Új Dunántúli Napló, 1993. szeptember (4. évfolyam, 238-267. szám)
1993-09-30 / 267. szám
1993. szeptember 30., csütörtök aj Dunántúli napló 9 Pécsi Körkép A tabu Amikor az angol és a francia tengerészek felfedezték Polinézia szigeteit, meghökkenve tapasztalták, hogy miféle tilalmak- vagyis tabuk - között élnek a bennszülöttek. Például az özvegyasszony soha nem ejthette ki száján elhunyt férje nevét, még ha az egyben közönséges fogalom is volt. Képzeljük csak el, hogy ilyen alapon nálunk miféle szavak kerülhetnének sokak számára tilalom alá: „kovács”, „szabó”, „kis”, „nagy”, vagy netán „vörös”, „magyar”. Ugye képtelen helyzet? Pedig- bár a köztudatban elfelejtődött- ősrégen alkalmazzák az európai kultúrkörben is a nyelvi tabukat. Vagyis az eufemizmust, amikor trágár vagy fenyegető jelenséget más, esetleg éppen ellenkező tartalmú szóval fejeznek ki. A világ legrégibb mesterségét űzőkre az ókori görögök a „hetéra” kifejezést használták, vagyis azt, hogy „társnő”. Az orosz nyelvben például a medve megjelölése eredetileg mézevőt jelentett. Ha jól belegondoluk, van ebben valami praktikum. Mindenki ugyanarra a fogalomra gondol, csak éppen nem mondjuk ki, s így nem származhat abból vita, hogy nem mindenki ugyanazt érti alatta. Például, ha legutóbbi közgyűlési ülésen eufemizmusokat alkalmazva vitatkoztak volna a temetői emlékmű csúcsdíszének sorsáról, esetleg nem is lett volna vita. Talán csak a „kegyelet”, a „tolerancia”, a ,jog”, „csillag” és a „demokrácia” szavakat kellett volna behelyettesíteni. Ragyogó példa viszont a nyelvi tabuk hasznos működésére, hogy a október 1-jétől a DOZSO elnevezése hivatalosan is DOZSO Művelődési Központ. Ismeretes, hogy két művelődési ház elnevezésben is megvalósult összevonásának rövidítéseként jött létre ez a mozaikszó. Az egyik névadót azonban az utóbbi három évben többször is hazaárulónak minősítette az egyik önkormányzati képviselő. Eddig elérte, hogy utcanévadóként már nem szerepel. Most egy intézmény megjelöléséből is kikerült a neve. Illetve: ott maradt, hogy „DO”. Ám mégis: a „DOZSO”-n azt ért mindenki, amit akar. Talán könnyebben menne a város élsportjának a támogatása is, ha a „sport” és a „támogatás” fogalmak helyett a város „hírveréséről”, „reklámjáról” beszélnének ilyen témák kapcsán a testületben. Elvégre, ha sportegyesületek különböző csapatai sikeresen szerepelnek, tudatosíthatják a város nevét nemzetközi színtéren is. Egyébként a közgyűlés legutóbb megint számos olyan témát tárgyalt, amelyekkel nem feltétlenül kellene ekkora testületnek foglalkoznia. Ez a többször visszatérő gond a bizottságok hatáskörének bővítésével, vagy egy szükebb ügyvezető testület létrehozásával kiküszöbölhető lenne. Ám a hajdani tanácsi végrehajtó bizottság, illetve a törvény által említett „kistanács” miatt úgy látszik, ez a téma tabu, noha az önkormányzat nem özvegye a tanácsnak. Talán egy eufemizmus itt is segítene. Dunai Imre Gordiuszi csomópontok Korszerűsítik a Táncsics utca 58-as úti torkolatát, de... Állandóak a torlódások az 58-as úti csomópontnál Fotó: Szundi Nem sok olyan közlekedési csomópont van Pécsett, apiely annyira baleset- veszélyes és túlterhelt lenne, mint amilyen most az 58-as út, a Táncsics Mihály utca és a Tüskésréti út „összetalálkozása”. Ráadásul nemcsak a munkanapokra igaz ez a megállapítás, hanem - más forgalmas helyekkel ellentétben - a hétvégékre is: a személygépkocsival a vásártérre igyekvők jelentős hányada áthalad ezen a jelenlegi formájában eléggé áttekinthetetlen csomóponton. Mindezt tetézi legalább négy-öt hónap időtartamban a Siklós és Harkány térségébe irányuló turistaforgalom. S akkor még nem is említettük, hogy a legsűrűbben közlekedők közül három pécsi autó- buszjárat is áthalad itt. A forgalmi nehézségek könnyen szabálytalanságok elkövetésére késztethetik a türelmetlen várakozókat. Különösen olyan szituációban, amikor a továbbhaladás lehetősége más közlekedők megértésén, udvariasságán, vagy a helyzeti előnyhöz való ragaszkodásán múlik. Ez a sokak számára gordiuszinak számító közlekedési csomópont régóta megérett már a megoldásra, vagyis a forgalom irányítására, hiszen szinte kész csoda, hogy csak annyi baleset fordult elő itt eddig, mint amennyi. Most végre szerepel a tervekben, hogy fényjelző forgalomirányító készülékkel a korszerűsítik a csomópontot, amelynek az utak jellege miatt két gazdája van: az 58-as út miatt a Pécsi Közúti Igazgatóság, a többi tekintetében pedig a városi önkormányzat. A csomópont korszerűsítését az előbbi hatóság kezdeményezte, de a megvalósítás 6-7 millió forintra tehető költségéhez a közgyűlési döntés értelmében 2 millió forinttal az önkormányzat is hozzájárul. Az előteijesztés és az eredeti közös költségviselésre vonatkozó ajánlat szerint ezzel mód nyílt volna arra, hogy a csomópontot még idén átépítsék. A közgyűlési döntés után azonban kiderült, hogy a közúti igazgatóságnak még sincs pénze erre a célra 1993-ban. Vagyis jövőre lesz belőle valami, ahogy feltehetőleg a déli városrész másik gordiuszi csomópontjának, a Megyeri út, Keszűi út és a Nagy Imre út találkozásának korszerűsítéséből is csak akkor. Ez teljesen az önkormányzat érdekeltségébe tartozik. A város idei költségvetésében szerepel is tételként a fényjelzős forgalomirányító rendszer kiépítése ebben az ugyancsak kritikus csomópontban. A munka a tervezés stádiumánál tart. Ebből következően kisebb csodának vehetnénk, ha idén el is készülne a csomópont korszerűsítése. D. I. Kérdőjelek a történelmi belváros peremén Kilép-e a bénaságból egy ígéretes terület? A kereskedőház előtti terület hasznosítása máig megoldatlan kérdés Fotó: Szundi György Mintha - nem, azt ki nem mondanám, hogy mintha átok üldözne egyes pécsi helyeket, de valami mégis csak lehet -, szóval mintha a bénaság uralná e helyeket. Tessék: alig mondatott ki „a boldogító igen” a Citrom utca ügyében, máris olvashattuk az ellenkezést, ami talán „boldogtalanító nem”-mé változtathat mindent. A másik „béna” terület a Centrum, a kereskedőház, az OTP előtti jobb sorsra érdemes, ígéretes terület, ami fölöttébb nehezen akar a rendezettség útjára lépni. Bár - hallani róla - az önkormányzat most készül tenni érte. Ami annál kis kívánatosabb, mert a nagyforgalmú Rákóczi út mentén a hosszú, hosszú hónapok óta tartó rendezetlenség fölöttébb lehangoló. Emlékezhetünk még, hogy kevéssel az új áruház elkészülte után oly nagy lendülettel indult a területrendezés, hogy joggal hihettük: itt aztán nem lesz még egy Citrom utca. (Bár akkor még a Citrom utcáról sem hittük, hogy „Citrom utca” lesz belőle). Am a kezdeti lendület roppant gyorsan megtorpant: tulajdonképpen csak a Centrum és a kereskedőház közvetlen előterére vonatkozott a rendezés: a többi - néma csönd .. Vessünk hát rá egy pillantást! Már csak azért is, hogy ezzel is szót emeljünk a rendezés érdekében annak a tudatában, hogy erre az idei őszön már aligha kerülhet sor. (Bár ne lenne ebben igazunk!) Kezdjük egy kicsinyesnek tűnő, ám annak mégsem minősíthető kifogással. Nevezetesen: a kereskedőház körüli szép piros viacolor-burkolatról, abból az OTP felőli oldalon épített lépcsősorról. Igényes és szép volt az elképzelés mindaddig, amíg ki nem találták a közök ki- fugázását. Ami azzal járt, hogy az alkalmazott cementet szét- maszatolták a viacolor-téglá- kon. Ez ugyan még nem lett volna baj annak idején, csakhogy a maszatot ott is hagyták mindenütt, most már örökre el- távolíthatatlanul. A kereskedőház és a Centrum között két figyelemre méltó Jelenség” van: az áruház melletti terjedelmes terasz és a kereskedőház mellett ennek az ellentéte, a jelentékeny méretű „gödör”. Az előbbivel semmi gond azonkívül, hogy mindeddig senki nem fedezte fel. Közlekedési területként eléggé gyéren használt ez a terasz, ami különben rengeteg lehetőséget kínál: lehetne áruházi kitelepülések helye, padok elhelyezése révén hangulatos pihenőhely... És még ki tudja, mi minden? A „gödör” már problémásabb, de feltétlenül fantáziamozgató jelenség. E sorok írója egyszer valahol külhonban látott egy hasonló „gödröt, ami zajos vízijátékok - vízesés, szökőkút, - stb. - színhelye volt, természetesen mindig óriási közönséggel. Az itteni különleges ellentétpár mindenesetre különleges megoldás után kiált. Ugoijunk most odébb, s figyeljünk csak arra, hogy teljességgel megoldatlan még a térség Bajcsy-Zsilinszky úti bejárata. Mert ami ott ma van, annak a megtartása aligha képzelhető el hosszabb távon. Ha a szemetes konténereknek jobb elhelyezési módot találnak, az már fél megoldás. (De ha csak erre gondolnak, az persze félmegoldás.) És mi lesz az innen nyüó, három térfallal zárt, s csak nyugat felé nyitott udvarral? Intim hangulatú, némileg talán a Hild-udvarra is emlékeztető többféle rendeltetésű udvar lesz, vagy az egyetlen nemkívánatos funkció valósul meg, azaz - legális vagy illegális - gépkocsiparkolóvá válik? S vajon mi lesz „a kerítéssel?” Megmarad-e, meghagyják-e? Ezzel is lehetőséget adva az intim udvar nyugati meghosszabbításának? Persze ez úgy lenne az igazi, ha felújítanák a kerítést, újra elkészítenék az ismeretlen sorsú kapuszárnyakat, valamint jelképes módon folytatnák is tovább a kerítést, így az egész a kipufogógázoktól szünet nélkül szennyezett park lenne. Vagy lehet: éppen ezért - parkoló lesz? A túloldal is mindenképpen a környezet rendezéséhez tartozik. Mi lesz Sopianae itteni részének a sorsa? Betemetik, s „elteszik” jobb időkre? Vagy restaurálják és nézhetővé, értelmezhetővé teszik az egészet? Akár úgy is, hogy autók parkolására alkalmas védő födém kerül föléje? Hársfai István Polgárok Háza A Szent István tér „aljában,, évtizedekig volt egy országosan egyedülálló intézménye Pécsnek: a Nevelők Háza. Megálmodója, Koltai Ferenc és a pedagógusnemzedékek nagy örömére gazdag programot teljesített, amíg itt működött. A város társadalmi-kulturális élete elképzelhetetlen volt nélküle. A közelmúltban a katolikus egyház visszaigényelte az épületet, így az átköltöztetett a volt úttörőház épületébe. A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület, a Janus Pannonius Társaság a Nevelők Háza vezetésével egy olyan kezdeményezésbe fogott, amelynek segítségével a szalonok világa elevenedhet föl, s a várost szerető polgárok időről-időre összejőve beszélgethetnének a város múltjáról, kulturális és tudományos, életéről, előadásokat hallgathatnának. A feltételes módot az indokolja, hogy az intézmény jelenlegi elhelyezése csak december végig biztos, az épület további sorsáról addigra dönt a közgyűlés. Bár közvetetten, de egyben a „Polgárok Háza” jövőjéről is.(?) Dr. Vargha Dezső Újabb négy aradi vértanú-szobor Az Aradi Vértanúk Szobrai Alapítvány idén újabb négy honvédtábornok szobrának felállítását tervezi október 6. évfordulóján az Aradi vértanúk útján. A négy vértanú-szobor közül Lázár Vilmosé és Nagysándor Józsefé Rétfalvi Sándor alkotása, Török Ignác szobrát Sütő Ferenc, Leiningen-Wes- terburg Károlyét pedig Trisch- ler Ferenc készítette el. Nem mindegy, hogy egy-egy új létesítményt milyen környezetbe helyeznek el, milyen az a miliő, amelyben építészeti hatását kifejti. A rendeltetésszerű használat biztosítása ugyanis nem elég: lehet maga az épület bármilyen szép, sokat ront az értékén, ha rendezetlen a környezete. Az építőknek erre is gondolniuk kell. Múltkori vizsgálódásunkat is folytatva a VOSZ-székház és a Széchenyi Gimnázium új tornacsarnoka közötti területről közlünk a fenti megállapításokra illusztrációkként szolgáló fotókat. Reméljük, hogy a terület jelenlegi állapota csak ideiglenes. Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, dr. Vargha Dezső Túraverseny a Tubes-kilátóért A Baranya megyei és Pécs Városi természetbarát Bizottság október 2-ikán szombaton rendezi meg a Tubes-Juve Kupa tájékozódási túraversenyt a város feletti Mecseken. Az 50 forintos nevezési díjjal a résztvevők az új tubesi kilátótorony felépítését támogatják. A verseny rajt- és célállomása a Tettye felett a Vándor kulcsosháznál lesz a Felsőhavi dűlőben. Az első rajt idejét 7.30-ra tűzték ki. Felülvizsgálják a forgalmi rendet Új ütemtervet kapott Pécs forgalmi rendjének felülvizsgálata. Az autóbuszjáratok által érintett szakaszok, valamint a főútvonalak forgalmi rendjének felülvizsgálatára december 31-ig, a többi útvonaléra pedig 1994. július 30-ig kerül sor. r 17 / /!//// • / A ▼ arosvedo őri ara t
