A szilveszteri időszak kie­melt időpontnak számít, vala­mivel magasabb térítési díjjal, de most még Soprontól Lillafü­redig mindenütt van szabad hely. Aki teheti, időben vegye igénybe az irodák szolgáltatá­sát, mert a gyakorlat szerint a jegyek igen rövid időn belül el­kelnek, nem ritka az olyan nap, amikor egy-egy kirendeltség 80-100 beutalót oszt ki. Külön dicsérni lehet a Hunguest Rt. azon elképzelését, hogy jövőre az irodák között közvetlen tele­fonos összeköttetést akar meg­valósítani. így mindenütt egy­szerre áll rendelkezésre az évi 200 ezres tumuslista, jóval na­gyobb szabadságot biztosítva a választásban. Mészáros B. Endre A Tenkeshegyen, a Harkány és Siklós környéki domboldala­kon kapálgatók, szüretelők nem hisznek a szemüknek. Az égre pillantva időnként egy ejtőer­nyőst látnak, aki nem ereszke­dik a föld felé, hanem azzal párhuzamosan halad több száz méter magasságban. Mi az, hogy párhuzamosan! Időnként meredeken emelkedni kezd. Hát ez meg hogy lehet? Néhányan megszokták már a fura látványt. S ha Balatinc Zol­tán, a „csudabogár” pár méter­rel a kertjük fölött jelenik meg, már ismerősként üdvözlik. Ilyenkor a barátságosabbak vendégszeretően invitálják az égből csöppent látogatót: „Gyere le haver, igyál velünk egyet!” Pár méter távolságból aztán rádöbbennek, miként is történhet a csoda. A fura alak hátán ugyanis egy motor du­ruzsol, propeller forog. Azok tolják előre az ejtőernyőst, majd a jótékony termikek (az emelő légáramlatok) röpítik fel. Balatinc Zoltánt mindennapi bázisán, a Harkány határában lévő terehegyi repülőtéren talál­juk egy korareggeli órában. Fá­zósan bújik elő lakókocsijából, s már készül is az ejtőernyős re­püléshez. Eközben beszélge­tünk különleges hobbijáról. Megtudjuk, hogy Magyarorszá­gon elsőként vállalkozott a kü­lönösnek tűnő hóbortra, a moto­ros ejtőernyőzésre. Egyelőre csak néhányan követik példáját. Az oroszországi Krasznodar- ban néhány napos kényszerszü­net után folytatódik a magyar vadászpilóták kiképzése a MIG-29-es típusú vadászgépe­ken. A gyakorlati kiképzést hétfőn állították le, amikor egy magyar-Már fiatal koromban von­zódtam az ilyen pici dolgokhoz - mondja az 52 éves (igaz jóval fiatalabbnak látszó) repülőgép­szerelő, aki egyébként motoros- és vitorlázó repülőoktató is.- Először gokartoztam. Az ejtőernyővel való siklórepülés (a sziklákról történő mélybeug­rás) Nyugaton már évek óta dí­vik. Aztán a lustábbak arra gondoltak, hogy minek mássza­nak hegyet, ha egyszer más megoldás is lehet az ejtőernyő­vel való felemelkedésre. Felta­lálták tehát a motoros ejtőer­nyőt, amellyet én egy kataló­gusban láttam meg. A a fényké­és egy orosz pilóta katapultálni kényszerült egy zuhanó MIG- 29-esről. A baleset okának el­sődleges műszaki vizsgálata le­zárult, de ennek eredményéről egyelőre nincs hír. A mintegy 100 magyar ka­tona kiképzése október közepén pék alapján megépítettem saját szerkezetemet, amit később fo­lyamatosan tökéletesítettem. A japán motor a vázszerke­zettel, a propellerrel együtt ta­lán 37 kilogramm, a Me- csek-Ballon Kft. által készített speciális ernyő súlya pedig 7,5 kiló. De van egy kisebb motor is, ami ugyancsak könnyedén emeli magasba Balatinc Zoltán 80 kilogrammját.- Sokat köszönhetek a Me- csek-Ballon Kft.-nek, és sze­mély szerint a cég vezetőjének, Notheisz Antalnak is. Rengete­get segítettek. így aztán tökéle­tes biztonságban folytathatjuk a sportcélú repüléseket Terehe- gyen. A látogatók megtekinthe­tik az itt lévő hőlégballont, séta­repülésre is indulhatnak négy személyes repülőgépemmel, Szárkándi János és neje pedig motoros sárkányrepülővel tart számukra bemutatót. Megtudhattuk még, hogy Ba­latinc Zoltán akár egy órát is a levegőben tölthet motoros ejtő­ernyőjével. Többek csodálkozá­sára a pogányi repülős napra is különleges szerkentyűjével ér­kezett.- Nagyon jó érzés ez. Talán a legjobb az összes repülési mód között. Csak szállók, mint egy önfeledt madár - vallja új hob­bijáról. Aztán beül kis székébe, igazít az ernyőn, felbőszíti a motort, és rövid futás után már fentről integet nekünk. Balog Nándor zárul le Krasznodarban, és azt követően orosz pilóták hozzák Kecskemétre azt a 28 MIG- 29-est, amelyet az orosz keres­kedelmi adósság fejében kap a Magyar Honvédség. A gépek fegyverzete és tartalék alkatré­szei vasúton érkeznek majd. Krasznodarban folytatódik a magyar vadászpilóták kiképzése Ösztöndíjjal Amerikába Avagy hogyan fúródjunk fejjel a földbe? Weiler Péter Fotó: Szundi György Weiler Péter az idén érettsé­gizett Pécsett. Fiatal kora elle­nére sokan ismerik, hiszen volt már kiállítása, előadása, szere­pelt a Friderikusz show-ban. Most Amerikába készül.- Előbb még elkezdem az In­ternational Business School első félévét szeptemberben Bu­dapesten. Ez lényegében üzlet­emberképző akadémia. Január­ban azonban megszakítom ta­nulmányait Magyarországon, és Amerikában folytatom. Elnyer­tem egy kétéves ösztöndíjat, utána ismét meg kell majd pá­lyázni, hogy további két évre maradhassak.- Hová vettek fel?- Összeállt nyolc iskola, és létrehozták az Art Institute In- temationalt. Ide kellett beadni a pályázatot. Nyolc ösztöndíjat adtak ki összesen a világon, ugyanis a nyolc iskolába egy-egy ember nyert így felvé­telt. Választhattam, hogy me­lyik városba akarok menni. Phi­ladelphiát választottam. Egyéb­ként divattervezésre vettek föl.- Egy pillanatra térjünk visz- sza Magyarországra. A Busi­ness Schoolt miért választottad?- Úgy gondoltam, ha egyszer művész leszek, akkor a művészi tevékenység mellett jól jön majd ez az ismeret is, hiszen a műalkotásokat el is kell majd adni. Amikor ide felvételiztem, akkor még nem volt meg az amerikai ösztöndíjam. Belehal­nék, ha januárig nem tudnék mit csinálni.- Akkor most beszélgessünk a kiállításodról!- Úgy indult, hogy januárban elkezdtem szponzorok után nézni. A Friderikusz show-ban való szereplésem arra volt jó, hogy sok ember megismert. El­küldtem 300 levelet, rájuk is te­lefonáltam. Júniusig kerestem őket, sikerült hét szponzort ösz- szeszednem.- Mire kellett a pénz?- Bennem mindig úgy él egy kiállítás, hogy ahhoz a miliőhöz sok pénz kell. Itt például renge­teg luftballon lesz majd, ame­lyekre a nevem lesz ráírva, szí­nes katalógus, meghívók sa*® többi. Egyébként Zwack Pétef nyitja meg.- És mi lesz kiállítva?- Tizennégy nagyméretű festmény. Ebből kettőt már megvettek, az egyik szponzor vásárolta meg. A maradékot szeretném eladni, de elég sok elmegy ajándékba. Például a Play Boy-nak adtam egyet. így aztán segítettek, ők adták ki a katalógust.- Mit takar a kiállítás címe, a Bunge Jumping?- Ez egy amerikai sport, amit ott egyszer kipróbáltam. Fan­tasztikus dolog. Én egy létrára sem merek fölmászni, de akkor úgy éreztem, föl kell másznom a toronyba. A torony 30 méter magas. Ott a derekamra kötöt­tek egy vastag gumikötelet, ezt egyébként az amerikai hadsereg használja arra, hogy a repülő­gépeket megállítsa az anyaha­jókon. A gumikötéllel a dere­kamon aztán le kellett ugranom a tíz emeletnyi magasságból a mélybe. Az ember zuhan, süvít a szél, aztán egyszerre csak azt veszi észre, hogy fölfelé zuhan. Úgy működik, mint a similabda.- Gondolom, nem szokott el­szakadni.-Voltak, akik már meghal^' tak. Néhány államban be is til­tották. Úgy is lehet ezt csinálni, hogy a lábukra és nem a dere­kukra kötik. Egy pasi például fejjel belefúródott a földbe.- Tehát mégis elszakadt.- Nem, csak nagyon megnyú­lott. Cs. L. Rádió mellett... A Levente - szép férfinév. Aztán volt a Levente nevű ciga­retta: legolcsóbb, legerősebb, legbüdösebb. Aztán volt a Le­vente-mozgalom: nem emlék­szem rá, hány éves kortól egé­szen a katonai behívóig minden magyar ifjúnak kötelező volt havonta egyszer részt vennie a foglalkozáson. Gyülekeztünk a levente-otthonban, az udvaron felsorakoztunk, majd - fapus­kával a vállunkon - elindultunk a városszéli gyakorlótérre és megkezdődött a kiképzés. „Puskával tisztelegj . . ! Puskát lábhoz . . ! Jobbra át, balra át.. ! Roham .. !” A gyakorlótérről hazafelé „Nótát!” - vezényszóra énekel­tünk. Ha nem ment a nóta, foly­tatódott a kiképzés: „Feküdj, föl, feküdj, föl, feküdj, föl, ronda parasztja ...!” És belefe­küdtünk az utca porába, az utca sarába, a lószarba, a mocsokba, piszokba, nem sajnálva saját ci­vil gönceinket. Egy csendes szavú férfit meghívtak a tévébe egy kis tere-ferére. Alapító tagja „A” Levente-mozgalomnak. Az új­nak. „Ez egy irredenta szervezet volt, nem?” - kérdi a riporter. „Ezen ma még vita folyik” - mondja a fiatalember. (Szerin­tem kár ezen vitatkozni.) A haj­dani Levente-otthon nagyter­mében a fő falon többnyire ott lógott az épületes jelszó: „Csonka Magyarország nem or­szág, egész Magyarország menyország ...!” Most, 1993 ősz elején a Főlevente azt mondja, szó sincs irredentiz­musról ... „Kihajtották őket a frontra?” - érdeklődik az ifjú riporter. „Nem - válaszolja a Főlevente -, csak önkéntes ala­pon . ..” Ez igaz. A levente-ko­rabeli ifjú önként jelentkezhe­tett. Amelyik nem akart a ha­lálba indulni, azt marhavagonba rakták és indult a szerelvény - több százezer ifjúval - Német­országba. A front mögé. És ott romokat takarított, lövészár- kot(!), páncélcsapdát(l) épített német és magyar tisztek irányí­tásával. Amikor a szövetséges légierő géppuska-sorozatot eresztett közéjük (és gyakran bombát), akkor a magyar gye­rekek sírva bújtak volna akár az egérlyukba is. Nem mások me­sélték - köztük voltam. Aki szovjet fogságba esett, annak pechje volt. Amerikai fogságból egy év múlva - a háború után - hazajöhettünk. Nos, most a Fő­levente megalakítja a „moz­galmat”. Tessék, fiatal barátaim, be lehet lépni. Most önként. Éjszaka, rádióműsor. „Ami­kor a kommunisták átvették a hatalmat, a lóversenypályák va­rázsa megszűnt - meséli egy kellemes hangú férfi-vendég, aki - szavaiból ítélve - életének nagy részét a lóversenypályák környékén élte le. Elmondja, hogy annak idején a lóverseny­pályára kijártak előkelő urak is, grófok, bárók, talán hercegek is, szürke cilinderben, a hölgyek nagy kalapokban, fessen, diva­tosan kiöltözve. Úgy, mint mondjuk az Angliában szokás volt és szokás ma is. Talán visz- szatér a lóversenypályák ele­ganciája .. . Mert most még ... .. ahogy az egész ország lepusztult a nyomorba, ro­mokba - mondja -, úgy ment tönkre a lóversenypálya is ... A finom úri közönség után, mondjuk meg őszintén, az „is­tenadta nép” nyomán koszos lett a pálya a kiköpdösött szo- tyolahéjtól...” Ezt mondta. Az istenadta né­pet ő tette - hangsúlyozva - idézőjelbe. Ha lenne Pécsett ló­versenypálya, lehet, jómagam is kijárnék. Vagy nem járnék. De Pesten van és tömegek látogat­ják. Sok-sok ezernek kellemes hétvégi szórakozása. Akár a foci. Ahol szintén rágja az „is­tenadta nép” a napraforgóma­got. Meg a tökmagot. És aztán? Még jó, hogy nem a népet ne­vezte koszosnak. Mert akkor megkérdezném tőle: „Főló úr, kérem, nem szégyelli magát?” Zalai tárlat Minőség, stílusgazdagság, a grafika és a szobrászat meg­izmosodása, a szigorú válo­gatás ellenére is rekord­számú, összesen 61 kiállító s új tehetségek sora - ezek a jellemzői a Zalai tárlat 1993-nak, amely pénteken nyílt meg Zalaegerszegen, a Városi Hangverseny- és Kiál­lítóteremben. A csaknem minden képzőművészeti ágat képviselő száz alkotás a zalai művészeti élet legalább tíz év óta várt fölemelkedését jelzi. A hivatásos művészek, naív és amatőr alkotók mun­káinak legjavát felvonultató zalai tárlat megnyitása al­kalmából több 20 és 10 ezer forintos díjat, valamint alko­tói okleveleket ítéltek oda. Zalaegerszegen szeptember végéig tekinthető meg a kiál­lítás, amelyet március elejéig még további három város kö­zönsége kereshet fel. Leventék előre! 4 Új VDN 1993. SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents