Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)

1993-09-04 / 241. szám

1993. szeptember 4., szombat aj Dunántúli napló 9 A Neoplan Magyarországon A Neoplan tárgyalásokat folytat autóbuszainak magyar- országi összeszereléséről, il­letve bizonyos alkatrészek ma­gyarországi gyártatásáról - tá­jékoztatta Gecsey Mihály, a németországi Neoplan autó- buszgyár budapesti vezérképvi­seletét ellátó Capitol Kft. keres­kedelmi igazgatója az MTI-t. A Neoplan az egyetlen Ma­gyarországon vezérképviselet­tel rendelkező nagy autóbusz gyártó cég. A vezérképviselet az idén kezdte meg működését, és erre az évre 30 darab új és használt Neoplan értékesítését tűzte ki célul, ami előrelátható­lag meg is valósul. A magyaror­szági gyártás és összeszerelés gondolata többek között azért merült fel a német cégnél, mert az autóbuszok magas behozatali vámja miatt nehezen tudnak versenyezni az Ikarus áraival. Ennek ellenére már most is mintegy 30 Neoplan fut a ma­gyar utakon és további megren­delésekre is számítanak a cég­nél. A Neoplan is részt vesz azon a tenderen, amelyet a Bu­dapesti Közlekedési Vállalat írt ki, mintegy 400 városi midi-busz szállítására. A német cég egyrészt korszerű dízel, il­letve elektromos meghajtású, Németországban is használatos autóbuszait ajánlotta fel a ten­derkiírás keretében és arra is hajlandó, hogy a vételárba be­számítsa a BKV lecserélésre váró autóbuszait is. Portugál biztosító Magyarországon Az olasz-magyar Glória Biz­tosító Rt. legutóbbi közgyűlé­sén bemutatkozott az új társtu­lajdonos, a lisszaboni központú Companhia Sequeros Império, amely a közelmúltban megvásá­rolta a cég részvényeinek 11 százalékát. A Magyarországon elsőként megjelent portugál cég Portugá­lia legnagyobb biztosító társa­sága, s ott általános biztosító­ként működik. Az Impérió ve­zetői úgy vélik, hogy Magyar- országon a biztosítási piac még mindig nem telített, s a jelenlegi recesszió ellenére rövidesen je­lentős gazdasági fellendülést várnak. Döntésüket az is befo­lyásolta, hogy a Glória olasz tu­lajdonosa, az II Maré dinamiku­san fejlődő társaság. Úgy vélik, hogy az olaszok értékesítési gyakorlata, a magyarok helyis­merete, szakértelme és a portu­gálok tapasztalata fellendítheti a Glória üzletét. A Glória Biztosító üzleti te­vékenységét az elmúlt év végén kezdte meg egymilliárd forintos alaptőkével. A részvényekből jelenleg 51 százalékot birtokol az olasz anyavállalat, 33 száza­lékot a Mezőbank Rt., 11 száza­lékot a portugál biztosító, 5 szá­zalékot pedig az Iparbankház Rt. A cég biztosításait az or­szágban nyolc területi igazgató­ságán, illetve a Mezőbank Rt. fiókjain keresztül értékesíti. Későbbre halasztják a Hoventát A tervezettnél később, nem az őszi BNV-vel egyidejűleg, hanem október 12-én nyílik meg a Hoventa Nemzetközi Ke­reskedelmi és Vendéglátótech­nikai Szakkiállítás - tájékoz­tatta a Hungexpo az MTI-t. Ismeretes, hogy a Hungexpo Rt. Budapesti Vásárközpont te­rületén lévő B-pavilonja július 30-án kigyulladt és leégett. Személyi sérülés nem történt, az anyagi kár azonban jelentős: a tűz tönkretette a pavilonban lévő irodák berendezését, fel­szerelését. A kiállítási helyek átcsoportosításával sikerült el­érnie a Hungexpónak, hogy mindössze a Hoventát kell egy hónappal később megrendezni, az őszi BNV a tervezett idő­pontban megnyílik. A rossz vízminőség miatt idén nyáron is ki kellett tenni a táblát Fotó: Szundi György Lesz-e üdülőfalu Orfűn? A görög panasza - A polgármester cáfol Arról már nem először írunk, hogy az Orfűi tó (kis tó) körüli terület egy részét megvásárolta egy görög vállalkozó, aki üdü­lőfalut akar itt felépíteni. Az idén már elkészült a strand területén egy kultu­rált étkezőhely, mint a be­ruházás első lépése. Azt is látták a gyakran idejárok, hogy az évekkel ezelőtt le­égett valamikori étterem­hez sokáig nem nyúlt senki, ott csúfkodott „ven­dégriasztó” külsejével, s most a nyár végére elkez­dődött valamiféle mozgo­lódás, lebontották a fóliát, s elkezdték átépíteni. So­kan gondolták úgy, hogy ez is a „görög” ténykedése. Kiderült, ehhez semmi köze, új vállalkozó vette meg a volt tulajdonostól. Nemrég magától a görög vál­lalkozótól, Theodoros Bena- Ks-tól kaphattunk hiteles in­formációt. Orfű azonnal megtetszett Benakis úr athéni illetőségű, s a kölcsönös bemutatkozások és üdvözlések után közölte, tu­lajdonképpen ő is újságíró, van is egy lapja, amiben gazdasági információkat, híreket jelentet­nek meg, de emellett vállal­kozó. Amikor megkérdeztem, hogyan talált rá Orfűre, s miért éppen itt akar újabb vállalkozá­sába fogni, a következőket mondta: - Eddig is érdekeltek a Kelet-Európai országok, s most a változások után különösen iz­galmas területnek tartom - mondta a jóvágású görög úr. - Különösen érdekeltek a ma­gyarországi események, lehető­ségek, mert barátaim élnek itt. Ők mutatták meg nekem Orfűt is, s nekem mindjárt megtet­szett. Magyarországnak ebben a térségében nagy lehetőségek rejlenek az én véleményem sze­rint. A magyar emberek nagyon kedvesek, barátságosak, nyitot­tak, azt éreztem mindenütt, hogy a vendéglátás a magyar ember vérében van. Ezért lát­tam fantáziát az üdülőfalu léte­sítésében. Nem volt ilyen lelkes Theo­doros Benakis, amikor a megva­lósulásról faggattam. Igaz, el­mondta, hogy az általa megvá­sárolt terület beépítettsége 10 százaléknál nem lesz több, s mintegy 30 házat szeretne ma­gyar építészek közreműködésé­vel, hagyományos nagyar építé­szeti stílusban felépíteni. El­mondta, hogy a házakon kívül konferencia központ is léte­sülne, a tó mellé sportpályák, uszoda, éttermek, s minden, ami egy kellemes nyaraláshoz szük­séges, épülne. Azt is elmondta hogy a házak egy részét egy nemzetközi klu­bon keresztül akarja értékesí­teni, úgy, hogy egy-egy időszak tulajdonjogát lehetne megvásá­rolni. S hogy miért fogalmaztam úgy, hogy a megvalósulásról beszélve már nem volt annyira lelkes? Mert mint mondta, csa­lódott. Többször célzott rá, hogy a helyi önkormányzat több szempontból sem tartotta be a megállapodásokat. Nem tisztít- tatták például a tó vízét, pedig ez az ő feladatuk lett volna - mondta - a tisztiorvosi hivatal a vízminőség romlása miatt au­gusztusban meg is tiltotta a für­dést. Burkoltan célzott egyéb szóbeli megállapodásokra is, amihez a másik fél nem tartotta magát. Pedig ő kifizette a meg­állapodás szerinti ütemben a pénz egy részét, (több millió fo­rint), ajándékot is adott a falu­nak, 100 ezer forintot az iskola felújítására, s ugyanenyit szán az orvosi rendelőnek is bizo­nyos műszerek vásárlásához, s a továbbiakban, amennyiben nye­reséges lenne a vállakózása, ezt a szokását megtartaná, segítené a falut. Ezenkívül ez az üdülő­falu munkaalkalmat adna sok embernek, már az építés alatt is, később az üzemeltetésekor is. Meggyőződése, hogy az üdülő­falu léte javítana az itt élők élet- színvonalán. De azt is kijelen­tette, csak akkor folytatja, ha azt kapja, amiben megállapodtak, ő vállalkozó, nem azért jött ide, csak, hogy a pénzét költse. Mit mond a másik fél Felkerestük Orfű polgármes­terét is. Meglepődött, amikor beszámoltam a Benakis úrral való beszélgetésről. - Nem tu­dom mi a gondja, hiszen mi mindenben a megállapodás sze­rint jártunk el. A tó vize minő­ségének romlása, amikor ilyen hosszan tartó szárazság és for­róság van, minden évben visz- szatérő téma, ezért is kellett mindenképp megcsinálni itt végre a szennyvízcsatorna háló­zatot. Az igazság, hogy az itt lévő derítőkből, még egy.két évig biztosan bekerül a talajba, s onnan a tóba szennyeződés, addig, amíg azok teljesen ki nem száradnak - mondta Ko­vács Dezső polgármester.- Az üdülőfalu engedélye­zése testületi döntés eredménye. Eredetileg erre a területre ifjú­sági tábort terveztünk. Amikor a görög vállalkozó jelentkezett az ötletével, először megnéztük, belefér-e a távlati rendezési tervbe ez az elképze­lés, s ezután döntöttünk úgy, hogy az ifjúsági tábort másutt is el tudjuk helyezni, s elfogadtuk az üdülőfalu tervét. Mégpedig abból a meggondolásból, hogy amennyiben az eredeti elképze­lések szerint valósul meg, a környék kulturáltabb, vonzóbb lesz.-Valóban kifizette a vételár első harmadát, s a megállapodás szerint most esedékes a máso­dik részlet. Közművesítés a vételárból Már az eddig megkapott pénzt is, s a további ebből szár­mazó bevételt is Orfű teljes közművesítésére, a vízellátás javítására, s a tavak tisztasága szempontjából nagyon fontos csatornázásra fordítjuk. Bead­tunk egy pályázatot, amivel a szennyvíztisztító telep bővítését szeretnénk megoldani.- Szeretném elmondani, hogy van egy pályázati lehető­ség, amit Dánia ajánlott fel a Kelet-Európai országoknak környezetvédelmi célokra. Erre is beadtunk pályázatot, talán ezzel sikerülne megoldani a ta­vak medrének tisztítását. Most várjuk, milyen választ kapunk. Ugyanis az eddigi próbálkozá­sok - mint az Orfűi tó vegysze­res iszaptisztítása, vagy a Pécsi tó iszapkotrása - nem hoztak eredményt. Hathatósabb mód­szerek pedig horribilis össze­gekbe kerülnek. Megemlítettem a polgármes­ternek, olyan hírek kaptak lábra, hogy a Malom Múzeum melletti területet is, ami kívül esik a le­endő üdülőfalu területétől, par­cellázni szándékozzák. A pol­gármester ezt egyértelműen cá­folta. Elmondta, oda gondolták az ifjúsági tábort elhelyezni, de ez még nem eldöntött tény, csak felvetés. Megemlítette, tisztá­ban vannak a tó és környéke terhelhetőségével, s ezt a határt semmiképp nem akarják túl­lépni, ezen a területen parcellá­zás, legalábbis amíg ő a pol­gármester, nem lesz. Sarok Zsuzsa Levél Németországból Németország és Európa Néhány hete azt hallottuk, válságba került az európai pénz­ügyi rendszer. Nem tudom, hány olvasó tud erről valami képet alkotni magának. Egy laikus számára Németországban is mindez nagyon technikainak és érthetetlennek tűnik. S mégis, az ami ezekben a napokban történt, nagyon fontos Európa jö­vője számára. Ha két ország között az árfolyamok több mint 2 százalékkal ingadoznak, az nagyon megterheli a kereskedelmet. Mondjuk, egy olasz üzlethálózat bútorokat rendel Németországban. Meg­egyeznek az árban - lírában. A német gyártó fát vásárol és más anyagokat, kifizeti munkásait és elszállítja a bútorokat délre. Közben azonban a líra értéke 10 százalékkal csökkent, s a német gyáros ennek megfelelően kevesebbet kap, amikor a lírát már­kára váltja át. Ő talán 5 százalékos nyereséggel számolt, s most saját hibáján kívül 5 százalékos veszteséget produkál. Mindenki belátja, hogy ez nagyon nehézzé teszi a nemzetközi kereskedelmet. Ezért Giscard d’Estaing francia elnök és Helmut Schmidt német kancellár 1977-ben kidolgozta az árfolyamok szoros rendszerét az Európai Közösségben, nevezetesen az eu­rópai pénzügyi rendszert. Elvben most a valuták csak 2 száza­lékkal lenghetnek ki felfelé vagy lefelé, s a német gyártónak ta­lán kevesebb nyeresége lenne a bútorain, de még mindig garan­táltan 3 százalék. Ez a rendszer azonban csak akkor működik, ha a gazdaságok az Európai Közösség tagországaiban hasonlóan alakulnak. Ha egy gazdaság, mint ebben az esetben a német gazdaság komoly nehézségekbe ütközik, akkor veszélyben van a szoros árfolya­mok rendszere. Az egyesülés következtében az én országom annyira eladósodott, hogy megemelkedtek a kamatok. Egy dán vállalkozó számára most vonzóbb lett, hogy pénzét Németor­szágban egy bankban hagyja kamatozni, mint saját országában befektetni. A szoros árfolyam megvédett a veszteségektől. A kevesebb beruházás azonban munkanélküliséget jelentett a többi EK-ál- lamban. Mivel Németország inflációtól tartva a kamatokat nem tudta elég gyorsan csökkenteni, nőtt az Európai Közösségben az elégedetlenség országommal szemben. Németország az EK többi tagjával fizetteti meg az újraegyesítést - hangzott el egy gonosz szó, ami bizonyosan nem volt jogos. Ebből a válságból a kiút, amelyet az Európai Közösség vá­lasztott, gyakorlatilag a szoros árfolyamok rendszerének fel­adása volt. A nevet - európai pénzügyi rendszer - megtartották abban a reményben, hogy egyszer majd visszatérhetnek hozzá. Egyelőre azonban az európai egyesülés súlyos visszaesést szen­vedett el. Fájó ez Németország számára, mivel visszatérése az európai népek közösségébe és gazdasági felemelkedése 1945 után össze volt kötve Európa egyesítésével. Az I. világháború után tilal­makkal, magas jóvátételekkel próbálták Németországot ellenőr­zés alatt tartani. Egy próbálkozás, amely szánalmasan félresike­rült és hozzájárult a nemzeti szocialista diktatúra létrejöttéhez. Hála Franciaország okos hozzáállásának, a II. világháború után ezt a hibát nem ismételték meg. A francia miniszterelnök, Robert Schuman eszméje, aki lotharingiaiként az I. világhábo­rúban a német, s a II. világháborúban a francia hadseregben szolgált, épp az ellenkezőjét tartalmazza. Mivel egy nagy orszá­got nem lehet tartósan megbüntetni és leszorítani, szövetkezni kell vele. A keretet ehhez a Szén- és Acélunió képezte, amit Schuman 1950. május 5-én terjesztett elő. Ezt a napot azóta Eu- rópa-napnak nevezik. Szén és acél nélkül, úgy gondolták akkor, nem lehet új háborút kirobbantani. S egyidejűleg távoltartották a szovjeteket a Ruhr-vidéktől, amelynek ellenőrzésére, mint győztes hatalomnak, úgy gondolták, joguk van. így jött létre Nyugat-Európában a háború utáni békés rend­szer. A Szén- és Acélunióból lett az Európai Közösség, amelyet ennek az évszázadnak a végén politikai uniónak kellett volna követnie, kibővítve a közép- és kelet-európai államokkal. A fé­lelem Németországtól, mint olyan országtól, amely 1871 óta há­rom nagy háborút viselt Franciaország s aztán a világ legfonto­sabb országai ellen, nem tudott újból erőre kapni, mivel azt hit­ték, ez az ország szorosan beépült az európai rendszerbe. Ha azonban Európa egyesítésére a politikai akarat csökken, s a legújabb események Dániában és Nagy-Britanniában egyes politikai megfigyelők szerint erre utalnak, akkor, ettől tart Kohl kancellár, a régi bizalmatlanság is nőni fog Németországgal szemben és beszűkíti országom politikai játékterét. Ezért kell nekünk a valutaszektorban bekövetkezett visszaesés és sok Eu- rópa-polgár csalódása ellenére ezen az úton továbbhaladnunk, mivel ezáltal lehet békét és gazdasági stabilitást biztosítani. S csak így lehet a nacionalizmus esztelenségét, amely annyi bajt okoz az egykori Jugoszláviában és másutt, hatékonyan sakkban tartani. Hanns Rehfeld Az európaiak „összetétele”: S kétharmad Ázsia, egyharmad Afrika Igen keveset tudunk a korai kőkorszak hatalmas népván­dorlásairól - ebben az idő­szakban, több tízezer évvel ezelőtt népesítették be például a lakatlan Ausztráliát az Új-Guineából érkezett tör­zsek. S arról is hiányosak az ismereteink, hogy rokonság­ban álltak-e egymással azok a népek, amelyek ma már töb­bezer kilométernyi távolság­ban élnek egymástól? Ezekre az izgalmas kérdé­sekre keres választ az olasz Lu­igi Cavalli-Sforza professzor, akinek kezdeményezésére jö­vőre megkezdődik az eddigi legnagyobb génelemzési felmé­rés: Szibériától a trópusi Afri­káig 722 kisebb népcsoport kö­rében végeznek a rokonság ki­mutatására hivatott vér- és haj- vizsgálatot. Indokolt a sietség, hiszen több megvizsgálandó csoport a kihalás küszöbén áll: ma már csak 100 észak-orosz jukagir rénszarvas vadászt tarta­nak számon és a tanzániai hadza busmanok száma immár alig 200 fő! E vizsgálat tárgyai a többi között:- az ongeszek, a burmai par­tok előtt fekvő Andamán-szige- tek őslakói, akik esetleg Afri­kából érkeztek ide;-a Kalahári-sivatagban élő kungok, akiknek a száma alig 15 ezer, de a kőkorszakban fel­tehetően óriási területeket népe­sítettek be;- az oklahomai préri-apa- csok, akik alig ezren vannak, s ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a tőlük 4500 kilométerre élő alaszka indiánok;- az orosz Távol-Keleten élő csukcsok, akik feltehetően az amerikai indiánok ősei. Cavalli-Sforza szerint ezek a felmérések fényt derítenek arra, hogy az ős Éva, minden élő em­ber ősanyja 200 ezer évvel ez­előtt indult el az afrikai vadon­ból, hogy meghódítsa a világot; hogy az európaiak és az ázsia­iak útjai csak 40 ezer évvel ez­előtt váltak el egymástól; és hogy a mai európai ember kép­lete így fogalmazható meg: két­harmad rész Ázsia, egyharmad rész Afrika! 1 i h i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents